Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-03 / 277. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 3. Riport - hirdetés Németországban szeretne letelepedni a bősi tábor lakóinak túlnyomó része; a legtöbben Afganisztánból érkeztek még a bombázások előtt Sok ezer dollár a menekülés ára Illusztrációs felvétel Ha Bősről elindulunk a híres­hírhedt víztároló gátja felé, az út bal oldalán megpillantjuk azokat a panelépületeket, me­lyekben egykor a tárolót építő munkások laktak. A hat épü­let ma több célt szolgál: egy része a pozsonyi Közgazda­ságtudományi Egyetem tulaj­dona, egy másik része a Volks­wagen munkásszálója. Két blokkházat a migrációs hiva­tal bérel. Ott laknak a világ különböző országaiból érke­zett menekültek. LAJOS P. JÁNOS Az épületek az első pillantásra semmiben sem különböznek egy­mástól. A menekültszálló bejá­rati ajtaja nyitva; a folyosó elején ugyan megállít egy idősebb biz­tonsági őr, de miután megmuta­tom a migrációs hivatal pozsonyi központjában kiállított enged­élyt, készségesen elkísér a tábor­vezetőhöz. Ivan Dračka már tud az érkezésemről. Mint mondja, beszélhetek a táborlakókkal is, s Ahmadot ajánlja beszélgetőtárs­nak, egyrészt, mert már egy ki­csit megtanult szlovákul, más­részt, mert Afganisztánból érke­zett, és ez most érdekes lehet. A társalgó nem túl barátságos, néhány szék és asztal található benne. (Itt imádkoznak most, a ramadán idején.) Ahmaddal úgy döntünk, inkább a szobájában folytatjuk a beszélgetést. A lakók élettere pontosan olyan, mint a munkásszállókban: két szobához egy WC, egy fürdőszoba és egy teakonyha tartozik. 2-4 ember la­kik egy-egy szobában. A mene­kültek megválaszthatják lakótár­saikat, a családok együtt marad­hatnak. Ez a rendszer - mondja az igazgató - segít megelőzni a menekültek közti konfliktusokat is. Azáltal, hogy az egy országból érkezettek egy helyen laknak, rit­kábban érintkeznek más ország­beli, más vallású, más nemzeti­ségű társaikkal. A lakók többsége muzulmán, legtöbbjük Afganisz­tánból, Indiából és Pakisztánból érkezik. Bősön 1992-ben helyeztek el elő­ször menekülteket: az elsők Ju­goszláviából érkeztek. Akkor hu­manitárius központnak nevezték a tábort, lakói nem folyamodtak hivatalosan menekültstátusért, bíztak benne, hogy a jugoszláv helyzet stabilizálódása után mi­hamarabb visszatérhetnek hazá­jukba. Ma már szinte senki sincs a 240 férőhelyes táborban az ak­kori lakók közül, az a néhány ju­goszláviai, aki jelenleg a tábor­ban él, már a sokadik koszovói válság elől menekült el. Az idén Szlovákiába érkezett men­­kültek száma többszörösen felül­múlta még a tavalyit is, szeptem­ber 30-ig 5034-en érkeztek, a tava­lyi 1556-tal szemben. Ivan Dračka azt mondja, ez a növekedési arány csak szlovákiai nézőpontból ijesz­tő; tizenkét évvel a rendszerváltás után logikus, hogy Szlovákiának ez a mutatója is elkezd közelíteni az európai ádaghoz. A bősi tábor egy része az érkezők fogadására szolgál, úgynevezett gyűjtőtábor, ahol megvizsgálják a menekülteket, s ahol természete­sen karanténban élnek. A többiek már többé-kevésbé alkalmazkod­tak a körülményekhez, és várják, hogy a menekültügyi hivatal döntsön sorsukról. Vagy nem vár­nak, megpróbálnak tovább indul­ni a fejlettebb, nyugati országok felé. A délebbi, Afrikából és az In­dokínai-félsziget országaiból származók úticélja leggyakrab­ban Dél-Európa: Olaszország, Spanyolország, Portugália, eset­leg Franciaország, Az iraki, iráni és az afganisztáni menekültek többsége Németországba igyek­szik, de újabban kezd „divatba jönni” Európa északi része is: Dá­nia és a skandináv országok. Akadnak azonban, akiknek nincs szerencséjük, visszafordítják őket Szlovákia nyugati határairól; tra­­gikusabb esetben életüket vesz­tik, amikor át akarnak kelni vala­melyik határfolyónkon. Megtör­tént már, hogy a tábor egy régeb­bi lakóját a német-francia határ­ról toloncolták vissza Szlovákiá­ba, mert az ottani idegenrendé­szetnek sikerült kiderítenie, hogy már Szlovákiában menedékjogot kért. Előfordul, hogy egy-egy. éj­szaka 30-40-en is eltűnnek a tá­borból, őket általában helyi em­bercsempészek kísérik valame-Előfordul, hogy egy-egy éjszaka 30-40-en is eltűnnek a táborból. lyik nyugati határ felé. A keleti határ megerősítése óta a legtöbb menekült Magyarországról érke­zik, könnyebbséget jelent a bősi víztározó is, mivel a Duna régi ágán jóval egyszerűbb átkelni, alig folydogál benne víz. Érdekes a menekültek szociális összetételének változása is: Dračka szerint az Afganisztánból érkezők már a szegényebb társa­dalmi rétegekbe tartoznak, műveltségi szintjük is alacso­nyabb, mint a korábban érkezet­teké. Az afgán menekültek az amerikai bombázások előtt in­dultak útnak, mert az utazás ál­talában két-hat hónapig tart. Még szlovákiai szemmel nézve is óriási összegeket fizetnek azért, hogy mentsék életüket, és szebb jövőt biztosítsanak gyermekeik­nek: egy-egy emberért 3-6000 dollárt kérnek az embercsempé­szek, ami egy 4-5 tagú család ese­tében már jelentős összeg. Ahmad, a beszélgetőtárs az egyik Afganisztánnal szomszédos volt szovjet köztársaságon keresztül jutott el Oroszországba, onnan érkezett két évvel ezelőtt érkezett Szlovákiába. Az út 3000 dollárba került. 1999. tavaszán kérte a menekültstátust, ám ügye több­szöri fellebbezés után még min­dig lezáratlan. Három kisgyereke és felesége Kanadában él, ők 1998-ban hagyták el Afganisz­tánt. Ahmad is szeretne utánuk menni, de legálisan. Évek óta nem látta őket, Szlovákiából azonban legalább telefonon be­szélhet velük. - Ha végleg meg­szűnne a tálibok hatalma, vissza­térnék Afganisztánba - mondja. - Sok rokonom, barátom maradt ott, minden vagyonom a Talibán kezébe került. Szeretném otthon újrakezdeni az életemet. Az afgánok mellett napjainkban egyre több menekült érkezik Si­erra Leonéból: ők a közelmúltban elkövetett államcsíny óta első­ként érkező menekültek, a műveltebb réteghez tartoznak; sokan végeztek egyetemet, néhá­­nyan több európai nyelvet is be­szélnek. A táborban a kiszolgáló személy­zet mellett (őrség, konyhai sze­mélyzet stb.) négy szociális mun­kást alkalmaznak - az igazgatót is beleértve -, közülük egy pszi­chológus. A leggyakrabban . előforduló pszichikai betegség az úgynevezett „tengeralattjáró ef­fektus”, ami a bezártsági érzés, a tétlenség és a tehetetlenség érzé­se miatt lép fel a menekültek kö­zött. Kevés munkalehetőség jut a menekülteknek a táborban, né­­hányukat kisegítő munkákra „al­kalmazzák”, de napi 36 koroná­nál nem fizethetnek többet nekik. Néhányan bősi gazdáknak segíte­nek a mezőgazdasági munkák­ban, természetesen feketén. Ez is mutatja, hogy a környékbeliek már megszokták a menekülttábor létét, nem törődnek vele, hogy a közelükben néhány száz, „egzoti­kus” országból érkezett idegen él. Ehhez minden bizonnyal hoz­zájárul az a tény is, hogy az utób­bi időben csak egy rendőrségi eset történt a táborlakókkal kap­csolatban, akkor is a menekült volt a sértett fél: valaki kirabolta ót. Egyre több harmadik világbeli menekült tekinti célországnak Szlovákiát. Az eddig csak szóban megfogalmazott felelősségválla­lásunk ezen országokkal szem­ben a közeljövőben tartalommal telik meg: néhány száz, ezer em­ber évente nálunk kér majd me­nedéket, és néhányan közülük ta­lán hosszabb.ideig maradnak. Ha Lakás-előtakarékossági számlát nyit a ČS0B Lakás-takarékpénztárnál 2001. november 5. és december 31. között, a lakés-előtakarékosság és a 2S%­­állami prémium előnyös kombinádóján kívül speciális 25%-os nyereményprémium is vár Önre, mellyel együtt az alapbetétjét akár 50%-kal növelheti, tétovázzon, minden héten 200 nyertest sorsolunk ki. Akik nem nyertek, automatikusan a tovább jutnak a következő sorsolásba. Stavebná CSOB sporíte Ina Kulcs az Ön otthonához A pályázattal kapcsolatban bármely kirendeltségünkön örömmel nyújtunk részletesebb tájékoztatást, valamint az számú telefonvonalunkon, illetve a ingyenes, címen VK-884

Next

/
Thumbnails
Contents