Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-22 / 294. szám, szombat

Kör

cet, támaszt, polgári értékeket, dokkot, a hagyományokat, békességet, örömöt, belülről fakadó mély hitet...

, karnyújtásnyira a család

közös programokat szervezni, tlékszem, még annak idején, amir a szövetkezetben dolgoztam, s a írekek kicsik voltak, egy gyönge lanatomban megígértem nekik, gy mindennap mesét olvasok Ívás előtt. Ezt aztán megkövetelén pedig igyekeztem megtartaa szavam, s mindig hazarohann, ha valamilyen rendezvény volt Felálltam és azt mondtam, elné;t, nekem haza kell mennem memondani. Elővettem a Mindenára egy mesét, és bűvöltem őket. íretném remélni, hogy ezek a :rekkori emlékek megmaradnak ahol a tudatuk mélyén, hogy n volt minden hiábavaló, s majd rkor továbbviszik a családi szokácat. Már most örömmel látom, jy némely esetekben a lányom /anazt mondja, ugyanúgy viseliik, ugyanazok a szokásai, mint izsának, a feleségemnek. Ez nam jó. Ez a család lényege.

ifik Rozália, az ízvilág gazdizonya:

;n voltunk testvérek, édesanyám ;yon tudott sütni-főzni, tőle lesí el sok mindent, meg később az fosomtól, ő is igen ügyes asszony

Hogy ez probléma valahol. Mi mindig tudtuk, merre hány méter. Volt egy jelenet gyerekkoromban, öcsém másfél évvel fiatalabb, tehát mi voltunk a legközelebb egymáshoz, bátyám négy évvel idősebb, aztán hat évvel fiatalabb a legkisebb. Esti ima, együtt imádkozunk édesanyával, lecsukódik már a szemem stb., mire oda érünk, hogy vigyázz kedves szüléimre meg az én jó testvéremre, akkor én ott hozzászóltam, hogy az Ottóra ne, mert az piszok volt. Erre édesanya megállított, abbahagyni az imát, tessék kibékülni. Én nem, ez piszok volt. Tessék kiszállni az ágyból, fölkapcsolta a kisvillanyt, s fantasztikus volt - ahogy ez utólag bennem a helyére került -, mert azt mondta, tessék egymás szemébe nézni..., ma is könnybe lábad tőle a szemem. Persze, rögtön kibékültünk. Olyan természetesen belülről tudott ő a hitből élni. S hogy mennyire fontos a család ma is, arra édesapám, aki jövőre lesz 90 éves, a legjobb példa. Persze, nagyon büszke a pap fiára, de mondhatok én akármit a televízióban is, az mind nem érdekes, amikor itt voltak az unokák. Jaj! És hogy mit mondtak, de édesek. Az unokák. Az valami, (cslgy, mai; képek: Somogyi)

volt. Rosszkor születtünk, de iparkodtunk jók lenni. Még nem voltam húszéves, mikor férjéhez mentem. Akkor volt a szövetkezetesítés, ott dolgoztunk, abba szakadt bele a nyakunk. De megéltünk, nem voltunk soha nagy igényűek, hála Istennek, most már több mint ötvenéves házasok vagyunk, s tényleg békében és szeretetben telt el ez az idő, mert nálunk soha egy hangos szó nem volt. Helyesek a gyerekeink is, úgyhogy megvan az örömünk bennük. Ki tudja, a jó Isten mennyit ad még... S hogy minek köszönhető ez a békesség? Én azt hiszem, hogy én is hazulról hoztam, meg a férjem is. Jó példával lehet ezt elérni, mert a mi gyerekeink is olyanok, hogy szépen, nyugodtan, szeretetben megvannak. Szerintem nincs ennek más titka: a család. Otthon is ezt láttuk. Férjem ugyan tizennégy éves volt, amikor az édesapját behívták, s ott is maradt a Don-kanyarban. Magára maradt az anyósom három gyerekkel, a férjem volt a legidősebb, mindent neki kellett csinálnia. Sokat kellett dolgozni, mert akkor még gazdaság volt. Aztán meg összefogtunk mi ketten, mindent megbeszéltünk, mindig mindenben megegyeztünk. Én azt hiszem, azt az embernek magának kell elérnie,

Czafik Rozália

hogy boldog legyen. A víg kedélyt meg az apámtól örököltem. Énekelt, ha jó kedve volt, énekelt, ha szomorú volt. Mikor a régi nótákat hallgatom a rádióban, azokat én mind hallottam az édesapámtól, s mindet ismerem. A mai fiatalok nem is tudják, milyen az igazi jó mulatás. Pedig a kiegyensúlyozott, boldog élethez az is kell. Tudni együtt önfeledten szórakozni, s akkor máris vidámabbak a hétköznapok is.

Dr. Lipp László, római katolikus pap:

Négyen vagyunk fiúk, testvérek. Édesapám klasszikus családapa, aki elvet csinált abból, hogy ő a családfő, és édesanya otthon neveli a gyerekeket. Egy paphoz természet- László atya szerűen az édesanyja

marad a legközelebb, és azt hiszem, hogy talán az ő megingást nem ismerő hite az, ami a legnagyobb nyomot hagyta az életemen. Ugyanakkor hihetetlenül könnyed volt. A házban borzasztóan szerették, mert mindenkit meghallgatott, de soha semmi nem ment ki tőle. Olyan házapostolféle is volt, ezt utólag tudtam meg, miután meghalt, például a betegekhez ő hívott papot. Szüleim esetében a vallásos modellt együtt kell megfogalmazni, édesapa is, édesanya is egyformán példamutató volt. A vasárnapi szentmisékre együtt mentünk, ez nagyon fontos és nagyon jó. Nem volt ütközés a világ és a hit világa közt. A kettős nevelést nem is értem.

NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER

Fejedelmi pulykatál

Hozzávalók (8 személyre):

A pulykagalantinhoz:

90 dkg pulykamellfilé,

1 csapott evőkanál só,

1 evőkanál zselatinpor,

1 fej saláta, 1 tojás, 2 dl tejszín,

1 evőkanál búzadara,

1-1 késhegynyi őrölt szegfűbors és őrölt gyömbér,

5 dkg marinált paprika,

10 dkg őszibarackbefőtt,

1 pár virsli, 1 húsleveskocka.

A zöldséges pulykakocsonyához:

2 közepes sárgarépa,

25 dkg pulykamellfilé,

5 dl szűrt húsleves (kockából is jó), 20 dkg brokkoli(fagyasztott is lehet), 5 dkg zselatinpor,

1 főtt tojás fehérje, negyed csokor petrezselyem.

A díszítéshez:

8 karika konzervananász, néhány szem fagyasztott, ribiszke,

1 narancs, néhány mentalevél,

1-1 sárga és zöld cukkini,

5 dkg vaj, 4 közepes paradicsom,

1 hegyes zöldpaprika.

Elkészítése: A pulykamellből levágunk két 20,dekás szeletet. Két zsírpapír közt vékonyra klopfoljuk. Megszóljuk a fele sóval meg a zselatinporral. A hússzeletekre salátaleveleket fektetünk úgy, hogy kettőnél több ne kerüljön egymásra. A maradék 50 deka húst ledaráljuk, a tojással meg a tejszínnel jól összedolgozzuk. A búzadarát hozzáadjuk, megsózzuk, szegfűborssal és gyömbérrel fűszerezzük. A marinált paprikát meg az őszibarackbefőttet lecsöpögtetjük, az előbbit apróra, az utóbbit kis kockákra vágjuk, és az előzőekhez adjuk. A masszát egyenletesen a hússzeletekre kenjük, a lebőrözött virslit a közepükbe nyomkodjuk.

Henger alakúra összehajtjuk úgy, hogy a hús két oldala középen találkozzon, majd megnedvesített alufóliába csomagoljuk. Lábasba rakjuk, annyi meleg vizet öntünk alá, amenynyi ellepi, és belemorzsoljuk a leveskockát. Gyöngyöző forralással 25-30 percig főzzük.

Ezután a lábasból kiemeljük, tálcára rakjuk, kissé lepréseljük. Legegyszerűbb a húsvágódeszkát rátenni, és nehezéket ráfektetni. Ha kihűlt, a hűtőszekrénybe rakjuk. A zöldséges pulykakocsonyához a répát megtisztítjuk, gyufaszálnyi csíkokra vágjuk, majd a hússal együtt 10 percig a levesben főzzük. A brokkolit kisebb rózsáira bontjuk, és az előzőekhez adva megpuhítjuk. A friss zöldségnek kb. 8 perc, a fagyasztottnak 3- 4 perc is elég. Ha kész, leszűrjük, majd levét újra fölforraljuk. A zselatint kevergetve beleszóljuk. Kis lángon 4-5 percig főzzük, majd ritka szövésű ruhán átszűrjük. Amikor langyos, őzgerincformába töltjük, jeges vízbe állítjuk. 2 perc elteltével az ízes aszpikot kiöntjük belőle. A főtt tojásfehérjét meg a petrezselymet apróra vágjuk, az aszpikos forma aljára és oldalára szórjuk. A puha húst szeletekre vágjuk és a répával meg a brokkolival rétegezzük. A maradék aszpikot - ha megkocsonyásodott, fölolvasztjuk - ráöntjük, végül az egészet megdermesztjük. Az ananászra ribiszkeszemeket és narancscikkeket fektetünk, mentalevéllel díszítjük. A zöld cukkinit ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, a vajon 3-4 perc alatt megsütjük, majd paradicsomszeletekkel díszítjük. A sárga cukkiniből kis szeleteket vágunk, és egy-egy karika zöldpaprikával díszítve tálra tesszük. A tálalás előtt az őzgerincformát fél percre meleg vízbe állítjuk, majd tartalmát deszkára borítjuk, és forró vízbe mártott késsel ujjnyi vastagra szeleteljük, tálra fektetjük a valamivel vékonyabban fölszeletelt galantinnal együtt. A gyümölcs- és a zöldségdíszítést körérakjuk.

Ikünket is, környezetünket is ünneplőbe öltöztetjük

^ csomagolás is fontos!

KÉSZÜLŐDÉS

okán sokszor elmond[ "l ták, hogy az ünnepnek nem szabadna a j külsőségekben megnyilvánulnia, hogy ha a ígsúlyt a látszatra hezzük, ha a pompa, a ra>gás, csillogás-villogás elsődleges számunkra, r a lényeg sikkad el. Ám nészetes dolog, hogy ha tünket ünneplőbe öltözük, magunk is ünneplőt ink, s környezetünket is

igyekszünk feldíszíteni. Mert belsőnk s a bennünket körülvevő világ harmóniája adja meg az ünnep igazi hangulatát. Akármilyen apró figyelmességgel lepjük meg szeretteinket, a csomagolásra nagy gondot fordítsunk. De nem kell ám ehhez drága holmikat vásárolnunk, szaporítva a környezetszennyezők táborát! Nézzünk jól szét a lakásban, a kidobandó értéktelennek tűnő tárgyak között biztosan találunk kincseket, amelyekből egyedi műveket alkothatunk.

Ott van pédául a hullámpapír. Gyerekjáték dobozt készíteni belőle, a dobozt pedig díszíthetjük szárított virággal, teleragaszthatjuk szárított narancs-, illetve citromszeletekkel, szalaggal, fahéjrudacskákkal (ettől illatos is lesz!) és papírszalaggal, ugyancsak valamelyik fiók mélyéről. A papírmadzagot szétsodorjuk, és kész a gyűrött szalag! Üveget is burkolhatunk hullámpapírba. A meglepetéscsomag bármit rejthet. A kosár természetesen szintén ajándék. Közönséges csomagolópapír sajátkezűleg festve, zsinórral átkötve, illetve csillagokkal ékesítve. Apróbb ajándékot jutazsákocskákba is tehetünk, ha átkötjük masnival. A zacskókat varrhatjuk csipkéből, tüllből, selyemből... Masni minden j p mennyiségben: csomagon, asztalon... Sokféle szalag kapható, de otthon is elkészíthetjük. A legszebben mutat a tüll. Ha körbeendlizzük, jó tartása lesz.

Terítsünk fantáziával

Talán természetes, hogy ünnepeink alkalmával, mikor együtt étkezik a

család, az asztalon is ünnepi hangulatot teremtünk, hogy nem ugyanahhoz a terítékhez ülünk le, mint hétköznapjainkon. Ehhez sem kell ázonban a boltok drága kínálatából tucatkiegészítőket vásárolnunk, egy kis ötletességgel fillérekből varázsolhatunk méltó karácsonyt.

Talán nem megszokott ünnepi asztal, de érdemes ellesni pár részletet. A kockás terítő csillagrátétes (a kimoshatatlan foltok, szakadások kiválóan leplezhetők a régi abroszon), az alma, a dió, a felfűzött

mogyoró és a pattogatott kukorica falusi hangulatot idéz. Szép cserépbe, tálba tehetünk egy almát, egy fej hagymát vagy gyertyákat - csokorba kötve. A régi képet tulajdonosa megunta, a fiók mélyére rejtette, s a keretet már majdnem kidobta, amikor eszébe jutott, hogy üresen felakasztva számtalan lehetőséget kínál. Kagylókkal, masnikkal rakta körbe, s karácsony közeledtével angyalkákkal népesíti be. (köp)