Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-24 / 20. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 24. Kitekintő Azóta, hogy január első hetében két vezető amerikai politikus látogatást tett Havannában, a kubai kormány elképesztően segítőkész. Netán alku köttetett? Guantánamo tálib foglyai A kelet-kubai amerikai ten­gerészeti támaszponton, „Gitmón” az afgán foglyok számára tervezett szuper­börtön meglepő módon a fe­szültség csökkenését ered­ményezte Havanna és Was­hington között. A miértre a helyszíni riport ad választ. ALFRED HERZKA A nap eltűnik az öbölben, fülledt homály borul Guantánamóra, erre a kelet-kubai városra. „Két óra múl­va végzek” - örvendezik Vilma, az újságírónő. „Talán még sikerül egy üzletet elérnem, ahol a januári éto­lajadagomat kiválthatom.” Vilma a Guantánamo Antiimperialista Lövé­szárok Rádió stúdiójában ül, és egy Havannából érkezett gyorshíren dolgozik. „A forradalmi kormány nem emel kifogást az ellen, hogy az elfogott tálibokat az USA guantána- mói támaszpontjára szállítsák, és szívesen nyújt egészségügyi segítsé­get a foglyok gondozásához” - ol­vassa Vilma lélegzetvisszafojtva a kormányközleményt, amely egyér­telműen Fidel Castro keze nyomát viseli. „Értékeljük az USA-kormány- zat gesztusát, amellyel időben tájé­koztatott bennünket szándékáról, s üdvözöljük az enyhülés új légkörét” - fut át Vilma a hosszú szövegen. Ám alig állította össze az esti híre­ket, a stúdióban sötét lett: áramki­maradás. Vilma ablakot nyit. Guan­tánamo fenyegető képet nyújt. A tá­voli reflektorok a kubai határőrsé­gé, fényük az ellenséges területre irányul. Egy aláaknázott, széles ha­lálsáv mögött nyújtózik a Base Na­val Yanqui, az amerikai haditenge­részet támaszpontja. Röviddel a szenzációs közleményt követően a kubai kormány meg­hívta a Havannában akkreditált tudósítókat a Guantánamói-öböl feletti tilalmi hadiövezet megte­kintésére. Több katonai terepjáró tart az ellenséges terület felé meg­rakva kamerákkal teleaggatott új­ságírókkal. Vilma egy svéd fotóri­porternek fordítja az út szélén ol­vasható jelmondatokat. „Kubában nem lesz visszatérés a kapitaliz­mushoz! A forradalom fegyvereit sohasem tesszük le harc nélkül!” - hirdeti a vörös betűs szöveg Fidel Castro arcmása mellett. Egy tankcsapda-útakadály előtt mindegyik járműnek meg kell áll­nia. Szovjet géppisztollyal felsze­relt katonák ellenőrzik a belépési engedélyt. Feljebb, úgy négyszáz méteres magasságban tisztek vára­koznak. Balra látható Caimanera kubai határtelepülés, jobb oldalon lent pedig amerikai katonai gépek sorakoznak egy földsávon. „Ezek modern C-17-es repülőgépek, amelyekkel Afganisztánból szállít­ják ide a foglyokat” - tájékoztat Jó­sé Solar dandártábornok. Az év eleje óta mintegy hétszáz amerikai katonával nőtt a támaszponton ál- lomásozók száma. „Az afgán fog­lyok felügyelete bonyolult feladat, s mi ebben nem látunk ellenséges szándékot” - mondja a kubai. Sza­vait robbanás szakítja félbe. „Ez egy gazella volt - odalent húzódik a világ egyik legnagyobb akna­mezője” - magyarázza egy őrnagy. A szögesdrót kerítés mögött pedig ott van a guantánamói amerikai katonai támaszpont - „Gitmo”, ahogy Washingtonban becézik. A karibi szigeten lévő, 116 négyzet- kilométeres amerikai terület jogi alapjául a Platt-formula szolgál, amelyet Orville Platt szenátorról neveztek el, és amelyet 1901-ben kényszerítettek Kubára. Ez rögzí­tette Washington beavatkozási jo­gát Kubában, és engedélyezte, hogy a Guantánamói-öblöt az USA katonai támaszpont céljára hasz­nálja. 