Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-19 / 291. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 19. Politika5 Nemeskürty István író, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, millenniumi kormánybiztos és dandártábornok „Örültek annak, hogy vannak” 1999-ben a magyar kormány 3200 magyarországi telepü­lést biztatott ünneplésre, és háromezer helyről érkezett pozitív választ. Nemeskürty István millenniumi kormány­­biztos megbízatása e hónap­ban jár le, a „fő ceremónia­mestert” ennek kapcsán kér­tük a nagyszabású akciósoro­zat értékelésére. JUHÁSZ KATALIN Több magyarországi sajtótermék Fidesz-kampánynak titulálta az ezer éves államiság ünneplését, melynek költségeiről több szó esett, mint hozadékáról. Kor­mánybiztosként hogyan „kezeli” ezt a helyzetet? Eleinte majdnem mindenkinek tetszett a terv, hiszen az ünnepsé­gekkel kapcsolatos kiadásokat té­rítettük, jó ötleteket esetén költsé­gesebb terveket is finanszíroz­tunk, a helyiek azt hívhattak ünne­pi szónoknak, akit akartak, és az önkormányzat emlékül millenniu­mi zászlót kapott. Sokan megle­pődtek az érdeklődés láttán, nem gondolták, hogy az ország polgá­raiban ennyire él a nemzeti öntu­dat. Én bizakodóbb voltam, ám úgy tippeltem, az 1998-as válasz­tások számarányában fognak je­lentkezni a települések. Ehhez ké­pest háromezernél is több kívánt részt venni a közös ünneplésben, ami még engem is meglepett, jól­­esően hihetetlen eredménynek tartom. Ön szerint miért kezdtek pénzről cikkezni a lapok? Én nyolcvan milliárdos összköltségről is olvas­tam... Mert a hírlapírók azt hitték, a „régi módon” történnek a dolgok, amikor például április 4-e alkalmából kap­tak a falvak óvodákat, orvosi rende­lőket. Egyáltalán nem erről volt szó. Az Országgyűlés a millenniumi költségekre, azaz az én személyes hivatalos rendelkezésemre 1 milli­árd 760 mülió forintot szavazott meg, ami egyáltalán nem sok. » Mindenütt arra biztattam a helyie­ket, írják meg maguk saját községük tör- . . ténetét. « Aztán egyre nagyobb számok kezdtek közszájon forogni. Megkísérlek jóindulatú választ adni kérdésére, és nem mondom, hogy ez politikai csalafintaság, amit azért kövemek el, hogy ellenszenvet éb­resszenek az ügy iránt. Ehelyett in­kább azt mondom, hogy mivel a hogy vannak. Egy Baranya megyei faluban odajött hozzám egy öreg néni, és azt mondta, hogy az ő falu­juk 1092 óta szerepel az oklevele­ken, de azóta nem járt náluk se ki­rály, se nádor, se főszolgabíró, én vagyok az első, aki odatalált. Min­denütt arra biztattam a helyieket, úják meg maguk saját községük tör­ténetét. így tudatosíthatják legin­kább az elmúlt ezer évet. Az is siker­élménynek tekinthető, hogy sehol nem volt széthúzás, együtt ünnepel­tek reformátusok és katolikusok, egy román határ menti faluban ki­tűzték a román zászlót, másutt a szlovák nemzetiségűek szlovákul énekeltek. Senki sem bántotta a má­sikat, és mindenki megvalósíthatta, amire vágyott. „Nálam még csak pénz sem volt, így a leggonoszabb emberek sem tud­tak lopással, divatos szóval „lenyúlással" vádolni1' (Fecsó Ivett felvétele) rám bízott ünneplési összegen túl a különböző minisztériumok, szerve­zetek szintén költöttek millenniumi célokra, lehet, hogy egyesek ezeket is hozzászámolták az összeghez. Ebben a végösszegben viszont ben­ne van az is, hogy például a pécsi püspök a dóm kapujára egy gyönyö­rű bronz-kilincset csináltatott. Dühös rám ezért a kérdésért? Nem, a legnagyobb jóindulattal mondom, amit mondok, mert be­csületsértés gyanúja nélkül kijelent­hetném azt is, hogy az egész egy ronda hazugság. Az Országgyűlés­nek annyival kell elszámolnom, amennyit kaptam. Idén további másfél milliárdot adtak, és hála is­tennek nagyon szigorúan fogtak, a parlament előtt többször beszámo­lót kellett tartanom. Ennek örültem, mert így a pénzt nem is én kezel­tem, csak jóváhagytam az összege­ket, melyeket aztán a kincstár utalt ki. Nálam tehát még csak pénz sem volt, így a leggonoszabb emberek sem tudtak lopással, divatos szóval „lenyúlással” vádolni. Beszéljünk a dolog kellemesebb oldaláról. Milyenek voltak ezek a millenniumi ünnepségek? Az emberek a legkisebb falvakban is hatalmas szeretettel ünnepeltek, a maguk választotta napon. Arra tö­rekedtem, hogy minél kisebb a tele­pülés, annál magasabb rangú álla­mi vezető látogasson oda. Ebben a minszterelnök nagyon jó partner­nek bizonyult, 2000 január 2-án ő maga ment le egy Bajót nevű kis fa­luba az első millenniumi ünnepség­re. Pár ezer lakosú községek is je­lentkeztek azzal az ötlettel, hogy szobrot akarnak emelni vagy csino­sítani akarják a falut. Ötvenhat vá­ros és falu emelt például Szent Ist­­ván-szobrot, érdekes módon legtöb­bet a Tisza menti református közsé­gekben. Megértették, hogy nem egy szentet ábrázolnak, hanem egy ál­lamalapítót. Egyébként az is megle­pett, hogy a háromezer település hatvan százaléka templomban ren­dezte az ünnepséget. Sok tudósnak, Írónak is lett szobra, sőt alkalmi ze­neműveket is rendeltek a községek. Abba sem szóltunk bele, melyik szobrászt, festőt vagy zeneszerzőt válasszák. Előfordult, hogy magán­emberként támadtak esztétikai jel­legű kifogásaim a végeredménnyel szemben, de elhatároztam, hogy ha nekik tetszik a mű, lelkem rajta. A költségek egyharmadát egyébként az illető községnek kellett fedeznie. Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a magyar nemzetnek nincsenek sikerélményei, és tulajdonkép­pen ezért szervezték az egyéves akciót. Tényleg nem volt sikerélményünk, elég, ha csak az elmúlt század ese­ményeit nézzük. A két világhábo­rút, Trianont, a kommunizmus évti- -f zedeit persze nem lehet egy év alatt kompenzálni, de valahol el kell kez­deni. Sikerélménynek számít, ha egy falu vagy város közössége ösz­­szegyűlik, és együtt örülnek annak, Ön például dandártábornok lett. Erről is sok gúnyos cikkeket ol­vastam. Pedig nem is ez az igazi kitüntetés, a kinevezés mellett megkaptam a magyar érdemrend nagykeresztjét, amivel csak egy-két ember büszkél­kedhet, és hencegve mondom, hogy talán meg is érdemeltem. De téljünk vissza a tábomokságomra. 1925-ben születtem, hivatásos ka­tonatisztnek neveltek, a Magyar Ki­rályi Honvéd Ludovika Akadémiát végeztem el. Fiatal hadnagyként esküt tettem a haza védelmére, és ezt komolyan is gondoltam. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyet a nálunk idősebb felelőtlen politi­\\ Együtt ünnepeltek r reformátusok és katolikusok, egy román határ menti faluban ki­tűzték a román zászlót, másutt a szlovák nem­zetiségűek szlová­kul énekeltek. kusok és hadvezérek miatt kegyet­lenül megaláztak. A magukat bű­nösnek érzők Nyugatra szöktek, én itt maradtam. Katonai tárgyú köny­veket is írtam, és a millennium évé­ben sokat tettem a honvédségért, így a vezérkari főnök engem szólí­tott meg. Azt mondta, itt az idő, hogy végre az én nemzedékem va­lamiféle megbecsülésben részesül­jön. És mivel mindenkit nem tud­nak kiemelni, engem viszont min­denki ismer, kineveznének tartalé­kos tábornoknak. Meglepte az öüet? Váratlanul jött, ám tudtam, hogy ez egy jelképes dolog, és hogy sokan olvasták a Rekviem egy hadseregért című könyvemet. Amikor a parla­mentben megköszöntem a kineve­zést, egész nemzedékem nevében köszöntem meg. Arra ügyelünk, hogy a sürgős ellátást igénylők ne érezzék hátrányát az intézkedésnek Korlátozott betegfelvétel Komáromban V. KRASZNICA MELITTA A múlt héten szükségállapotot ve­zettek be a komáromi kórházban. Az okokról kérdeztük Milan Líška kórházigazgatót. Mit jelent a gyakorlatban a szükségállapot? A kórház vezetése a múlt héten úgy határozott, hogy kizárólag az életmentő és a halaszthatatlan műtéteket végezzük el. Néhány napon belül hasonló korlátozáso­kat kellett bevezetnünk más osz­tályokon is, tehát a betegfelvétel valóban csak az indokolt esetekre korlátozódik. Arra természetesen ügyelünk, hogy akinek az állapo­ta sürgős kórházi ellátást igényel, az semmilyen hátrányát ne érezze ezeknek az intézkedéseknek. Mekkora adóssága van az intéz­ménynek? Összesen 170 millió korona. Jó hírnek számít, hogy a kórházak adósságeltörlése keretében a régi, még az 1997-es és 1998-as évből származó tartozásainkat az állam kiegyenlíti, ami esetünkben nem csekély összeg. Másfelől viszont havonta újabb 5-7 millióval nö­vekszik a kórház adóssága, mivel a biztosítóktól befolyt pénzek nin­csenek arányban költségeinkkel. Napjainkban a legsúlyosabb prob­lémát a kórház mindennapi mű­ködésének fenntartása jelenti. A gyógyszer- és az egészségügyi szegédeszközök szállítói kissé to­­leránsabbak velünk szemben, de a szállítók nagy része, az eddigi tapasztalatokból okulva, előre ké­ri a pénzt. Legnagyobb gondot a hús, az üzemanyag, az őrző-védő és takarító szolgálat biztosítása jelenti. Mindennapos harc ez. A víz- és energiaszolgáltatók mind­eddig nem korlátozták szolgálta­tásaikat, a gázművek viszont csődeljárást indított ellenünk. A napokban folytatott tárgyalások eredményeként végül megszün­tették az eljárást, mivel a már em­lített adósságeltörlés keretében nekik is ki tudtuk egyenlíteni a fi­zetési határidőn túli számlák egy részét. Jövőre mekkora összeggel gaz­dálkodnak majd? Pontos információim még nincse­nek, de éppen most értesültem ar­ról, hogy január elsejével új sza­bályozás lép életbe, amely végre teljesítmény alapján ítéli meg a kórházaknak járó összeget. Mi ez­zel csak jól járhatunk. Néhány hété itt jár Roman Kováč egészségügyi miniszter, aki még ebben az évben 655 ezer, összességében pedig 2,8 millió koronát ígért a transzfú­ziós állomás felújítására. Meg­érkezett már a pénz? Az első tétel, tehát a 655 ezer ko­rona igen és fel is használtuk, a fennmaradó összeget jövőre kap­juk meg. Februárban lép hatályba A kórházba nem mehet végrehajtó Pozsony. Tegnap elfogadta a vég­rehajtási rend módositását a szlo­vák parlament, a változás elsősor­ban a kórházakat, rendelőket érinti. A honatyák Tibor Šagát volt egészségügyi miniszter javaslatá­ra rábólintottak a javaslatra, amely szerint az egészségügyi in­tézmények vagyona nem lehet végrehajtás tárgya; eszerint tehát a kórházak felszerelését még csőd esetén sem lehet majd elárverez­ni. A végrehajtási rendet egyéb­ként már harmadszor módosítja a parlament, a tegnap elfogadott legújabb változat nagyobb jogi biztonságot nyújt, és a hitelezők helyzetét is megszilárdítja. A tör­vénycikkely februárban lép ha­tályba, ha Rudolf Schuster köztár­sasági elnök is aláírja. (TASR) RÖVIDEN Anna Malíková vádaskodik Pozsony. Megváltoztatja a közvélemény-kutatások valódi eredmé­nyeit az MVK társaság - jelentette ki az SNS elnöke. Anna Malíková szerint az MVK legutóbbi felmérései csak a társaság tulajdonosá­nak és az ANO elnökének beteljesületlen kívánságait tükrözik.- Ugyanez történt a ‘98-as választások előtt, amikor az SOP támo­gatottsága az MVK felméréseiben a kétszerese volt a választásokon elértnek - figyelmeztetett Malíková. Az MVK felmérése szerint az SNS-nek már csak 4,8% a támogatottsága, az ANO-é 8%. (SITA) Egyfordulós választást akar az SOP Pozsony. Sikeresnek tartja a megyei önkormányzati választásokon való szereplését az SOP „a jelenlegi körülmények között”. A pártelnök fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az SOP által jelölt Ivan Budiak lett a közigazgatási államtitkár - miután szerinte Viktor Nižňanský kudarcot vallott. A párt azonban szorgalmazni akarja a megyei vá­lasztásokról szóló törvény módosítását. Több egymandátumos szava­zókörzetet alakíttatnának ki, a megyeielnök-választás meg csupán egyfordulós lenne: a SOP érvelése szerint ez gazdaságosabb. (TASR) Koncoš elfogadhatóbb a kommunistáknak Pozsony. Pavel Koncoš (SDĽ) elfogadhatóbb a KSS számára, mint Jozef Migaš volt - jelentette ki a kommunista párt központi bizott­ságának elnöke. Jozef Švec bevallotta: levélben már felvették a kapcsolatot, az SDĽ és a KSS elnöke azonban még nem találkozott.- Őrülnék, ha együttműködnénk, azonban kettőn áll a vásár - fo­galmazott Švec. Szerinte a jövő évet a jobboldal és Vladimír Mečiar harca jellemzi majd. (SITA) A „renitens" bírónőt javasolja a DS Pozsony. Jana Dubovcovát javasolja az ombudsman hivatalának betöltésére a Demokrata Párt (DS), csakúgy mint a Szlovákiai Bíró­nők Társulása (NASS). Dubovcová a Besztercebányai Járási Bíró­ság elnökeként írta be magát a jogtörténelembe: névtelen válasz­adásra vette rá a polgárokat a a besztercebányai bíróságon előfor­duló korrupcióról. Ezért viszont magyarázatot kellett adnia az igazságügyi minisztériumban. A DS közölte: a NASS-tól függetle­nül is jelölik Dubovcovát. (TASR) 300 millió közhasznú munkavégzésre Pozsony. A Szociális Biztosító (SP) jövő évi költségvetésének bevé­teli oldala meghaladja 95 milliárd koronát és több mint 90 milliár­dot a kiadás. A biztosító a munkanélküliek közhasznú munkavég­zésére a tervezett 600 millióval szemben csak 300 milliót kap az ál­lami költségvetésből. A Nemzeti Munkahivatal (NÚP) jövőre több mint 15 milliárddal gazdálkodhat, tervezett kiadásai pedig valami­vel meghaladják a 12 milliárdot. (k) Fokozottabb áruellenőrzés Pozsony. Az ENSZ-charta és az EU-ról, illetve az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéseknek megfelelően Szlovákia is szi­gorítja a nemzetközi felügyelet alá vont áruk, köztük a kettős, va­gyis civil és katonai célokra egyaránt felhasználható cikkek kivite­lekor és behozatalakor végzett ellenőrzést, (kár) 180 milliárdot használhat fel az FNM Pozsony. A Nemzeti Vagyonalap (FNM) jövőre mintegy 180 müli­­árd koronát használhat fel az eredetileg tervezett 186 milliárddal szemben, mert az államadóság törlesztésére 2002-ben az eredeti­leg elképzelt 102 miliárd helyett nem egész 96 milliárdot fordíta­nak. Az FNM a jövő évi tervezett bevételének összegét később pon­tosítja, mert az például attól is függ, mennyiért adják el a gázmű­vek (SPP) magánosításra szánt 49%-os részvénycsomagját, (k) Idén nem zárunk több fejezetet Pozsony. Szlovákia idén valószínűleg már nem zárja le a pénzügyi el­lenőrzésről szóló fejezetet, noha felkészült rá. Eddig azonban nem kaptunk meghívót a következő tárgyalási fordulóra, amelyre eredeti­leg még decemberben kellett volna sort keríteni - mondta Ján Fígeľ külügyi államtitkár. A pénzügyi ellenőrzésről, a közlekedés- és a ver­senypolitikáról szóló fejezetek lezárása a spanyol elnökség idejére ha­lasztódik. Spanyolország márciusban, májusban és júniusban tervez egy-egy fordulót, februárban pedig egy rendkívüli találkozóra kerül­het sor. Dirk Meganck, az Európai Bizottság bővítési főigazgatóságá­nak vezetője szerint most az a fontos, hogyan sikerül az állami támo­gatásról szóló szlovák jogszabályt a gyakorlatba átültetni, (szm) Egyre jobban szeretjük az uniót Pozsony. A polgárok 67%-a támogatja Szlovákia uniós csadakozását- derül ki a Statisztikai Hivatal felméréséből. A júniusi eredmények­hez képest öt százalékkal növekedett az EU népszerűsége a lakosok szemében. Másrészt viszont minden negyedik polgár ellenzi a csada­­kozást. Százból mindössze heten nem tudtak állást foglalni. (TASR) Schuster, Dzurinda és Migaš közös értékelése Év végi összhang ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Rudolf Schuster, Jozef Migaš és Mikulás Dzurinda tegnap szokásos év végi találkozójukon megvonták az elmúlt év mérlegét. Egyetértettek abban, hogy a megyei önkormányzati képviselők és a me­gyefőnökök megválasztásával a közigazgatási reform valósággá vált. Mikuláš Dzurinda kormányfő elmondta, januárban találkozik a megyei képviselőkkel és elnökök­kel, hogy megvitassák az önkor­mányzatok működésének és finan­szírozásának részleteit. A három közjogi méltóság az ország euro­­atíanti integrációját is értékelte. Ör­vendetesnek tartják, hogy az EU- tagságot a lakosság 73%-a támogat­ja, amit még Brüsszel is hitedenked­­ve fogadott. Az egyik legfontosabb feladatnak a NATO-tagság támoga­tottságának legalább 60%-ra való feltomászását tartják. Annak ellenére, hogy az államfő, a kormányfő és a házelnök viszonya év közben nem volt mindig felhőt­len, tegnap egyikük sem vetett sem­mit a másik szemére, (szm)

Next

/
Thumbnails
Contents