Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-29 / 24. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR : KOMMENTÁR Parlamenti selejt PÁKOZDI GERTRUD Fellélegezhetnek a vagyontalanok! Mintha az élet azoknak adott volna igazat, akik a hivatalos űrlapok iránti természetes ellenszenv miatt odázták el vagyonnyilatkozatuk kitöltését. A törvénytárban megjelent alkotmánybírósági döntés kimondja, hatályát veszítette a vagyonnyilatkozatot, illetve -bevallást mindenki számára kötelezővé tevő rendelkezés. Az adóhivatalhoz már eljuttatott űrlapok további sorsáról a kormány tegnapi határozata alapján a parlament dönt. Az a parlament, amelynek sok egyéb törvényhez hasonlóan ez esetben is sikerült selejtet „gyártania”. Mosolyra ingerlő, ahogy némely törvényhozók nagy hirtelen személyi adataink védelmezőivé kvalifikálták magukat. Pedig közreműködésük nélkül nem születhetett volna meg az alkotmánybíróság által selejtté minősített jogszabály. Sokak szerint sejthető, hogy a vagyonbevallás kritikáját azért indította el a Demokrata Párt, hogy ily módon bírálja a készülő összeférhetedenségi törvényt. Ennek célja a közéleti szereplők vagyoni helyzetének figyelemmel kísérése. Márpedig aki vállalja, hogy beavatkozik közpénzek fel- használásába, annak minden demokratikus országban azt is vállalnia kell, hogy a nyilvánosság előtt számot ad saját és a vele közös háztartásban élő családtagok vagyoni helyzetéről. A Demokrata Párt elnöke visszautasítja, hogy érdeke lenne a közéleti szereplők vagyonbevallási kötelezettség alóli felmentése, és hogy a készülő összeférhetedenségi jogszabály elutasításáért lobbizna. Az átiagembert nem érdekli különösebben, végül is mi lesz a sorsa a hibásnak minősített vagyonbevallási törvénynek, de érdekes lesz megfigyelni, hogy az ezzel kapcsolatos parlamenti vitában az egyes pártok képviselői hogyan érvelnek. A vita előrevetítheti az összeférhetedenségről készülő törvény sorsát is. A kisembernek nincs félni- és féltenivalója (legfeljebb a kötelességmulasztás esetére kilátásba helyezett bírságtól tarthat). Annak a jómójlú vállalkozónak, politikusnak sincs félnivalója, aki bizonyíthatóan tisztességes forrásból épít luxusvillát. Ne féljen, aki számot tud adni vagyona eredetéről. A vagyonbevallás eltörléséért lobbizó politikusok köre nagy valószínűséggel nem ebből a csoportból való. Egyelőre függőben van a vagyonnyilatkozatok és -bevallások sorsa. Ami biztos: a kisember a jövőben is fölösleges zaklatásnak tartja, ha kötelezővé teszik a semmiről szóló vallomástételt. Pláne, ha a nyilvánvaló törvénytelenségek továbbra is rendre büntedenek maradnak. JEGYZET Betli duó MOLNÁR NORBERT Már komolyan azt hiszem, hogy az államfő csak miattam csinálja. Csak nekem akar jegyzettémát szerezni. A Bántsuk többet Schustert! sorozat újabb epizódjának Cuper szuperödete adja az alapját. A megyékről elfogadott törvényt a HZDS-es képviselő tette igazán fogyaszthatadanná, meg a parlament, amely rábólintott az éljogász agyrémére. Aszerint a kormánynak jogában állt volna beavatkozni a megyei ön- kormányzat döntésébe, ha úgy ítéli meg, hogy a megyei képviselők által elfogadott rendelkezés ellentétes más megyék, a települések vagy a nemzet érdekeivel. Értsd: ha nem tetszik a kormánynak a megyék túlzott önállósága, megvétózhatja a döntésüket. Nagyon demokratikus, végtelenül felemelő. Szerencsére a képviselők rájöttek csököttségükre, és kiemelték Cuper hajlott paragrafusát a törvényből. És akkor jött Rudi bácsi, az Amazonas gyöngye, és a Cuper-kitételek hiányára hivatkozva stomírozta a parlament döntését, vagyis azonosult a nemzet egyik bohócával. És itt most visszafogom magam: Rudolf Schuster köztársasági elnök nem hallotta meg (írhatnám, hogy süket, mint az ólajtó, de nem írom) az idők szavát (írhatnám, hogy már Lepsénynél sem volt meg, de nem), a városok és falvak társulásának szavát, elfelejtette az alulról építkezés elvét (írhatnám, hogy a vérében van, de ezt sem), de legfőképpen azt hagyta figyelmen kívül, hogy honnan jött (írhatnám, hogy a köszönet arculköpéses változatát választotta, de még ezt sem) és milyen programmal (írhatnám, hogy az