Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

2001-11-22 / 268. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 22. Kitekintő - hirdetés 17 A pszichológiai eredetű rendellenességek az első számú egészségügyi problémává váltak az ázsiai országban, ahol évszázadokon át tabu témának számított az elmebetegség „Rejtélyes betegség” bukkant fel Kínában Kábítószeresek csoportterápiája a kunmingi női rehabilitációs központban (Reuters) Rejtélyes betegség jelentke­zett Kína délnyugati Jünnan tartományának egyik kö­zépiskolájában: a szeptem­beri tanévnyitástól október derekáig 32 diákon mutat­koztak súlyos fáradtság, nemritkán ájulással, átme­neti eszméletvesztéssel te­tőző gyengeség jelei. ORTUTAY L. GYULA Az orvosi vizsgálatok nem mutat­tak ki szervi elváltozást, a kórhá­zi gyógyszeres kezelés pedig ha­tástalannak bizonyult. Míg nem a tartományi főváros, Kunming egészségügyi egyeteméről két pszichológus kereste fel az isko­lát, s miután hosszasan elbeszél­gettek a diákokkal, szinte kivétel nélkül valamennyiük állapota ja­vulni kezdett. Az esetről a napokban számoltak be a pekingi elmegyógyászati konferencián. A tanácskozás nagy sajtóvisszhangot váltott ki, ugyanis - kis túlzással - első íz­ben kimondták a szakértők, hogy az idegrendszeri zavarok, az el­mebetegségek fokozatosan, - megelőzve a fizikai betegségeket - az ország első számú egészség- ügyi problémájává váltak. A felismeréshez amolyan törté­nelmi adalék, hogy Kínában év­századokon át tabu témának szá­mított az elmebetegség. A pszi­chológia pedig a népi Kínában két évtizeddel ezelőtt még meg­vetett, nyugati burzsoá tudo­mánynak számított. Hszu Hao- jan professzor asszony - aki az Egyesült Államokban szerzett pszichiátriai végzettséget, s je­lenleg a pekingi Csinhua egyetem pszichológiai oktatási központját vezeti - a visszamaradottságot adatokkal jellemezte: miközben Kína drámai gyorsaságú szociális átalakuláson megy át a húsz éve kezdett gazdasági reform követ­keztében, az 1,3 milliárd lakosra mindössze 13 ezer pszichiáter jut. (Összehasonlításként: a 280 milliós Egyesült Államokban szá­muk meghaladja a 200 ezret.) A piacgazdaságra való átállás, a versenyhelyzet - amely már az is­kolákban kezdődik, s folytatódik az egyetemre való bejutással - az élet majd valamennyi területére kihat, s olyan stressz légkört hí­vott életre, amelyre sem a társa­dalom, sem a közegészségügyi el­látás nem volt felkészülve. „Amikor Angliában a XIX. szá­zadban végbement az ipari forra­dalom, ugyancsak sokkhatású volt az emberekre, ám Kínában most még rosszabb a helyzet, mert egy időben tetőzik számos változás” - állította. Az egyik drá­mai mutató, hogy Kínában éven­te legalább kétmillióan követnek el öngyilkossági kísérletet, ame­lyekből több mint 250 ezer vég­ződik halállal - közölte a konfe­rencián Csai Su-tao professzor. A kínai egészségügyi minisztérium adatai szerint 100 ezer lakosra 22 öngyilkosság jut. Ezzel az ország a világátlaghoz közelít, amennyiben a mutató magasabb, mint az USA-ban, Ka­nadában, avagy Nagy-Britanniá- ban, ám alacsonyabb, mint Ma­gyarországon, Litvániában és az észak-európai országokban - hangzott el. Kínában ugyan erős a konfuciá­nus hagyomány, miszerint az utód az éíetét a szülőktől kapta, s ezért azt meg kell őrizni, ám a XX. századtól kezdve egyre ko­molyan társadalmi problémát je­lent az öngyilkosság, s ezen a ten­dencián csak súlyosbított az utóbbi két évtized változása. Hiá­ba a gazdasági fejlődéssel páro­suló látványos életszínvonal emelkedés. Viszonylag rövid ideje vált elfo­gadottá Kínában az öngyilkossá­gok kutatása. Csai Su-tao - akit a téma egyik legelismertebb sza­kértőjeként tartanak számon - mostani előadásában azt fejteget­te, hogy egyrészt vidéken, ahol viszonylag könnyen hozzá lehet jutni mérgező vegyszerekhez, másrészt a nők körében nagyobb az öngyilkossági hajlam. Ez utób­bit tanúsította egyébként a Világ­bank és a Harvard University 1996-ban végzett felmérése. A vi­lágon előforduló női öngyilkossá­gok 50,6 százaléka Kínában tör­ténik, miközben a lakosság a vi­lág népességének csak 21 száza­lékát teszi ki. Jin Da-kui egészségügyi minisz­terhelyettes szerint Kína 1,3 mil­liárd főnyi lakosságából 16 milli­óan szenvednek különféle elme- betegségektől. A mentálhigiénia szempontjából majd 30 millió 17 éven aluli gyerek mutat különféle magatartásbeli problémát. Igen magas a depressziósok aránya is a felnőtt korú lakosságban - hangzott el. A hozzászólók emlí­tették az alkoholizmust és a kábí­tószer-fogyasztást is az öngyil­kosságok egyik fontos magyará­zataként. A szakértők tartanak attól is, hogy további kihívást okoz majd a társadalomban az „egyke” korszak, az elkényezte­tett gyerekek beérése. Az iskolaé­rett gyerekek egyharmada mutat különféle lélektani torzulást. A pszichológiai tanácsadás lema­radt az igényektől. így a meg­előző terápia, illetve válságkeze­lés egyelőre csak néhány nagyvá­rosban jelent meg szervezett, ál­lami egészségügyi szolgáltatás­ként - ismerte el Csai Su-tao pro­fesszor, aki Kínában elsőként 1991-ben Nan-csingban hozott létre öngyilkosságokra szakoso­dott terápiás intézetet. A gondokat tetézi, hogy a kínai egészségügyi rendszer is átalaku­lásban van, „piacgazdasági szem­lélet” érvényesül, magyarán fi­zetni kell a szolgáltatásokért, mi­közben a társadalombiztosítási rendszer még csak gyerekcipőben jár. Egyórás pszichológiai tanács­adás az állami rendszerben - már azokon a helyeken, ahol ilyen van - 30-50 jüanba (1 jüan kb. 6 ko­rona) kerül, amit nagyon sokan nem tudnak megengedni maguk­nak, tekintettel az évi 3000 jüan körüli országos átlagjövedelem­re. Az utóbbi időben gomba módra szaporodnak a privát pszicholó­giai tanácsadó klinikák, itt vi­szont már jóval nagyobb az ár. Egy szűk, gazdagabb rétegben kezd sikk lenni pszichológushoz járni. Az egészségügyi hatóság­nak nincs sem ereje, sem elég szakértője, hogy ellenőrizni tud­ják a magánközpontok szakmai színvonalát, azokat egyelőre üz­leti vállalkozásokként kezelik, te­hát az egyedüli kritérium, hogy adózzanak - hangzott el a konfe­rencián. A kérdőjelek ellenére az elme­gyógyászok, pszichiáterek üdvö­zölték azt a tényt, hogy mind szé­lesebb körben kezdik fel- és elis­merni az ideggyógyászati, pszi­chológiai kezelés, tanácsadás szükségességét, ami önmagában is a szociális fejlődést, változást tanúsítja azzal a korábbi felfogás­sal szemben, amely csak a fizikai betegséget ismerte el. Peking, 2001. november Beszélgetés Tóth Tiborral, a megye elnökjelöltjével időszerű témákról Mit hoz a közigazgatás reformja a lakosság számára? A közigazgatás reformja és a megye kialakítása na­gyobb hatáskört biztosít a régiónak, ezzel na­gyobb függetlenséget is. A legfontosabb ebben az, hogy a