Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-11 / 9. szám, péntek

Beszélgetés

ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 11

Duray Miklós online fórumunkban: 2001 márciusában arról beszéltem, nem tartom helyesnek, ha á személyes gazdasági érdekeltségek határozzák meg az egyetlen

Az MKP programjának megvalósítása,

Tegnapi online vendégünk az olvasók kérésére a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke, Duray Miklós volt. Mivel rengeteg kérdés érkezett, két egész oldalt szentelünk az online beszélgetésnek, amit természetesen megszerkesztettünk.

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Először is engedje meg, hogy elismerésemet és köszönetemet fejezzem ki Önnek azért, hogy élete jelentős részét a felvidéki magyarság alapvető emberi jogaiért való harcának szentelte. Az utóbbi három évben azonban Ön a háttérbe szorult, és ma már távolról sem tekinthető az MKP legjelentősebb politikusának. Három éve az MKP kormányszerepéből következő politikai kompromisszum eredményeként tolták Önt félre (áldozták fel) vagy csak egyszerűen kiégett? (maximus) Köszönöm az elismerést. Jelenlegi pozícióm az MKP-ban részben saját döntésem alapján alakult ki, részben a szlovákiai politikai helyzet hatására. A politikai életből való félreállításomon a rendszerváltozás utáni szlovák politika 1989 december elejétől dolgozik. Kezembe jutott olyan titkosszolgálati dokumentum, amely kilátásba helyezte a fizikai likvidálásomat is. Ez 1996-ban történt.

A műit héten azt nyilatkozta az egyik lapnak, hogy „ha a következő évben nem a fontos kérdésekkel foglalkozunk, akkor önző és egyéni érdekeket képviselő politizálást folytatunk, és történelmi vétséget követünk el“. Nem gondolja, hogy a Bugár-féle MKP az utóbbi években a történelmi vétségek egész sorozatát követte már el? (maximus)

Nincs Bugár-féle MKP, hanem a három elődpártból létrehozott MKP létezik, és a pártban azok a nézetek válnak dominánssá, amelyek az elődpárti elképzelésekből leginkább illeszthetők a szlovák politikához.

Az elmúlt években tehette volna a legtöbbet a felvidéki magyarság az MKP vezetésével azokért a célokért, melyeket Ön már évtizedekkel ezelőtt a Kutyaszorítóban című könyvében is megjelölt. Miért nem sikerült ebből az MKP- nak szinte semmi? (maximus) Évtizedekkel ezelőtt, pontosabban mintegy húsz éve kétszer voltam börtönben a politikai nézeteim miatt. Úgy érzem, nem változtam meg, de azt hiszem, hogy az a politikai közeg sem változott lényegesen, amelyben élünk. Csak a forma változott, ami jelenleg politikailag pluralista, de ez elsősorban azokat a politikai törekvéseket legitimálja, amelyekkel húsz évvel ezelőtt is összeütköztem. Ugyanakkor az MKP is azokat a politikai értékeket képviseli, amelyek az elmúlt évtizedekben épültek ki a felvidéki magyarságban, és ezeknek 1945 óta a legfontosabb mozgatórugója a lehetőleg zökkenőmentes beilleszkedés. A második világháború utáni üldöztetés alapvetően meghatározta a felvidéld magyarság közösségi tudatát.

Ön, szemben az MKP megélhetési politikusaival álatalában történelmi távlatokban gonolkodik a felvidéki magyarság sorsával kapcsolatban. Ezért fel kell tennem egy kellemetlen, de nagyon lényeges kérdést is: az MKP jelenleg az EU-tól reméli a nemzetiségi kérdések megoldását. Ez azonban látva például az ír vagy a baszk példát, nyilván Önnek is utópiának tűnik. Ebből viszont az következik, hogy az MKP jelenlegi passzív politikája a következő felvidéki magyar generációt egy kőkemény történelmi kényszerhelyzetbe sodorja: gyerekeink és unokáink gazdasági vagy politikai okból lassan elhagyják majd Szlovákiát, a ma- Szlovákiában a magyarellenesség a politika, a közélet, sőt a gazdasági élet mozgatórugója

radék pedig szép csendben asz- szimilálódik, vagy létrejön egy radikális csoport, amely nem akarja majd elhagyni ősei földjét, de már csak baszk módszerekkel fog tudni harcolni a magyarságjogaiért. Mi erről a véleménye? (maximus)

Az Ön által felvázolt veszély valós, de nem biztos, hogy bekövetkezik. Az Európai Unióhoz kapcsolódó elképzelések, megoldási lehetőségek nem teljesen utópisztikusak, de akik azt gondolják, hogy az integráció mindent megold, azok ugyanúgy tévednek, mint akik korábban azt gondolták, hogy a demokratikus vagy pluralista rendszer minden probléma megoldási kulcsa, azaz a magyarkérdésé is. Viszont az integrációs folyamathoz valós megoldási terveket lehet kapcsolni, de ezt következetesen kell mind a belpolitikai, mind a külső fórumok együttes alkalmazásával.

Kilenc évvel ezelőtt kettészakították az országot a lakosság megkérdezése nélkül. A tizedik évfordulóra ideje lenne felmérést készíteni legalább a magyar lakosság körében, hogy nekünk mi a véleményünk erről az orSS Nincs Bugár-féle MKP, hanem a három elődpártból létrehozott MKP létezik. >

szágról, ahol a magyarellenes hisztéria lassan kormányprogrammá válik. Vannak ezzel kapcsolatban valamilyen adatai a MKP-nak? (ernő)

Az MKP nem végzett felmérést azzal kapcsolatban, hogy a felvidéki magyarságnak mi a véleménye Csehszlovákia megszűnéséről tíz évvel az esemény után. Azt tudjuk, hogy 1992-ben, ha megszavaztatták volna az akkori csehszlovákiai magyarokat, valüszínűleg elutasították volna Szlovákia kiszakadását. Ez egy logikus magatartás lett volna akkor, noha Csehszlovákiához sem fűzte a magyarokat pozitívviszony. Akkor is ugyanattól féltünk, amivel most is szembe kell néznünk, hogy Szlovákiában a politika, a közélet, sőt a gazdasági

élet mozgatórugója a magyarellenesség. Láthatjuk ma is, hogy milyen kevés szlovák közéleti személyiség mer vagy akar ezzel szembeszegülni. Mindenképpen érdekes lenne az Ön által felvetett kérdéssel kapcsolatos felmérés, de ha ilyen készülne, akkor alternatív megoldásokat lehetővé tevő javaslatokról is kellene kérdezni a magyar lakosságot.

Egyes politikusaink szerint a benesi dekrétumok és Trianon kérdése vörös posztó a szlovák (koalíciós) pártok szemében, ezért nem kerülhetnek terítékre. Mikor érik meg a helyzet ezen problémák tárgyilagos tisztázására, és Ön szerint létrejöhet-e a jövőben a visszacsatolás? (ernő) A benesi dekrétumok megszűnéséről még 1946-ban elfogadott az akkori csehszlovák Nemzetgyűlés egy alkotmánytörvényt, mely szerint 1953-ig érvényesek a benesi dekrétumok. Más kérdés a benesi dekrétumok végrehajtásának máig létező következményei. Ezek felszámolását jogos igényelni. Az MKP-nak volt néhány olyan követelése a kormányba lépéskor, amelyek közvetve erre irányultak. Gondolom, Ön is tudja, hogy - noha megegyezés született ezekről - a mai napig nem lettek teljesítve. Most nem akarok belemenni ennek részleteibe, túl bonyolult lenne. Megítélésem szerint Szlovákiának ezeket a kérdéseket tisztázni kellene mielőtt belép az Európai Unióba, ugyanis emiatt Szlovákia nem eurokompatibilis. Sajnos, ehhez még más probléma is kapcsolódik: az 1949-ben a gottwaldi Csehszlovákia és a Rákosi-féle Magyarország között megkötött Csorba-tói egyezmény, amely további jogsértéseket tartalmaz. Ezeknek egy részét azonban a Magyar Köztársaság egyoldalúan felszámolhatná, viszont a Csorba-tói szerződés felülvizsgálását még Hornék- nak kellett volna kezdeményezniük 1994-95-ben, a szlovák-magyar alapszerződés megkötése előtt. Mi ezt akkor javasoltuk, de nem került rá sor. A többi között ezért sem szavaztuk meg a szlovák parlamentben az alapszerződést. A határmódosítás lehetősége teljesen más jellegű kérdés - politikai és nem jogi. Az államhatárok módosulása a történelem folyamán mindig a durva erőviszonyok vagy a politikai erőviszonyok következményeként jött létre, és csak ezután nyert nemzetközi jogerőt. A korábbi évszázadokhoz képest a huszadik század az államhatárok tekintetében annyiban különbözik, hogy a nemzetközi jog által hitelesített államhatárok állandósága alkotja az európai béke alapját.

Köztudott az Ön meghatározó szerepe a kedvezményirodák megnyitásával, és azok személyzetével kapcsolatban. Nem akarok megsérteni senkit (mármint a Szövetség a Közös Célokért - SZaKC vezetői közül), de enyhén szólva dilettánsnak tartom magát a kiválasztás módját. Az Ön mentségére legyen mondva, úgy csinálja, ahogy tudja, és addig megy el, ameddig hagyják. Ön szerint meddig fogja tartani magát a „mi kutyánk kölke” elv (és itt nem csak az irodák alkalmazottainak kiválasztására gondolok)? Ez a túlhaladott rendszer, amely a komcsi időket idézi, nincs a felvidéki .magyarság kárára? (Dózsa György)

Tagja vagyok a SZaKC Elnökségének. A munkáltatói jogot a SZaKC elnöke gyakorolja. Az elnökség tagjai úgy döntöttek, ők választják ki az alkalmazottakat annak alapján, hogy a SZaKC-ot létrehozó szervezetek helyi csoportjai kiknek a felvételét javasolják. Egyelőre mindenki csak próbaidős. Ami azt jelenti, hogy a szerződés aláírásától számított három hónapon belül - ha nem felel meg - elbocsátható, de ő is felbonthatja a szerződést. Januárban és februárban derül ki, mennyire megfelelőek az eddig felvett alkalmazottak.

Ön szerint melyik magyar kormány nyújtott többet a szlovákiai „átlagmagyarnak”? Hornék vagy Orbánék?.(György)

Ha jól emlékszem, 1996-ban készült egy felmérés arról, hogy a felvidéki magyarok hogyan minősítik a kádári, az antalli és a Horn-féle kormányt. A legjobb minősítést Antall József kormánya kapta, a legrosszabbat a Horn-kormány, amit alulmúlni, azt hiszem, nem lehet. Viszont amit a nemzetpolitikában az Antall-kormány kezdeményezett, mindazt az Orbán-kor- mány nemcsak megvalósította, hanem tovább is fejlesztette. Ha azoknak a mutatóknak alapján kellene értékelni az Orbán-kor- mányt, amelyek szerint az említett

felmérésben is minősítették az egyes kormányzatokat a megkérdezettek, akkor feltételezhető, hogy az Orbán-kormány kapná a legjobb minősítést.

Még sok szellemi és erkölcsi tartalék van a szlovákiai magyar értelmiségben. Hogyan kellene ezeket a tartalékokat jobban kiaknázni az egyszerű választó- polgár érvényesülése érdekében? (György)

Ha a rendszerváltozás előtt a felvidéki magyar értelmiség részt akart venni a magyar közéletben, vagy a Csemadokban tevékenykedett, vagy pedagógus lett. A rendszer- változás óta teljesen más feltételei és körülményei vannak a közélet szereplésnek. A közélet elsősorban politikai életként nyilvánul meg, ami nem kedvez az értelmiségnek. Ugyanis, ha végignézzük a politikusokat, akiknek nagy része esetleg korábban értelmiségi volt, ügyesen palástolják értelmiségi hovatartozásukat. Emiatt vagy a politikai életet kellene átszőni az értelmiségi magatartással, hogy közelebb kerülhessen a politika az értelmiséghez, vagy tudatosítani kellene, hogy az értelmiség számára elsősorban a civil szervezetekben nyílik lehetőség a megnyilvánulásra. Viszont tény, hogy a politika nem szereti a civil szervezeteket. Tehát egy nagy feladat előtt állunk, hogyan kell megoldani ezt a problémát.

Tisztelt Duray Úr! Akkor, amikor az MKP politikai eredménytelenségét magyarázza, általában arra hivatkozik, hogy a szlovák félben nincs meg a szükséges „politikai, akarat” arra, hogy eleget tegyen a magyar közösség és az MKP alapvető elvárasainak. Miért nem használta ki eddig az MKP Szlovákia EU-csatlakozási tárgyalásait arra, hogy a szlovák politikai akarat rugalmasabb, nyitottabb legyen, és valami lényegeset elfogadjon az MKP programjából? (Nádasdi István) Tisztelt Nádasdi Úr, nagyra becsülöm az Ön elkötelezettségét és a felvidéki magyarság érdekében eddig kifejtett tevékenységét. Viszont tudatosítani kell, hogy az MKP 1998 óta a szlovákiai kormány tagja. Egyszer ezzel kapcsolatban leírtam, hogy a kormányban való részvétel nemcsak lehetőségeket jelent, hanem önkorilletve

látozást is, sőt azt is, hogy mások i korlátozhatnak bennünket. Ezér nehéz elképzelni, hogy az MKP po lírikusai mint kormányzati politi kusok Brüsszelben a kormányzat politikával ellentétesen lépjenel fel. Ezért az európai uniós fórumo kon a felvidéki magyar civil szer vezetéknek kellene megjelenniük de sajnos nincs olyan civil szerve zetürik, amely helyzetünket hitele sen tudná megjeleníteni. Többszö: megfordult a fejemben, hogy éi mint az MKP egyik tisztségviselőjí vállalnám annak ódiumát, hogy < kormánypolitikától eltérően, füg getlen véleményként jelenítsen meg a valóságot, de le kellett ten nem erről a szándékomról, mive nem kerülhettem szembe azzal ; párttal, amelynek a létrehozásé ban részt vettem. Meggyőződésen szerint a korábbi politikai szétda raboltságunkat megszüntető párt egyesítéssel létrejött MKP egységének a fenntartása szintén stratégi ai kérdés. Az MKP programjánál megvalósítása, illetve nem megva lósulása további olyan kérdés, amely alaposabb elemzést igényel Ezzel kapcsolatban azt kell tudató sítani, hogy el kell választani a

2 önhibából elkövetett botlásokat és keletkezett kudarcokat a szlovákiai politika áltak kikényszerített kudarcoktól.

Olvasta-e a Szlovákiáról szóló 2001-es országjelentést (referencia: CCE, Brüsszel, 2001 november 13, SEC (2001) 1754), különösen a „Kisebbségek védelme és Jogai” című részt? Ebben - a romákkal ellentétben - alig olvasható valami a magyar közösségről, ha csak az nem: hogy tulajdonképpen nincs magyarprobléma Szlovákiában? Ön is osztja ezt az MKP által Brüsszelben hivatalosan is megerősített véleményt? (Nádasdi István)

Az MKP-nak nincs olyan állásfoglalása, amely az Európai Uniónak azt sugallná, hogy nincs Szlovákiában magyarprobléma. Többször találSS A nemzetközi jog r által hitelesített államhatárok állandósága alkotja az euró- pai béke alapját. \\

koztunk az európai uniós országok nagyköveteivel Pozsonyban, akik előtt nyíltan feltártuk a problémákat. Ha lenne olyan párthatározat vagy magyar politikusi vélemény, amely alapján az Európai Bizottság úgy értesült volna, hogy nincs magyarprobléma Szlovákiában, azzal nem értenék egyet.

Gondoskodott-e arról az MKP, hogy ezt a jelentést, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek Szlovákia által is ratifikált chartájának változatát lefordíttassa magyar nyelvre, és annak tartalmát ismertesse a felvidéki magyar közvéleménnyel? Ha nem, miért nem? (Nádasdi István)

Az európai uniós országjelentést nem fordítottuk le magyarra, de hajói emlékszem, az Új Szó beszámolt róla. A regionális vagy kisebbségi nyelvek chartája létezik magyarul, a Szlovákia által kiválasztott opciók megjelentek az Új Szóban. A charta ez év január elsején lépett hatályba Szlovákia területén, most azt vizsgáljuk, hogy a módosított alkotmány értelmében melyek azok a meghatározások, amelyek további törvények nélkül életbe léphetnek, s melyek azok, amelyek megvalósulása érdekében törvényt kell elfogadni. A karácsonyi ünnepek alatt Kvarda Józseffel áttekintettük ezt a kérdést. Tisztelettel üdvözlöm a többi brüsszeli magyarral együtt!

Tisztelt Duray Úr! Úgy gondolom, amíg a szlovákiai magyarság tömegként fog reagálni az MKP-csúcsvezetés felhívásaira, addig a támogatottság 10% felett