Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-05 / 4. szám, szombat
Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 5. MINDENNAPI KENYERÜNK Ünnepek után EDES ÁRPÁD Ige: „...szemetet szórok arco tokba, ünnepeitek szemetjét, és kihordanak benneteket a szemétbe.” (Malakiás próféta könyve 2:3) ’Nem kéne esetleg egy óra múlva megismételni a harangszót, amelyik szilveszter éjfélkor az új évet jelzi és köszönti?’- merült fel a kérdés, mivelhogy az össznépi tűzijátékban és petár- dadurrogtatásban úgyse hallotta senki. Aztán elálltunk mégis a gondolattól, hisz éjfél nem egy órakor van. A petárdákkal viszont már lassan úgy leszünk, mint a születésnap-köszöntéssel, hogy egy héttel előtte és utána érvényes. Minden bizonnyal óriási üzlet ez valakiknek, ha visszagondolunk a kínálatra, az árakra és az irdatlan sok pufogásra. De örülhetnénk is, hiszen ez azt is mutatja, hogy igazán jól élünk, és ezt is könnyedén megengedhetjük magunknak. Sőt, milyen szakszerűen bánunk velük, hisz nálunk egy üzletház se égett le a benne levő vásárlókkal, sőt még kezek se robbantak, és szemek meg arcok se roncso- lódtak. Igaz, Újév napján délután szánkózni menet jó volt óvatosan kikerülni a hóból lép- ten-nyomon előmeredő pezsgősüvegszilánkokat. De majd jön a tavaszi hóolvadás, és a többi ünnepi szeméttel együtt majd ezt is eltakarítják. Addig meg a hó jótékonyan eltakarja. Mi pedig bízzunk a szerencsénkben, hogy ha netalántán elcsúszunk, nem ebbe esünk. Lassan vége az ünnepeknek. Az emlékek és a fejek is kitisztulnak. Mit viszünk magunkkal belőlük? Lassan levelüket hullatják a karácsonyfák (már amelyek tudják). Szemétbe kerülnek az üres szaloncukros papírok, dobozaikba az ünnepeket túlélő gömbök. Idei karácsonyfánknak volt egy érdekes dísze: egy narancs és egy citrom vékonyra vágott és megszáradt karikái. A sok élettelen csillogás mellett az élet színeivel. És ha most elmegyek a fa mellett, fogyó ékességei közül le-leakasztok egy ilyen karikát, és aszalt gerezdjeiben ott van az ünnep jó íze. Fölösleges sallangok nélkül, romlatlanul. Van-e az ünnep szellemi kincsei közt ilyen értékem? Gyúlt-e maradandó világosság számomra, vagy a szilveszteri tűzijáték felvillanó fényeit próbálom csupán megidézni egy mámoros estéből? A festők gyakran festik meg úgy a betlehemi éj csodáját, Jézus születését, mintha a résztvevőket a jászolbölcsőből kiáradó fény világítaná meg. Mert benne lett testté az az élő Ige, Aki az igazi világosság, Aki megvilágosít, hogy ne sötétben botorkáljunk. Aki megvilágosít, hogy tisztán lássunk, és szerinte való bölcs döntéseket hozzunk. Ebben az évben különösen szükségünk lesz felülről kapott bölcsességre, hiszen több olyan változás és választás előtt állunk, amely hosszabb távon határozza meg itteni létünket. Ha pedig sötétségben botorkálunk, vagy vak a világtalanok vezetője, félő, hogy mind verembe esnek. Ha ünnepeinknek csak szemétje van, félő, hogy Isten azt mind a fejünkre szólja, és beteljesítve Malakiás próféta szavát, a szeméttel együtt mi is a történelem szemétdombjára kerülünk. Az igazi világosság, amely megvilágosít, eljött a világba. Jézus magáról mondta, hogy ő a világ világossága. Az igazán „bölcsek” Ót keresik, s mikor megtalálják, előtte nyitják ki kincses ládáikat. Mert előtte érdemes. Bárcsak ilyen maradandó, sőt növekvő kincse lenne ünnepünknek! (Azt olvastam, hogy különös áremelésekre idén nem kell számítanunk, csak a szemétel- hordás drágul. Ha ilyen sokat „termelünk” belőle, talán meg is érdemeljük!) A szerző református lelkész NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Csőben sült sertésszelet Hozzávalók: 1 kg előző nap megfőzött, hámozott burgonya, 2 cukkini (kb. 40 dkg), 80 dkg sertéshús, 4 evőkanál olaj, 2 dl fehérbor, 2 dl tejszin, 2 háromszögletű tejszínes ömlesztett sajt, 2 evőkanál ételsűrítő, 2 paradicsom, 1 csokor metélőhagyma, vegeta, só, bors. Elkészítése: A cukkinit felszeleteljük, a burgonyákat négyfelé vágjuk, a húst a forró olajon megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, majd kivesszük a serpenyőből. A cukkinit a visszamaradt forró zsiradékban 2-3 perc alatt megpároljuk, és szintén kivesz- szük. A bort a tejszínnel a serpenyőbe öntjük, felforraljuk, és