Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 5. MINDENNAPI KENYERÜNK Ünnepek után EDES ÁRPÁD Ige: „...szemetet szórok arco tokba, ünnepeitek sze­metjét, és kihordanak benneteket a szemétbe.” (Malakiás próféta könyve 2:3) ’Nem kéne esetleg egy óra múl­va megismételni a harangszót, amelyik szilveszter éjfélkor az új évet jelzi és köszönti?’- me­rült fel a kérdés, mivelhogy az össznépi tűzijátékban és petár- dadurrogtatásban úgyse hal­lotta senki. Aztán elálltunk mégis a gondolattól, hisz éjfél nem egy órakor van. A petárdákkal viszont már lassan úgy le­szünk, mint a szüle­tésnap-köszöntéssel, hogy egy héttel előtte és utána érvényes. Minden bizonnyal óriási üzlet ez vala­kiknek, ha visszagon­dolunk a kínálatra, az árakra és az irdatlan sok pufogásra. De örülhetnénk is, hiszen ez azt is mutatja, hogy igazán jól élünk, és ezt is könnyedén megengedhetjük magunknak. Sőt, milyen szak­szerűen bánunk velük, hisz ná­lunk egy üzletház se égett le a benne levő vásárlókkal, sőt még kezek se robbantak, és szemek meg arcok se roncso- lódtak. Igaz, Újév napján dél­után szánkózni menet jó volt óvatosan kikerülni a hóból lép- ten-nyomon előmeredő pezs­gősüvegszilánkokat. De majd jön a tavaszi hóolvadás, és a többi ünnepi szeméttel együtt majd ezt is eltakarítják. Addig meg a hó jótékonyan eltakarja. Mi pedig bízzunk a szeren­csénkben, hogy ha netalántán elcsúszunk, nem ebbe esünk. Lassan vége az ünnepeknek. Az emlékek és a fejek is kitisztul­nak. Mit viszünk magunkkal be­lőlük? Lassan levelüket hullat­ják a karácsonyfák (már ame­lyek tudják). Szemétbe kerülnek az üres szaloncukros papírok, dobozaikba az ünnepeket túlélő gömbök. Idei karácsonyfánknak volt egy érdekes dísze: egy na­rancs és egy citrom vékonyra vá­gott és megszáradt karikái. A sok élettelen csillogás mellett az élet színeivel. És ha most elme­gyek a fa mellett, fogyó ékessé­gei közül le-leakasztok egy ilyen karikát, és aszalt gerezdjeiben ott van az ünnep jó íze. Fölösle­ges sallangok nélkül, romlatla­nul. Van-e az ünnep szellemi kincsei közt ilyen értékem? Gyúlt-e maradandó világosság számomra, vagy a szilveszteri tűzijáték felvillanó fényeit pró­bálom csupán megidézni egy mámoros estéből? A festők gyakran festik meg úgy a betle­hemi éj csodáját, Jézus születé­sét, mintha a résztve­vőket a jászolbölcső­ből kiáradó fény világí­taná meg. Mert benne lett testté az az élő Ige, Aki az igazi világosság, Aki megvilágosít, hogy ne sötétben botorkál­junk. Aki megvilágo­sít, hogy tisztán lás­sunk, és szerinte való bölcs döntéseket hoz­zunk. Ebben az évben különö­sen szükségünk lesz felülről ka­pott bölcsességre, hiszen több olyan változás és választás előtt állunk, amely hosszabb távon határozza meg itteni létünket. Ha pedig sötétségben botorká­lunk, vagy vak a világtalanok vezetője, félő, hogy mind ve­rembe esnek. Ha ünnepeinknek csak szemétje van, félő, hogy Is­ten azt mind a fejünkre szólja, és beteljesítve Malakiás próféta szavát, a szeméttel együtt mi is a történelem szemétdombjára kerülünk. Az igazi világosság, amely megvilágosít, eljött a vi­lágba. Jézus magáról mondta, hogy ő a világ világossága. Az igazán „bölcsek” Ót keresik, s mikor