Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-05 / 254. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 5. KOMMENTÁR Mégis, mi a diagnózis? SZILVÁSSY JÓZSEF Számomra nemcsak az a megdöbbentő, amit a statisztikai hivatal közölt a szlovákiai magyarság lélekszámának drámai csökkenéséről. Elkeserítenek tartom azt is, hogy még a kedvezőtlen folyamatok meghatározásában sincs egység. Neves szociológusunk szerint egyre több a vegyes házasság, amelyekben az utódok nyolcvan százaléka már szlováknak vallja magát. Ezenkívül a minősített magyar többségű kisrégiók felhígítására törekvő szlovák nacionalista településpolitika, valamint a szórványmagyarság felgyorsult asszimilációja az oka fogyatkozásunknak. Egyik politikusunk viszont úgy véli, hogy nem jelentős a beolvadás, és a lehangoló adatok mögött egyértelműen a fiatalok elvándorlása húzódik meg. Ha a nyilatkozóról nem tudnám, hogy komolyan veszi szavait és sorskérdéseinket, akkor azt hihetném: a státustörvény meghonosítása érdekében kampányol. Akadtak olyan parlamenti képviselők is, akik csupán néhány közhelyes mondatot préseltek ki magukból és szintén a vegyes, sőt: a „kevert” házasságokat nevezték meg kórokozóként. Ezek a megnyüvánulások hazai magyarságunk kasztosodásának újabb bizonyítékai. Kialakulóban egy olyan zárt politikai csoport, amely már-már a haza bölcsének képzeli magát, szinte mindenről szemrebbenés nélkül nyilatkozik. Kezdi elhinni, hogy nála a bölcsek köve. S akadnak, akiknek az a személyes érdekük, hogy jövőre sem legyenek jelentősebb személycserék, szellemi vérátömlesztések. Nem védenek tudósaink sem. Többen közülük nem veszik a fáradságot tudományos-népszerűsítő publikálásokhoz, inkább meghagyják kutatásaik eredményeit az ugyancsak zárt tudományos elitnek, holott a közvélemény és ezáltal a hazai magyar média kíváncsi mindezekre, ha sok politikus nem is. Az utóbbi időben fontos kezdeményezések gyújtanak némi reménysugárt: a Márai Alapítvány értelmes párbeszédre, együttgondolkodásra hívta a politikusokat és a szakértelmiségieket. A Fórum Társadalomtudományi Intézet pedig olyan programokat indított, amelyek végre feltárhatják a szlovákiai magyarság identitászavarainak, közösségi gondjainak valódi diagnózisait. Kedvező jel az is, hogy a nemrég lezajlott dunaszerda- helyi tanácskozáson részt vett politikusok is felismerték szellemi ön- összeszedésünk szükségességét, amely nélkül nincs esélyünk arra sem, hogy vészes fogyatkozásunkat évek múltán esetleg leállíthassuk. Baloldali ebgondolat TÓTH MIHÁLY Két különböző szinten folyik a levelező tagozatos felsőoktatás ma már egyébként is csak látszólagos ingyenességének megszüntetése körüli vita. Az egyik szintet jobboldali politikusok és publicisták képviselik. Érveik egyike, hogy azért kívánatos a tandíj, mert - úgymond - azok jelentkeznek levelezőre, akik a nappali tagozat felvételijén kudarcot vallottak. A másik szintet az extemisták alkotják, akik zöme számára már eddig sem volt ingyenes a képzés. Ők - ha tehetnék - azért nem vezetnék be a tandíjat, mert így még többe kerülne az oklevél megszerzése. Idült egyensúlyzavarral küzd ez a vita, mert hiányzik a polémia harmadik szintje, amelyet a baloldal lenne hivatva megtestesíteni. Nem testesíti meg, mert e dilemmát illetően kutyaszorítóba került az SDĽ. A„távosok” erszénye megcsapolásáról szóló törvényt hivatalból az SDL-ből vétetett Ftáčnik miniszternek kell a parlament elé terjesztenie. Elméleti lehetőség, hogy a baloldali klub is igennel szavaz. Ekkor azonban az már nem elméleti lehetőség, hanem 100%-os bizonyosság, hogy a baloldali demokraták egy év múlva és megérdemelten alulról szagolják a választási küszöböt. Csak nagy általánosságban cáfolhatók meg a jobboldal érvei, vagy talajközeli ellenargumentumok is vannak? Nyilván vannak az extern képzésre kényszerültek között, akiket szüleik a zongora körül kergetve győztek meg a diploma- szerzés