1960 után a kubai kormány számára a Base Naval Yanqui több ezer amerikai katonájával és hadi­kikötőjével egyetemben ellenséges területté vált. A diplomáciai kapcsolatok megsza­kadását követően a havannai ameri­kai nagykövetség kísértetházzá vál­tozott, később pedig a semleges Svájc felügyelete alatt nyílt meg is­mét mint US Interests Section, azaz az Egyesült Államok Érdekképvise­lete. Á környékre a szuperhatalom iránti ellenséges hangulat a jel­lemző: közvetlen közelében egy pla­kát Uncle Samet sátáni óriásként, frakkban ábrázolja. A személyi motozás után a látogató egy golyóálló üveggel ellátott fülke elé kerül. „What do you want?” - kérdezi a másik oldalról egy nagy­darab fickó, terepszínű ruhában. A harci mundér az US Army felirattal és Bush elnök képe a falon furcsán hat Havannában. Az US Informati­on Services (USIS) elegáns elneve­zésű propagandarészleg vezetője a Gitmo-kérdést laza könnyedséggel kezeli. „Tengerészeink mindig is ott voltak Gitmón, és nagyban hozzá­járultak a régió fejlődéséhez” - ma­gyarázza a barátságos amerikai - némileg zavaros történelmi emlé­kezettel - az USA és Kuba közötti bérleti szerződésre célozva, ame­lyet csak mindkét fél egyetértésé­vel lehet felmondani. A hidegháború befejeződése óta megoszlanak a vélemények Gitmo stratégiai jelentőségéről, az USA- ban ugyanakkor egyre több Kuba- szakértőt nyugtalanít az utódlás rendezetlensége Havannában. „At­tól tartunk, hogy miután Castro lel­ép a színről, káosz támad olyan me­Amerikai katonai rendőrök tálib foglyot kísérnek a bázis börtönrészlegébe (Fotó: Reuters) TÁLIB FOGLYOK GUANTÁNAMÓN CELLÁK A SZABAD ÉG ALATT 1,8x2,4 méteres matrac, két törölköző és egy Korán Fémtető Drótháló fal DvlGf IjJuLItv A FOGLYOK Síruhában, bekötözött szemmel száiií­Sebészmaszkot kell viselniük, hogy el­kerüljék a tuberkulózisfertőzést Kétrészes, fényvisszaverő, narancssár­ga rabruhát viselnek --------—--------­Oss zeláncolták a kezüket és a lábukat A GUANTÁNAMÓI TÁMASZPONT j 1898 - Amerikai tengerészgyalogo­sok szállnak partra az amerikai-spa­nyol háború idején. 1903 - Az USA bérleti szerződést ír alá Kubával. A Guantánamói-öböl szerelőállomásként szolgál az ameri-1 kai haditengerészet hajóinak. 1934 - Formális megállapodás szü­letik a Guantánamói-öböl státusáról. 1959 - A kubai forradalom győzel­me után kommunista kormány kerül hatalomra Kubában. U.S.A. *300km' atlanti-óceán "" Guantánamói-öböl ......-.._... nekültáradattal, ami messze felül­múlja 1994 augusztusának kurta válságát” - mondja egy tapasztalt amerikai diplomata. „Jóllehet akkor sikerült Havannával gyorsan meg­állapodásra jutni, ha nem tudtunk volna harmincezer, csónakkal me­nekülő kubait Gitmón elhelyezni, nem tarthattuk volna a helyzetet el­lenőrzésünk alatt.” Nos, ezúttal foglyul ejtett tálib és al- Kaida-harcosokat hoz az amerikai hadsereg Gitmóra. Egy nyolcszáz magánzárkát magában foglaló szu­perbörtönt terveznek a csúcsterro­ristáknak. Azóta, hogy január első hetében két vezető amerikai politi­kus látogatást tett Havannában, a kubai kormány elképesztően se­gítőkész. Netán alku köttetett? Ar­ien Specter republikánus szenátor kitér a kérdés elől, dicséri viszont a kubai hatóságokat: „Ha Castro úgy akarná, komolyan megnehezíthet­né a helyzetünket Gitmón.” A Mia­miban székelő kubai emigráns De­mokrácia Mozgalom viszont tilta­kozik Bush elnöknél egy „új Alcat­raz” létesítése ellen a szigeten. A kubai diktátor megkísérli - úgy­mond - megvásárolni az USA jóin­dulatát. A sziget egy szemétlerakó­vá változna, ahová Washington a nemkívánatos elemeket ömleszte- né az egész világról. A kubai határtelepülés, Caimanera mintegy négyezer lakosát más gon­dok foglalkoztatják. Olof, a svéd fo­tóriporter munkába kezd egy sor­ban állásnál, és Vilmától kér segítsé­get a fordításhoz. „Nem könnyű húshoz jutni” - foglalja össze pana­szát egy háziasszony. Az utca embe­rei közül néhányan örülnek a gitmói fejleményeknek. „Jobban kedvelem az amerikai szállítógépek dörgését, mint a tengerészgyalogosok lőgya­korlatáit, amelyek zajától megre­pednek az ablakok” - mondja egy óvónő. Azt is hallotta a kubai tévé­ben, hogy a terroristák kitörése az amerikai támaszpontról lehetetlen. A határ mártújai elnevezésű kávézó előtt két tisztjelölt helyeselve bólo­gat. „Egyetértünk Fidellel, Kubának aktívan részt kell vállalnia a terro­rizmus és a kábítószer-kereskede­lem elleni harcból” - fordítja Vilma, szemlátomást zavarban az új szó- használattól. Havanna-Guantánamo, 2002. ja­nuár Az elszigeteltség és a központi hatalom gyengesége miatt archaikus társadalmi struktúrák rögzültek, melyek jellemzői: faluközösségek, törzsi rend, nomád állattartás Etnikai konfliktusok és megbékélés Afganisztánban KATONA MAGDA Az immár negyedszázados afga­nisztáni válság lényege abban rej­lik, hogy Ázsia szívében, nagyha­talmi érdekütközések metszés­pontján létrehozott mesterséges ütközőállamról van szó. A Hindu- kustól északra számos nemzetiség és etnikai csoport él, míg délen ma­gukat az afgánokat (vagyis a pastu- nokat) úgy szakította szét 1893- ban a Durand-szerződés, hogy a pastun törzsek mintegy kétharma­da Brit Indiához került. (E részből jött létre 1947-ben Pakisztán.) Afganisztánt példátlan etnikai tar­kaság jellemzi. Mindezek követ­keztében a geopolitikai, stratégiai természetű, külső hatalmak által belső szereplőkkel vívott fegyveres és politikai konfliktusok etnikai el­lentétekben manifesztálódtak. A szemben álló felek mindegyike igyekezett kijátszani az etnikai kár­tyát. Az elszigeteltség és a központi hatalom gyengesége miatt archai­kus társadalmi struktúrák rögzül­tek, faluközösségek, törzsi rend, nomád állattartás a jellemzői. Az ország lakosságát 27 millióra becsülik. Mintegy hat és fél mülió a kívülről érkezett menekült, hat és fél millió a nomád és több millió belső menekült is él az országban. A lakosság mintegy 55 százaléka az afgán (pastun), míg az afgán etni­kum többsége (mintegy 26-28 mil­lió fő) a jelenlegi Pakisztán terüle­tén él. A CIA Factbook által mega­dott 38 százalékos arányt sokan idézik, holott ezek az adatok nem helytállóak. Nem veszik tekintetbe a mintegy harmincszázaléknyi no­mádot és a menekülteket, akiknek 85 százaléka szintén pastun. Második legnagyobb nemzetiség a tádzsik, a lakosság 19 százalékát al­kotják. A folyóvölgyekben és az oá­zistelepüléseken élnek, letelepedett földművesek. Nincsenek törzseik. Nagyobb tömbben a badakhshani hegyvidéket, a Kabultól északra el­terülő termékeny fennsíkot és a Panjsheer völgyét lakják. Azok a A szemben álló felek igyekeztek kijátszani az etnikai kártyát. statisztikák, amelyek arányukat az irreális 25 százalékban láttatják, ál­talában tádzsiknak veszik a szintén dari nyelven beszélő csarajmak tör­zseket, akik a lakosságnak mintegy négy százalékát alkotják. Az üzbégek aránya 11 százalék. Letelepedettek, de a törzsi rend hagyományai élnek körükben. Nyelvük a törökség délkeleti, úgy­nevezett csagatáj ágába tartozik. Nagy számban találhatók körük­ben perzsa kultúrájú városlakók, úgynevezett szártok. A hazarák az ország lakosságának 8 százalékát alkotják. Őseik a XI­II-XIV. században a Hulagidák per- zsiai mongol államát szolgálták, ott vették fel a síita iszlámot Gazan Khan uralma alatt. Az ő hadvezére, Nikudar-oglan turko-mongol no­mádjai Timurida telepítés révén a XIV. század végén kerültek a mai Afganisztán területére. Nevüket az ezer (perzsául hazar) szóból kap­ták, mivel a mongol hódítás követ­keztében kipusztult, öntözéses földművelést folytató perzsa nyelvű lakosság helyére ezrével telepítet­ték be a sztyeppéi harcosokat a mai Afganisztán területére. Itt kevered­tek a helyi tádzsik lakossággal. Tév­hit, hogy Dzsingisz kán seregének leszármazottai. Az ország középső, elszigetelt hegyvidékén, Ghor, Ba- mian térségében élnek. Az irániak­hoz hasonlóan tizenkét imámos su­ták. Mongolid embertani jegyeiket megőrizték, de már dari nyelvűek. A törzsi rend, a turko-mongol kato­nai szerkezet maradványai élnek