elefánt emlékezőtehetségben kenterbe veri, de minek). Magyarországon hosszú-hosszú évekig, megbízatási ideje elejétől a végéig nem lehetett népszerűségben megverni Árpi bácsit - alias Göncz Árpád -, volt mit csinálnia az őt követő Mádl Ferencnek - alias Mádl Ferenc -, hogy belopja magát népe szívébe. Láss csodát, most már ő a legnépszerűbb politikus Magyarországon, maga mögé utasítva a polgári kormány egyetíen asszonyát. Igaz, ez télen sikerült, amikor kevesen úszkálnak a Balatonban. Ezzel szemben Schuster mindent megtesz, hogy népszerűden legyen: minden oldalra tetszelegve hatalmasakat lehet bukni. Egyszercsak elfogy alóla a népe, és huss! VISSZHANG Munkanélküli = munkakerülő? Megütközve olvastam az Új Szó január 18-i számában Grendel Ágota jegyzetét, amelyben azt sugallja, hogy a munkanélküliek egyben munkakerülők is, és ezt három példátlan példával igyekszik bizonyítani, mert: „Bolond, aki dolgozik!” Kétségtelen, hogy vannak ilyenek is, de mit szól ahhoz tisztelt szerkesztő asszony, hogy novemberben a nyilvántartott állástalanok aránya elérte a 19 százalékot - 513 ezer főt s a diszpo- nibilis munkanélküliek, vagyis azok aránya, akik kedvező ajánlat esetén azonnal munkába tudnak állni, 17,7 százalékos volt; ez 478 ezer fő (Új Szó, 2001. december 21.). Ebből következik, hogy a munkakerülők aránya 1,3 százalék, azaz 35 ezer személy. Lehet, hogy Ön ezekről írt jegyzetében, de nagyon helytelennek tartom az általánosítást. Higgye el, hogy az a 17,7 százalék (vagy mára még több is) nagyon szívesen dolgozna, ha lenne hol. De vajon hol van az a 478 ezer munkahely? Valószínűleg Ön még nem kényszerült munkanélküli-segélyből élni. Én ezt teszem már tizenegyedik hónapja, sőt már csak szociális juttatásból, persze ehhez jön még a feleségem nyugdíja. De ugyan eszükbe jutnak-e képviselőinknek - amikor olyan gyorsan rábólintanak minden megszorító intézkedésre - a munkanélküliek százezeréi, akik máról holnapra tengődnek a megalázó alamizsnából? Kedves Grendel Ágota! Tud-e Ön ezekről a szerencsétlen emberekről is? Forgács Miklós Léva- Ja, maguk a magyar közszolgálati tévét nézték? Akkor nem is tudják, mi történt?! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ ÜDOVÉ NOyiNY A megoldatian szudétanémet k dés nagyobb teher Csehország u ós csadakozásának folyamatáb; mint a temelíni atomerőmű - írj; konzervatív cseh újság. - Maii nyilvánvaló, hogy az öt évvel ezel aláírt cseh-német megbékélési n latkozat nem zárta le a múltat, i szudétanémetek 2. világhábc utáni kitelepítésének ügye újra a gyelem homlokterébe került. Mii Zeman kormányfő nyilatkoza nemcsak az osztrákokat, hanem szudétanémeteket is durván sér gették, s ezek után különösen neh a múlt lezárásáról beszélni. Cse Szlovákia akkori vezetői növelni s; rették volna a köztársaság bizton: gát a németek 1945-ös kiűzésével mából visszatekintve megállapíd tó, hogy az ország biztonságát c mokratikus eszközökkel is el lel tett volna érni. Az akkori cseh pol ka azonban a Szovjetuniót vála: tóttá. Ma már a Szovjetunió nem létezik, s Németország erős demc ratikus országgá vált. Ausztria sokkal erősebb, mint Csehország. Senkinek sem érdeke a szigetországi helyzet elmérgesítése, amit az újonnan beindult mechanizmus is bizonyít Közös érdek a ciprusi rendezés Bár szinte bizonyosnak tűnik, hogy az EU bővítése 2004-ben a legfelkészültebb tagjelöltekkel megkezdődik, az is a pillanatnyi politikai realitásokhoz tartozik, hogy a bővítést, az Európai Unió egyik legfontosabb stratégiai kérdését többen megpróbálják politikai zsarolásra is kihasználni. MALINÁK ISTVÁN Erre a legmarkánsabb példa a Te- melín ürügyén kirobbant oszt- rák-cseh konfliktus, a bécsi kormánykoalíció kisebbik pártja az atomerőmű bezárásától tenné függővé Prága felvételét az EU-ba. Teljesen nyilvánvaló, hogy Haiderék ezzel a kampánnyal, a nemrég megtartott aláírásgyűjtéssel saját pecsenyéjüket sütögetik, az osztrák polgár, hagyományos és egyébként tiszteletre méltó atomerőmű-ellenességét meglovagolva próbálnak javítani az FPÖ csökkenő támogatottságán. Ugyanis nem ez a kérdés kezelésének módja, amire Brüsszel állásfoglalása mellett épp a múlt