Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-22 / 294. szám, szombat
14 Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 22. ÍRÓ OLVASÓK Egy régi karácsony SZTRECSKÓ RUDOLF özei öt évtized telt el az első karácsony óta, mely megragadt az emlékezetemben. Sokkal egyszerűbb, szerényebb körülmények között telt el, mint a tíz, húsz, harminc évvel későbbiek, nekem mégis a mai napig ez marad a legszebb. Négy- vagy ötéves legényke lehettem akkor. Egy nagyobb tanyán laktunk, öt kilométerre a szomszédos településtől s vagy tizenöt-húszra a legközelebbi várostól. A városi gyerekekkel szemben az volt a nagy előnyünk, hogy játszótérnek ott volt a széles határ. Ezernyi elfoglaltságot találtunk ott mindig, hatalmas területeket bejártunk, sosem untunk bele. Persze más szempontból a mi kényelmünk nem volt úgy meg; a vizet kútból mertük, a villanyt még nem vezették be, üzlet is csak a legközelebbi faluban volt. A nagyobb gyerekek meg a szomszédos tanyára jártak gyalog iskolába. Mi mégis nagyon boldogan éltünk. Ahogy közeledett a karácsony, a szüléink egyre többet és egyre sejtelmesebben beszéltek a feldíszített fenyőfáról, melyet a Jézuska vagy az Angyalka hoz, és az alatta levő ajándékról, melyre csak a jó gyerek lel ott rá. Persze, igyekeztünk is kiérdemelni, egymást figyelmeztettük, ha valamelyikünk valami rosszaságon törte a fejét. Egyre türelmetlenebbül kérdezgettük a szüleinket, hogy hányat kell még aludni karácsonyig. Én esténként ki-kiszaladtam az útra, hátha már látni a közeledő Jézuskát vagy Angyalkát. Meg voltam róla győződve ugyanis, hogy nagy fényesség kíséretében jönnek, akár az úton, akár az égből érkeznek. Édesanyánk a kenyérsütések számával jelezte az időt. Mert minden család maga dagasztotta és sütötte a kenyerét a tanya közepén álló kemencében. És milyen kenyeret! Annak még az utolsó darabkája is finom volt, mikor egy hét múlva megsült a következő. No, aztán mikor édesanyánkkal utoljára fűtöttünk be a kemencébe, tudtuk, hogy aznap éjszaka bekövetkezik a csoda, megérkezik a karácsonyfa. Este nem akartunk elaludni, szerettük volna meglesni a fa érkezését, de végül csak elnyomott bennünket az egészséges álom. Éjszaka egyszer mégis feleszméltem a petróleumlámpa világára. Félig felnyitott szempilláim alól láttam édesanyámat, amint fehér hálóingében szorgoskodik a fenyőfa körül. Az Angyalka végre meghozta a karácsonyfát, mosolyogtam félálomban, majd ismét lecsukódott a szemem. Meg kell jegyeznem, hogy akkor mifelénk az a szokás járta, hogy már Ádám, Éva napjának reggelén örülhettek a gyerekek a karácsonyfának és az ajándékoknak. Reggel persze korán ébredtünk a bátyámmal. A fán már égtek a gyertyák. Mi nagy örömmel elkezdtünk ugrándozni előtte, én közben lelkesen bizonygattam, hogy éjszaka láttam az Angyalkát, mikor megjött a fával, fehér ruhában volt, de nem szőke, hanem hosszú, göndör barna haja volt, mint édesanyámnak. Édesanyám csak csendesen mosolygott magában. A fa alatt ott voltak az ajándékaink: egy-egy pár vadonatúj, anyánk varrta bélelt kesztyű, képeskönyv, meg valódi csoki és cukorka, amihez bizony csak ritkán jutottunk hozzá. És a fa mögött még volt valami, ügyesen elrejtve. Mikor felfedeztük, bemásztunk a bátyámmal, és nyögve kihúztunk egy - szánkót! Egy igazi szánkót! Mai szemmel nézve egyszerű, vasból készült tákolmány volt szegény (az édesapánk készíttette a