Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

2001-11-12 / 260. szám, hétfő

6 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 12. SZÍNHÁZ _________________POZSONY_________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida 19 ____________________KASSA____________________ TH ÁLIA SZÍNHÁZ: Kaviár és lencse 15 __________________KOMÁROM__________________ JÓ KAI SZÍNHÁZ: A kölyök (vendégjáték Pozsonyban) 19 MOZI ___________________POZSONY___________________ HV IEZDA: Kardhal (am.) 16.45, 18.45, 20.45 OBZOR: Amélie cso­dálatos élete (ír.) 15.45, 20.30 Az élet vonata (fr.-belg.) 18 MLADOSŤ: Balladák (cseh) 15.30,17.30,20 MÚZEUM: A sejt (am.) 19 CHARLIE CENTRUM: Amélie csodálatos élete (fr.) 18, 20.15 Evolúció (am.) 18 Lovagregény (am.) 20 Lázadók és szeretők (cseh) 18 Blöff (am.) 17 Brian élete (ang.) 20 ____________________KASSA____________________ DR UŽBA: Neveletlen hercegnő (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: Balla­dák (cseh) 16,18, 20 CAPITOL: Kardhal (am.) 15.45,18, 20.15 ÚS­MEV: Tudatlan tündérek (ol.-fr.) 14 Moulin Rouge (am.) 16,18,20 ________________DÉL-SZLOVÁKIA________________ LÉ VA - SLOVAN: A halál neve Engelchen (cseh) 19 A Száll a kakukk fészkére tette ismertté a rtevét Elhunyt Ken Kesey MTI-HÍR Eugene. Hatvanhat éves korában szombaton elhunyt Ken Kesey amerikai író, a világsikerű Száll a kakukk fészkére című regény szer­zője. Halálát májrákkal összefüg­gő komplikációk okozták. A félig indián származású Kesey Jack Kerouac, a beatnemzedék írója nyomán haladva vált az amerikai regényírás ismert alak­jává. Mindmáig legnagyobb hatá­sú regénye 1962-ben jelent meg, ebben az elmegyógyintézet bete­geivel szemben alkalmazott ter­rort bélyegzi meg. A regényből film is készült Milos Forman ren­dezésében, és alkotását színpa­don is bemutatták. Kesey Olykor egy nagyszerűbb ötlet című, 1964- ben megjelent regényével, amely a Kakukkfészekhez hasonlóan láza­dó hangvételű volt, nem aratott Ken Kesey 1935-2001 (ČTK/AP) akkora sikert. Magyarul legutóbb a kilencvenes években jelent meg könyve, a Hajósének című. VII. Nógrádi Pedagógus Találkozó Füleken Reform és iskola ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Fülek. A környékbeli iskolák és óvodák pedagógusai minden ko­rábbit meghaladó létszámban vet­tek részt szombaton a VII. Nógrádi Pedagógus Találkozón, melyet a Szülőföld Polgári Társulás rende­zett. Az Illyés Közalapítvány, a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Szö­vetségének Területi Választmánya, valamint a környező települések önkormányzatai támogatásával lét­rejött találkozót Bolia Károly, a füleki alapiskola igazgatója nyitotta meg, beszédében üdvözölte az ér­deklődők egyre bővülő körét és kö­szöntötte a megjelent vendégeket, többek közt Szigeti Lászlót, az okta­tási minisztérium államtitkárát és Hodossy Gyulát, a Katedra Alapít­vány igazgatóját. Szigeti László fel­szólalásában az önszerveződési fo­lyamatok és a pedagógus-közössé­gek közti szellemi hidak kiépítésé­nek pozitív jelenségére mutatott rá. A résztvevők hazai és magyarorszá­gi szakemberek előadásait hallgat­hatták meg. Elsőként Bagdy Emőke budapesti pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára A pedagógus lelki egészsége című előadása hangzott el, melyben a stressz-szabályozó eljárásokat is­mertette. Őt Merényi Zsuzsanna, a Budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára követte a tanu­lás folyamatát elősegítő gyakorlati útmutatásaival. A meghirdetett programtól