megtalálják, előtte nyit­ják ki kincses ládáikat. Mert előtte érdemes. Bárcsak ilyen maradandó, sőt növekvő kincse lenne ünnepünknek! (Azt olvastam, hogy különös áremelésekre idén nem kell számítanunk, csak a szemétel- hordás drágul. Ha ilyen sokat „termelünk” belőle, talán meg is érdemeljük!) A szerző református lelkész NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Csőben sült sertésszelet Hozzávalók: 1 kg előző nap megfőzött, hámozott burgonya, 2 cukkini (kb. 40 dkg), 80 dkg sertéshús, 4 evőkanál olaj, 2 dl fehérbor, 2 dl tejszin, 2 háromszögletű tejszínes ömlesztett sajt, 2 evőkanál ételsűrítő, 2 paradicsom, 1 csokor metélőhagyma, vegeta, só, bors. Elkészítése: A cukkinit felszeleteljük, a bur­gonyákat négyfelé vágjuk, a húst a forró olajon megpirít­juk, sózzuk, borsozzuk, majd kivesszük a serpenyőből. A cukkinit a visszamaradt forró zsiradékban 2-3 perc alatt megpároljuk, és szintén kivesz- szük. A bort a tejszínnel a ser­penyőbe öntjük, felforraljuk, és hozzáadjuk a feldarabolt ömlesztett sajtot. Ételsűrítővei besűrítjük, vegetával fűszerez­zük. A burgonyát és a cukkinit két, margarinnal kikent, kb. 16 cm átmérőjű tűzálló tálba hal­mozzuk. A felszeletelt húst a zöldségekre fektetjük, leöntjük a mártással, és előmelegített sütőben, 200 fokon (gáztűz­helynél 3-as fokozaton) kb. 10 percig sütjük. A paradicsom magjait kikaparjuk, húsát apró kockákra vágjuk, és a felaprí­tott metélőhagymával együtt a kész ételre szórjuk. A felbomló családban a gyermeknek hihetetlen terheket kell viselnie, ráadásul elveszti az egyik szülőt A válás néma tanúi IV. MALIK ÉVA pozsonyi Diagnoszti­kai Központ pszicho­lógusának, Gál Évá­nak harmadik tanul­ságos történetét ol­vashatják el végezetül e sorozatunkban kedves olvasó­ink. Százszor is gondolja meg jól, aki ilyen sorsdöntő lépésre szánja el magát, tudatosítsa, amit Gaál László riportjában a nagycsaládo­sok peredi találkozóján mondtak a pedagógusok: a csonka családok­ban nevelkedő gyermekek általá­ban fejlődési, beilleszkedési zava­rokkal küzdenek. A válni ké­szülők, akárcsak a házasulandók gondoljanak mindenekfelett gyer­mekeikre. Esetleírás Tizenkét és tízéves értelmes test­vérpár került hozzánk, sajnos na­gyon későn. Elvált szülők gyerme­kei voltak. A válást az anyuka kez­deményezte, mert a férj nagyon autokratív, direktív, uralkodó, ag­resszív hajlamú férfi volt, aki semmibe vette a női nemet, neki feleség csak arra kellett, hogy a háztartást ellássa, hogy a gyerme­keiről gondoskodjék, de a nevelés irányát, módját ő határozta meg. Azáltal, hogy a nőket lenézte, a fi­úk annyira azonosultak viselkedé­si formájával, hogy már ők is, nemcsak az anyjukkal viselkedtek lenézően, hanem a tanárnőikkel is, nem respektálták, gúnyolták őket. Nagyon agresszív viselke­dést tapasztaltak náluk. Már nem­csak a családban és az iskolában, hanem kint az utcán is. Az apa nem foglalt kritikus álláspontot a fiaival szemben, mindenért az anyát és a tanító néniket okolta. Ezáltal a gyerekek akkora önbiza­lomra tettek szert, hogy lelkiisme- ret-furdalás nélkül, magabiztosan folytatták ezt az életstílust, és nem korrigálták viselkedési zava­rukat. A mi intézetünkben is