hozzáadjuk a feldarabolt ömlesztett sajtot. Ételsűrítővei besűrítjük, vegetával fűszerezzük. A burgonyát és a cukkinit két, margarinnal kikent, kb. 16 cm átmérőjű tűzálló tálba halmozzuk. A felszeletelt húst a zöldségekre fektetjük, leöntjük a mártással, és előmelegített sütőben, 200 fokon (gáztűzhelynél 3-as fokozaton) kb. 10 percig sütjük. A paradicsom magjait kikaparjuk, húsát apró kockákra vágjuk, és a felaprított metélőhagymával együtt a kész ételre szórjuk. A felbomló családban a gyermeknek hihetetlen terheket kell viselnie, ráadásul elveszti az egyik szülőt A válás néma tanúi IV. MALIK ÉVA pozsonyi Diagnosztikai Központ pszichológusának, Gál Évának harmadik tanulságos történetét olvashatják el végezetül e sorozatunkban kedves olvasóink. Százszor is gondolja meg jól, aki ilyen sorsdöntő lépésre szánja el magát, tudatosítsa, amit Gaál László riportjában a nagycsaládosok peredi találkozóján mondtak a pedagógusok: a csonka családokban nevelkedő gyermekek általában fejlődési, beilleszkedési zavarokkal küzdenek. A válni készülők, akárcsak a házasulandók gondoljanak mindenekfelett gyermekeikre. Esetleírás Tizenkét és tízéves értelmes testvérpár került hozzánk, sajnos nagyon későn. Elvált szülők gyermekei voltak. A válást az anyuka kezdeményezte, mert a férj nagyon autokratív, direktív, uralkodó, agresszív hajlamú férfi volt, aki semmibe vette a női nemet, neki feleség csak arra kellett, hogy a háztartást ellássa, hogy a gyermekeiről gondoskodjék, de a nevelés irányát, módját ő határozta meg. Azáltal, hogy a nőket lenézte, a fiúk annyira azonosultak viselkedési formájával, hogy már ők is, nemcsak az anyjukkal viselkedtek lenézően, hanem a tanárnőikkel is, nem respektálták, gúnyolták őket. Nagyon agresszív viselkedést tapasztaltak náluk. Már nemcsak a családban és az iskolában, hanem kint az utcán is. Az apa nem foglalt kritikus álláspontot a fiaival szemben, mindenért az anyát és a tanító néniket okolta. Ezáltal a gyerekek akkora önbizalomra tettek szert, hogy lelkiisme- ret-furdalás nélkül, magabiztosan folytatták ezt az életstílust, és nem korrigálták viselkedési zavarukat. A mi intézetünkben is problémásak voltak. A helyzet akkor csúcsosodott ki, amikor az anyuka már nem volt képes feldolgozni a történéseket, és pszichiátriai kezelésre szorult, ahol öngyilkosságot kísérelt meg. Ezzel megpecsételte a sorsát: a bíróság nem a labilis idegállapotúnak mondott anyára bízta a gyerekeket, hanem az apának ítélte oda őket. Az apa ugyanis első látásra nagyon megnyerő volt, külsőleg intelligens, jó benyomást keltett, ő volt a pozitív személyiség, senki sem hitte volna róla, hogyan viselkedik otthon. Mindenki az anyát okolta a történtekért, nem láttak bele a családba, ahol az anyának nem volt semmi szava. A nevelési tanácsadóban, a szociális osztályon pozitív személyiségnek tüntették fel az apát. Csak miután a gyerekek hozzánk kerültek, bontakozott ki a valós kép a családról. Aztán a mi kezdeményezésünkre elértük, hogy az anyánál helyezzék el a gyerekeket. Az anya azonban személyiségéből kiindulva labilis volt, nem volt önbizalma, s már nem bírt a pubertáskorú gyermekekkel. Olyan ember volt, aki nem tud védekezni, harcolni a jogaiért, talán ezért választott olyan férjet, aki éppen ennek az ellentéte. A férfi aztán teljes mértékben kihasználta a helyzetet. Házasságuk lenézések, megaláztatások sora volt, az asszony önbizalmának fejlesztése helyett még a maradékát is a sárba tiporta a férj. Mire válásra került a sor, az asszony nagyon gyenge személyiség lett. Sajnos az apával való gyakori kapcsolat olyan hatással volt a gyerekekre a továbbiakban, hogy meg voltak győződve róla, az a jó, amit ők csinálnak, mert az apuka mindig támogatta őket. Természetesen még abban is, hogy az anyukával szemben direktív módon viselkedtek. Végül a gyermekek nem kerültek intézetbe, az apa nevelte őket (aki előtte gyógypedagógiai tanácsadóba járt), mert az anya idegileg teljesen összeomlott, gyógykezelésre szorult. Hogyan lehetett volna segíteni? Ebben a kapcsolatban már tulajdonképpen a házasságkötés szerencsétlen lépés volt. Az ellentétek vonzzák egymást alapon gyenge akaratú ember erős társat keresett, azt képzelve, hogy döntésképtelenségét a másik majd pótolja. A legnagyobb probléma az volt, hogy a gyermekek nem kerültek időben szakemberhez. Ha egy pszichológus hamarabb belelát a család helyzetébe, ha támogatja az anyát, azzal erősíti az önbizalmát, így ő is erősebbé válhatott volna. Mágia Emlékszem rá, egyszer megvert apu, mert rossz voltam. Sarokba állított. Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon, mert közben ásított. A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra, s titkos jelt a körökre,' ne verjen meg többé soha, és tűnjön el örökre! Most nincs velünk. Elment nagyon sok napja már, s az oviban utálom azt, akit este az apja vár. Anyu azt mondja, itthagyott, de eljön majd, ha véget ér a per. Csákén tudom, miattam nem jöhet, hisz én tüntettem el! (Ranschburg Jenő: Gye- rekségek, Magvető Kiadó, 1996.) A verseskötetet minden váló- és nem válófélben levő szülőnek el kellene olvasnia. Minden házasságnak vannak kritikus időszakai. Ha mindkét fél akarja, ezeket - többnyire nagy nehézségek árán - átvészelheti a család. Néha igaz, hogy teher alatt nő a pálma: van, akit a megpróbáltatások még erősebbé tesznek. De van, aki összeroppan, és van, aki nem is akarja kipróbálni az erejét: feladja. Ilyenkor felbomlik a család. És ezt a gyerekkel is meg kell beszélni. Hogyan kezdjünk neki?A házasságok majd fele válással végződik. A felbomló családban a gyerekeknek hihetetlen terheket kell viselniük: elvesztik az egyik szülőt, de aki megmaradt, az sem tud teljességgel az övék maradni, hiszen olyan lelki válságba jutott, hogy erejének nagy részét a saját fenntartására kell áldoznia. Amikor a szülő szembesül azzal, hogy a családtagok nem tudnak együtt maradni, hatalmas problémával kerül szembe: hogyan mondja el a gyereknek? Hogy magyarázza meg azt, amit tapasztalatok és megfelelő szókincs híján a gyermek még nem érthet meg, akkor sem, ha nagyon okos, és érzékeny? Hogyan próbálja meg megnyugtatni a gyereket, amikor ő is a poklok bugyraiban jár, amikor a saját lelke is darabokban van? Egy biztos: a család széthullását nem lehet lelki sérülések nélkül átélni. Minden válás más. Van, amikor hirtelen jön, amikor látszólag boldog, meleg család bomlik fel, amikor a szülők közötti láthatatlan, alattomos feszültségből a gyermek keveset érzékel (bár sokkal többet, mint hinnénk!). Ilyen esetben elképzelhető, hogy a felek közötti ellentét dacára mindkét szülő gondoskodó szeretettel fordul a gyerek(ek) felé. A gyermek vesztesége tehát hatalmas, amikor a papa vagy a mama elköltözik. Nem jobb a helyzet, ha a válás a szülők nyílt harca, brutalitása miatt következik be. Ilyenkor a válás megváltás, gondolhatnánk. A gyereknek azonban az eddigi megpróbáltatások után még azt is fel kell dolgoznia, hogy az egyik szülő elment, amiért a legtöbb gyerek önmagát okolja, (origo) FŐZÉSI PRAKTIKÁK A hús kiszáradása Grillezéskor a hús nem szárad ki, ha villa helyett fogóval forgatjuk meg, mert így nem szurkáljuk, s a szaft a húsban marad. Túlhevített olaj Ne süssünk túlhevített olajban, mert ekkor egészségre ártalmas telített zsírok szabadulnak fel! Keserű pirospaprika Ne rakjuk a pirospaprikát közvetlenül a forró zsírba, mert így megég, s keserű ízt kölcsönöz az ételnek! A margarin olvasztása A margarin olvasztás közben pattog, serceg és spriccel, mert sok vizet tartalmaz. Ha lassú melegítéssel a zsírt elválasztjuk a tejsavtól és a víztől, akkor sütésre is alkalmassá válik. Igaz, így viszont elvész a diabetikus hatása. Mikor nem ég le a tej? Nem ég le a tej, ha a forralóedény karimáját körben bekenjük olajjal, vagy vízzel kiöblített lábast használunk. A tojásfehérje felverése A tojásfehérje habja nem lesz kemény, ha túl magas fordulatszámon, s nem elég hideg fémedényben verjük fel. Keserű hagyma A hagyma megkeseredik, ha darálóban aprítjuk, mégpedig azért, mert csak összezúzzuk, s nem szeleteljük. Túlfözött rizs Ha a rizst túl hosszan főzzük, akkor könnyen előfordulhat, hogy túlságosan összeragad, s nyákos állagú lesz. Savanyú krumplisaláta A hagymás krumplisaláta akkor sikerül savanyúra, ha a hagymát előzőleg nem pároltuk meg. Széteső halhús Ha a hal húsa előkészítés közben szétesik, az azt jelenti, hogy vagy már öreg, vagy pedig túlpároltuk.