eltérően Bordás Sándor távolléte miatt Stredl Terézia pszi­chológus előadását kisérhették fi­gyelemmel a jelenlevők, melyben a magatartászavarok lehetséges oka­it boncolgatva rámutatott a család és az iskola értékrendjének konflik­tusára is. A délutáni események két helyszínen folytatódtak tovább. A Magyar Közösségi Házban Szabó Edit szenei óvónő az óvodai moz­gásfejlesztő játékok szerepét hang­súlyozó előadásával, a kultúra há­zában pedig László Béla tanszékve­zető tanár A szlovákiai magyar pe­dagógusképzés távlatai című be­számolójával, melyben kijelentette, magyar nyelvű felsőoktatásra egy­értelműen szükség van, hisz a meg­szerzett érettségi önmagában nem biztosíthatja a magyar nyelvű kul­túra fennmaradását. A közigazga­tási reformok és az oktatásügy ösz- szefüggéseiről Zachariáš István, Szepsi polgármestere szólt, össze­foglalóját Fodor Attila, az SZMPSZ alelnöke és Csúsz Péter, a Losonci Járási Hivatal elöljáró-helyettese hozzászólásai kísérték. Zachariáš István egyebek mellett felhívta a fi­gyelmet: az iskolai önkormányzat­oknak, az ún. iskolatanácsoknak a törvény által meghatározottnál ki- teijedtebb hatáskört kellett volna kapniuk. Fodor Attila részletesen elemezte az oktatásügyet érintő, közeljövőben bekövetkező változá­sokat. A zárszót megelőző vitában Fülek polgármestere is felszólalt, a helyi érdekek képviseletében az ön- kormányzatokra átruházott hatás­köröket érintő kritikáját fogalmazta meg. A jó hangulatban megtartott rendezvény végén Bolia Károly bi­zakodását fejezte ki a nógrádi peda­gógustalálkozó jövőjét illetően, (érvé) Hazai Attila novellái legtöbbször a normalitás és az extremitás közti határon egyensúlyoznak A szöveg mint provokáció Hazai Attila kétségkívül az utóbbi évek magyar irodal­mának egyik legellentmon­dásosabb egyénisége: ponto­sabban nem Hazai Attila, az életrajzi szerző ellentmon­dásos, hanem a szövegei (gondoljunk csak a Bán Zol­tán András és Farkas Zsolt között lezajló éles vitára a Holmi hasábjain), illetve a Hazai-szövegek felé irányuló recepció, Hazai Attila szöve­geinek olvasásai rejtenek magukban olyan ellentmon­dásokat, amelyek megvála­szolása az olvasó számára saját értékhierarchiájának tudatosításával kecsegtet. NÉMETH ZOLTÁN Míg egyes kritikusok számára Ha­zai Attila írásai pongyolák, nar- cisztikusak, sőt Hazai olyan szem­fényvesztő dilettáns író, aki ki­használva a ’90-es évek kritikai és irodalmi életének ellentmondásait vívott ki bizonyos fokú (el) ismert­séget, addig más olvasói, értelme­zői számára Hazai a magyarorszá­gi minimalizmus egyik legnagyobb alakja, akinek írásaiban a ’90-es évek alternatív vagy műanyag kul­túrájára ismerhetünk. Hazai Attila eddigi köteteiben - Fe­ri: Cukor Kékség, Szüvia szüzessé­ge, Budapesti skizo, Soros Feri: A világ legjobb regénye - olyan ala­kok és helyzetek bukkannak elő, amelyek a ’90-es évek frissen kiala­kuló magyar fogyasztói társadal­mára utalnak: újgazdag vállalko­zók, könnyűdrogokkal élő, éjszaká­zó egyetemi ifjak, rockzenészek, ta­karékos, elszegényedő nyugdíjasok a novellák szereplői. Bár meredek­nek tűnik, megkockáztatható, hogy a jelenlegi magyar prózairodalmat tekintve Hazai írásaiban találkoz­hat az olvasó a leginkább azonosít­ható módon a küencvenes évek ma­gyar társadalmának kasztjaival. Va­gyis mindvégig ott kísért a Hazai­novellák olvastán az az érzés: ezek az írások nem jöhettek volna létre a ’90-es évek Magyarországa nélkül, ott van mögöttük ennek az évtized­nek a levegője, életérzése. Tény azonban az is, hogy