Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-03 / 277. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 3. MSÜMMÍ KOMMENTÁR 'WKKKtk Maradt a remény SZILVÁSSY JÓZSEF Majdnem minden úgy alakult Szlovákia első megyei önkormányzati választásakor, ahogy azt várni lehetett. Sokan kiábrándultak a viszálykodásokkal és korrupciós botrányokkal terhelt nagypolitikából, ezért is alacsony volt a részvételi arány. Legalább ugyanennyien pedig azért maradtak távol, mert még nem tudatosították, hogy főleg a demokrácia irányába araszoló országban életbevágóan fontos minden egyes vokssal segíteni az önkormányzatiság elvének valóra váltását. Ilyen előzmények után még nagyobb eséllyel indult a köztudottan rendíthetetlen tagsági bázissal rendelkező HZDS, amelynek jelöltjeire elég sok nekikeseredett polgár is voksolni akart. Mečiarék mégsem taroltak olyan mértékben, ahogy arra számítottak. Főleg a Trencséni és a Zsolnai kerületben ugyan továbbra is szinte korlátlan a politikai befolyásuk, ám Pozsonyban čičestúl, mindenestül súlyos vereséget szenvedtek. Lényegesen jobb eredményre számítottak a Kassai, de a Besztercebányai kerületben is, ahol - akárcsak a főváros térségében - a vártnál jobban szerepeltek a jobbközép pártok. Kimondottan jónak mondható az MKP egyenlege is. Nyilván azért is, mert a Magyar Koalíció Pártjának szintén fegyelmezett szavazótábora van. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy a magyar nemzetiségű polgárok tudatosították: mennyire fontos, hogy nemzeti kisebbségünk képviselői minél nagyobb számban lehessenek ott a megyei önkormányzatokban, így aztán az országos átlaghoz képest jóval többen mentek el voksolni. Ezzel legalább részben mérsékelték azt a hátrányt, amely hazai magyarságunkat a nyolcmegyés önkormányzati rendszer miatt sújtja. A regionális testületek összetételéből szembetűnő, hogy főleg a nyitrai, de a nagyszombati és a besztercebányai megyei önkormányzatban sem lesz egyszerű modus vivendit találni. Erre csak akkor kínálkozik esély, ha a képviselők nem a pártszempontokat és a nemzetiségi hovatartozást tartják szem előtt, hanem a térség közös érdekeit. Pozsonyban, Kassán és Besztercebányán viszont olyan jobbközép együttműködés lehetősége rajzolódik ki, amely segítheti hasonló politikai szövetség létrejöttét a jövő évi országos parlamenti választások előtt. De csak abban az esetben, ha megyei szinten nem ismédik meg azt a szomorújátékot, amelyet túlontúl gyakran produkált a Dzurinda-kabinet. Altkor a választópolgárok jövőre nemcsak a három nagyvárosban és a magyarok lakta térségekben merik elhinni, hogy Mečiarék visszatérése nem elkerülheteden. Gyorstüzelő tévéfőnök ' TÓTH MIHÁLY Az „egyrészt-másrészt” módszert alkalmazva illedelmes kommentárt írhatnék a megyei választások előtti kampánycsend közszolgálati televíziónk általi megsértéséről. Lévén, hogy Szlovákiában lassan már a 24 óránkénti napfelkelte kérdését illetően is minimum kétféle igazság van, számítógépemet nem is koptatom azzal, hogy véleményt nyilvánítsak róla, a miniszterelnök azonnali válaszainak sugárzása befolyásolhatta-e a voksolást. Számomra az ügy más miatt jelent témát. Milan Materák, a televízió központi igazgatója a kormányfő jelenését követő felháborodásról értesülve kapásból leváltotta két fontos pozíciójú beosztottját. Dzurinda szerepeltetésének, a politikusok egy része felháborodásának, a tévéfunkcionáriusok lefokozásának, majd a Központi Választási Bizottság reagálásának gyors egymásutánjából arra lehet következtetni, hogy Materáknak a káderintézkedés meghozatala előtt még arra se volt ideje, hogy végignézze Dzurinda azonnali válaszait, majd végiggondolja, a sugárzás tartalma alkalmas volt-e a voksolás befolyásolására. Csak arra fülelt, hogy a politikusok nagy része tfeszítsd meg ôť’-et kiált. Nem volt szüksége túlságosan buja képzelőerőre, enélkül is ki tudta következtetni, számára ez a balhé az igazgatói szék elvesztését jelentheti. Eszébe se jutott, hogy a törvény a kampánycsendsértési gyanú megalapozottságának elbírálását azért bízza a Központi Választási Bizottságra, mert ez a testület folyamatosan ülésezik, így huzavona nélkül állást tud foglalni. Éppen most 30 éve, hogy a politika szintén alaposan ráijesztett a televíziós igazgatókra meg a főszerkesztőkre. Kedvenc lapom vezetői feladatul kapták, hat helytelenkedőt távolítsanak el a redakcióból. Végül nyolcnak kötöttek útilaput a talpa alá. Megijedtek, túlteljesítettek. Materák ijedtében azt se várta meg, hogy a legilletékesebb testület megnézze, meghallgassa az inkriminált televíziós szereplést. Ha magatartása nem oly hivatalnoki, ha nem esik pánikba, ha végiggondolja a dolgot, megkímélhette volna magát egy kínos élménytől. Szemébe mer nézni munkatársainak? Miért kopott el az újságírók 10-12 évvel ezelőtt visszanyert bátorsága? A legkényelmesebb válasz: nem tudni, mit hoz a holnap. Szállóigévé vált, amikor úgy 1993 táján döcögni kezdett nálunk a demokrácia, hogy demokraták nélkül nincs demokrácia. Ijedős főszerkesztőkkel, tévéigazgatókkal az élen talán elképzelhető bátor sajtó? LEVÉLBONTÁS Érdemes tanulni?! A 2001. január 1-jén kiadott törvény értelmében a levelező tagozatos egyetemi hallgatók nem részesülhetnek a munkanélküliek anyagi juttatásaiban, mivel ők is diáknak számítanak. A jogszabály révén szépült ugyan az állástalanok statisztikája, de a probléma nem oldódott meg. Fizetem a tandíjat az egyetemen, ehhez jön még szombatonként az utazási költség stb. Ezt eddig is alig-alig tudtam fedezni tanítói fizetésemből, most azonban nincs munkám, semminemű keresetem, s még nekem kell fizetnem az egészségbiztosítási díjat is. Meggondolták honatyáink, amikor jóváhagyták a törvényt, hogy a gyakorlatban mivel jár? Kénytelenek leszünk emiatt befejezni tanulmányainkat, több lesz az alacsony képesítésű polgár és ezáltal a munkavállalás lehetősége is leszűkül. Ha én diák vagyok, akkor a férjemnek családi pótlék járna? Életem során most kerültem másodszor a munkanélküliek listájára. Sohasem vártam a munkára ölbe tett kézzel. Ellentétben azokkal, akik sorakoznak a postahivatalban a pénzükért - tisztelet a kevés kivételnek. Zárszóként csak annyit - ez a törvény nem jó, megalázza a művelt réteget anyagilag és erkölcsileg is! Ezúton kérem a honatyáinkat, hogy változtassanak a törvényen, s értünk dolgozzanak, ne pedig ellenünk. Orosz Erika Pódafa TALLÓZÓ PRÁVO A lap arról számolt be, hogy Prága a Gripen vadászgépek megvásárlásának ügyében Budapesttel egyeztet. „Bár a cseh kormány egyelőre nem hozott döntést, több jel arra vall, hogy ezt a megrendelést még Miloš Zeman kormányzása alatt a Gripeneket gyártó brit-svéd konzorcium szerezhetné meg. Jól értesült források szerint a cseh fél ez ügyben párbeszédet folytat magyar politikusokkal, akik már szeptemberben megkezdték a tárgyalásokat 14 Gripen vadászgép bérléséről” - úja a Právo. Az újság szerint a Budapesten nemrég lezajlott magyar-cseh szakértői tárgyalások eredményei azt bizonyítják, hogy a prágai kormány szeretné a BAE/SAAB konzorciumnak adni a megrendelést. „A két fél egyetért abban - derül ki a találkozó jegyzőkönyvéből -, hogy ha a két országnak azonos típusú repülői lennének, akkor az az egész középeurópai régiónak jelentős katonaistratégiai impulzust jelentene.” Osztrák-cseh megállapodás született az EU közvetítésével az Ausztria által állandóan bírált temelíni atomerőműről- Persze hogy nem választottak meg, hiszen te az ágyban meg a közéletben is csak ígérgetésekre vagy képes! (Gossányi Péter karikatúrája) Győzött a bécsi, prágai józan ész Bár Becs és Prága is saját győzelmeként igyekszik feltüntetni az Európai Unió közvetítésével a múlt csütörtökön Brüsszelben aláírt osztrák-cseh megállapodást a temelíni atomerőműről, meggyőződésem, hogy elsősorban a józan ész kerekedett felül. KOKES JÁNOS A dél-csehországi erőmű biztonságos üzemeltetéséről, illetve környezetvédelmi hatásairól már évek óta folyó, rendkívül éles osztrák-cseh vita, melynek következtében komoly feszültség keletkezett, és nagyon megromlott Bécs és Prága viszonya, most egy kétségtelenül kompromisszumos megállapodással bizonyos nyugvópontra jutott, amit nem lehet nem üdvözölni. Szükséges elmondani, hogy a vitát Bécs váltotta ki, amely már a szocialista években is erősen kritizálta az eredetileg szovjet technológiára és koncepcióra épülő cseh atomerőművet. Bécs álláspontjának megértéséhez pedig tudni kell, hogy Ausztriában törvény által tilos az atomenergia használata. Bécsnek végül is nem sikerült elérnie, hogy az erőművet helyezzék üzemem kívül, vagy pontosabban: be se indítsák, mert Temelín még csak próbaüzemben van. Temelín teljes leállítása volt a nullavariáns, amelyet egyébként a cseh környezetvédők is támogattak. Ez a változat azonban a megállapodásban nem is szerepel. Nyilvánvaló, hogy ez irreális cél volt, hiszen az erőmű független szakértők szerint egyike a legbiztonságosabbaknak Európában. Ezt éppen a múlt héten a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomergiaügynökség is nyilvánosan megerősített. Ugyanakkor Wolfgang Schüssel osztrák kancellárnak sikerül elérnie, hogy Prága kötelező módon foglalkozzon az atomerőmű biztonsági és környezetvédelmi problémáival. Az osztrákok által előterjesztett hét biztonsági és 21 környezetvédelmi kifogást Prága újra megvizsgálja, s szükség esetén saját költségén eltávolítja a problémákat. Bécs főként ezt értékeli saját nagy győzelmeként. A másik oldalon tarthatadannak bizonyult Prágának az az eredeti álláspontja, hogy Temelín „kizárólag a mi ügyünk, s ebbe senki se szóljon bele”. A mai világban viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy szinte semmi sem lehet csak belügy, ha józanul mérlegelünk. A vüág ma már olyan, hogy szinte minden területen átfedések, összefonódások vannak, s előbb-utóbb mindenki mindenbe valami módon beleszól. A számunkra alapvetően fontos kisebbségi kérdés megítélésének alakulása ennek egyébként egyik jó példája. Prágának viszont sikerült elérnie, hogy Bécs a kompromisszumoknak köszönhetően belegyezzen a csadakozási tárgyalások energiaipari fejezetének lezárásába, amelyet eddig blokkolt. Csehország főleg ezt tartja győzelemnek, sikernek. Ami pedig a kötelezettségvállalásokat illeti, a kormányzat azzal intézte el őket, hogy a problémákat ismeri, s eltávolításukra az osztrákok nélkül is sor került volna. Prága tehát engedett, amikor belement a biztonsági és környezetvédelmi problémák újratárgyalásába, ellenőrzésébe. Ez nem is annyira műszaki, hanem elsősorban politikai szempontból érzékeny kérdés, hiszen Bécs ezzel részben a cseh szuverenitást „alázta meg”. A Brüsszelben elfogadott kötelezettségvállalások Miloš Zeman kormányfő szerint mintegy 100 millió, a sajtó szerint pedig mintegy tízmilliárd koronájába fognak kerülni az országnak, tehát az adófizetőknek. Zeman azonban leszögezte: varrnak pillanatok, amikor tudni kell okosan meghátrálni, hiszen a jószomszédság magasabb érték, mint néhány millió korona. Ez egyébként olyan figyelemre méltó kijelentés, amelyet a közép-európai országok számos vezető politikusa megjegyezhetne. A megállapodás nemzetközi vonatkozása: Bécs azt követeli, hogy a megállapodások részét képezzék a cseh csatiakozási dokumentumnak, amelyet később az összes európai uniós tagállamnak is jóvá kell hagynia parlamenti szinten. Ezzel az itt lefektetett követelmények lényegében uniós normákká lépnének elő. Ez pedig igen kényes kérdés. A tényállás és az igazság az, hogy több nyugat-európai atomerőmű is már igencsak régi, s egy esedeges szigorú ellenőrzésnél a mai követelményeknek nem biztos, hogy megfelelne. Ezért ez az osztrák követelés Nem műszaki, hanem főleg politikai szempontból érzékeny kérdés. erőteljes elutasításra talált Nyugat- Európában is. Günter Verheugen bővítési biztos igyekezett is megjegyezni, hogy a megállapodás nem lesz precedens, s a normák nem lesznek kötelező érvényűek Európa számára. A dokumentumban ezt úgy fogalmazták meg, hogy a követelmények kizárólag kétoldalúan érvényesek. Ettől függetíenül csak idő kérdése, hogy ezen a téren is megfogalmazzák az európai normákat, s aztán azok szerint ítéljék meg az atomerőműveket. Ha ma lennének ilyen normák, akkor az osztrákcseh vita ki se robbant volna. Bár a kompromisszumos megállapodást már aláírták, nyüvánvaló, hogy az osztrák és a cseh kormánynak is szembe kell néznie a vita második fordulójával, ezúttal elsősorban a belpolitikában. Az osztrák Szabadságpárt, amely a kormánykoalíció tagja, például úgy látja, hogy Schüssel meghátrált. Másrészt a felső-ausztriai lakosság továbbra sem hisz az erőmű biztonságában, s minden bizonyíték és megállapodás ellenére újabb tiltakozásokat tervez. Csehországban egyébként minden politikai erő üdvözölte a megállapodást. A Zeman vezette szociáldemokrata kormányzatot a temelíni osztrák-cseh vita rendezése miatt ezúttal még az ellenzék is megdicsérte. Ugyanakkor viták vannak az újabb kiadások körül, amelyekre Prága kötelezettségvállalásai miatt lesz várhatóan szükség. Ráadásul van egy olyan csoport is, amely szerint felesleges az erőmű, hiszen Csehországnak nincs szüksége újabb villamos energiára, amelyet amúgy is exportál. A temelíni atomerőmű működtetése veszteséges lesz, ezért jobb lenne már most bezárni, mert később ez még nehezebb lesz. Ez a vélemény azonban Csehországban kisebbségben van. A másfél évtizede épülő erőmű eddig mintegy 100 milliárd koronájába került az országnak, s üzemeltetését a felmérések szerint a cseh lakosság mintegy 70 százaléka támogatja. Kompromisszumos megállapodás született tehát, amely várhatóan javít a megromlott és feszült osztrák-cseh viszonyon, s remény van a kapcsolatok javítására, az enyhülésre. A vita műszaki szempontból a megoldás medrébe került, s ez a következőkben műiden területen nyugodtabb légkört eredményezhet. Nyüvánvaló azonban, hogy politikaüag, belpolitikaüag a kérdést újra és újra meglovagolják bizonyos csoportok, pártok. A politikusok józanságán múlik, hogy végül a valóságban is nyugvópontra jut-e ez a kényes kérdés. Régiónk szempontjából ez nagyon fontos lenne, Hiszen a feszült osztrák-cseh viszony senkinek sem érdeke, s nem szolgálja térségünk nyugalmát sem. A szerző prágai munkatársunk Egy héttel a Crossair repülőgépének lezuhanása után - bizonyos szigorításokkal - ismét engedélyezték a leszállást Majdnem újabb katasztrófa a 28-as pályán HORVÁTH JÚLIA A Crossair Jumbolino típusú gépének egy héttel ezelőtti, 24 áldozatot követelő katasztrófája után szombaton délután bizonyos szigorításokkal újra engedélyezték a leszállást a zürichi repülőtér 28-as pályáján, de a hét végén az is kiderült, hogy a németországi Konstanz már korábban megfellebbezte azt az első döntést, amellyel elrendelték a pálya használatát. Az ületékes svájci hatóság bejelentette: a leszáüást a 28-as pályán - amelyet egy Németországgal kötött szerződés értelmében csak néhány hete használtak, mert berendezései a földről nem jelzik vissza a gépeknek a magasságot, csupán az oldalirányú eltéréseket - most azzal a megkötéssel engedélyezték újra, hogy a látótávolságnak legalább 4000 méternek, s a felhők első határának legalább a földtől számított 400 méternek kell lennie. A Jumbolino lezuhanásának okai még ismeretlenek. A pilótafülkében elhangzottakat rögzítő fekete doboz értékelése után csak annyit tudni, hogy a püóták másodpercekkel a lezuhanás előtt újra fel akarták emelni a gépet, de hangjuk nem tanúskodott rémületről; vagyis nem észlelték tényleges helyzetüket. A pálya használatát leszállásra 22.00 és 00.30, valamint 05.30 és 06.08 között engedélyezték csak, mert a német- svájci szerződés ebben az időben tiltja az alacsony magasságban a repülést német terület felett. Mint most kiderült, ezt a rendelkezést már korábban megfellebbezte a német Konstanz kerület, mert ezzel a leszállásokra való előkészületek jelentős része területe felett zajlik. A fellebbezésben Konstanz felhívta a figyelmet a pálya kockázataira is, nevezetesen arra, hogy nem elég hosszú, s hogy földi berendezései nem teljesek. A zürichi repülőteret üzemetető Unique Airport társaság ugyancsak jelezte korábban a veszélyeket. Egy svájci rádiójelentés szerint szombaton majdnem újabb súlyos baleset történt a 28-as pályán, amikor a portugál TAP légitársaság felszállni készülő gépe a légiirányítók tilalma ellenére keresztezni akarta a pályát, amelyen éppen a Crossair egyik SAAB-2000- es repülője készült felszállni. A veszély annyiból nem volt igazán nagy, hogy ott, ahol a TAP-gép keresztezte volna a pályát, a SAAB-2000-es rendszerint már a levegőben van, de egy jumbo felszállása esetén baj lehetett volna. Az ügyben vizsgálatot indítottak. A szerző az MTI tudósítója