év vége felé született osztrák-cseh megállapodás is rávilágít. A Temelín-ügynél sokkal keményebb diónak ígérkezik az évtizedek óta húzódó ciprusi kérdés rendezése. A hazai sajtó nemigen foglalkozott vele, de például a londoni Financial Times két hete arra hívta fel a figyelmet, hogy Görögország leblokkolhatja a bővítési folyamatot, ha Ciprust nem veszik fel az első körben az Unióba. Ezt megelőzően viszont Bülent Ecevit török kormányfő keltett feltűnést politikai berkekben kijelentésével: ha az EU anélkül veszi fel Ciprust, hogy az északi országrész önállóságát elismerné, akkor Törökország annek- tálja Észak-Ciprust. Az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Ecevit volt az, aki egy görög provokációt követően, 1974-ben török csapatokat küldött Aphrodité szigetére, s az azóta is kettéosztott szigetország északi részén 1983- ban kikiáltott Észak-ciprusi Török Köztársaságot ma is egyedül csak Ankara ismeri el önálló államként. Egyébként ami az uniós érettséget illeti, az Európai Bizottság novemberi jelentése Málta mellett éppen Ciprust említi a leginkább felkészült tagjelöltként. Mennyire reális az egyik oldalról Athén, a másikról Ankara fenyegetőzése? Amellett, hogy természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül, jócskán tartalmaznak taktikai megfontolásokat is, hiszen a helyzet elmérgesítése senkinek sem érdeke, amit a válság kezelésének újonnan beindult mechanizmusa is bizonyít. Egy december eleji megállapodás értelmében közvetlen tárgyalások kezdődtek Glafkosz Kleridesz ciprusi (görög) elnök és Rauf Denktas ciprusi török vezető között. Január közepén úgy döntöttek, hogy hetente háromszor tartanak találkozókat a kettéosztott főváros, Nicosia ENSZ-ellenőrzés alatt álló ütközőzónájában, s ezeken Alvaro de Soto ENSZ-megbí- zott is részt vesz. Ez már önmagában is nagy előrelépés, bár a kiszivárogtatások szerint az első konzultációk nem hoztak előrelépést az újraegyesítés, a hatalommegosztás kérdéseiben. Az évtizedek óta bebetonozott álláspontokat tekintve nem is lehet túl gyors megoldásra számítani, egyelőre a felek állítólag csak az elmúlt évtizedek - elmúlt századokban is gyökerező - kölcsönös sérelmeit vették számba. A görög és a török ciprióták párbeszédének nyomon követése e szempontból hordoz üzenetet Közép-Európa népei számára is: túl kell lépni a sérelmek felhánytorgatásán, mert ezzel a módszerrel soha, sehol, egyetlen közös problémát sem sikerült megoldani. Nem használ az ügynek a ciprusi válság egyoldalú megközelítése sem. Az tény, hogy a nemzetközi közvélemény inkább görögpártira hangolódott, a török katonai inváziót az ENSZ sohasem ismerte el. Athén az EU tagjaként már házon belül van, ezzel szemben Törökországnak óriási adósságai vannak a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása terén, különösen a kisebbségekkel - például a kurdokkal - való bánásmódot illetően. Viszont az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a történelmi közelmúlt ciprusi válságának kirobbantásában a főszerepet mégiscsak a görögök játszották. Ciprus 1570-ben került török uralom alá, s csak 1878-ban engedte át a szultán Angliának, amely 1960- ban elismerte a szigetország függetlenségét. Akkoriban közel 80 százalék volt a görög és 17-18 százalék a török lakosság aránya. Az új állam alkotmánya 70:30 százalékban rögEgy december eleji megállapodás értelmében tárgyalások kezdődtek. zítette a görögök és törökök részesedését a hatalomból, s kimondta az enózisz, vagyis a Görögországhoz való csatolás tilalmát. Egyik fél sem volt elégedett ezzel az alkotmánnyal, s Makariosz érsek-államfő 1963-ban lényegében alkotmányos puccsal teljesen kizárta a törököket a kormányzásból. Az ekkor kirobbant fegyveres összetűzések megfékezése érdekében az ENSZ béke- fenntartó alakulatot küldött a térségbe, amely azóta is ott állomásozik. 1967-ben Görögországban katonai junta vette át a hatalmat, ezt követően számtalan atrocitás érte a ciprusi török falvakat. Athénban a fekete ezredesek úgy döntöttek, hogy felszámolják Ciprus függetlenségét, 1974júliusában a görög Nemzeti Gárda megtámadta Nicosiáb az elnöki palotát; a függetlensí párti Makariosznak sikerült Máit; menekülnie. A görög puccsisták i rökellenes kegyetlenkedéseire vá szül Törökország negyvenezer kai nát dobott a szigetre, a török csat tok először a sziget több mint hú: majd pedig 37 százalékát elfogl ták. Északról vagy 200 ezer gör menekült délre, délről vagy 40 e: török északra, ahová időközb hozzávetőleg 100 ezer anatóliai i rököt telepítettek. A mérleg: kegy lenkedések, fosztogatások, sok sz halott mindkét oldalon. Athénbai fekete ezredesek hatalma nemsol ra megbukott, de a ciprusi prob ma megmaradt. A most kezdődött tárgyalások ré: létéiről nem sokat tudni, hiszen múlt héten még Kofi Annan ENS főtitkár is felszólította a felek hogy tartsák tiszteletben a hírzár tot. A két fővárosban elhangzott n latkozatokból annyit azért tudni hét, hogy a törökök két egyenran fél laza konföderációját szorg mázzák, a görögök viszont, ENSZ-határozatokra hivatkozi két közösség föderációjáról besz nek. Ennek ellenére mindkét főt rosban bizakodóak voltak az el tárgyalási fordulók után, Iszm Cem török külügyminiszter « mondta, most jobbak az esélyei megegyezésre, mint a korábbi évt ben, mert „léteznek új tárgyal; alapelvek”. Törökországnak lét; deke az uniós tagság elérése, m; pedig Brüsszel feltételül szabta fi karának, hogy működjön együtt ENSZ-szel a Ciprus újraegyesíté: célzó erőfeszítésekben. Optimii megfigyelők szerint éppen az uni tagság reménye hangolhatja Anl rát is meg a ciprusi feleket is kompromisszumok keresésére. A az összefüggéseket tekintve, mi den tagjelöltnek, így Szlovákián is érdeke, még ha ezt nem is tudai sítjuk kellőképpen. Kedvezménytörvény: bár nem teheti, mégis információs irodát szeretne nyitni a Vajdasági Magyar Demokrata Pár Már tízezer kérelem - zökkenőmentes ügyintézés PETKY JÓZSEF Csaknem tízezer kérelmet töltöttek ki az elmúlt három hét alatt a Vajdaságban a magyarigazolványok i- génylésére, s a működő öt információs iroda folyamatosan továbbítja a kérőlapokat a szabadkai főkonzulátusra. Február elsején megnyílik a zombori iroda is. Dudás Károly, a Vajdaságban megalakul ajánlószervezet elnöke cáfolta azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint lanyhult a délvidéki magyarok érdeklődése a kedvezménytörvény iránt. A jelenleg működő szabadkai, újvidéki, zentai, temerini és nagybecskereki irodában naponta mintegy ötszáz kérőlapot töltenek ki, és az igénylőlapokat folyamatosan továbbítják a szabadkai magyar főkonzulátusnak. Az irodákon kívül számos helyen zajlik ideiglenes ügyfélfogadás. Á jugoszláv és a szerbiai hatóságok továbbra sem gördítenek semmilyen akadályt a kedvezménytörvény végrehajtása elé. Dudás kifejezte reményét, hogy a kedvezménytörvény visszahozza a Vajdaságba azt az 50-60 ezer magyart, akit a délszláv háborúk üldöztek el. Több olyan személy igényelt magyarigazolványt, aki nem beszél magyarul, viszont hozta magával az igazoló papírt, amely tanúsította, hogy magyar egyesületnek vagy egyháznak a tagja. Dudás nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy ilyen személyek is folyamodnak magyarigazolványért. Szerinte nagyon jó lenne, ha a Délvidéken is létrejönne az egység a magyar pártok között, s a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), illetve a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (VMDK) is bekapcsolódna a kedvezménytörvény végrehajtásával járó munkába. É két párt nem vesz részt a magyar kormány által jóváhagyott ajánlószervezet munkájában, noha továbbra is fenntartják számukra a helyet. Ágoston András elnök szerint a VMDP önálló információs irodát szeretne nyitni, és kéréssel folyamodott ez ügyben a magyar f tóságokhoz. Dudás ezzel kapcso tosan emlékeztetett arra, hogy magyar külügyminisztérium a v dasági magyar pártok, civil szert zetek és egyházak által megalakít; ajánlószervezetet hatalmazta fel kedvezménytörvény végrehajtó: ra, s mindkét pártot továbbra is s vesen látják a szervezetben. „A ír gyár kormány hat információs iro megnyitására adott engedélyt. Ní lenne jó, és zavart is keltene, ha ajánlószervezet keretein kit működő más irodák is nyílnánal Vajdaságban” - mondta Dudás. A szerző az MTI tudósítója