kulcsproblémákat itthon, közvetlenül Nyitra megyében oldhatjuk meg. A központosítás egyszerűen nem felel meg. A központban, Pozsony­ban csak közvetve ismerik meg a problémákat, nem értik meg tökéletesen a nehézségek lényegét, ezért nem választhatnak helyes, objektív megol­dást. Az adott régióban a lakosság ismeri saját gondjait, pontos értesüléseik vannak róluk és saját tapasztalataik velük. A megyében jelentősen meg­változik a döntések és az igazgatás helyzete. Első­sorban az állami pénzek elosztásának változásával függ össze. A Szlovák Köztársaság jelenleg azok kö­zé az országok közé tartozik, amelyek viszonylag kismértékben járul hozzá a falvak és városok ön- kormányzatának kiadásaihoz. Ezek évente 5,3 milli­árd koronát tesznek ki. A központi gazdálkodás megszüntetése után a falvak költségvetése 28% - kai emelkedne, ami azt jelentené, hogy az állami költségvetésből 12,1-ről 15,2%-ra emelkedne a fal­vak kiadásaira szánt összeg. Végre a régió fejlesz­tését a lakosság a saját kezébe vehetné. Csakis ők dönthetik el, kit választatnak képviselőjükké azok közül, akiket ismernek. Az elért eredmények a legjobb ajánlólevél a jelöltek számára. Hogy a köz- igazgatási reform eredményes legyen, a megye el­nökétől és képviselőitől alkotó és haladó együtt­működést várnak el. Az önkormányzatban eltöltött sok éves munkám alatt megtanultam különböző csoportok munkáját össekapcsolni és így irányítani őket, hogy az eredmény a lakosság javát szolgálja. Továbbra is ilyen irányban szeretnék haladni. Az együttműködés a legjobb munkamódszer, amely a régió javát szolgálja. A megyeelnöknek mekkora hatásköre és milyen feladatai lesznek? A megye elnöke képviseli a megyét. A tulajdonjo­gi, munkajogi és egyéb viszonyokban jogalkotó szervként működik, dönt azokban a kérdésekben, amelyre az állam feljogosította a megyét, tehát a jogi és fizikai személyek jogairól és kötelességeiről dönt. Az elnök tevékenysége és feladata szorosan összefonódik a képviselőkkel való együttműkö­déssel. Ha viszont az elnök úgy véli, hogy a vezető­ség határozata megszegi a hatályban levő törvé­nyeket vagy a megye számára nem előnyös, meg­akadályozhatja hatályba lépését azzal, hogy nem írja alá. Hatalma természetesen nem korlátlan. Bár az elnök a törvényt nem köteles jóváhagyni, a veze­tőség az összes képviselő többségi szavazatával keresztülviheti a határozatot. A megye elnöke ke­zeli a megye pénzügyeit, a területgazdája lesz és jó gazdának kell lennie. Olyan gazdának, aki képes gazdálkodni a rendelkezésre álló eszközökkel és felhasználni a tartalékokat, ha az a lakosok érde­keit szolgálja. Rendkívül fontos, hogy a megyeelnö­köt támogassák az állam központi szervei, mivel a legnagyobb igyekezete ellenére néhány határoza­tot csak ott fogadhatnak el. A központi kapcsolatok nélkül nehéz dolgozni a régióban. Az állam- igazgatában eltöltött éveim alatt nem csak tapasz­talatokat szereztem, hanem a Kormányhivatal ve­zetőjeként fontos kapcsolatokra is szert tettem. A kapcsolataimat mindig a szűkebb hazám érdeké­ben használtam, és merem állítani, sikeresen. Az első ipartelep Verebélyen helyettem beszél, amely­nek terve a jelenlegi bürokrácia mellett lobbizás nélkül biztosan valamelyik hivatalnok fiókjában porosodna. A megye elnökének az alapfeladata, a saját régiója jólétéért és jogaiért kell harcolnia. VK-896

Next

/
Thumbnails
Contents