nélkülözhetetlenségéről. A többség azonban anyagi kényszerből választotta a továbbtanulásnak e valóban nem legelegánsabb módját. Lehet, hogy 15-20 év múlva már valóban csak az érettségizettek ocsúja választja a felsőfokú képzés valamelyik rendkívüli formáját. Ma azonban a levelező tagozatok igénybe vételének nehezítése még egyértelmű gesztus a szegényekkel szemben. Megválaszolatlan kérdés, a baloldali képviselők miért csak általánosságban érvelnek a tandíj bevezetése ellen, noha sokkal életszerűbb lenne, ha, mondjuk, gyorsstatisztikát készítenének a 33 ezer extern egyetemista körében arról, mekkora hányaduk tartozik azok közé, akik a nappali tagozaton való továbbtanulást a kenyérkereset kényszere miatt nem engedhetik meg maguknak. A baloldalra szavazók közül már sokan rájöttek, az SDL-nek 1998 őszén nem kellett volna annyira rohannia a hatalomba. Ez a párt elhasználódott. Félő, hogy erre azok, akiket a mezei emberek beszavaztak a hatalomba, igazán csak jövő ilyenkor, a szavazatok összeszámlálásakor jönnek rá. Késő bánat - ebgondolat. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma ♦ Szerintem Mečiar megnyeri a következő választásokat, és kormányt fog alakítani. Szerintem ha a hatalom felosztására kerül sor, Fico Mečiar mellé áll, és már kész is a nacionalista kormány. Elbúcsúzhatunk a NATO- tól meg a magyar iskoláktól, lehet, hogy valamit csinálnak a státustörvény ellen is, úgy, ahogy a románok akarják. De azért bízzunk benne, hogy tévedek... Katee ♦ Ezért kell felhasználni a médiát, bevetni mindent, hogy ez ne valósuljon meg. Zita ♦ Kedves Katee! Abban egyetértek veled, hogy Mečiar nyeri meg a választásokat, de kormányt nem fog alakítani, azt Fico fogja. Nászajándékba kapja Mečiartól. Az MKP majd ellenzékbe vonul, Szlovákia nem kap NATO-meghívást, nem beszélve az EU-ról. A magyar iskolákat azért fogják bezárni, mert lassan már nem lesz, aki odajárjon. Billy, a nostradamus ♦ A hatalmon levő kormány sem ér sokat, de még mindig jobb lenne a kevésbé rosszat választani, mint a nagyon rosszat. Deni ♦ Mi az, hogy visszajön Mečiar??? Talán elment? Gorcsev Iván A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Azt olvasom, hogy a lépfene spórája sokáig életképes. Kíváncsi vagyok, meddig tudná fenntartani magát a mi nyugdíjunkból?! (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ DER SPIEGEL Az indiai védelmi miniszter bírálta az amerikaiak Afganisztánban követett katonai stratégiáját, amely szerinte teljesen alkalmatlan a táli- bok legyőzésére. A német hírmagazin legújabb számában megjelent interjúban George Fernandes rámutatott: noha a Pentagon kezdetben kizárta a szőnyegbombázások lehetőségét, időközben újra előkerültek az ősrégi B-52-esek. „Ezek úgy dobják le több tonnás terhüket, mintha az amerikaiak nosztalgiát éreznének Vietnam iránt” - állapította meg az indiai politikus. Szerinte az átfogó bombázás a kopár, hegyes terepen nem más, mint a muníció pazarlása, annak hatása legföljebb a hegyek csúcsán levő hósipkák korai elolvadásában fog megmutatkozni. „Ugyanakkor az amerikai légierő a mai napig nem intézett támadást egyetlen afganisztáni híd ellen sem, és érintetlenül hagyta a tá- libok számos katonai létesítményét” - mondta Fernandes. Véleménye szerint Washington nem támogatja kellő mértékben a tálibok ellen harcoló Északi Szövetséget, holott az fordulatot tudna elérni a fegyveres harcban. Ebben az is szerepet játszhat, hogy a legnépesebb afganisztáni népcsoport, a pastuké, gyakorlatilag nincs jelen a szövetségben. Felejteni nem szabad; aki a történelmi tényeket mai ízlése szerint szűri meg, az a jelen tényeit is válogatni fogja Eltüntetett közép-európai múlt Igazi szenzációt tett közzé nemrég a budapesti Beszélő: egy réges-régen elhunyt román, amolyan félklasszikus író, Mihail Sebastian 1935 és 1944 között írott naplójának néhány részletét. E. FEHÉR PÁL Ez az a korszak, amikor Kelet-Kö- zép-Európában