Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-01 / 276. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 1. MINDENNAPI KENYERÜNK Adventi ébresztő HAĽKO JÓZSEF Tudományos tanácskozás Német­országban. Az egyik vendéglátó ázsiai kollégáját váija a reptéren. Mikorra az elintézi a szokásos for­maságokat, éppen indulásra kész a városi gyorsvonat. A német ka­ron ragadja vendégét, futásnak erednek, s még sikerül felugrani­uk a szerelvényre. lihegve hup­pannak le az ülésre, s a vendégvá­ró diadalittasan megjegyzi: „No, mégis elértük! Nyertünk tíz per­cet!” Az ázsiai tudós csodálkozó tekintettel kérdezi: „És..., mit fo­gunk vele kezdem?” Kérdésével, lehet, arra utalt, hogy a közlekedési eszköz „el­érése” miatt a kalauz nemcsak hogy nem érkezett normálisan, emberi módon köszön­teni őket, de még csak bemutatkozni sem volt ideje! És valóban, mire ne­künk az olyan dolgok, melyeket „elértünk”, ám kifulladva, idege­sen, szeretetlenül? Tényleg, hogyan fog­juk győzni a megérke­zett időszakot, melyet úgy hí­vunk, advent? Milyen érzéseket vált ki Önökből ez a szó? Azt je­lenti, eljövetel, éppen ezért - mint minden várakozásnál - fo­kozottabban tudatosítjuk az idő múlását, elvárásaink vannak, talán türelmetlenek vagyunk, lehet, feszültek is. A gyerekek azt kérdezik, hányat kell még aludniuk, miközben a felnőttek közül sokaknak kedvük lenne talán azt mondani: „Már me­gint? Hogy rohan az idő!” Sőt, tán még azt is: „Bárcsak utána lennénk már!” Utána lenni! Az adventi „érkezést” a könyörte­lenül rohanó Idő keretezi. Elmél­kedjünk el egy kicsit ez idő egyik legkézenfekvőbb szimbólumán, az ébresztőórán. Egyszerű vek­ker, s akár négy mutatója is lehet, miközben műid a négy vall vala­miről. Mint például a nagy- és a kismutató: látszatra mintha moz­dulatlanok lennének. És mégis, bárhányszor ha rájuk nézünk, mindig más helyzetben vannak, kétségtelenül haladtak előre. A mi elszálló óráinkat és napjain­kat szimbolizálják. Ha hagyjuk magunkat becsapni, s elhisszük, hogy mozdulatlanok, s a lelki tét­lenségben mi magunk is megál­lunk, megeshet, hogy nemcsak ez a decemberi, hanem a mi egész életre szóló adventünk is elszalasztott lehetőség marad csupán. Öt perc múlva tizen­kettőkor ráébredni arra, hogy hányszor elhanyagoltuk, „nem értük el” a születő Jézust, lehet, már késő lesz. Igaza volt Goethé­nek, mikor azt mondta: „A ha­szontalan élet, idő előtti halál.” A kis- és nagymutató látszólagos nyugalmával ellentétben ott a másodpercmutató. Szüntelen mozgásban van, könyörtelen rendszerességgel méri a múló időt. Bár az én belső órám ván­szoroghat ugyan elviselhetetle­nül, vagy akár rohanhat is őrülten - a másodpercmutató a maga ab­szolút független tempójában ak­kor is csak pontosan egyforma perceket mér. Felhívás ez: milye­nek lesznek valójában az én ad­ventéin percei, órái, napjai - is­tentelen sivárságban elfecsérelt időszak, vagy értelmet kapnak az egy élő Isten eljövetelének vám­sában? Mikor a hegyekben jár­tam, vezetőm figyelmeztetett, nézzek jól a lábam alá, mert a csúcs elérése függ minden egyes lé­pésemtől. Hasonlóan van ez az adventtel is: minden apró lépés szá­mít, minden tovaszálló pillanat és nap. Ezektől függ, hogy feljutok-e a csúcsra, ahol találko­zom Istennel, vagy újra csak letáborozom a felszínesség kényelmes útján. A karácsonyi nyalánkságok, az ajándékok és a nyugalom természetesen hozzá­tartoznak az ünnephez. Csak­hogy... Ellensúlyozzák-e szívem üres, „lekésett” Betlehemjét? Az advent nem folklór, hanem a mo­dem ember ismételten időszerű felszólítása az érett, személyes választásra, aminek sürgőssége a negyedik, ébresztő mutatóban rejlik. Ellentétben a többivel, ez egyáltalán nem mozdul. Figyel­meztető szerepe van: közeledik az a konkrét pillanat, bibliai nyel­ven szólva „az idő beteljesedése”, mikor eljön az Úr, hogy megbizo­nyosodjék, számomra és bennem megszületett-e már? Végül is, nem úgy van-e, hogy decemberi adventjeim lényege az egész éle­tem lényegét tükrözi? Hiszen az életem is várakozás, melynek vé­gén „el akarom érni” a találkozást Krisztussal. Ám amíg az éb­resztőóra csörgését a végtelensé­gig tologathatom, az utolsó ébre­dés pillanatát nem: bár nem tu­dom, mikor születik meg szá­momra egyszer s mindenkorra Jézus, és én az ő számára, de azt tudom, hogy az „utolsó kará­csony” pillanata a másodpercmu­tató minden ütésével pontosan egy másodperccel közeledik. S ez az a titokzatos létóra, mely szé­pen lepergeti életem adventját. Ellentétben a vekkerrel, amelyik az éjjeliszekrényen áll, ezt nem lehet sem át-, sem megállítani. A szerző római katolikus pap NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Csirkemell bazsalikomos tejszínmártásban Hozzávalók: 80 dkg csirkemellfilé, 50 dkg sárgarépa, 2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1/4 I tyúkhúsleves (kockából), 2,5 dl (főzö)tejszín, 2 evőkanál ételsűrítő, 1 csokor bazsalikom, só, bors. Elkészítése: A csirkemellfiiét durvára felkoc­­kázzuk. A sárgarépát ferdén fel­szeleteljük. A vöröshagymát és a fokhagymát cikkekre, illetve vé­kony szeletekre vágjuk. A felkoc­­kázott csirkehúst a felforrósított olajon kevergetve 8-10 percig pi­rítjuk, majd sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a sárgarépát meg a kétféle hagymát, és kb. 3 percig sütjük. A levessel és a tejszínnel felöntve összeforraljuk. Állandó keverés mellett beleszóljuk az ételsűrítőt, bazsalikomlevelekkel ízesítjük, és további kb. 10 percig pároljuk. Sóval, borssal ízesítjük. Fehér kenyérrel kínáljuk. Ismét itt az advent, a várakozás ideje, az öröm, a feloldódás ideje - álljunk hát meg kicsit, és szeressünk inkább-------------------------------------------------------------------t---------Se---------------------------------------------------------------------------------------------------­Tartsuk féken a stresszt! LELKÜNK TÁJA inden, amit csiná­lunk, előidézhet stresszhelyzeteket. A problémák azon­ban akkor kezdőd­nek, ha túl sokáig túl sok mindent kell győznünk. A civilizált világ élettempója állan­dóan gyorsul, ami a társadalom lel­kiállapotának romlásában is meg­nyilvánul. A brit statisztikák rámu­tatnak, hogy minden ezer lakosból 40 férfit és 94 nőt kezelnek dep­resszióval és szorongásokkal. Mindkét állapot összefüggésben le­het a stresszel. A megkérdezett nők igazolják, hogy rendkívül nagyok a velük szembeni elvárások - kezdve azzal, hogy tökéletes anyák legye­nek, a munkahelyen pedig éljék el karrierjük csúcsát. Ezt a túlzott ter­helést sokan nem viselik el. A stressz következtében a vérbe ti­­roxin nevű hormon (a pajzsmirigy egyik hormonja) választódik ki, ami rövid időre különleges energi­át ad a szervezetnek, és lehetővé teszi az igényes helyzet megoldá­sát, de hosszú távú jelenléte ide­gességhez, álmatlansághoz és ki­merültséghez vezet. A stressz másik mellékhatása a kortikoszteron kiválasztódása, mely a mellékvese kéregállomá­nyának hormonja. Ez a hormon védi a szervezetet az allergikus reakciók kialakulásától, de egy idő után csökkenti a szervezet el­lenálló képességét a fertőzések­kel szemben, sőt a csontritkulás és a gyomorfekély kialakulásá­nak egyik oka lehet. Szerencsére, vannak módszerek, melyek segítenek csökkenteni és ellenőrzés alatt tartani a feszült­séget. Ezek pozitív hatása óriási: a nyugodtabb embereknek rit-Jarjunk társaságba... kábban vannak egészségi problé­máik, boldogabb kapcsolatokat képesek kialakítani, könnyebben leküzdik az akadályokat, melye­ket az élet gördít eléjük. Kilenc fontos lépés: 1. Nevessünk A krízishelyzetek komikumát gyakran csak akkor vesszük észre, amikor már túl vagyunk rajtuk. Pe­dig kísérletek bizonyítják, hogy a nevetés jelentős mértékben meg­védhet bennünket a stressztől. Olyan anyag kerül a szervezetbe, mely erősíti az immunrendszert, betegség esetén felgyorsítja a gyó­gyulási folyamatokat. A nevetés­nek több kedvező élettani hatása is van: a nyak-, a mellkas-, a hasiz­mok és a rekeszizom számára kitű­nő tréning. És legfőképp egy nyug­tatószerről van szó, melynek ga­rantáltan nincs mellékhatása. 2. Tanuljunk meg vizualizálni Pszichológusok szerint az elmének nagy hatalma van, és fel lehet hasz­nálni a vérnyomás, az izomfeszült­ség és a pszichés alapú izzadás csökkentésére. Próbáljunk ki egy nyugtató gyakorlatot: kényelme­sen foglaljunk helyet. Csukjuk be a szemünket, vagy egy konkrét pont­ra nézzünk. Képzeljük el, hogy a vállunk, a kezünk, a fejünk - a bá­bukéhoz hasonlóan - zsinórokhoz van erősítve, melyek testrészeinket felfelé húzzák. Amikor épp kez­dünk felemelkedni a székről, a zsi­nórok elszakadnak, és mi leesünk. Aztán képzeljük el, hogy egy pil­langót követünk, mely egy virágos­kertbe vagy egyéb, nagyon nyu­godt, kellemes helyre röpül. Raj­zoljuk ki az összes apró részletet. Olyan hely legyen, melyet mindig magunkkal hordhatunk, és ame­lyet bármikor meglátogathatunk, ha feszültséget érzünk. 3. Ne felejtsünk el enni Csökkentsük minimálisra a külön­böző cukorkák, kalácsok, teasüte­mények fogyasztását. Az egyszerű cukrok ugyanis stresszt váltanak ki a szervezetben. Kerüljük a zsírokat is, koncentráljunk a fehérjékre és az összetett cukrpkra. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a fehérjék csökkentik a kortikoszteronszin­­tet. A dió, a különböző magok, a bab és a lencse olyan anyagokat tartalmaznak, melyek hatásos fe­­szültségoldók. A teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret párosít­suk banánnal. Nagyon hasznosak a komplex vitaminkészítmények (így pl. azok, melyek az összes B- vitamint tartalmazzák, mert ser­kentik az idegrendszert). 4. Hallgassunk zenét A lágy zene igen hatásos stresszol­dó. Már napi fél óra hallgatás segít ellazulni. 5. Szeretkezzünk A szex serkentőszerként hat. Megmozgatja a testet, serkenti az immunrendszert és a véráram­lást. Az orgazmusnál olyan ideg­hordozók szabadulnak fel, me­lyek átmenetileg blokkolják a fáj­dalomérzékelést. A szex csökken­ti a kortikoszteron termelődését, és segít emelni az önértékelést, persze, csak akkor, ha szoros, kölcsönös bizalmon alapuló, ren­dezett kapcsolatban történik. A szex mint a szerelem megnyilvá­nulása összefogja a boldog és egészséges partnerkapcsolatot. 6. Mozogjunk Arról, hogy a mozgás csökkenti a depressziót és a szorongást, talán már senkit sem kell győzködni. A rendszeres mozgás lényegesen hozzájárul a teljes lelki és testi el­lazuláshoz. Kezdjük egyszerűbb gyakorlatokkal, üdébb járással, úszással vagy biciklizéssel. Ha egészségi állapotunk engedi, foko­zatosan térjünk át az igényesebb sportokra, mint például a tenisz. 7. Rázzuk meg/fel magunkat Próbáljuk meg a következő gya­korlatot: álljunk terpeszállásba, de csak annyira, hogy kényelmesen érezzük magunkat. Aztán kezdjük el rázni a kezünket az öklünktől, majd folytassuk a karokkal és a vállakkal, az egész törzzsel. Ez­után emeljük fel az egyik, majd a másik lábunkat, és szintén rázzuk. Az egész nem tart tovább húsz má­sodpercnél, de frissítő hatása an­nál tovább. 8. Szagoljuk meg a világot Stresszűzésre ajánlott összekever­ni a következő olajakat: egy csepp gerániumot (gólyaorr), két csepp levendulával és két csepp nerolio­­lajjal (narancsvirágból nyert illóo­laj). Ezt közvetlen a fürdés előtt te­gyük a vízbe, nehogy túl hamar elillanjon. Az aromalámpába pró­báljuk ki 3 csepp bergamottolaj, egy csepp geránium vagy két csepp levendula és két csepp szan­tálfaolaj keverékét. 9. Tegyük kellemessé életünket Derítsük fel a stressz okait, és ves­sük papírra. Ezután minden pont­hoz vázoljunk fel egy tervet, írjunk fel megtehető lépéseket. Például ne vásároljunk be naponta, hanem csak hetente. Próbáljuk meg fel­osztani a feladatokat nemcsak a munkahelyünkön, hanem otthon is. Semmi esetre se hordjuk haza a munkát. Szabadidőnket használ­juk pihenésre. Tegyük azt, amit szeretünk. A karácsonyt várva pe­dig ne a földi javakat hajszoljuk, hanem egymásra, szeretteinkre fi­gyeljünk. Egy hónap múlva érté­keljük ki, mennyit haladtunk. Ha nem oldottuk meg a problémát, derítsük ki, miért nem, és kezdjük elölről. Jövő karácsonyig, ha mi is úgy akarjuk, mindenképpen sike­rülnie kell. (béres) DECEMBER 6. SZENT MIKLÓS ÜNNEPE A 350-ben meghalt lds-ázsiai keresztény püspök a gyerme­kek és a hajadonok, valamint az aggszüzek védőszentje, to­vábbá a zálogházak tulajdono­saié, az illatszerészeké, az uta­zóké és a zarándokoké, a ten­gerészeké és a révkalauzoké. Az országok és tartományok közül Oroszország, Görögor­szág, Szicília, Lotaringia és Aqulia patron usa. A Keleten és Nyugaton is igen népszerű szent életéről csak legendák szólnak, történelmi fogódzó nélkül. A13. századi Legenda Aurea (Arany Legen­da) és a keleti (görög és orosz) egyház hagyományai alapján mintha több férfiú alakja keveredne a Miklós püspökkel kapcsolatos mon­dakincsben. Az egyik legenda szerint égi jel hatására válasz­tották meg a Lükia tarto­mányban levő Müra püspöké­vé, s az eretnek egyházme­gyét felemelte, nagy gonddal igazgatta. A másik hagyo­mány szerint egy szegény pa­­tarrai család három lányát pénzadománnyal mentette meg a lezülléstől (három éj­szaka egy-egy zsákocska ara­nyat dobott be az apa házá­nak ablakán). Relikviái itáliai kalmárok kezén bukkantak fel Bari városában, 1087-ben, miután Mürát a szeldzsuk tö­rökök elfoglalták. Az erek­lyéknek új templomot építet­tek, amely a középkorban hí­res zarándokhely lett. Néme­talföldön „Sint Claas” tisztele­te egybefonódott azzal a helyi szokással, hogy ünnepén a polgárok ajándékot osztottak szét a gyermekek között. Ez a szokás aztán elterjedt német földön, később Angliában, majd egész Európában. .—-____—__z____ Ne vásároljunk be naponta, hanem csak hetente... (Internetképek) Mozogjunk, mondjuk, biciklizzünk..

Next

/
Thumbnails
Contents