Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-08 / 6. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 8. KOMMENTÁR Óvatos derűlátás PÁKOZDI GERTRÚD Amennyiben hinni lehet a gazdasági elemzőknek, tavalyhoz képest az idén tehetősebbnek érezheti magát a lakosság. Számításaik szerint nőnek a reáljövedelmek, magyarán: több árut kapunk pénzünkért. Igaz, a nominálbérek a választásokig már aligha érik el az 1997-es szint miniszterelnök által kilátásba helyezett kétszeresét. Nem teljesül a SDK ezirányú ígérete, de a kormány munkahelyteremtést ígérő programpontja sem. Tudtuk ezt anélkül is, hogy Dzurinda bevallotta. Mindezek ellenére jó hallani, ha valaki azt állítja, nem romlik a lakosság nagyobb hányadának életszínvonala. Hogy a kisebb hányaddal mi lesz, az a többség közé tartozó ádagembert nem túlságosan érdekli; rendszerint nem azok közé tartozik, akik segíteni tudnak abban, hogy a több mint félmillió állástalannak legalább a fele mielőbb munkához jusson. De azért a segélyből élők számára is jó hír, hogy várhatóan lassúbb ütemben növekednek majd az árak, így havi járandóságukból majdnem annyit vehetnek, mint korábban. Az alkalmazotti fizetések várható emelkedését több tényre alapozva jósolják. Többek között arra, hogy ha lassan is, de növekszik a vállalatok nyeresége, továbbá, hogy a jövedelemadó csökkenésének köszönhetően mérséklődnek a vállalati adókiadások, kisebbek a kamatterhek. Tehát éreztetni kezdik hatásukat azok az intézkedések, amelyek valamelyest könnyítenek a vállalkozások anyagi terhein. A választások közeledtével várható, hogy a kormány és a koalíciós pártok négy évvel ezelőtti választási ígéreteit előszeretettel vesézik ki mindazok, akik korábban maguk is rendre fogalmazták meg felelőtlenül nagyvonalú választási ígéreteiket, majd számonkéréskor szemrebbenés nélkül hivatkoztak kiszá- míthatadan körülményekre. E kormánynak ugyan nem látványos, de érezhető eredménye, hogy a tagadhatadanul rossz kiindulási pozícióból képes volt legalább valamelyest stabilizálni a gazdaságot és a lakosság többségének életszínvonalát. Stabilizálni, de nem emelni! Várható, hogy a választási évben az állami munkahelyeken növekednek a javadalmak. Nem kell gazdasági elemzőnek lenni, hogy gyanítsuk: választási fogásról van szó, amelynek következményeit a növekvő költségvetési hiány miatt mindannyiunknak kell viselni. Az lenne az igazi választási fogás, ha a magánszektor fejlődésének körülményeit sikerülne javítania a kormánynak. Persze, ehhez nem elegendő néhány hónap, így amit a Dzurinda-kabinet e téren elmulasztott az 1998-as választások után, utolsó évében már nehezen hozhatja be. JEGYZET A két Veronika JUHÁSZ KATALIN Ugyanabban a városban születtek, pontosan egy év eltéréssel, és mindketten az újságok címlapjára kerültek. Az első Veronika a „millenniumi” jelzőt kapta, mivel a huszonegyedik század első újszülöttjeként jött világra. Kassa ismét országelső valamiben, és végre nem negatív elsőséget élvez - gondolhatta a főpolgármester, és örömében soron kívül kiutalt egy szociális lakást a létminimumon tengődő, albérletben senyvedő, immár öttagú családnak. Veronika még néhány hétig szerepelt az érdekességek rovatban (most viszik haza a kórházból, most költözik a család az új lakásba, most lett egy hónapos a kicsi), aztán elfelejtették, mint minden háromnapos csodát. Pár hónap elteltével azonban sokkoló hírek érkeztek: a millenniumi szülők húszezer koronáért eladták az ajándéklakást, rokonoknál akartak lakni, akik viszont kidobták őket, így három gyerekkel az utcára kerültek. Megint kiszállt a tévé: a híres csecsemőt és két testvérét most viszik a gálszécsi gyermekotthonba, a szülők felelősségét pedig vizsgálja a rendőrség. Veronika legutóbb első születésnapját ünnepelte a képernyőn, mosolygó gondozónők gyűrűjében, akik elmondták, hogy ez bizony mindennapi eset, örülnek, hogy a véletlen ráirányította a nyilvánosság figyelmét a problémára. És mit ad isten, ez év január 1-jén újabb problémára csodálkozhattunk rá. A „cserben- hagyásos szülésekről” régóta suttognak Kassán, ám adatokat vonakodva szolgáltatnak a kórházak, csak annyit szoktak elismerni, hogy főleg roma nők szökdös- nek el. Nos, így tett kettes számú Veronikánk édesanyja is, akinek, a főpolgármester már nem tudta átadni az év első újszülöttjének járó tízezer koronát.Csak akkor bukkant fel újra a kórházban, amikor tudomást szerzett rendkívüli szerencséjéről. A meglepett orvosoktól követelte a pénzt, majd a magisztrátuson érdeklődött, ahol közölték vele, hogy csak akkor kapja meg a borítékot, ha már hazavitte a kicsit. Ez az év is jól kezdődik Kassán... Az „ellenség” nyelve POLGÁR ANIKÓ Aki könyvvel a kezében utazik a vonaton, különféle zaklatásoknak van kitéve. Ha valaki olvas, sokkal nagyobb az esélye, hogy valamilyen szekta elhivatott hittérítői megszólítják, s megpróbálják rátukmálni saját kiadványaikat, azzal érvelve, látják, mennyire szeret olvasni.. . Nemrég, mikor a Francia nyelv a latin alapján című könyvet tanulmányoztam a Komárom-Dunaszerdahely közti járaton, a mellettem ülő idősebb szlovák úriember nemcsak saját emlékeit idézte fel gimnáziumi klasszikus tanulmányairól, hanem nyomban aktuális, hasznosnak vélt jó tanácsokkal is ellátott: „Bizony, tanuljon csak nyelveket! Én is beiratkoztam egy roma nyelvtanfolyamra, mert hát nem árt, ha az ember megtanulja az »ellenség« nyelvét. Magyarul is megtanultam annak idején, még fiatal koromban” - tette hozzá bizalmasan, mert a kezemben tartott könyv - melybe minden igyekezetem ellenére hiába próbáltam meg elmélyedni - történetesen nem magyar, hanem cseh Idadvány volt. A nemzetféltő úriember még jobban felbátorodott, s azt kezdte gúnyosan ecsetelni, milyen nevetséges kiejtési hibákat vétenek a szlovákul beszélő magyarok. Elképzeltem, milyen hibátlan kiejtéssel beszéli a bácsi a gimnáziumban tanult franciát vagy a fiatal korában magába szívott magyart, esetleg az újonnal elkezdett roma nyelvet. Éreztem, hogy ezt a „tökélyt”’ én sosem érhetem el, ezért igyekeztem továbbra is csendben maradni, nehogy egy nem kellőképpen artikulált ch-hanggal eláruljam magam... Mert a bácsi továbbra is cinkostársként kezelt, megtisztelőnek is érezhettem volna hát, hogy engem is az államalkotó nemzethez sorolt... Mivel efféle „megtiszteltetésekre” igazán semmi szükségem, újabban walkmannel felszerelkezve utazom - így talán kevesebben zaklatnak majd, s még a nvelvtanulás is hatékonyabb. TALLÓZÓ PRAVDA %- Apjuk, te teljesen leittad magad, vagy téged jelöltek ombudsmannak? (Peter Gossányi karikatúrája) A vezetők nem azért utaztak Moszkvába, hogy megnézzék a karácsonyfát a Vörös téren Víz alatt, olajon túl Egy francia szakértő, aki kutatásai nagy részét az olajáraknak szentelte, a kőolajdiplomáciát a vízilabdához hasonlította. Szerinte e jelenségeket az rokomtja, hogy mindkét esetben a küzdelem jórészt láthatatlanul, a víz alatt folyik. VAJDA PÉTER Ez nem könnyíti meg annak a dolgát, aki a medence széléről csak azt regisztrálhatja, amit a vízen lát. Mindazonáltal - még akkor is, ha egyes történéseket csak sejtünk - az olajdiplomácia legutóbbi fejleményeiből néhány következtetés adódik. Az egyik: az olajárak most 25 százalékkal vannak azon szint alatt, ahol a szeptemberi terrortámadás előtt voltak. így van ez annak ellenére, hogy az OPEC országai bejelentették: január 1-jétől kezdve napi másfél millió hordóval csökkentik a termelést és e mennyiséghez még hozzászámítandó az olaj- kartellen kívüliek nem egészen harmadekkora mérséklése. Igaz, az olajárak január elején éppen valamelyest emelkedtek, ám ez valószínűleg az amerikai tartalékokat apasztó zord időjárásnak köszönhető. A piacok, úgy látszik, azt fejezik ki, hogy nem biztosak az elhatározott kvótacsökkentések realitásában: egyelőre kivárnak. A közelmúlt tapasztalata az, hogy az OPEC még nem volt képes biztosítani, hogy minden tagja betartsa a kvótahatározatokat. Nem titok: Nigéria például finoman szólva rugalmasan kezelte a vonatkozó irányszámokat. Ehhez most hozzáadódik az a tényező, hogy az OPEC számára nem volt lehetséges a 2001-ben megkezdett termeléscsökkentés folytatása és fokozása a rajta kívül álló országokkal való újszerű együttműködés nélkül. Nem volt már tartható az, hogy mialatt 2001-ben az OPEC napi 3,5 millió hordóval mérsékelte kivitelét, Oroszország napi félmillió hordóval növelte termelését. Oroszország, a világ második legnagyobb olajexportőre nem egykönnyen csatlakozott a kvótához, mert egymásnak is ellentmondó szempontokat kellett egyensúlyba hoznia. Egyes cégek kifejezetten érdekeltek voltak a magasabb ola2001-ben Oroszország napi félmillió hordóval növelte termelését. járban - ami a kvótacsökkentés célja -, mások, részben nemzetközi kapcsolatrendszerük révén, a termelés fokozása mellett kötelezték el magukat. A kormány befolyása a privatizált ágazatra csak minimális, és maga a Kreml is harapófogóba került. Végül Oroszország meghozta azt a döntést, amely már közel volt az OPEC várakozásaihoz, de a nyugati nyomás Putyin elnökre azóta is igen erős. A Nyugat nem boldog még egy orosz-OPEC-kokettálás látszatától sem. Év végén a legnagyobb nyugati olajcégek vezetői nem azért utaztak Moszkvába, hogy megnézzék a karácsonyfát a Vörös téren. Néhányukat Putyin is fogadta. Nem nehéz kitalálni, találkozójuk arról szólt, hol az a határ, ahol az áremelkedés a recesszióból való kilábalást veszélyezteti. Bonyolult a kölcsönhatás. Ha a termelők ígéretei papíron maradnak, az olajár lecsúszása folytatódhat, akár hordónként 15 dollár alá is. Olyan államokat, amelyeknek gazdasága csak az olajexporton alapul, ez alapjaikban rázkódtathat meg, és közülük némelyik, mint Szaúd-Arábia, a Nyugat kulcsszövetségese. Ha viszont a kvótát tartani tudják és az ár emelkedik (ami viszont csakis akkor lehetséges, hogy ha egy kezdődő fellendülés az olajétvágyat is fokozza), akkor ez egy pontig még elviselhető, ám azon túl a magas olajár lassíthatja, visszavetheti a növekedést, s közben erősödő inflációt gerjeszthet. Akkor már a történet nemcsak olajról szól, s a jegybankok nem csökkentik, hanem ismét emelhetik a kamatokat... A közepesen fejlett importáló országoknak alapvető érdekünk a viszonylag olcsó kőolaj. Ez javítja a külkereskedelem és a fizetési mérleg egyenlegét, ez segíti az infláció visszaszorítását is, és javítja a nemzetközi mércével mérve igen energiaigényes gazdaság verseny- képességét. A történet így rólunk is szól, noha kimenetelére a medence széléről igencsak szerény a befolyásunk. Szlovákia számára nagyon fontosak lesznek a soron következő parlamenti választások - mutatott rá Ronald Weiser, az USA pozsonyi nagykövete. Szerinte a NATO-csadako- zással megbízható és biztonságos országgá minősül Szlovákia. „Az első lépés az OECD volt, a második a NATO, a harmadik az EU lesz. Ha nem sikerül most csatlakozni a szövetséghez, az uniós tagság vagy később, vagy egyáltalán nem valósul meg” - mondta Weiser. A nagykövet hangsúlyozta: a NATO nemcsak katonai, hanem politikai, sőt egyfajta értékszövetség is; a következő kabinet összetétele és értékrendje befolyásolja majd, kap-e az ország meghívót vagy sem. „Fontos, hogy minden polgár részt vegyen a választásokon. Nekik és a szövetségnek is van kiből választania. A NATO nem próbálja majd befolyásolni a választópolgárokat, hogy kire adják voksukat, de ugyanúgy Szlovákia sem befolyásolhatja a NATO képviselőinek a gondolkodásmódját*’ - mondta a politikus. WSJE Az euró sikeres bevezetése után az EU következő nagy hadművelete a bővítés, de itt a tagországok nagy lemaradásban vannak, és ha nem veszik komolyabban a dolgot, hamarosan az ellenzők ragadják kezükbe a kezdeményezést a nyilvános vitákban - véli a The Wall Street Journal Europe. A konzervatív amerikai lap európai kiadása rámutatott, hogy a keleti bővítéssel kapcsolatos kemény döntéseket már nem lehet sokáig halogatni. Elsősorban a strukturális fejlesztési alap újrafelosztásáról van szó, amiben Spanyol- ország a fő érdekelt és a közös mezőgazdasági politika közveden támogatásairól, ahol pedig Franciaország a fő haszonélvező. A spanyolok blokkolási kísérletét már legyűrték a németek, a franciák halogató manővereivel nehezebben fognak boldogulni. Legtöbben azt hiszik, csak arról van szó, hogy a francia elnök- választás, vagyis május előtt már nem lehet kialakítani a közös EU- álláspontot, mert a franciák a kampányban nem fognak lemondani egyeden euró mezőgazdasági támogatásról sem. De van itt komolyabb baj is. A keleti bővítéssel megváltozik az EU-ban a belső egyensúly: a gazdasági, politikai, kulturális erő- egyensúlyban Franciaországtól Németország felé billen a mérleg nyelve. A leendő új tagokkal erősödik az angol nyelv túlsúlya, a szabad piacért és Amerikáért való lelkesedés. A bővítés tehát német terv, Németországnak kedvez, nem csoda, hogy a franciák lelkesednek érte az egész EU-ban a legkevésbé. A közvéleménynek fogalma sincs arról, mit fog nyerni a mai 15 tagállam a bővítéssel, hogy Európa egyesítése a töredékébe kerül annak, amibe a Nyugat védelme került, hogy 150 milliós új piac nyílik meg. Ezekkel az érvekkel most már ki kell állni, egyébként felülkerekedik az ellenző szakszervezetek és parasztok hangja, akik főleg Franciaországban, Németországban és Ausztriában keltik a hangulatot a bővítés ellen. Száz felé közeledve is dolgozik Leni Riefenstahl, aki a náci párt nürnbergi „birodalmi kongresszusait" örökítette meg Új filmet forgatott Hitler udvari rendezője DOROGMAN LÁSZLÓ Leni Riefenstahl, Adolf Hider udvari filmrendezője ma is képes meglepni a világot. A pályáját a huszas éveken táncfilmek szereplőjeként kezdő, majd filmrendezővé avanzsált hölgy augusztusban ünnepli századik születésnapját - s a nevezetes napra időzíti legújabb filmjének bemutatóját. Ezzel messze lekörözi a portugál Manóéi da Oliveirát, aki 93 évesen nemrég még azzal dicsekedhetett, hogy ő a világ legidősebb aktív filmrendezője. (Oliveira „Hazamegyek” című, Michel Pic- coli főszereplésével készült fümjét pár hete kezdték vetíteni a német mozikban.) Kettejükhöz képest valóságos sihedernek számít Michelangelo Antonioni, aki tavply novemberben, 89 évesen forgatta Eros című legújabb alkotását. Riefenstahl táncosnőként kezdte a pályafutását, később színésznő lett, majd maga állt a kamera mögé, hogy megvalósítsa a mozgóképben rejlő páratlan lehetőségekről vallott elképzeléseit. Ezen a vonalon jutott el később hírhedtté vált alkotásaihoz, köztük „Az akarat diadala” címűhöz, amelyben a Hitler-féle náci párt nürnbergi „birodalmi kongresszusait” örökítette meg. A nácizmus összeomlása után 1933 és 1936 között forgatott propagandaízű filmjei visszaütöttek: Riefenstahl körül megfagyott a levegő. Mai napig felháborodva emlegeti, hogy míg a hitleri propaganda megrendelésére készített antiszemita Jud Süss és az eutanázia jogosultságát hirdető Vádolok című filmek rendezői, Veit Harlan és Wolfgang Liebeneiner a negyvenes évek végétől ismét forgathattak, őt páriaként kezelte a német filmipar. Szerinte emögött egyszerűen irigység és elvakult gyűlölet húzódott meg. A filmezésről lemondva Riefenstahl fotóművészként kezdett új karriert - jóval 60 fölött. A müncheni olimpia kiemelkedő eseményeit fényképezőgéppel és tele- objektíwel örökítette meg - hasonlóan az 1936-os berlini olimpiához, amelyről annak idején kétrészes filmet forgatott. Újabb szenvedélye a tengeri búvárkodás lett: 1973-tól kezdve oxigénpalackkal és kamerával merült alá a trópusi vizekbe. Utoljára 2000-ben, 98 évesen búvárkodott. Az ekkor készített felvételekből állította össze 45 perces új filmjét, amely „Víz alatti impressziók” címmel kerül majd a mozikba. A vágási munkálatok már lezárultak, a rendező csupán Giorgio Moroderre vár, akit a filmzene megkomponálásával bízott meg. Riefenstahlnak még ez sem elég: már új filmen töri a fejét. Ennek tárgya saját életrajza lesz. Német lapok információja szerint a forgatókönyvön már dolgozik Jodie Foster, aki a német matróna leplezetlen csodálójának számít. A film forgatása jövőre kezdődhetne meg.
