Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-22 / 294. szám, szombat

14 Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 22. ÍRÓ OLVASÓK Egy régi karácsony SZTRECSKÓ RUDOLF özei öt évtized telt el az első karácsony óta, mely megragadt az emlékezetemben. Sokkal egyszerűbb, szerényebb körül­mények között telt el, mint a tíz, húsz, harminc évvel későbbiek, nekem mégis a mai napig ez ma­rad a legszebb. Négy- vagy ötéves legényke le­hettem akkor. Egy nagyobb ta­nyán laktunk, öt kilométerre a szomszédos településtől s vagy tizenöt-húszra a legközelebbi vá­rostól. A városi gyerekekkel szemben az volt a nagy elő­nyünk, hogy játszótérnek ott volt a széles határ. Ezernyi elfoglalt­ságot találtunk ott mindig, hatal­mas területeket bejártunk, sosem untunk bele. Persze más szem­pontból a mi kényelmünk nem volt úgy meg; a vizet kútból mer­tük, a villanyt még nem vezették be, üzlet is csak a legközelebbi fa­luban volt. A nagyobb gyerekek meg a szomszédos tanyára jártak gyalog iskolába. Mi mégis na­gyon boldogan éltünk. Ahogy közeledett a karácsony, a szüléink egyre többet és egyre sejtelmesebben beszéltek a feldí­szített fenyőfáról, melyet a Jézus­ka vagy az Angyalka hoz, és az alatta levő ajándékról, melyre csak a jó gyerek lel ott rá. Persze, igyekeztünk is kiérdemelni, egy­mást figyelmeztettük, ha valame­lyikünk valami rosszaságon törte a fejét. Egyre türelmetlenebbül kérdezgettük a szüleinket, hogy hányat kell még aludni karácso­nyig. Én esténként ki-kiszalad­­tam az útra, hátha már látni a kö­zeledő Jézuskát vagy Angyalkát. Meg voltam róla győződve ugyanis, hogy nagy fényesség kí­séretében jönnek, akár az úton, akár az égből érkeznek. Édesanyánk a kenyérsütések szá­mával jelezte az időt. Mert min­den család maga dagasztotta és sütötte a kenyerét a tanya köze­pén álló kemencében. És milyen kenyeret! Annak még az utolsó darabkája is finom volt, mikor egy hét múlva megsült a követ­kező. No, aztán mikor édesanyánkkal utoljára fűtöttünk be a kemencé­be, tudtuk, hogy aznap éjszaka bekövetkezik a csoda, megérke­zik a karácsonyfa. Este nem akar­tunk elaludni, szerettük volna meglesni a fa érkezését, de végül csak elnyomott bennünket az egészséges álom. Éjszaka egyszer mégis feleszméltem a petróleum­­lámpa világára. Félig felnyitott szempilláim alól láttam édes­anyámat, amint fehér hálóingé­ben szorgoskodik a fenyőfa kö­rül. Az Angyalka végre meghozta a karácsonyfát, mosolyogtam fél­álomban, majd ismét lecsukódott a szemem. Meg kell jegyeznem, hogy akkor mifelénk az a szokás járta, hogy már Ádám, Éva nap­jának reggelén örülhettek a gye­rekek a karácsonyfának és az ajándékoknak. Reggel persze korán ébredtünk a bátyámmal. A fán már égtek a gyertyák. Mi nagy örömmel el­kezdtünk ugrándozni előtte, én közben lelkesen bizonygattam, hogy éjszaka láttam az Angyal­kát, mikor megjött a fával, fehér ruhában volt, de nem szőke, ha­nem hosszú, göndör barna haja volt, mint édesanyámnak. Édes­anyám csak csendesen mosoly­gott magában. A fa alatt ott vol­tak az ajándékaink: egy-egy pár vadonatúj, anyánk varrta bélelt kesztyű, képeskönyv, meg valódi csoki és cukorka, amihez bizony csak ritkán jutottunk hozzá. És a fa mögött még volt valami, ügye­sen elrejtve. Mikor felfedeztük, bemásztunk a bátyámmal, és nyögve kihúztunk egy - szánkót! Egy igazi szánkót! Mai szemmel nézve egyszerű, vasból készült tákolmány volt szegény (az édes­apánk készíttette a kovácsmes­terrel), de széles talpai voltak, és nekünk akkor a vüág legfénye­sebb aranyából sem készíthettek volna szebbet, különbet. Ó, azt a kapkodást, öltözködést! Hűtlenül megfeledkeztünk a csil­logó karácsonyfáról, és egy perc alatt kint voltunk új kincsünkkel a hóban. Akkoriban gyönyörű, fehér karácsonyaink voltak, a fél­méteres hó megszokott jelenség volt. Bár még alig világosodott, nem telt bele sok idő, s a tanya összes gyereke ott tolongott kö­rülöttünk. Egymást húztuk, tol­tuk, kacagva hemperegtünk a hóban. Később előkerítettük a te­lep két legnagyobb kutyáját, édesapám összeügyeskedett két kutyahámot, s hány a hatalmas fehér végtelenség! A bundások vidáman csaholva húzták a szán­kót, s mi egymást váltva hason­­fekve visongtunk rajta, a többi pedig éljenezve versenyt futott velünk. Azt hiszem, nem volt akkor ná­lunk boldogabb gyerek a világon. Szent Ágoston szavaival szólva: „Isten Fia emberré lett, hogy az ember Isten fiává lehessen." A betlehemi barlang csillaga HAĽKO JÓZSEF ikor a 2000. jubileu­mi évben II. János Pál meglátogatta a Szentföldet, prog­ramjának egyik csúcspontja a betle­hemi Jézus Születése-bazilika meg­tekintése volt. Leereszkedett az Űr születési barlangjába, s ott, ahol az ősi hagyományok szerint valóban megszületett Jézus, a pápa fejét az oltárnak támasztva pár percig át­­szellemülten imádkozott. Majd megkérte a körülötte állókat, hadd maradjon egyedül. Hoztak neki egy karosszéket, s ő egymaga ott tűnő­dött és zsolozsmázott. Joggal felté­telezhetjük, hogy közben gyakran pillantást vetett a szalmára fektetett Jézus-szoborra, s az alatta levő fém­csillagra, mely Jézus Krisztus szüle­tésének konkrét helyét jelzi. E már­ványhoz erősített csillagot ezüstből készítették egy nagyobb tányér nagyságúra, s azt a bibliai csillagot idézi, mely a három keleti bölcset elvezette az ígért Messiás születési helyére. Máté apostol ezt így fogal­mazza meg: „És íme, a csillag, ame­lyet napkeleten láttak, előttük ha­ladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt.” (Mt 2,9) Tehát ez a fémcsillag, melyet évente zarándokok százezrei érintenek meg, olyan, mint amaz „álló” csil­lag. Attól a pillanattól kezdve vi­szont a fénylő, útmutató csillag már más volt. Jézus volt, aki magama­gáról azt vallotta: „Én vagyok a vi­lág világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ezért aztán biztosan nem véletlen a csil­lag közepén a nyílás, melybe gyer­tya, mécses helyezhető, s melyet egy kör alakú felirat szegélyez: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus na­­tus est - 1717”. Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától. Az 1717-es évszám a csillag letételének dátu­ma. Minden karácsonykor szimbo­likusan is felidéződik ez, mikor a helyi pátriárka megjelenik itt, és a csülagon szertartásosan elhelyezi a gyermek Jézus szobrát. A kör alakú felirattól tizennégy csúcs fut szét sugárszerűen. A szám nem véletlenszerű, szimbolikus je­lentései vannak. Duplája például a 7-es számnak, mely a Szentírásban mindig a teljességet, a beteljese­dést, a kicsúcsosodást képviseli. És valóban, ahogy Szent Pál úja a ga­­latáknak, éppen „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fi­át...” (Gál 4,4) A hely keresésekor, ahol Isten fia megszületett, a csillag kulcsszerepet játszott, épp ennek a teljességnek a szimbóluma volt. A tizennégyes Jézus életének kez­detére másféleképpen is vonatko­zik. Máté apostol leírása szerint születését 3x14 részletesen felso­rolt nemzedék előzte meg. A 14-es szám a héber ábécében Dávid más­salhangzói számtani értékének összege (D+V+D, vagyis 4+6+4). A tizennégy ágú csillag tehát azt jel­zi, hogy O, aki ITT született, Dávid nemzetségéből származik, ahogy azt a próféták előre jelezték. Az Új­szövetség Dávidot legalább hatvan­­szőr említi. Ezek az összefüggések a legtömörebben az Újszövetség utol­só könyvében, János jelenéseiben vannak kifejezve, mikor maga Krisztus foglal össze mindent egy mondatban: „Én vagyok Dávid gyö­kere és új hajtása, a fényes hajnal­­csillag!” (Jel 22,16) A jelképes tizennégyes másként is kijelöli Jézus életét, hisz a családfá­ján kívül, mely a kezdetet jelenti, jelzi a drámai véget is: a kereszt­­utat, melynek a szintén nagyon régi hagyományok szerint éppúgy 14 ál­lomása van. Ha tehát. 14-es szám az elején a Messiásnak Dávid király nemzetségéből való eredetét jelen­ti, a 14-es a végén a Krisztus király­ságának földöntúli jellegéről alko­tott elképzelést igazolja. E királyság lelkületéről Ó maga jelentette ki, hogy alapjaiban eltér ennek a világ­nak a szellemiségétől. Jézus, aki egy szegény istállóban születik Bet­lehem, Dávid városa peremén, ugyanolyan szegénységben hal meg a kereszten - minden idők minden emberéért. Szeretetének egyetemességét a születési barlang­ban kifejezi még a csillag fölé félkör alakban felfüggesztett 15 lámpa is, az itt ténykedő 15 keresztény hit­községet jelképezve. Sajnos, éppen e keresztény hitköz­ségek egymáshoz való viszonya je­lentette az ezüstcsillag „keresztút­­ját” is. Áldozatául vált ugyanis a la­tin és a bizánci világ képviselői közt dúló fájdalmas ellentéteknek. A csil­lagot 1717-ben a ferencesek helyez­ték el itt, akik már 1347-ben átvet­ték a betlehemi szentély igazgatá­sát. Pontosan 500 évvel később a la­tin felirattól felingerült görög hívek a csillagot eltávolították a barlang­ból. Az események felkeltették töb­bek közt a francia nagykövet ér­deklődését is: a katolikus hatalmas­ságok nevében kérte a helyi mozlim tekintélyeket, ismerjék el újra a fe­rencesek rendelkezési jogát, s hogy helyezzék vissza Krisztus születésé­nek szimbólumát. Az oszmán csá­szár, Miklós cár nyomására nem­csak hogy visszautasította a kérel­met, hanem egy különleges rende­lettel visszamenőlegesen is jogerőre emelve megváltoztathatatlanná nyilvánította az aktuális állapotot. Egyes történészek szerint ez az el­lentét is hozzájárult ahhoz a konf­liktushoz, mely aztán a krími hábo­rúban csúcsosodott ki 1853-ban. Hogy mire gondolt, miről elmélke­dett és miért imádkozott II. János Pál pápa, mikor magára maradt, az örök időkre titok marad előttünk. Alighanem arra kérte az Istent, hogy az „új csillag” fénye, Jézus sze­retetének fénye hassa át minden ember szívét, és ezzel egyesítse az emberiséget. Mikor a pápa négy nap múlva kiállt a Golgota magasságá­ra, szavaival ekképpen ösztökélt: „Oszlassuk el azt a botrányos benyo­mást, melyet ellentéteink keltettek rólunk!” S bár ez a felhívás a Golgo­tán hangzott el, érvényes most, ka­rácsonykor is: Jézus igazából csak a megbocsátó, az egyesítő szeretet légkörében születhetik meg. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó* megnyerheti. Beküldési határ­c) a pásztorok idő: december 27. 4. Miből készíthető a legmuta-Nem kell mást tennie, csak fi­1. Hol teljesít szolgálatot tósabb masni? gyelmesen elolvasni hétvégi László atya? a) szétsodort papírmadzagból magazinunk írásait, s akkor a) a televízióban b) zsinórból gond nélkül meg tudja jelölni a b) a VIII. kerületben ■Míli c) tüllből helyes válaszokat kvízünk kér­c) Gazdagréten w déseire. A megfejtést levelezőla­2. Hány húga van Bugár Bélá­5. Mikor helyezték el a betle­pon küldje be a Családi Kör cí­nak? s— i L>m* hemi barlangban a Jézus mére, de ne feledje el feltüntet­a) 1 RÓZSA SÁNDOR konkrét születési helyét je­ni a sajátját sem. Mert ha ve­b) 2 lölő ezüstcsillagot? lünk játszik, nemcsak hogy jól 0 3 a) 1853-ban szórakozik, kis szerencsével a 3. Ki vitte 45-ben Leleszen a a) a két angyal b) 1717-ben Nap Kiadó ajándék könyvét is betlehemet? b) a két öregguba c) 1347-ben Legutóbbi Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3c, 4b, 5c. j A Méry Ratio ajándék könyvét Lukács Zsuzsa nagyfödémesi kedves olvasónk nyerte. ÜNNEPVÁRÓ ÁBÉCÉ Ny - nyugalom Csak rajtunk múlik, megteremt­­jük-e nemcsak a test, hanem a lé­lek nyugalmát is. Ne rágódjunk olyasmin, amin úgysem tudunk változtatni. O - olvasás A szabadidő kellemes eltöltésének (elfeledett) módja. Nemcsak újsá­got olvashatunk vagy teletextet, hanem könyvet is. Ha másért nem, hát azért, mert ez az év az olvasás éve, és nyilván van mit pótolni... O - öröm Ha öröm nem volna, menny is po­kol lenne - tartja a mondás. Az ap­ró öröm is öröm, ne legyünk telhe­tetlenek. P - pénz A kiadások számolgatásakor köz­mondások jumak az eszébe, elő­ször is az, hogy „nehéz a pénzt megkeresni, de könnyű elkölteni”, meg „kinek pénze van, mindene van”, s minthogy Ön azok közé tartozik, akikre vonatkozik a „ha egy pénz a jövedelmed, kettőt ne költs!” - azzal vigasztalja magát, hogy „nem jó mindenkor csak a pénzre nézni”... R - rohanás Vár a mosás, nagytakarítás, kapko­dunk, rohanunk, egyre azon keser­günk, hogy nem bírunk mindent elvégezni. Figyeljünk egy kicsit ma­gunkra is. Á stresszes napok alatt étkezzünk úgy, hogy szervezetünk megkapja a megfelelő tápanyago­kat, s ettől mi is új erőre kapunk. Az édap a következő: reggeli - pa­radicsomlé, rozskenyér, zabpe­­hely; tízórai - egy szelet barna ke­nyér, túró, narancslé; ebéd - párolt kel, egy szelet hal (vagy csirkehús); uzsonna - gyümölcs, joghurt; va­csora - zöldség- vagy gyümölcssa­láta; lefekvés előtt egy csésze ka­millatea. S - sütés Tortaköltemények megalkotásába csak az kezdjen bele, aki igazán mestere a sütésnek. Nincs kíno­sabb, mint a vendégek előtt a la­posra sikeredett tortáért a lisztet, a sütőport, a nem friss tojást okolni. A cukrászdában rendelt torta se ke­rül sokkal többe, és nem kockáztat­juk a jóhírünket. Sz - szeretet Gyakran idézik Pál apostolt. „A sze­retet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérke­dik, nem is kevély. (...) Mindent el­tűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” Szeressük egy­mást, gyerekek és felnőttek, magya­rok és nem magyarok - rögtön szebb lesz a világ... T - tanács Torkig van vele. Mindenki taná­csokkal látja el. Némelyiket elfo­gadhatja... U — unokák A mosolyuk mindenért kárpótol. U - ünnepek Túléljük - mondják, akik a fo­gyasztói társadalom rabságába estek, akik a külsőségeknek él­nek, akiknek a felszín a fontos. Ál­dottak - mondják a szerencsések, ■ akiknek megadatott, hogy tele a lelkűk hálával, szeretettel, legyen bár zsebük üres. Zs - zseb Üres. Sebaj! Kezdhetjük a takaré­koskodást. (kopasz) CSALÁDI KÖR HÉTVÉGI MAGAZIN Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Petit Press Rt., Prievozská 14/A P. O. Box 49, 824 88 Bratislava, tel.: 02/582 38 310, fax: 02/582 38 343

Next

/
Thumbnails
Contents