prob­lémásak voltak. A helyzet akkor csúcsosodott ki, amikor az anyuka már nem volt képes feldolgozni a történéseket, és pszichiátriai ke­zelésre szorult, ahol öngyilkossá­got kísérelt meg. Ezzel megpecsé­telte a sorsát: a bíróság nem a la­bilis idegállapotúnak mondott anyára bízta a gyerekeket, hanem az apának ítélte oda őket. Az apa ugyanis első látásra nagyon meg­nyerő volt, külsőleg intelligens, jó benyomást keltett, ő volt a pozitív személyiség, senki sem hitte volna róla, hogyan viselkedik otthon. Mindenki az anyát okolta a tör­téntekért, nem láttak bele a csa­ládba, ahol az anyának nem volt semmi szava. A nevelési tanácsa­dóban, a szociális osztályon pozi­tív személyiségnek tüntették fel az apát. Csak miután a gyerekek hozzánk kerültek, bontakozott ki a valós kép a családról. Aztán a mi kezdeményezésünkre elértük, hogy az anyánál helyezzék el a gyerekeket. Az anya azonban sze­mélyiségéből kiindulva labilis volt, nem volt önbizalma, s már nem bírt a pubertáskorú gyerme­kekkel. Olyan ember volt, aki nem tud védekezni, harcolni a jogaiért, talán ezért választott olyan férjet, aki éppen ennek az ellentéte. A férfi aztán teljes mértékben ki­használta a helyzetet. Házasságuk lenézések, megaláztatások sora volt, az asszony önbizalmának fej­lesztése helyett még a maradékát is a sárba tiporta a férj. Mire vá­lásra került a sor, az asszony na­gyon gyenge személyiség lett. Saj­nos az apával való gyakori kap­csolat olyan hatással volt a gyere­kekre a továbbiakban, hogy meg voltak győződve róla, az a jó, amit ők csinálnak, mert az apuka min­dig támogatta őket. Természete­sen még abban is, hogy az anyu­kával szemben direktív módon vi­selkedtek. Végül a gyermekek nem kerültek intézetbe, az apa nevelte őket (aki előtte gyógype­dagógiai tanácsadóba járt), mert az anya idegileg teljesen összeom­lott, gyógykezelésre szorult. Hogyan lehetett volna segíteni? Ebben a kapcsolatban már tulaj­donképpen a házasságkötés sze­rencsétlen lépés volt. Az ellentétek vonzzák egymást alapon gyenge akaratú ember erős társat keresett, azt képzelve, hogy döntésképte­lenségét a másik majd pótolja. A legnagyobb probléma az volt, hogy a gyermekek nem kerültek időben szakemberhez. Ha egy pszichológus hamarabb belelát a család helyzetébe, ha támogatja az anyát, azzal erősíti az önbizalmát, így ő is erősebbé válhatott volna. Mágia Emlékszem rá, egyszer megvert apu, mert rossz voltam. Sarokba állított. Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon, mert közben ásított. A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra, s titkos jelt a körökre,' ne verjen meg többé soha, és tűnjön el örökre! Most nincs velünk. Elment nagyon sok napja már, s az oviban utálom azt, akit este az apja vár. Anyu azt mondja, itthagyott, de eljön majd, ha véget ér a per. Csákén tudom, miattam nem jöhet, hisz én tüntettem el! (Ranschburg Jenő: Gye- rekségek, Magvető Kiadó, 1996.) A verseskötetet minden vá­ló- és nem válófélben levő szülőnek el kellene olvasnia. Minden házasságnak vannak kritikus időszakai. Ha mindkét fél akarja, ezeket - többnyire nagy nehézségek árán - átvészelheti a család. Néha igaz, hogy teher alatt nő a pálma: van, akit a megpró­báltatások még erősebbé tesznek. De van, aki összeroppan, és van, aki nem is akarja kipróbálni az erejét: feladja. Ilyenkor felbomlik a család. És ezt a gyerekkel is meg kell beszélni. Hogyan kezdjünk neki?A házasságok majd fele válással végződik. A felbomló család­ban a gyerekeknek hihetetlen terheket kell viselniük: elvesztik az egyik szülőt, de aki megmaradt, az sem tud teljességgel az övék maradni, hiszen olyan lelki válságba jutott, hogy erejének nagy ré­szét a saját fenntartására kell áldoznia. Amikor a szülő szembesül azzal, hogy a családtagok nem tudnak együtt maradni, hatalmas problémával kerül szembe: hogyan mondja el a gyereknek? Hogy magyarázza meg azt, amit tapaszta­latok és megfelelő szókincs híján a gyermek még nem érthet meg, akkor sem, ha nagyon okos, és érzékeny? Hogyan próbálja meg megnyugtatni a gyereket, amikor ő is a poklok bugyraiban jár, ami­kor a saját lelke is darabokban van? Egy biztos: a család széthullá­sát nem lehet lelki sérülések nélkül átélni. Minden válás más. Van, amikor hirtelen jön, amikor látszólag boldog, meleg család bomlik fel, amikor a szülők közötti láthatatlan, alattomos feszültségből a gyermek keveset érzékel (bár sokkal többet, mint hinnénk!). Ilyen esetben elképzelhető, hogy a felek közötti ellentét dacára mindkét szülő gondoskodó szeretettel fordul a gyerek(ek) felé. A gyermek vesztesége tehát hatalmas, amikor a papa vagy a mama elköltözik. Nem jobb a helyzet, ha a válás a szülők nyílt harca, brutalitása mi­att következik be. Ilyenkor a válás megváltás, gondolhatnánk. A gyereknek azonban az eddigi megpróbáltatások után még azt is fel kell dolgoznia, hogy az egyik szülő elment, amiért a legtöbb gyerek önmagát okolja, (origo) FŐZÉSI PRAKTIKÁK A hús kiszáradása Grillezéskor a hús nem szárad ki, ha villa helyett fogóval forgatjuk meg, mert így nem szurkáljuk, s a szaft a húsban marad. Túlhevített olaj Ne süssünk túlhevített olajban, mert ekkor egészségre ártalmas telített zsírok szabadulnak fel! Keserű pirospaprika Ne rakjuk a pirospaprikát közvet­lenül a forró zsírba, mert így megég, s keserű ízt kölcsönöz az ételnek! A margarin olvasztása A margarin olvasztás közben pat­tog, serceg és spriccel, mert sok vizet tartalmaz. Ha lassú melegí­téssel a zsírt elválasztjuk a tejsav­tól és a víztől, akkor sütésre is al­kalmassá válik. Igaz, így viszont elvész a diabetikus hatása. Mikor nem ég le a tej? Nem ég le a tej, ha a forralóedény karimáját körben bekenjük olaj­jal, vagy vízzel kiöblített lábast használunk. A tojásfehérje felverése A tojásfehérje habja nem lesz ke­mény, ha túl magas fordulatszá­mon, s nem elég hideg fémedény­ben verjük fel. Keserű hagyma A hagyma megkeseredik, ha dará­lóban aprítjuk, mégpedig azért, mert csak összezúzzuk, s nem sze­leteljük. Túlfözött rizs Ha a rizst túl hosszan főzzük, akkor könnyen előfordulhat, hogy túlságo­san összeragad, s nyákos állagú lesz. Savanyú krumplisaláta A hagymás krumplisaláta akkor sikerül savanyúra, ha a hagymát előzőleg nem pároltuk meg. Széteső halhús Ha a hal húsa előkészítés közben szétesik, az azt jelenti, hogy vagy már öreg, vagy pedig túlpároltuk.

Next

/
Thumbnails
Contents