előretör a jobboldal: hiába, Hitler nagyon vonzó lett akkortájt a Dél- és Észak-Balkán számára. Bizony, valljuk meg legalább önmagunknak, hogy ekkorra már Szlovákia (ez Andrej Hlinka és Jozef Tiso közös munkájának keserű gyümölcse) meg Magyarország (Gömbös Gyula és társai akarták így) amolyan Észak-Balkán, Románia pedig a Dél-Balkán. Romániában menetel a Vasgárda, Magyarországon Szálasiék legális parlamenti párttá lesznek, a Iudákok pedig egyre nyilvánvalóbbá teszik, mennyire nem tetszik nékik a masaryki demokrácia. Mihail Sebastian sikeres író volt, s a legkevésbé sem baloldali. Azokkal szokott együtt ebédelni, vacsorázni Bukarest előkelő éttermeiben, kávéházaiban, akik az ország politikai elitjeként, a királyi udvarhoz közel álló körök támogatásával a jobboldal hatalomátvételét óhajtják. Ilyen mondatokat hall baráti körében, melyeket aztán feljegyez naplójában: „Minden nagy alkotó jobboldali.” Egy színésznő a külföldi filmeket akarja betiltatni, vagy legalábbis kötelezően szinkronizáltatni. „Romániában vagyunk, itt románul kell beszélni” - rikácsolja. Az egyik legjelentősebb XX. századi román író, Camil Petrescu azt mondja Sebastiannak 1936. június 25-én Bukarest kellős közepén, a főváros legelőkelőbb, ma is működő kávéházában, a Capsában, amikor szóba kerül egy antifasiszta csoport barbár körülmények között lefolytatott pere: „Ezt a bandát nem kellene bíróság elé állítani. A börtönben a helyük. Per nélkül tíz, nem, húsz évet kellene rájuk sózni...” És hozzáteszi ehhez a távolról sem európai vélekedéshez: „Mi más a kommunizmus, mint a zsidók imperializmusa...” Egy másik elit értelmiségi, a később világhírű francia filozófussá lett Mircea Eliade, amikor arról értesül, hogy egy baloldali írót áztatott kötéllel vertek el a Vasgárda székházában, elégedetlenül jegyzi meg, hogy a szemét is ki kellett volna szúrni, hiszen „aki nem csatlakozik a Vasgárda politikájához, az nemzetáruló, és nem érdemel jobbat”. Mindez több mint fél évszázaddal Mihail Sebastian halála és a fasizmus veresége után látott napvilágot. És vihart kavart, óriási botrányt. A kiadó fejét követelték, történelemhamisítással vádolták. Hát hogyne: azonnal felidézték, hogy Sebastian eredeti neve: Josef Hechter. Camil Petrescut pedig éppen a Beszélő munkatársa ekként mutatja be jegyzetében: „prousti hatásokat mutató regényíró, filozófus”. Szóval finom polgár. Ugyanerről a Camil Petrescu- ról az 1987-ben Szlovákiában kiadott íróenciklopédia (főszerkesztő: Dušan Slobodník) ugyancsak azt közli, hogy „hatottak rá a prousti ideálok” és „annak az értelmiséginek a lélektani drámáját írta meg, aki nem tud alkalmazkodni a hazugságok világához”. Az 1968- as, kilenckötetes orosz irodalmi enciklopédia ugyancsak az író igazságkereső indulatát hangsúlyozza, majd - nem csekély meglepetésemre - azt is olvashatom a még realistának is alig nevezhető Proust-követőről, hogy „a román irodalomban a szocialista realizmus egyik megalapítója lett”. A fasiszta múltról egyetlen hang, ha- lovány célzás sem található a magyar lexikonokban sem. Pedig hát érdetnes lenne az ilyen jelenségeken elgondolkodni, és ugyancsak veszélyes jelenségnek tartom a felejtést. Mert, természetesen, egyáltalán nem valami sajátosan román jelenségről van és volt szó. Az könnyen átlátható, hogy a „Romániában románul kell beszélni” édestestvére a „Szlovákiában szlovákul” jelszónak. Magyarországon ilyen jelszót hirdetni Pedig hát érdemes lenne az ilyen jelenségeken elgondolkodni. sem kellett: az első világháború befejezése óta gyakorlatilag nem létezett kisebbségi nyelvhasználat. Ezek tények. Ezeket tudni illik. Camil Petrescu esetében éppen úgy, mint ahogy a Tiso-állam tisztségviselői sem nevezhetők demokratáknak, ha évtizedek múltak el is azóta, hogy uralkodásuk véget ért. És az sem véletlen, hogy - mondjuk - azok, akik oly hangosan követelik Bárdossy László, a háborús bűnösként kivégzett egykori miniszterelnök rehabilitálását, elhallgatnak olyan véleményeket, mint Bajcsy-Zsilinszky Endréé, aki azt írta róla, hogy „ezer év alatt egyik legfőbb bűnös a magyar történelem során”. Felejteni nem szabad, múltat hamisítani még kevésbé, ugyanakkor azonban a mai román, a mai szlovák, a mai magyar nem felel azért a tegnapért, tegnapelőttért, amely oly sötét bűnökkel telített. Különben is a bűntudatot rendszerint azok szokták átérezni, akik a legkevésbé voltak részesei a kárhozást okozó eseményeknek. A német bűntudatot például az a Willy Brandt testesítette meg, aki aktív ellenálló volt, és következetesen küzdött a fasizmus ellen, mi több: a kritikus időszakban még német állampolgárságától is meg volt fosztva. O hajtott térdet a varsói gettó emlékműve előtt, aki nagyon könnyen áldozat lehetett volna... Igen, én nem vagyok híve a bűntudatnak: ezek, sajnos, általában álságos gesztusok, amelyekkel mai gazemberségeket akarnak leplezni. Ugyanakkor híve vagyok annak, hogy nem szabad felejteni. A múltat - ahogy József Attila mondotta volt - csak az emlékezés oldhatja békévé. És az emlékezésnek van egy nagyon aktuális vonatkozása is: aki a múlt tényeit mai ízlése szerint szűri meg, az a jelen tényeit is - hogy úgy mondjam - válogatni fogja. A közéleti, az állam- polgári, az emberi felelősség kérdése az, hogy se a múltat ne tagadjuk le, ne színezzük át, és ebből következőleg ne tüntessük fel hamis színben a valót... Camil Petrescu a román szocialista realizmus egyik alapítója lehetett. Felteszem, hogy Mihály román exuralkodó sem úgy tért vissza hazájába és részben visszaszolgáltatott vagyonába, hogy feltűzte azt a Sztálin által 1944-ben adományozott magas érdemrendet, amelyet maga Andrej Visinszkij nyújtott át neki. Erről most mindenki hallgat. Ez azonban nem román sajátosság. Ugyan ki idézte Ady Endrét, amikor Debrecenben felavatták gróf Tisza István szobrát? Ha önálló adóról lesz szó, akkor a csehországi kormányzat nehezen adhatja jóváhagyását az amerikai tervhez Prágából sugározna a Szabad Afganisztán Rádió MTI-HÁTTÉR Az Egyesült Államok egy Afganisztánba sugárzó rádióállomás létrehozását tervezi. A Szabad Afganisztán Rádió, amely várhatóan a Prágában székelő Szabad Európa Rádió égisze alatt működne, naponta legalább 12 órás műsort sugározna az Afganisztánban élő népek által beszélt két legnagyobb nyelven. A rádió afgán szerkesztősége Prágában működne, s a műsort Kuva- it területén levő adókból sugároznák Afganisztánba. Újságírók érdeklődésére, miért nem közölték ezt az információt hivatalosan, Jan Káván cseh külügyminiszter kijelentette: úgy tudja, az amerikai kormányzat a döntést véglegesen még nem hagyta jóvá. „Ha a rádió a SZER keretében működne, akkor egy ilyen megoldáshoz nem szükséges a cseh hatóságok jóváhagyása. Ha azonban önálló adó lenne, akkor helyesnek tartanám, ha Prága erről tájékoztatást kapna” - mondta. Ha önálló adóról lesz szó, akkor a cseh kormányzat nehezen adhatja majd jóváhagyását a tervhez, mert a biztonsági kockázat hatalmas. A SZER központja ugyanis Prága szívében, a Vencel tér mellett van, s a szeptemberi terrorakciók nyomán ejtőernyősök és páncélosok őrzik. Jiŕí Ružek, a civü titkosszolgálat igazgatója beismerte, hogy a múlt évben iraki ügynökök merényletet terveztek a rádió ellen. A SZÉR elhelyezése Prága szívében a cseh közvéleményt is nyugtalanítja, s egyre erőteljesebb a követelés, hogy a rádiót helyezzék a város- központon kívülre. Craig Stapleton, az Egyesült Államok prágai nagykövete szintén elismerte, hogy van egy ilyen terv. „A rádióadó létrehozása logikus folytatása lenne annak az igyekezetünknek, hogy szabad információkat sugározzunk egy olyan országba, ahol a lakosság az ilyen információkhoz nem férhet hozzá” - mondta, hozzátéve, hogy a terv részleteit nem ismeri. A Mladá fronta Dnes szerint a Szabad Afganisztán Rádió létrehozása 14 millió dollárjába kerülne az Egyesült Államoknak, (kj)