Hazai majd minden írása valamiképpen a megszokottat támadja, fenntart­va egyfajta anarchisztikus jelen­téstartományt szövegeiben. Ä ma­jommal lefolytatott közösülés megjelenítése (Szex a nappaliban) éppúgy teret adhat az elutasító ol­vasói attitűdnek, mint A szar című opusz, amely a szar büdösségének problémájára keresi a választ 21 sorban, vagy Az ötlet című, Ör­kény-egypercesekre reflektáló szö­veg, amely érdektelen információ­ival nem is annyira az abszurd, iro- nikus-groteszk ^jelentéstartomá­nyokat szólaltatja meg, hanem in­kább az üres kód abszolút uralmát terjeszti ki a szöveg fölé. Hazai prózái minduntalan azzal a kérdéssel szembesítenek bennün­ket, hogy mit várunk el az iroda­lomtól, milyen elvárásokkal közelí­tünk a művészet, a szépirodalmi szöveg felé. Azért provokatívak ezek az írások, mert több értelem­ben is a határokon helyezkednek el. Nemcsak arról van szó, hogy ezek a novellák keverik a magas és az ala­csony irodalom regisztereit, hanem arról is, hogy sokszor próbára te­szik olvasójukat. Talán nem túlzás az a megállapítás sem, hogy Hazai novellái a határokon helyezkednek el. Legtöbbször a normalitás és az extremitás közti határon egyensú­lyoznak, az elvárhatóság, az ígéret, illetve a beteljesülhetetlenség témá­it variálják. Nyugodt, laza stílusa - annak ellenére, hogy a szereplők lelkiállapota zaklatott lehet - egy­fajta cinizmust közvetít: nyugodt, laza őrületet. Ezzel a cinizmussal veti alá kísérleteknek a szereplőket: mi történik akkor, ha Irma néni le­ejti a kukoricakonzervet, ha Karcsi bácsi leejti a kolbászt, ha Pötyi ki­esik a mikrobuszból, ha Árpi állja a szavát... Ezek a különös kísérletek általában parodisztikus jellegűek, s csak a kísérlet tematizálásában em­lékeztetnek a naturalista analízisre, a zolai kísérleti regényre. Néha sa­játos kémia lengi körül a Hazai-szö­vegeket, belső folyamatok kémiája, manipuláció a különféle drogok­kal; az Egy vérrög története viszont teljes egészében a Hazai-féle kém­iának, kémiai látásmódnak van alá­vetve. Hazai szövegeivel szembesülve folyton felvetődhet a kérdés: miért fontos ezt olvasnunk? Miért olvas­suk ezt még mindig? Gyakran tel­jesen érdektelen témák, didakti­kus és leíró részek váltakoznak egymás után. S ilyenkor ott érez­zük a narrátor örömét, ahogy élve­zi, hogy pertraktálhatja olvasóját. Mintha Hazai írásainak nem lenne érdekük, hogy az irodalmiság, a kánon, a hatalom folytatásai le­gyenek, mint a megszokott szép- irodalmi szövegek. Innét érezhető Hazai szövegeinek irodalomelle­nes éle: az önmagába írt non- konformitás trópusa. Ez az a tró­pus, amely szinte minden szöveg­ben jelen van: a provokáció retori­kája. Nem túlzás tehát azt állítani: csak az válik Hazai bennfoglalt jó olvasójává, aki képes kitenni ma­gát e szövegek provokációinak. (Hazai Attila: Szex a nappaliban, Balassi Kiadó, Budapest, 2000) Los Machos-koncert Amerika kedvencei - a hollywoodi álomgyár Billy Crystal görbe tükrében Ami a csillogás mögött van Dzsesszrock a Hysteria Pubban Pozsony. A Hysteria Pubban ad koncertet szerdán 20.30-tól a Los Machos együttes. Az instrumentá­lis dzsesszrockot és funkyt játszó alkalmi formáció ismert magyar- országi és hazai zenészekből áll. A Los Machos gitárosa Alapi István (Edda), basszusgitárosa Koós László. (Tátrai Band), billentyűse Ján Koščo, dobosa pedig Petrusz Gyula, (m-t) Jelenetek egy házasságból Bemutató a Kis Színpadon Pozsony. Szombat este mutatták be a Kis Színpadon a Jelenetek egy házasságból című darabot, amely a világhírű svéd rendező, Ingmar Bergman azonos című té­vésorozata alapján készült. A férfi és nő bonyolult kapcsolatát elem­ző művet Vladimír Strnisko ren­dezte, a főszerepet Anna Javorko- vá és Jozef Vajda alakítja. A továb­bi szerepekben Richard Stankét, Viera Strniskovát, Michaela Čobe- jovát és Éva Mária Chalupovát lát­hatja a közönség. Ingmar Bergman filmje - Liv Ull- mann-nal és Erland Josephsonnal a házaspár szerepében - a hetve­nes években nagy visszhangot váltott ki. A svéd filmmágus mes­teri lélek- és jellemábrázolást nyújt benne, a történetekbe saját élettapasztalatait is belekompo­nálta. (tasr) MISLAY EDIT Bár Billy Crystal, a neves amerikai színész, rendező, producer azt nyi­latkozta, hogy a harmincas-negy­venes évek tengerentúlon készült romantikus filmjei inspirálták az Amerika kedvencei című vígjáték megírására, a nyilvánosság érdek­lődését valószínűleg inkább az kel­tette fel már a bemutató előtt, hogy a film története - vagy leg­alábbis amennyit megfelelően adagolva kiszivárogtattak belőle - kísértetiesen emlékeztet a Holly­wood egyik álompárjának kikiál­tott Tom Cruise és Nicole Kidman magánsztorijára. Az Amerika kedvenceinek fősze­replője ugyanis szintén egy sztárpár, Gwen (Catherine Zeta- Jones) és Eddie (John Cusack), akik közös, garantáltan happy endes filmjeikkel hódítják meg a közönséget. A szerelemnek azon­ban az életben vége szakad, a ra­jongókat teljesen lesújtja kedven­ceik szakítása. (Hogyan is képzelik ezt, amikor olyan jól mutatnak együtt?!) Van még ugyan egy kö­zös filmjük, amely bemutatóra vár, de ki lesz rá kíváncsi, ha az „élet­ben” a csodálatos Gwen és Eddie már nem tartoznak össze. A kasz- szát azonban meg kell tölteni, így Gwen és Eddie producerére hárul a feladat, hogy mentse a menthe­tőt, felkeltse a nyilvánosság meg­fogyatkozott érdeklődését, és abba az illúzióba ringassa a közönséget, hogy a sztárpár ismét együtt van, dúl köztük a szerelem. Ä kétség- beesett producernek (Billy Crystal) Kiki, Gwen húga (és egy­ben mindenese, lótifutija) próbál segíteni meggyőzni a volt partne­reket, hogy legalább néhány napig hajlandóak legyenek az egymásra talált szerelmeseket játszani. Bár természetesen nem kell min­dent készpénznek vermi, amit a vásznon látunk, hiszen „ez csak egy mozi”, az Amerika kedvencei rokonszenves öniróniával tálalja a hollywoodi csillogás árnyoldalait. Mindenki megkapja a magáét: az egocentrikus, szeszélyes sztár, a pénzhajhász stúdióvezető, a bot­csinálta asszisztens, a gátlástalan, a siker érdekében minden eszközt bevető producer, a művészi ambí­ciókat dédelgető rendező, a lelki megtisztulást hirdető, ám az anya­giakat sem megvető guru, a holly­woodi karrierre törő latin szerető. Talán csak Kiki, a hollywoodi civil ússza meg fricska nélkül, igaz, hogy ót Julia Roberts játssza. De hát a jól bevált recepteket - a si­kert garantáló sztárokat - akkor sem lehet megkerülni, ha éppen az álomgyár világának a fricskázása a téma. Nem valószínű, hogy jövőre Oscar- esélyes lesz Joe Roth rendezése, hiszen csupán egy nézhető, eleinte ugyan kicsit vontatott, ám később „beinduló” vígjátékot készített. De amikor majd a díjkiosztásra vonul­nak a sztárok, megnyerő mosollyal bűvölve a fényképezőgépeket és a kamerákat, biztosan eszünkbe jut Gwen (Catherine Zeta-Jones) mo­solya - és ami mögötte van. Az összecsapás elkerülhetetlen. Hector (Hank Azaria), a „latin szerető" és Eddie (John Cusack), az elhagyott férj. (Fotó: Itafilm)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents