Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-12 / 10. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 12. VENDÉGKOMMENTÁR Pótvizsgára készülve PAVEL RYCHETSKY Nem kedvelem a Nova televízió Katlan (Kötél) című műsorát, amely­ben átszeli hangnemben üvöltöznek a politikusokra és a nagy kiabá­lásban nem jut idő a tárgyszerű érvelésre. Néhány napja Petra Buzko- vának, az egyik legismertebb cseh képviselőasszonynak szegezték azt a kérdést, hogy miért ellenzi a népszavazás intézményének bevezeté­sét. Kivételesen jó volt a kérdés, csak éppen rossz helyen hangzott el. Tudvalévő, hogy a legújabb cseh alkotmány sebtében készült, éspedig 1992 őszén, amikor felgyorsult Csehszlovákia kettéválásának folya­mata. Akkor még gyengék voltak a szociáldemokraták, s ezért nem tudták elfogadtatni saját alkotmánytervezetetüket, amely számolt a népszavazással, műit a képviseleti demokrácia szerves részével. Klau- sék ellenezték a referendum lehetőségét, s keresztülvitték akaratukat. Milos Zeman pártja csak azt tudta kiharcolni, hogy az alaptörvénybe kerüljön be legalább olyan záró rész, hogy a népszavazás ügyét külön alkotmánytörvény rendezi majd. Ennek a jogszabálynak az elfogadására azonban csaknem egy évtize­de késik. A Cseh Szociáldemokrata Párt már két tervezetet nyújtott be, amely figyelembe vette az ellenzék aggodalmait és pontosan kö­rülhatárolta, hogy milyen ügyekben lehetne, illetve tilos lenne nép­szavazást kezdeményezni. Ezzel igyekeztek megnyugtatni azokat is, akik azt állították, hogy a népszavazás intézményével vissza lehet él­ni, mert drága mulatság, és többek között Szlovákiával példálóztak. Önök, kedves szlovákiai magyar olvasóim, pontosan tudják, hogy a referendumnak olykor akkor is nagy jelentősége van, ha éppenséggel érvénytelen, de éppen a Magyarország NATO-csatlakozásáról kiírt eredményes referendum igazolja, hogy a véleménynyilvánításnak ez a módja is müyen fontos és mennyire hozzátartozik a demokráciához. Egy éwel'ezelőtt Csehországban csak a szociáldemokraták és néhány kommunista képviselő támogatta a népszavazás intézményének be­vezetését. Klaus Polgári Demokrata Pánjának (ODS) valamennyi, és a négyes koalíció legtöbb parlamenti képviselője viszont nemmel sza­vazott, s emiatt nem jött össze az elfogadáshoz szükséges minősített többség. Rövidesen a felsőház szavaz az ügyről. Az eredmény azért is fontos, mert nyilvánvalóan arról nálunk is népszavazást kell majd tar­tani, hogy Csehország belépjen-e az Európai Unióba. Demokráciából most letehető a pótvizsa. A szerző a cseh kormány alelnöke JEGYZET A világháló urai MOLNÁR IVÁN Míg Európa és a nagyvilág fejlett országaiban a legjobb úton ha­ladnak az internetes demokrácia megvalósulása felé, Szlovákiá­ban az elmúlt években egy új osztály jött létre - a kiberarisz- tokraták kiváltságos rétege. Szó­ban a kormány továbbra is nap mint nap az európai és amerikai példa követésére buzdít, és gyak­ran úgy tűnik, valóban mindent meg is tesz azért, hogy ez megva­lósuljon. Parlamentünknek, kor­mányunknak, elnökünknek, az összes minisztériumunknak és állami intézményünknek saját honlapja van, ugyanígy a leg­több városunknak is. Ezeken ke­resztül bárki felveheti a kapcsola­tot a hivatalnokokkal. Tájékozód­hat, kérdezhet, és az információs törvénynek köszönhetően az ese­tek nagy részében sikerrel is jár. Illetve járna, ha a lakosság nagy részének lenne internetes kap­csolata. Többségünk számára azonban egyelőre elérhetetlen álomnak tűnik az, ami tőlünk nyugatabbra mindennapos valóság. Egyes fel­mérések szerint a munkahelyén minden ötödik lakos hozzáférhet a világhálóhoz, otthon azonban száz háztartásból csak négynek van rákapcsolva számítógépe az internetre. A tengerentúlon ugyanakkor mára minden máso­dik lakosnak van hozzáférése. Persze ott óránkét 6 koronáért szörfözhetnek, míg nálunk ez el­éri a 30 koronát a legolcsóbb ta­rifasávban. Mindenható telefon- társaságunknak azonban ez sem elég, hiszen idén tovább emeli az árakat, megfosztva azokat is az internetkapcsolattól, akik ezt még eddig megengedhették ma­guknak. Az állami intézmények hümmögnek, egymásra muto­gatnak és nem tesznek semmit. De miért is tennének? Minél ke­vesebb embernek van hoyzáféré- se az internethez, annál keveseb­ben zaklatják őket felesleges kér­déseikkel. Hogy drága a hozzáfé­rés, az őket nem kell, hogy külö­nösebben izgassa. Többségük jó minőségű internetes kapcsolatát mi, adófizető állampolgárok fi­zetjük. Hogy egy részük ezt rend­szeresen pomóoldalak böngészé­sére használja, az pedig szerintük bennünket, egyszerű állampol­gárokat nem kellene, hogy külö­nösebben izgasson. LEVÉLBONTÁS Téli idill az autóbuszon Monopolhelyzetű vállalatunk, az Autóbusz Közlekedési Válla­lat szinte naponta tartogat szá­munkra kellemes és kellemetlen meglepetéseket. Ha nem rendel­kezéseivel, (községeket kény­szerítve térdre, fizetésre), altkor az alkalmazottak viselkedésé­vel. Az ünnepek előtt már hetek­kel ki-ki karácsony előtti hangu­latot igyekezett teremteni. A párkányi állomáson várva a buszra, megfagyva bár, de re­ményekkel tele szálltunk fel. A buszban a nafta bűzétől és a füsttől, s persze a befagyott ab­lakoktól alig láttuk a sofőrt, merthogy fülig beöltözve, félig megfagyva adta a nyolckoronás jegyeket. A sofőr - sürgetve az utasokat — végigmorogta az utat, hogy ő mikor ér majd haza, ha mi utasok nem sietünk a fel­szállással (no meg valaki egy másodpercet késett is). Komoly perpatvar alakult ki sofőr és uta­sok között, melyet még a kelle­mes karácsonyi fények sem ol­dottak fel. A sofőr szinte napon­ta kitölti mérgét azóta is az uta­sokon, mondván, nehéz az em­berekkel. Sajnos, még nem tu­datosítja, hogy ő van az embere­kért és nem fordítva. Azért van ellenpélda is, bár ritka, mint a fehér holló. Sipos Gyula szintén a párkányi SAD alkalmazottja, s mindig van egy kedves szava. Amikor azzal köszön el, hogy „köszönjük, hogy velünk uta­zott, és szép napot kívánok”, azt hinné az ember, nem is nálunk történik ez. Talán a legmogor­vább utas is szelídebb lesz pél­damutató viselkedésétől. Dániel Erzsébet Nána TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A lap információi szerint a gazda­sági lobbicsoportok éles harca vár­ható a Pöstyéni Gyógyfürdő 67 százalékos részvénycsomagjának eladása körül. Az érdeklődők janu­ár 24-ig adhatják be privatizációs ajánlataikat, eddig nyolc cég ér­deklődött; szlovákiai cégek mellett cseh és lengyel érdeklődők is je­lentkeztek. A lap az egyik ér­deklődőt, a Slovakiatherme - Első Szlovák Gyógyfürdő Társaságot a Demokratikus Baloldal Pártjához közeli vállalatnak tartja. A patinás fürdő most áll a harmadik magá­nosítás előtt. Az első során a HZDS-hez közel álló Karol Martin­ka szerezte meg a részvények többségét, ezt a döntést a kor­mányváltás után törölték. Az újabb tendert 2001-ben hirdette meg a Nemzeti Vagyonalap, ám ezt még az ajánlatok leadása előtt megszüntették. Tána Lesajová, a vagyonalap szóvivője azonban- Amikor azt hallom, milyen súlyos milliókat síbolnak el a politikusok és más nagykutyák, akkor jövök rá, hogy nem tartja kizártnak, hogy ez a kör milyen áldott, becsületes ember volt az uram, hiszen ő csak ivott, nőzött és csak néha-néha emelt el valamit a is eredménytelen lesz, főleg abban gyárból... (Lehoczki Gyula rajza) az esetben, ha a felajánlott ár nem felel meg az alap elképzeléseinek. HÉTVÉG(R)E Versenyfutás igazolványért Feri bácsi személyesen adta át az első szent koronás iga­zolványt, a kedvezményezett éppen egy honfitársunk és családja lett, Orbán Viktor meg sajnálkozott, hogy neki ilyen sose lesz. A státusvita pedig folytatódik Szlovákia és Magyarország között. MOLNÁR NORBERT Szencre vándorolt az első ma- gyarpreukaz, ahogy felénk mond­ják. A további igazolványokért va­lóságos nagypolitikai hajsza in­dult meg: Duray Miklós már teg­nap kézbe vehette sajátját. Foly­nak a találgatások, hányadik lesz Tőkés László, béfér-e az első tízbe Markó Béla, megelőzi-e Bugár Bé­la Csáky Pált. Ha fogadóirodáink­nak brit hagyományai lennének, a William Hill itteni kiadásában biztosan nagy fogadásokat lehet­ne kötni. Néha olyan érzés fog el, mint az átkosban, bár most, a népuralom idején már csak a 010- es, vagy a 100-as igazolványt sze­rezhetik meg maguknak a vezé­rek. Csak arra kell ügyelni, amire tanult kollégám figyelmeztetett: valóban kedvezményezettjei, ne túszai legyünk a kedvezménytör­vénynek. Mert egyelőre úgy tűnik, ez utóbbi fenyeget. Po­zsony ugyanis taktikát változta­tott: nem mondja meg, pontosan mi a baja a kedvezménytör­vénnyel, csak dünnyög, elvekről beszél, lassítja az egyezkedési fo­lyamatot - amely amúgy is késik, mint a magyar foci eredményei. Sőt, Jaroslav Chlebo külügyi ál­lamtitkár kertelés nélkül bejelen­tette, neki, mármint a kormány­nak, mármint az országnak nem érdeke a megegyezés. Budapest meg ettől begörcsölt. „Ha előrelá­tó csecsemő lettél volna” - éne­kelte hajdanán a Sziámi, de to­vább nem folytatom, mert a má­sodik sor túl morbid befejezés lenne egy ilyen kisstílű politikai játékhoz, amelynek már csak mel- lékzöngéje, hogy telefonon fenye­getik az első magyarigazolvány tulajdonosát. A sötétség soha nem fogy el. A Bántsuk többet Schustert opust ezen a héten az alkotmánybíró­ság folytatta. Eltörölte a közjogi méltóságok gyalázását tiltó cik­keket (kivéve a súlyos sértege­tést); ezentúl mindenki a bünte­tés réme nélkül kimondhatja, amit gondol elnökünkről, ha ké­pes sértegetések nélkül nyilat­kozni tevékenységéről. Néha én is visszafogom magam. Talán egyetlen intézmény van ebben az országban, amely nem támadja az államfőt: maga az elnöki hiva­Szencre vándorolt az első magyarpreukaz, ahogy felénk mondják. tál. Azért érdekes, hogy több mint tizenkét évnek kellett eltel­nie a rendszerváltás után, hogy egy 1961-ben született vérbeli diktatórikus törvény érvényben lévő cikkét eltörölje az alkot­mánybíróság, mert a parlament ehhez gyáva volt. Tiszta röhej, hogy jogrendünkben tegna­pelőttig gyalázkodásnak hívták, ha valaki véleményt mondott ar­ról, aki neki köszönhetően tölt­heti azt a pénzt, amelyet adójából adtak össze. A fene se tudja, örül­ni kell-e talárosék döntésének, vagy vegyük úgy, hogy végre el­kezdődött valami. Mindenesetre finoman fogalmazva nincs lelki- ismeret-furdalásom Schuster ál­matlan éjszakái miatt. Közben az is kiderült, már a gyermekeket is óvni próbálják az elnöktől: újévi beszédét ugyanis csak hét éven felülieknek ajánlotta a Szlovák Televízió. A közszolgálat, az köz- szolgálat. Rendőreinknek minden eddigi teljesítményüket sikerült alul­múlniuk a héten. Két gázolás, há­rom halott a mérleg, ki tudja, hány kupica közreműködésével. Általában - mindegy, hogy de­mokrácia vagy totalitárius rend­szer - a rendőrgyilkosságot sok­kal szigorúbban bünteti a tör­vény, mintha gyalogpolgárt gyil­kolnának. Kíváncsi vagyok, mi­lyen lesz a büntetés, ha rendőr gázol el „gyalog” polgárt. HETI GAZDA(G)SÁG Áprilistól emelkedik a minimálbér TUBA LAJOS Ki a felelős a kassai vasmű (VSZ) több mint 20 százalékos részvény- csomagjának áron aluli eladásáért - erre kereste a választ ezen a héten szinte mindenki. Nem csak arról van szó ugyanis, hogy a részvényekért néhány száz millió koronával többet lehetett vol­na kapni. Amennyiben a vasmű tor­zójában egy megfelelően agresszív csoport veszi át az uralmat (ami­lyennek az említett csomag új tulaj­donosát nyugodtan nevezhetjük), akkor akár a U.S. Steellel kötött megállapodást is újra megnyithat­ják, ami beláthatalan következmé­nyekkel járna. Végig úgy tűnt, hogy a Fekete Péter végül Lubomír Ha- rach gazdasági miniszter lesz. Ő ilyen esetben legfeljebb abban re­ménykedhetne, hogy a jelenlegi po­litikai helyzetben egy SDKÚ-s mi­niszter lemondása beláthatatlan utódlási harcokat vonna maga után. A hét utolsó napjaira viszont a látó­körbe került Czucz István, a Trans- petrol vezérigazgatója is. Az egyik változat szerint ő adott utasítást ar­ra, hogy az üzletet december végéig le kell bonyolítani. A karácsonyi ün­nepek miatt viszont erre a tőzsdén mindössze egyetlen óra maradt, így nem indulhatott valódi verseny a részvényekért. Volt olyan vélemény is, hogy ha csak egyetlen nappal hosszabb határidőt szab, vagyis az üzlet kitolódik január elejére, most senki sem vonhatná kétségbe az el­járását. Persze ez is sokszereplős já­ték, a jövő héten minden bizonnyal újabb fordulatok várhatók. Minden­képpen érdemes odafigyelni példá­ul az új tulajdonosok meglepő de­cemberi viselkedésére. A pénzügyi felügyelet mindeneset­re egy hónapra felfüggesztette a tranzakciót, a kassai vasmű fel­ügyelő tanácsa pedig az 5 százalé­kosnál nagyobb VSZ-tulajdonosok számára 200 koronás részvényen­kénti árat kínált fel - ez például a még mindig 16 százalékot birtokló Nemzeti Vagyonalap számára ér­dekes. Emlékeztetőül: a Transpet- rol a 21 százalékos részvénycso­magot darabjáért 160 koronáért adta el. John H. Goodish, a U.S. Steel elnöke pedig tőzsdei ármani­pulációt emlegetett, ami egyéb­Látókörbe került Czucz István, a Transpet- rol vezérigazgatója is. ként a hazájában nagyjából a gyil­kossággal egyenrangú bűnözési kategória. Azért érte egy örömhír is a Transpetrolt a héten. Az eper­jesi kerületi bíróság érvénytelení­tette a homonnai járásbíróságnak a cég részvényei blokkolásával kapcsolatos sokadik tragikomikus döntését. Még hátra van egy kör a legfelsőbb bíróságon, majd ezután talán véget ér ez, a jelenlegi szlo­vák viszonyokra nagyon is jel­lemző ügy. Mivel nálunk, ha bíró­sági ügyről van szó, semmi sem biztos, a kormány már korábban közölte, hogy ha ezzel kapcsolat­ban valaki pereskedés útján mégis­csak kiharcolná kártérítést, akkor annak kifizetését magára vállalja. A kormány a héten jóváhagyta a minimálbérről szóló törvény módo­sítási javaslatát. Eszerint április 1- től a legalacsonyabb órabér 26,60- ról 28,30 koronára nő, nem lehet beleszámolni a túlórákat és a mun­kaidőt is heti 40 órára csökkentik. A minimálbér ezzel 4920 koronára nőne. A javaslatot még a parla­mentnek is jóvá kell hagynia, de ez­zel ezúttal várhatóan nem lesz probléma (hacsak a státustör­vénnyel kapcsolatos nagy ér­deklődés hatására valaki nem veti fel, hogy esetleg a minimálbért is a magyarországi szintre, úgy kilence­zerkorona tájékára kéne emelni). A rendőrség vádemelési javaslattal lezárta a Goldsmith & Laroche cég három képviselője ügyében folyó nyomozást. A Dél-Szlovákiában is felettébb aktív, 30 és 28 éves beszter­cebányai fiúkat azzal gyanúsítják, hogy 1998-ban több mint negyvene­zer vagyonalapi kötvényt gyűjtöttek össze, de az ígért ötezer koronát szinte senkinek se fizették ki. Egyelőre hatszáz feljelentés érkezett ellenük, és napról-napra újabb káro­sultak fordulnak a rendőrséghez. Tettükért akár 12 év börtönt is kap­hatnak. A Szlovák Távközlési Válla­latnak kissé körmére égett az év ele­jei áremelés. Míg az ügyfelek egy ré­sze csendesen távozik a cégtől, a leghangosabb felháborodást az in­ternet-csatlakozás árának emelése váltotta ki - beleértve a 49 százalé­kos tulajdonost, az államot képvi­26,60-ról 28,30-ra nő az órabér, a munkaidőt heti 40 órára csökkentik. selő Jozef Macejko ágazati minisz­tert. Az intemetszolgáltatók szövet­sége pedig a versenyhivatalnál je­lentették fel a távközlési vállalatot Végül említsük meg, hogy az idei ja­nuár a háromévente esedékes va gyonnyüatkozatok szezonja. A hiva­tali gépezet ugyan csikorog, hiszen az adóhivatalokba a nyomtatvá nyok legfeljebb ezekben a napok ban érkeznek meg, ez azonban nem változtat a tényen, hogy aki elha­nyagolja ezt a kötelességét, az bün­tetésre számíthat. így aztán a fenn maradó három hétben érdemes en­nek is szentelni egy kis figyelmet (t hírek szerint elfogadják az inter netről is letöltött nyomtatványokon tett nyilatkozatot is).

Next

/
Thumbnails
Contents