Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-12 / 10. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 12. Szombati vendég Vágó István: Hofi mondta annak idején, hogy a benzinkutas sem tölt otthon benzint a konyhakredencbe; akinek a játék a dolga, nem feltétlenül a szenvedélye A műsorvezető nem a Máltai Szeretetszolgálat- Huszonöt éve csinálom a műfajt, és nem adom át magamat az érzelmeimnek (Somogyi Tibor felvétele) Több mint huszonöt éve is- meijük a képernyőről, több­nyire vetélkedőkből. Vágó Ist­vánt azóta szereti a közönség. A Tényeket Tisztelők Társasá­gának elnökségi tagja lett a legkedveltebb televíziós sze­mélyiség, műsora, a Legyen Ön is milliomos a játék, kvíz, talk-show, vetélkedő kategóri­ában a ID. Kamera Hungária televíziós fesztivál fődíjasa. MOLNÁR NORBERT Gratulálok a Kamera Hungária díjhoz és az év legkedveltebb te­levíziós személyisége közönség­díjhoz! Számított ez utóbbira is? Aki odamegy, akinek nevezik a mű­sorát, arra számít, hogy kivívja a zsűri tetszését, hiszen a legjobb tu­dása szerint csinálja azt, amit csinál. A közönségdíj viszont őszintén meg­lepett. Elsősorban azért, mert a je­lenlegi televíziózás a fiatalok hullá­mán folyik. Én meg már kétszer is el­múltam huszonöt éves. Engem is meglepett a közönség­díj, azt hittem, valamelyik szóra­koztató műsor, mondjuk a Heti Hetes egyik sztáiját díjazza a kö­zönség. Ez két különböző műfaj. A Heti He­tes szórakoztató műsor, a Legyen Ön is milliomos műfajilag annyiban más, hogy ott elsősorban a civilek, a játékosok szórakoztatnak: a reakci­óik természetesek, emberiek, míg a Heti Hetesben az ember nem tudja, hogy igazi érzelmeket lát vagy kimódoltakat. Ezek nagy művészek, meg tudják azt csinálni, amit a civi­lek nem. Részben a milliomos is az a fajta kukkoló műsor, ami most a vi­lágban nagyon nagy divat - tehát a Big Brother és társai -, de itt az em­ber méltósága megmarad. Érzi azt, hogy huszonöt éve sze­reti a közönség? Nehéz megkülönböztetni a szerete- tet az ismertségtől. Munkám annyi­ban különbözik a többitől, hogy ez látszik. Gyakran befogadnak egy- egy család nappalijába, ezáltal azt gondolják, ismerősök vagyunk. Mindig is televíziós személyiség akart lenni? Mindig is más akartam lenni, mint játékvezető. Először is vegyészmér­nökvagyok, műveltem is a szakmá­mat, de eszembe sem jutott, hogy vetélkedőt csináljak. Ám a dolog úgy alakult, hogy a Riporter keres- tetikben bejutottam az első tizen­kettő közé, aztán még mint külke­reskedő Vitray Tamás riporterisko­lájába kezdtem járni. Vitray meg­kérdezte, lenne-e kedvem vetélke­dőt vezetni, amire azt mondtam: igen. Akkor jött a Barkochba. A televízión belül nem akart más műfajokkal foglalkozni? Teljesen más műfajokkal szerettem volna foglalkozni. Politikai, illetve gazdasági műsorokat akartam csi­nálni. A nyelvek, a mérnöki diplo­mám alapján külpolitikai vagy kül­gazdasági műsorokat vezethettem volna. Szó volt erről a nyolcvanas évek elején, de akkor a váltáshoz az kellett volna, hogy kiszálljak a vetél­kedőkből. A néző felejtse el, hogy én ezt is csináltam, de aldcor már nehéz lett volna abbahagyni. Rutinra tet­tem szert, nagy fájdalommal váltam volna meg attól, amit végül is szere­tek. De csináltam másfajta műsoro­kat is. Az Álljunk meg egy szóra! cí­mű nyelvművelő műsort Grétsy Lászlóval, a Kalendáriumot, amely természettudományos ismeretter­jesztő műsor volt, a Pulzust, ami könnyűzenei,»Eurovíziós dalfeszti­vált közvetítettem... Ezek közül két­ségtelenül a vetélkedő a legagresszí- vebb formájú műsor. Mit ért az alatt, hogy a legagresz- szívabb? Amíg egy bizonyos műsor megy, lás­suk be, minden adás egyforma. Ugyanazok a szabályok, ugyanazok történnek benne, futószalagon ké­szülnek. Ez hátránya, meg előnye is abból a szempontból, hogy a néző konzervatív, szereti mindig tudni, mi történik, mert akkor érzi otthon magát. A műsorok kötődnek egy archoz: ha látnak az utcán, mindig a műsorból vesznek ki egy monda­tot, és ezzel próbálnak meg kedves­kedni. Amikor Grétsyvel csináltam a műsort, azt kiábálták utánam: áll­junk meg egy szóra, tanár úr! Ami azért esett jól, mert azt bizonyította, nézik ezt a műsort. A politikai újság­írásban, gondolom, ilyen nincs. A kilencvenes évek elején, a mé­diaháború idején nem gondolt ar­ra, hogy kiszáll ebből a világából? A médiaháború nem arról szólt, hogy akinek ez nem tetszik, az száll­jon ki, hanem arról, hogy ezt tisztes­ségesen és függetlenül kell csinálni. Az interneten azt olvastam: Vágó István egy liberális közéleti sza­lonban. Ez politikai elkötelezett­séget is jelent? Nem politikai, hanem világnézeti. Van egy szilárd meggyőződésem: az újságírás liberális műfaj. Az újság­írónak toleránsnak kell lennie a ri­portalanyával, szolidárisnak az el­esettekkel, tennie kell az esélyegyen­lőségért. Anélkül, hogy szót ne kap­jon a másik fél is, nem lehet jó cikket írni, elemezni. Másról sem szól az újságírás, mint elfogadni a másságot és létjogosultságát. Magyarországon mindennek teljesen más tartalma van, mint mondjuk Szlovákiában. Ahol kisebbségben van egy csoport, ezt várja el a többségtől. Magyaror­szágon is a többséget kell rávenni, hogy toleráns legyen. Politikailag elkötelezett? Mint midenki, aki felelősen gondol­kodik. Annyira, hogy akár választási kampányban is részt venne? A kampányban nem exponálhatom magam. Ézt megértem, mert egy kereskedelmi televízió nem enged­heti meg magának, hogy esetleg nézőket veszítsen el csak amiatt, mert egy munkatársának elveivel azok nem értenek egyet. Én szívem szerint részt vennék a kampány­ban, de az messze nem pártkam­pány, ha én egy liberális klubban el­mondom a véleményemet az újság­írásról vagy az élet dolgairól. Elfogadná a meghívást egy kon­zervatív klubba is? Boldogan. Most voltam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol el­sősorban konzervatív értékek men­tén szerveződik a hallgatóság. Azt mondja önről Havas Henrik a vele készült interjúkötetben: vala­mikor a kilencvenes évek elején volt egy műsor, ahol két-három új­ságíró kötetlenül csevegett aktuá­lis témákról. Feketén-fehéren, ez volt a dme, olyasvalami, mint a Heti Hetes. Az első műsorok közül néhányban ott volt Vágó is, és mert ez ugye a médiaháború első ütközeteinek idejében történt, ketten a Verebessel keményen mondtuk a magunkét. Vágó talán a második adás után csendesen megjegyezte: „Többet nem jövök, mert én ehhez gyáva vagyok.” Nem igaz, nem ezért szálltam ki ebből a műsorból. Nem vagyok én annyira gyáva, mint ahogy ő mondja. Abból a műsorból Havas miatt szálltam ki. Az egyik adásban elmondtam, nemrég Romániában jártam, átmentem a történelmi Ro­mánia területére, és kifejtettem, mennyire rosszulesett, hogy a ma­gyar kocsik