körükben. A csarajmakok (nevük jelentése négy északi nomád törzs) is a tur­ko-mongol seregek és a helyi tá­dzsik lakosság leszármazottai. De ők a Timurida korban vették fel az iszlámot, ezért szunniták. Ember­tani jegyeik a hazarákéhoz hason­lóak. Ok is dari nyelvűek. A türkmének aránya 3 százalék, egy részük ma is nomád. A törzsi rendet teljes mértékben megőrizték, de ők nem láthatnak el határőrszolgálatot saját törzsi kötelékeikben. A tádzsi- kokhoz, üzbégekhez, hazarákhoz, csarajmakokhoz hasonlóan soroz­ták őket a reguláris hadseregbe. Nyelvük a törökség délnyugati, úgy­nevezett oguz ágába tartozik. Annikor 1878-ban a Goldsmid- szerződés rendelkezett Beludzsisz- tán megosztásáról, Afganisztán­nak is juttattak belőle. Az ország lakosságának mintegy egy százalé­kát alkotják a darihoz hasonlóan ugyancsak nyugat-iráni nyelven beszélő beludzsok, akik nagy no­mád állattartást folytatnak. Ezenkívül több kisebb türk (kirgiz, karakalpak, qizilbas stb.), iráni (or- muri, paracsi) és a pastunokkal ro­kon kelet-iráni (mundzsani, wakhi, sugnani, iszkashimi, jazgulami, roshani, wartang) népcsoport él a pamíri korridorban. Ä pastu nyelv is kelet-iráni. Legközelebbi nyelvro­konaik a pamíri népek és a Kauká­zusban élő oszétek (a jászok leszár­mazottai). Keleten dard (nurisztáni vagy kafir) csoportok élnek. Az in- do-iráni pashai és tirahi csoportok és az ormuri és paracsi etnikum át­menetet alkotnak a kelet-iráni és az ind népek között. A hazarákhoz és a csarajmakokhoz hasonlóan mongol eredetűek a mogolok. Mikor a nagy magyar orientalista, Ligeti Lajos 1938-ban meglátogatta falvaikat a herati tartományban, még beszélték az ősi nyelvet, akárcsak a Kabul kör­nyéki qizilbas falvakban. Közben átestek a nyelvcserén, és ma már dari nyelvűek. A tádzsikok, hazarák, csarajmakok, mogolok, qizilbasok ma már mind dari nyelvűek. Afganisztán első hi­vatalos nyelve 1933-tól a pastu a dari mellett. Az 1964-es alkotmány értelmében az államalkotó nemzet, az afgánok nyelve a nemzeti és hi­vatalos nyelv, míg a dari csak hiva­talos nyelv. Vallás és etnikum elvá­laszthatatlan egymástól. Az afgán társadalom strukturáltsá­gában nem a foglalkoztatottság a döntő, hanem az életmód. A lakos­ság 85-90 százaléka az agrárszek­torban tevékenykedik, a nemzeti termék 70 százaléka innen szár­mazik. Az ország lakosságának 85 százaléka vidéken él, mintegy 15 százaléka városlakó. A lakosság­nak mintegy 28 százaléka nomád állattartást folytat. Korábban voltak olyan tervek, hogy a nagyhatalmi érdekövezetek hatá­rai mentén a Hindukustól északra fekvő, soknemzetiségű térséget el­választják a zömmel pastunok által lakott déli országrésztől. Ám észa­kon egyik nemzetiség sem él komp­akt tömbben, és az északi körzetek lakosságának is mintegy fele pas­tun. Ezért Afganisztán megosztása kivitelezhetetlen, nem lehetne szét­darabolni, mint Jugoszláviát. A megbomlott geostratégiai regio­nális és nagyhatalmi erőegyen­súly, a modernizációs modellek válságának tényleges problémái a negyedszázados polgárháború so­rán az ország népei, nemzetiségei, etnikai csoportjai, törzsei közötti történelmi ellentétek fellángolásá­ban manifesztálódtak. A háttérben húzódó nagyhatalmi és regionális hatalmi érdekellentétek helyette­sítő konfliktusokban jelentek meg, minden külső hatalomnak meg­volt a helyi törzsek, nemzetiségek, hadurak között á maga képvi­selője. Ezt nevezi az amerikai ter­minológia proxy warnak (helyette­sítő háborúnak). Ezért Afganisz­tánban az etnikai és törzsi konflik­tusok, regionális harcok megszün­tetése, a nemzeti megbékélés meg­teremtése, a nemzeti egység hely­reállítása is csak nemzetközi összefogással lehetséges. A szerző Ázsia-szakértő Afganisztán lakosságnak mintegy 28 százaléka nomád állattartást folytat (Fotó: internet)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents