Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-12 / 285. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 12.

Riport

Chattelnek, vagyis ismerkedés céljából pasikkal leveleznek, s ha összejön a dolog, ha szimpatikusak egymásnak, találkoznak, és ágyban töltik az estét

nyújtott élvezet

Pénzért

Nemrég Prágában akartalanul is kihallgattam két egyetemista lány beszélgetését. A szépnek alig mondható, de nagymellű, vörös hajú azt magyarázta az angyalarcú, lapos, szőkének, hogyan jutnak rendszeres bevételhez évfolyamtársnőivel. Az internetnek köszönhetik „szerencséjüket”, a világhálón ismerkednek, majd randevúznak. És nehogy az első találkozón meglepetés étje őket, e-mailen fényképet küldenek egymásnak partnereikkel. Ha szimpatikusak egymásnak, ágyban töltik az estét. Pénzért.

PÉTERFI SZONYA- Az első randira emlékszem a legszívesebben - ecsetelte a vörös nem titkolt élvezettel. - Egy belvárosi kávézóban találkoztunk. Az életről, egyetemi tanulmányaimról beszélgettünk, egy szó sem esett arról, mi a férfi célja. Aztán taxiba ültünk, és elmentünk egy lakásba. Nem sejtettem, mit kellene tennem, s amikor már-már vetkőztetni kezdtem volna a hapsit, eszembe jutott: igyekezzen, kezdeményezzen ő. Amikor túl voltunk a dolgon, újra taxit hívott. A kollégiumig kísért. A kocsiban átadta a „támogatást”. Kétezer koronát. Azóta mindig ennyit kérek. Ha mosogatással kellene megkeresnem ezt az összeget, egy hétig görnyedhetnék a mosogató fölött. Arra nincs időm, hogy valamelyik nagyáruházban vállaljak éjszakai munkát- nyugtázta.

Sajnos, a szőke szövegét nem értettem jól, de a vörös hajú válaszaiból következtetni lehetett, miről beszélt. - Csak azokkal megyek, akiket az e-mail alapján érdekesnek, szimpatikusnak találok. Havonta kétszer vagy - ha valamilyen cuccot nagyon akarok, akkor kivételesen - háromszor randizok pénzért. A szüleimtől havi négyezer koronát kaT pok. Jól tudod, ez mire elég.

A szöszi megint mondott valamit, arckifejezéséből kiolvastam a kérdést: nem félsz? - Nem, egyáltalán. Vagyis egy kicsit. De csak attól, hogy mégsem fogok az illetőnek tetszeni, akkor feleselgesen készülődtem. És ugrik a pénz. Lehet, hogy szerencsém volt, mindig rém kedves pasikkal jöttem össze. Akik kezdettől tudták, kétezret fizetnek szolgáltatásaimért. Tapasztalnom kellett viszont, sokuknál nem a szex a legfontosabb, hanem a simogatás, a beszélgetés. Figyelmes és kedves vagyok velük, eljátszom, mintha szeretném őket. Ők hálásak ezért. Sohasem éreztették, hogy túlfizettek volna.

Néhány nappal később egy összejövetelen közreadtam a hallottakat. Mi felnőttek csak csóváltuk a fejünket, a barátaim egyetemista gyerekei viszont jót nevettek „tudatlanságunkon”. - Az effajta mellékkereset itt sem újdonság. Mit gondoltok, miért ülnek a lányok órákat az internet-kávéhá-Sokszor nem a szex a legfontosabb, hanem a simogatás, a beszélgetés.

zakban? - kérdezték, s mert a válasszal adósak maradtunk, kaján mosollyal folytatták. - Chattelnek. Vagyis ismerkedés céljából pasikkal leveleznek. S ha összejön a dolog, találkoznak és... Ismerek olyat - egy magas, nem túl szép, de jópofa és rémesen okos közgázost - tájékoztatta a többieket a barátnőm fia -, aki nemcsak a pénzért ismerkedik, hanem

azért is, mert élvezi a szexet. Okossága viszont elriasztja a hozzá való srácokat, holott rengeteg a haverja. Anyagi javakban sem dúskál, ezért ismerkedik így.- Ez nem lehet igaz - jelentette ki a barátnőm, és kérdőn nézett a fiatalokra. - Elismerjük, M. esete nem tipikus. Állítólag amikor feljött Pozsonyba egy Isten háta ipögötti faluból, és kollégiumot sem kapott, ott akarta hagyni az egye-Hiába vállalt munkát, nem volt képes kifizetni a havi 5-6 ezer koronát.

temet. Persze azonnal akadtak, akik feketén elszállásolták, hiszen nem volt pénze albérletre. Nehezen tűrte, és nagyon megalázónak tartotta a helyzetet, és hiába vállalt többféle munkát, nem volt képes kifizetni a havi 5-6 ezer koronát. Másfél év múlva megköszönte a többiek segítőkészségét, és elköltözött. A lányok elmesélték, miből állja a költségeket. Senki sem akarta elhinni. Nem csoda, hogy tőle akartuk hallani az igazat.

Az interneten keresztül ismerkedik; soha nem cserél fényképet, attól tart, hogy elriasztaná a pasikat. Tudja, amint személyesen találkozik valakivel, azt leveszi a lábáról. Az intelligenciája lenyűgöző - mondta nyomatékkal. Hozzatok össze vele - kértem a fiatalokat.- Soha nem gondoltam, hogy a testem áruba bocsátása ennyire jövedelmező. Hogy én, a rút kis kacsa megválogathatom, kivel fekszem le. Fiatal, értelmes férfiakkal találkozom, hiszen az idősek nem chattelnek. Az első randevún közlöm velük, egyetemista vagy, szükségem van a pénzre. A pasik veszik a lapot, egyenrangú partnerként kezellllusztrációs felvétel

nek. Többnyire az egész éjszakát nálam töltik. Mivel szó sincs érzelmi kötődésről, felszabadultak. Élvezik, hogy arról beszélgetünk, amiről ők akarnak. A héten egy matematikussal bonyolult feladatokat oldottunk meg. Hajnalig számoltunk. Teljesen kiakadt azon, hogy nő létemre képes voltam segíteni neki. Élveztem a helyzetet, de a szexet is.

A hogyan tovább kérdés nem lepte meg, kertelés nélkül válaszolt. - Diplomaosztás után külföldre megyek, megnyertem egy pályázatot. Nem lesz nehéz búcsút mondani ennek az életnek. Remélem, egyszer majd találkozom a nagy övei is. Bár az eltelt évek alatt egyszer-egyszer rajtakaptam magam azon, hogy alkalmi partnerembe akár bele is tudnék szeretni, de visszafogtam magam. Néha azon töprengek, vajon

(Picasso: Az avignoni kisasszonyok)

majdani szerelmemmel közöljem-e, hogy egyetemistaként pénzért feküdtem le. Engem a múltam nem frusztrál, szükséges rossznak tartom, abban viszont nem vagyok biztos, hogy van férfi, aki megértené indítékaimat. Bár azzal is érvelhetnék, hogy mindig kettőn áll a vásár. Azt hiszem, mégsem lehetek őszinte. Igaz? - szegezte nekem a kérdést. Válasz helyett csak hebegtem.

Amikor a fülek! kisegítő iskola pedagógusa látta, hogy a versenyen a halmozottan sérült tanulók külön szerepelnek, eldöntötte, felkészíti egyik tanítványát is

Mesemondók várják, hogy igazi színpadon is szerepelhessenek

FARKAS OTTÓ

A füleki kisegítő iskola magyar tannyelvű alsó tagozata és a legsérültebbek foglalkoztató osztálya egy családi házban kapott helyet. Körülbelül tíz évvel ezelőtt döntött úgy - a szülők szerint helyesen - az iskola vezetése, hogy megveszi a Gulyás-házat. Egyetlen folyosóról nyílik a három tanterem és a tantestületi szoba. Kezdődik a szünet, néhány gyerek kikukucskál az ajtón. „Bácsi, elmondhatom a mesét?” -toppan elém egy nyurga fiú. Csillogó fekete szemét nem veszi le rólam, amíg nem válaszolok. Jobb kezével leveszi kalapját, csaknem földig hajol. Majd felegyenesedik, haptákba vágja magát. Egyensúlyozik, de mivel mozgássérült, nehezen megy neki. Ismét rám néz, és megkérdezi: „Kezdhetem?” Fejére teszi kalapját, nagy levegőt vesz: „Az... részeges asszony. Palóc mépmese” - harsogja, hogy talán kint az úton is hallják. Gyermeki lelke átéli a mesét, hosszú karjával gesztikulál, közben jókat kurjant. Élvezi a produkciót. A végén megkérdezi: „elmondjam még egyszer?”. A tanítónőre nézek, arcáról azt olvasom le, ha tetszett, lehet. Kezdődik minden elölről: kalap le, meghajlás, kérdezés, kalap fel... Csak most figyelek fel arra, hogy ismét mépmesét mond népmese helyett, mozdulatai is ugyanazok, mint néhány perccel korábban.

„Ivánka az osztályom legsúlyosabban sérült tanulója - mondja Bene Valéria pedagógus; - Szep-Guszti (balra) és Iván. Imádnak szerepelni.

(A szerző felvételei)

temberben került hozzám. A Sidi úti iskolába járt, de mivel az messze van a várostól, fájós lábával gyakran tíz óra után ért be. Gusztikét januártól készítettem a nemzetközi mesemondó versenyre. Amikor szeptemberben egy délután elkértem a nevelőnőtől, hogy szeretném vele gyakorolni a mesét, Ivánka utánunk jött és kért, mondhassa ő is Gusztikával. Gondoltam, teszek egy próbát. Először megmagyaráztam neki, hogy ő egy másik mesét fog tanulni. Kiválasztottam egy rövidet, október közepén rendezték a nemzetközi mesemondó versenyt, kevés időnk maradt a felkészülésre. Ivánka kitartásának és akaraterejének köszönhetően sikerült megtanulni a szöveget.” Iván, aki minden szóra figyelt, időnként egyetértőén bólogatott. Azután a pedagógus kérésére visszavonult, átadta a képzeletbeli színpadot Gusztikénak, aki már tavaly is részt vett a salgóbányai nemzetközi mesemondó versenyen.

A füleki kisegítő iskola évek óta bekapcsolódik a Kárpát-medencei Mesemondó Versenybe. Bene Valéria három évvel ezelőtt vett részt először ezen a rendezvényen - akkor tanítvány nélkül. Amikor látta, hogy a versenyen a halmozottan sérült tanulók külön szerepelnek, eldöntötte, a legközelebbi seregszemlére felkészíti egyik tanítványát. Gusztikét szemelte ki, januárban megkezdték a felkészülést. Tavaly októberben Horváth Ágoston kategóriájában a második helyen végzett, idén első lett. Horváth Iván a zsűri különdíját kapta. Nagyon boldog volt. A fiút hamarosan mindenki megismerte Salgóbányán. Elmondta meséjét a konyhában a szakácsnőknek, a folyosón a gye-Bene Valéria: „Az igazi megpróbáltatást az útlevél beszerzése jelentette".

rekeknek, az étteremben a pincéreknek... A siker a halmozottan sérült gyerekben kiváltott valamit. Iván szeret iskolába járni, közönségről ábrándozik. Januárban új mesét tanul, és már nagyon várja a verseny napját. Most még A részeges asszony című palóc népmesével szerepel az iskolában, de csak ott, mert máshová eddig nem hívták. Pedig szívesen mesélne komolyabb rendezvényeken is. Imád szerepelni.

„Az igazi megpróbáltatást az útlevél beszerzése jelentette” - mondja Bene Valéria. - Amikor elkészíttettük a fényképet kiderült, Ivánkának nincs meg a keresztlevele. Egy hét alatt kellett mindent elintézni. A szülők anyagi áldozatot nem tudtak vállalni, sőt intézkedni sem, mert az édesanyját akkor műtötték. A kiadásokra a Vigadó alkalmazottai, Mede Eszter és Huszti Ágnes, a

helyi Ander papírüzlet, Zupkó Éva magánvállalkozó^ valamint az egyik alkalmazott, Ádám Katalin támogatásából gyűlt össze a pénzt.

A sikereken felbuzdulva a foglalkoztató osztály valamennyi tanulója szerepelni akar. Heten vannak, színjátszó csoportot szeretnének alapítani, hogy eljátszhassák a Rátóti csikótojás című mesét. Mint az erdélyi gyerekek, akik ezt adták elő Salgóbányára. Az ötlet Ivánkától és Gusztikától származik, akik látták a bemutatót. Bene Valéria szerint tehetségesek a gyerekek, megtanulnák, de a terv kivitelezhetetlen, mert ennyi gyereknek képtelenség családi segítség nélkül elintézni az útlevelet. A pedagógus szerint a gyerekek nagyon várják azt a napot, amikor bemutahatják produkciójukat egészséges emberekből álló publikum előtt is.