ott megfordulnak, és indulnak hazafelé. Havas erre azt mondta, magyar embert nem érde­kelhet más Romániából, mint a tör­ténelmi Magyarország területei. Mondtam, ez egy marhaság, mert ha az ember el tud menni Thaiföld­re, akkor el tud menni Romániába, át tud kelni a Kárpátokon is. Ó meg azt mondta, az egyetlen megoldás az Osztrák-Magyar Monarchia visszaállítása. Összevesztünk ezen. Említette, politikai újságíró sze­retett volna lenni. Még egy idézet a könyvből: ...nem kifejezetten ajánlom neki (Vágónak), hogy be­lekontárkodjon a politikai újság­írásba, az ugyanis nem a gyávák­nak való mesterség. A médiaháború idején a televíziósok aláírást gyűjtöttek az akkori igazga­tó, Nahlik Gábor elnök ellen, amit én írtam alá elsőnek. Havas azt is mondja: (Vágó) beült a Heti Hetes megbeszéléseire... Nincs is Uyen megbeszélés. Ez várat­lan fordulat, nem? Azt se tudom, mi­ről beszél. De azt is úja, hogy ön egyrészt fesztelen, másrészt szorong, eset­len, kibírhatadan, tipikusan az az ember, akit jó volna szeretni, de baromi an nehéz. Fesztelen vagy szorong? Ki érti ezt? Ebbe minden belefér. Mit kezdjek ezzel? Jól érezte magát a Heti Hetesben? Nem. Oda más adottságok kellenek. Inkább polemizáló típus vagyok, mint mesélő. Ők meg nagyon barát­ságtalanok voltak velem, megnehe­zítették a dolgomat. Azóta mással nem is csinálták olyan durván, mint velem. Ha segítenek, jobban érzem magam, és mindenki jobban jár. Ezért született a Visszavágó a Le­gyen Ön is milliomosban? Ez így nem pontos. Híres embereket én nem ültetek be olyan székbe, ahol műveltségi kérdéseket teszek fel. Egyszer tettem kivételt, a Heti Hetes szereplőivel. A főnökeimnek jutott eszébe, hogy ez egy jó műsor lehet. Ugye, a híres ember a nyereményét jótékony célra költi el. Akkor nekem az volt a gondom: hogyan jövök ahozz én, a műsorvezető, hogy meg­rövidítsem például a beteg gyereke­ket? Ezért a szerepemet csak úgy tudtam elképzelni, hogy ennek a műsornak a beharangozójában arra játszom rá, hogy én ezekre az embe­rekre neheztelek. Tehát ez egy sze­rep volt, én nem mindenkit utálok közülük, nem akartam mindenkivel kitolni. De nem tudtam őket elbi- zonytalanítani anélkül, hogy azt ne gondolja a néző, a Vágó visszavág, így sajnos néhány intézmény, közös­ség kevesebb pénzt kapott. Hernádi Juci például úgy gondolta, hibás volt abban, hogy olyan korán elbukott, ezért saját pénzéből kipótolta a nye­reményt egy jelentős összeggel. Azt mondja, nem mindenkivel akart kitolni. Bevallom, Havas Henrikre jobban készültem, a könyve miatt voltak személyes indulataim is. Rá azért haragszom, mert az inteijúköteté- ben van egy olyan rész, ahol elmond egy négyszemközti beszélgetést. Azért nem akarok a Henrikkel töb­bet beszélgetni, mert nem tudom, ír- e belőle könyvet, vagy sem. Aki új­ságírást tanít az egyetemen - a többi között nyilván újságírói etikát is az nem teheti meg, hogy leáll valakivel beszélgetni, aztán könyvben leírja. Ezért haragszom rá a legjobban. írt pozitívumot is önről, hogy amit csinál, az profi színvonalú. Nagyon szépen megköszönöm. Sőt, meg is dicséri, hiszen miután Friderikusz önt cipőfelsőrész-ké­szítőnek nevezi, ön a TV2 Raszpu- tyinjának minősíti Friderikuszt. Friderikusz szerint én alantas mun­kát végzek, mert ami megjelenik a képernyőn, azt elolvasom, és ezzel vége, vagyis egész életemben ugyan­azt csináltam. Ezt pontosan Frideri­kusz mondta rólam, akinek életében önálló ötlete nem volt. Úgy tudom, zömmel még csak licencműsorokat készített, ez alól kivétel az Én mo­zim, amelyből viszont visszaköszön Vitray Csak ülök és mesélekje. Mi a milliomosjáték titka? Azt hiszem, ennek több trükkje van. Ez nem a szó szoros értelmében vett műveltségi játék, mert vannak ben­ne hétköznapi témák is. Az átlagem­berben kialakul egy kép, hogy ez ne­ki is megy, ő is tud milliót nyerni. Könnyű kérdésekkel kezdődik, ame­lyeket a kisgyerek is megválaszol, amiért a szülők megsimogatják a buksiját. A konyhaművészetről szóló kérdésre a mama adja a helyes vá­laszt, ő dicsőül meg. A nehezebb kérdéseknél a papát dicséri a család, hogy milyen okos. Ott van a játékve­zető, aki hol segít, hol nem, nem le­het tudni, segíteni, vagy összezavar­ni akar. Ha a játékvezető nem a játé­kossal, hanem a nézővel kacsint ösz- sze, akkor a néző beavatottnak, a já­tékos kiszolgáltatottnak érzi magát. Van egy internetes fórum a Le­gyen Ön is milliomos weboldalán, ahol az egyik levelező azt úja: Tudjuk, hogy az Ön dolga az, hogy elbizonytalamtsa az embereket és minél több pénz maradjon a játék- szervezőnek. De aki jót válaszol, azt miért akaija bizonytalanná tenni? Aki nem szimpatikus Ön­nek, annak nem segít, aki pedig az, annak nem engedi, hogy ha hülyeségre is gondol, kiessen. Tele van tévedéssel a levél. Hogy mennyi pénz marad, és mennyit ad ki az RTL, az nem tényező. Hála is­tennek, annyira nézett a műsor, hogy a reklámokból lényegesen több pénz folyik be, mint amennyit egy adásban kiadnak. Aki tudja a vá­laszt, azt nem lehet bizonytalanná tenni, csak azt, aki nem jól tudja a választ vagy nem biztos benne. Ez a játék úgy van kitalálva, hogy a játé­kos rosszul érezze magát: a magas szék, az aréna, a közönség, a világí­tás, a zene. Másrészt a játékban ren­geteg segítség van: a három mentő­övön kívül vannak a garantált össze­gek, de a legnagyobb segítség az, hogy a játékos megnézheti a kér­dést, és ha nem tudja, kiszáll, és ha­zaviszi a pénzt. Ezt egyetlen másik játék sem kínálja. Ezekután még én is segítsek? Nem én vagyok a Máltai Szeretetszolgálat! A játékosnak meg kell szenvednie a pénzéért. Huszon­öt éve csinálom a műfajt, és nem adom át magamat az érzelmeim­nek, nem igaz, hogy a szimpatikust segítem, a nem szimpatikust nem. Én azt próbálom eldönteni, melyik játékosban van műsorlehetőség. Kétségtelen, van, akit átlendítek egy kérdésen, de megnézték-e azt a sta­tisztikát, hogy a játék végére hányán esnek ugyanoda vissza. Én nem úgy segítek, hogy megmondom a helyes választ, hanem szempontokat adok. Ha nem tudja, miért mondom én azt a szempontot, hiába segítenék. Folytatódik ám az idézet: A szőke nőknek sokat segít, de legutóbb egy kis barna is kiesett volna az elején, de az Ön segítségével szép summához jutott. Ez nem szempont. Esetleg az lehet szempont, hogy azt a bizonyos játé­kost a néző szeretheti-e vagy sem. A nézőben sokféleképpen lehet katar­zist előidézni. Akár úgy is, hogy egy nagyon szimpatikus játékos nagyon sokat veszít, mert a nézőkben érzel­mek generálódnak. Melyik az a terület, ahol ön bizto­san elbukna? A filmekben és a sportban nem va­gyok jó. A sportban? A múltkor azt mond­ta, amikor Törőcsik Újpesten ját­szott, nem Kispest Honvédnak hívták a csapatot, hanem Buda­pesti Honvédnak. Ezt nem tudja, aki nem jó a sportban. A föd kivétel. A Legyen Ön is milliomos szlovák változatának műsorvezetője azzal dicsekedett, hogy Cannes-ba ösz- szehívták az egyes országok milli­omos-műsorvezetőit, s ő ezen a megmérettetésen negyedik lett. Ön hogy végzett? Én nem voltam ott. De az nem mű­veltségijáték volt, hanem mókás ve­télkedő. Szokta nézni a Leggyengébb lánc­szemet? Az micsoda? Nem ismerem. Vigyorog. Nem lenne korrekt beszélni róla. Tudná csinálni olyan szadista mó­don, mint Máté Kriszta? Szadista? Hát milyen? Ez csak egy eleme a műsornak, ami még csak nem is lényegi. Nem kell ezért a Krisztára haragudni. Ez egy érdekesen kitalált játék, amelyet a Legyen Ön is milliomos konkurenci­ájaként hoztak létre. Szemben a mil­liomos adásonként! kábé tizenöt kérdésével, ott záporoznak a kérdé­sek. Persze, nem feltétlenül kell ezt játszani a jelenlegi formában. Kinek a telefonszámát adná meg mint segítőjét, ha a milliomos má­sik székében ülne? A Mindent vagy semmit játékosai közül bárki számát megadhatnám. Ők azóta is többször együtt játsza­nak, néha én is velük. A játék és a zene a két nagy szen­vedély? A zene igen, a játék nem. Hofi mondta, hogy a benzinkutas sem tölt otthon benzint a konyhakre­dencbe. Akinek a játék a dolga, nem feltétlenül a szenvedélye. Miért van hét tévéje? Hogy mindenhol képemyőközelben legyek. Már tudom, mi a másik nagy szen­vedélye. Amíg nem voltak égi csatornák, kül­földön nagyon sok időt töltöttem a szállodákban, és a tévét néztem. Eddigi műsorai közül melyik a kedvence? Mindet szerettem, de ha nagyon muszáj választanom, akkor az Áll­junk meg egy szóra! Szerelmes va­gyok a nyelvünkbe. Nincs izgalma­sabb annál, mint amit most a Ma­gyar Újságírók Szövetségében el­kezdtünk. Megpróbáljuk a határon túli magyarság nyelvét összhangba hozni az anyaországbeli nyelvhasz­nálattal: mi az, ami más az erdélyi, vagy a felvidéki nyelvhasználatban. Nem rossz, vagy jó, hanem más. A felvidéki nyelvhasználatról nehéz el­képzelni, hogy a magyarországiak kövessék. Bizonyos közigazgatási, műszaki fogalmakat, nyelvi hatáso­kat egyeztetünk. Szlovákiában pél­dául azt mondják, boldogabb tőlem, vagy boldogabb nálam. Az első eset­ben ez azt jelenti, boldogabb, ha én is ott vagyok, a másodikban, hogy boldogabb, ha nálam van. Helyesen ez úgy hangzik: boldogabb, mint én. Ült már a milliomos másik bár­székében, játékosként? Borzasztóan veszélyes dolog mű­veltségi próbára tenni ismert szemé­lyeket. Áz ember elvesztheti hitelét. Ha minden kérdésre tudja a választ, azt mondja a néző: be volt avatva, ha nem tudja, felteszik a kérdést: miért pont ő vezeti a műsort, hogy lehet üyen buta. Én elzárkózom ez elől, soha nem is csináltam ilyet. Bár nem híve a hóhérakasztásnak, készítettem önnek egy milliomos­kérdést, próbálkozzon meg vele! Az egyik lovagrend hagyományai­ban eltér a többitől. Melyik? A Máltai Lovagrend B Toledói Lovagrend C Német Lovagrend D Szent György Lovagrend A Toledói Lovegrendről még nem hallottam. Csupán azért a B, mert még nem hallott róla? Minden kakukktojással van egy baj: valamilyen szempontból mindegyik kilóg. A D magyar alapítású, a C egy országot hozott létre, bár ez az A-ról is elmondható. Szóval a B. Tényleg a B, mert az nem létező lovagrend, Dali és Bunuel alapí­totta a toledói kollégiumban. Akkor nyertem.

Next

/
Thumbnails
Contents