kovácsmesterrel), de széles talpai voltak, és nekünk akkor a vüág legfényesebb aranyából sem készíthettek volna szebbet, különbet. Ó, azt a kapkodást, öltözködést! Hűtlenül megfeledkeztünk a csillogó karácsonyfáról, és egy perc alatt kint voltunk új kincsünkkel a hóban. Akkoriban gyönyörű, fehér karácsonyaink voltak, a félméteres hó megszokott jelenség volt. Bár még alig világosodott, nem telt bele sok idő, s a tanya összes gyereke ott tolongott körülöttünk. Egymást húztuk, toltuk, kacagva hemperegtünk a hóban. Később előkerítettük a telep két legnagyobb kutyáját, édesapám összeügyeskedett két kutyahámot, s hány a hatalmas fehér végtelenség! A bundások vidáman csaholva húzták a szánkót, s mi egymást váltva hasonfekve visongtunk rajta, a többi pedig éljenezve versenyt futott velünk. Azt hiszem, nem volt akkor nálunk boldogabb gyerek a világon. Szent Ágoston szavaival szólva: „Isten Fia emberré lett, hogy az ember Isten fiává lehessen." A betlehemi barlang csillaga HAĽKO JÓZSEF ikor a 2000. jubileumi évben II. János Pál meglátogatta a Szentföldet, programjának egyik csúcspontja a betlehemi Jézus Születése-bazilika megtekintése volt. Leereszkedett az Űr születési barlangjába, s ott, ahol az ősi hagyományok szerint valóban megszületett Jézus, a pápa fejét az oltárnak támasztva pár percig átszellemülten imádkozott. Majd megkérte a körülötte állókat, hadd maradjon egyedül. Hoztak neki egy karosszéket, s ő egymaga ott tűnődött és zsolozsmázott. Joggal feltételezhetjük, hogy közben gyakran pillantást vetett a szalmára fektetett Jézus-szoborra, s az alatta levő fémcsillagra, mely Jézus Krisztus születésének konkrét helyét jelzi. E márványhoz erősített csillagot ezüstből készítették egy nagyobb tányér nagyságúra, s azt a bibliai csillagot idézi, mely a három keleti bölcset elvezette az ígért Messiás születési helyére. Máté apostol ezt így fogalmazza meg: „És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt.” (Mt 2,9) Tehát ez a fémcsillag, melyet évente zarándokok százezrei érintenek meg, olyan, mint amaz „álló” csillag. Attól a pillanattól kezdve viszont a fénylő, útmutató csillag már más volt. Jézus volt, aki magamagáról azt vallotta: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ezért aztán biztosan nem véletlen a csillag közepén a nyílás, melybe gyertya, mécses helyezhető, s melyet egy kör alakú felirat szegélyez: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est - 1717”. Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától. Az 1717-es évszám a csillag letételének dátuma. Minden karácsonykor szimbolikusan is felidéződik ez, mikor a helyi pátriárka megjelenik itt, és a csülagon szertartásosan elhelyezi a gyermek Jézus szobrát. A kör alakú felirattól tizennégy csúcs fut szét sugárszerűen. A szám nem véletlenszerű, szimbolikus jelentései vannak. Duplája például a 7-es számnak, mely a Szentírásban mindig a teljességet, a beteljesedést, a kicsúcsosodást képviseli. És valóban, ahogy Szent Pál úja a galatáknak, éppen „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát...” (Gál 4,4) A hely keresésekor, ahol Isten fia megszületett, a csillag kulcsszerepet játszott, épp ennek a teljességnek a szimbóluma volt. A tizennégyes Jézus életének kezdetére másféleképpen is vonatkozik. Máté apostol leírása szerint születését 3x14 részletesen felsorolt nemzedék előzte meg. A 14-es szám a héber ábécében Dávid mássalhangzói számtani értékének összege (D+V+D, vagyis 4+6+4). A tizennégy ágú csillag tehát azt jelzi, hogy O, aki ITT született, Dávid nemzetségéből származik, ahogy azt a próféták előre jelezték. Az Újszövetség Dávidot legalább hatvanszőr említi. Ezek az összefüggések a legtömörebben az Újszövetség utolsó könyvében, János jelenéseiben vannak kifejezve, mikor maga Krisztus foglal össze mindent egy mondatban: „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag!” (Jel 22,16) A jelképes tizennégyes másként is kijelöli Jézus életét, hisz a családfáján kívül, mely a kezdetet jelenti, jelzi a drámai véget is: a keresztutat, melynek a szintén nagyon régi hagyományok szerint éppúgy 14 állomása van. Ha tehát. 14-es szám az elején a Messiásnak Dávid király nemzetségéből való eredetét jelenti, a 14-es a végén a Krisztus királyságának földöntúli jellegéről alkotott elképzelést igazolja. E királyság lelkületéről Ó maga jelentette ki, hogy alapjaiban eltér ennek a világnak a szellemiségétől. Jézus, aki egy szegény istállóban születik Betlehem, Dávid városa peremén, ugyanolyan szegénységben hal meg a kereszten - minden idők minden emberéért. Szeretetének egyetemességét a születési barlangban kifejezi még a csillag fölé félkör alakban felfüggesztett 15 lámpa is, az itt ténykedő 15 keresztény hitközséget jelképezve. Sajnos, éppen e keresztény hitközségek egymáshoz való viszonya jelentette az ezüstcsillag „keresztútját” is. Áldozatául vált ugyanis a latin és a bizánci világ képviselői közt dúló fájdalmas ellentéteknek. A csillagot 1717-ben a ferencesek helyezték el itt, akik már 1347-ben átvették a betlehemi szentély igazgatását. Pontosan 500 évvel később a latin felirattól felingerült görög hívek a csillagot eltávolították a barlangból. Az események felkeltették többek közt a francia nagykövet érdeklődését is: a katolikus hatalmasságok nevében kérte a helyi mozlim tekintélyeket, ismerjék el újra a ferencesek rendelkezési jogát, s hogy helyezzék vissza Krisztus születésének szimbólumát. Az oszmán császár, Miklós cár nyomására nemcsak hogy visszautasította a kérelmet, hanem egy különleges rendelettel visszamenőlegesen is jogerőre emelve megváltoztathatatlanná nyilvánította az aktuális állapotot. Egyes történészek szerint ez az ellentét is hozzájárult ahhoz a konfliktushoz, mely aztán a krími háborúban csúcsosodott ki 1853-ban. Hogy mire gondolt, miről elmélkedett és miért imádkozott II. János Pál pápa, mikor magára maradt, az örök időkre titok marad előttünk. Alighanem arra kérte az Istent, hogy az „új csillag” fénye, Jézus szeretetének fénye hassa át minden ember szívét, és ezzel egyesítse az emberiséget. Mikor a pápa négy nap múlva kiállt a Golgota magasságára, szavaival ekképpen ösztökélt: „Oszlassuk el azt a botrányos benyomást, melyet ellentéteink keltettek rólunk!” S bár ez a felhívás a Golgotán hangzott el, érvényes most, karácsonykor is: Jézus igazából csak a megbocsátó, az egyesítő szeretet légkörében születhetik meg. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó* megnyerheti. Beküldési határc) a pásztorok idő: december 27. 4. Miből készíthető a legmuta-Nem kell mást tennie, csak fi1. Hol teljesít szolgálatot tósabb masni? gyelmesen elolvasni hétvégi László atya? a) szétsodort papírmadzagból magazinunk írásait, s akkor a) a televízióban b) zsinórból gond nélkül meg tudja jelölni a b) a VIII. kerületben ■Míli c) tüllből helyes válaszokat kvízünk kérc) Gazdagréten w déseire. A megfejtést levelezőla2. Hány húga van Bugár Bélá5. Mikor helyezték el a betlepon küldje be a Családi Kör cínak? s— i L>m* hemi barlangban a Jézus mére, de ne feledje el feltünteta) 1 RÓZSA SÁNDOR konkrét születési helyét jeni a sajátját sem. Mert ha veb) 2 lölő ezüstcsillagot? lünk játszik, nemcsak hogy jól 0 3 a) 1853-ban szórakozik, kis szerencsével a 3. Ki vitte 45-ben Leleszen a a) a két angyal b) 1717-ben Nap Kiadó ajándék könyvét is betlehemet? b) a két öregguba c) 1347-ben Legutóbbi Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3c, 4b, 5c. j A Méry Ratio ajándék könyvét Lukács Zsuzsa nagyfödémesi kedves olvasónk nyerte. ÜNNEPVÁRÓ ÁBÉCÉ Ny - nyugalom Csak rajtunk múlik, megteremtjük-e nemcsak a test, hanem a lélek nyugalmát is. Ne rágódjunk olyasmin, amin úgysem tudunk változtatni. O - olvasás A szabadidő kellemes eltöltésének (elfeledett) módja. Nemcsak újságot olvashatunk vagy teletextet, hanem könyvet is. Ha másért nem, hát azért, mert ez az év az olvasás éve, és nyilván van mit pótolni... O - öröm Ha öröm nem volna, menny is pokol lenne - tartja a mondás. Az apró öröm is öröm, ne legyünk telhetetlenek. P - pénz A kiadások számolgatásakor közmondások jumak az eszébe, először is az, hogy „nehéz a pénzt megkeresni, de könnyű elkölteni”, meg „kinek pénze van, mindene van”, s minthogy Ön azok közé tartozik, akikre vonatkozik a „ha egy pénz a jövedelmed, kettőt ne költs!” - azzal vigasztalja magát, hogy „nem jó mindenkor csak a pénzre nézni”... R - rohanás Vár a mosás, nagytakarítás, kapkodunk, rohanunk, egyre azon kesergünk, hogy nem bírunk mindent elvégezni. Figyeljünk egy kicsit magunkra is. Á stresszes napok alatt étkezzünk úgy, hogy szervezetünk megkapja a megfelelő tápanyagokat, s ettől mi is új erőre kapunk. Az édap a következő: reggeli - paradicsomlé, rozskenyér, zabpehely; tízórai - egy szelet barna kenyér, túró, narancslé; ebéd - párolt kel, egy szelet hal (vagy csirkehús); uzsonna - gyümölcs, joghurt; vacsora - zöldség- vagy gyümölcssaláta; lefekvés előtt egy csésze kamillatea. S - sütés Tortaköltemények megalkotásába csak az kezdjen bele, aki igazán mestere a sütésnek. Nincs kínosabb, mint a vendégek előtt a laposra sikeredett tortáért a lisztet, a sütőport, a nem friss tojást okolni. A cukrászdában rendelt torta se kerül sokkal többe, és nem kockáztatjuk a jóhírünket. Sz - szeretet Gyakran idézik Pál apostolt. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. (...) Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” Szeressük egymást, gyerekek és felnőttek, magyarok és nem magyarok - rögtön szebb lesz a világ... T - tanács Torkig van vele. Mindenki tanácsokkal látja el. Némelyiket elfogadhatja... U — unokák A mosolyuk mindenért kárpótol. U - ünnepek Túléljük - mondják, akik a fogyasztói társadalom rabságába estek, akik a külsőségeknek élnek, akiknek a felszín a fontos. Áldottak - mondják a szerencsések, ■ akiknek megadatott, hogy tele a lelkűk hálával, szeretettel, legyen bár zsebük üres. Zs - zseb Üres. Sebaj! Kezdhetjük a takarékoskodást. (kopasz) CSALÁDI KÖR HÉTVÉGI MAGAZIN Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Petit Press Rt., Prievozská 14/A P. O. Box 49, 824 88 Bratislava, tel.: 02/582 38 310, fax: 02/582 38 343
