Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-12 / 260. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 12. Gazdaság és fogyasztók |f| A lebegő árfolyamok okozta bizonytalanságok kiküszöbölése évtizedek óta foglalkoztatja az európai politikusokat Kis lépésekkel az euró felé Az euró emblémája (Archívum) Az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak kormányai az elmúlt évtizedekben rendre megpróbálkoztak beavatkozni a valutaárfolyamok szabad ingadozásába. Az efféle politika azonban többször balul ütött ki, és az árfolyamokért folytatott harcban a központi bankok húzták a rövidebbet. GÁL ZSOLT A Bretton Woods-i rendszer 1973-as összeomlása után a nyugati kapitalista világ pénzügyi rendszere a lebegő valutaárfolyamokon nyugodott. Ez azt jelentette, hogy a pénznemek egymáshoz viszonyított árfolyamát a piaci kereslet és kínálat szabta meg. A nemzetközi pénzpiac szereplői szabadon váltják be, adják és veszik a különböző valutákat, amelyek árfolyama percről percre változik. Máig így alakul például az amerikai dollár és az euró egymáshoz viszonyított árfolyama. A kormányok és a központi bankok természetesen nem mondtak le arról, hogy befolyásolhassák a fizetőeszközök árfolyamát. Erre lehetőségük is van a költségvetési- és kamatpolitika, valamint a pénzkibocsátás szabályozásán keresztül. Gyakran kerül sor több központi bank összehangolt akciójára is, amelynek célja valamely pénznem árfolyamának módosítása a nemzetközi pénzpiacon. (Ezt a valuták felvásárlásával, illetve piacra dobásával próbálják elérni.) 1973 után azonban arról végleg lemondtak a kormányok és a nemzeti bankok, hogy - az aranystandardhoz vagy a Bretton Woods- i rendszerhez hasonlóan - minden nyugati valuta egymáshoz viszonyított árát egy meghatározott szinten rögzítsék. Ha minden nyugati ország nem is, az Európai Gazdasági Közösségbe (EGK, az Európai Unió elődszervezete) tömörülő államok azért megpróbálkoztak árfolyampolitikájuk összehangolásával. Ennek céljából hozták létre 1979-ben az Európai Monetáris Rendszert (EMR). Legfőbb feladata az EGK- tagállamok valutái egymás közötti árfolyamváltozásainak szűk sávokba terelése volt. Az EGK pénznemeinek árfolyamai legfeljebb plusz-mínusz 2,25%-kal módosulhattak. Ha valamely fizetőeszköz túllépett ezen a +/- 2,25%-os „sávon” (ennél nagyobb mértékben erősödött vagy gyengült meg), akkor a jegybankok beavatkoztak. Az EMR hasonlított a Bretton Woods-i rendszerhez, azzal a különbséggel, hogy a tagállamok központi bankjai nem akkor avatkoztak be, ha a rögzített árfolyamok elmozdultak, hanem ha az árfolyamok 2,25%-nál nagyobb mértékben mozdultak el a megadott szinttől. A monetáris rendszer célja a gazdasági tervezés kiszámíthatóságának biztosítása volt. Az EGK tagállamai szabadkereskedelmi övezetbe tömörültek, a kereskedelem fejlődését azonban akadályozhatta a valutaárfolyamok túlzott ingadozása. Például, ha egy német gyár a francia piacra termel, és a német márka értéke túlzottan megnő a francia frankhoz képest, akkor a gyár termékei Franciaországban megdrágulnak és eladhatadanná válnak. Honnan is tudhatná egy cég, hogy az elkövetkező években miként alakul a valuták árfolyama? Befektessen-e a termelésbe és terjeszkedjen egy másik ország piacán, vagy ne? Ha azonban biztos abban, hogy az árfolyamok alig változnak (erre jelent garanciát az EMR +/- 2,25%-os sávja), akkor bizonyára beruház és növeli a termelést, s ez jótékonyan hat a gazdasági növekedésre. Ez a logika vezetett a monetáris rendszer létrehozásához. Az árfolyamsávoknak ugyanaz a problémája, mint a rögzített árfolyamoknak volt. Csak akkor működőképeA monetáris rendszer célja a kiszámíthatóságának biztosítása volt. sek, ha a rendszerben részt vevő országok nagyjából azonos gazdasági kondíciókkal rendelkeznek. Az európai gazdaság alapja a német gazdaság volt, a monetáris rendszer „gerince”, legfőbb és legstabilabb pénzneme pedig a német márka. A német központi bank monetáris politikájának meghatározásakor azonban nem vette figyelembe az egész európai gazdaságot, hisz Németországra koncentrált. Végül is ez vezetett az EMR 1992-93-as összeomlásához. Ekkor Németország épp az újraegyesítés terheit nyögte, a kormány megemelte kiadásait, hogy százmilliárdokat pumpálhasson a keleti tartományokba. Beindult az áremelkedés. A Bundesbank azzal próbálta megfékezni az inflációt, hogy felemelte a kamatlábakat, s ezzel gyakorlatilag megemelte a márka értékét. Az EMR többi tagországa komoly düemma elé került. Ha a megígért 2,25%-os sávon belül akarták tartam az árfolyamokat, akkor nekik is kamatemelést kellett végrehajtaniuk. Csakhogy gazdaságaik épp gyengélkedtek, így alacsonyabb kamatokra lett volna szükségük, hogy élénkítsék a termelést. A központi bankok és kormányok váltig állították, hogy fenntartják valutáik értékét és a 2,25%-os sávot nem adják fel. A piac szereplői azonban nem hittek nekik. Lehetetlennek tartották, hogy a kormányok és a jegybankok hosszú távon fenntartják a magas kamatokat, és túlértékelik valutáikat - károsítva ezzel a hazai gazdaságukat - csak azért, hogy betartsák az Európai Monetáris Rendszerben előírt sávokat. A valutaspekulánsok - köztük Soros György - arra .játszottak”, hogy a nyugati országok felhagynak azon próbálkozásaikkal, hogy fenntartsák valutáik értékét a német márkával szemben, és hagyják leértékelődni pénzeiket. 1992 szeptemberében a Bank of England nagyot emelt a kamatokon és 30 milliárd dollárt költött az angol font megvédésére, hasztalanul. Végül is a spekulánsoknak lett igazuk. A kormányok sorra értékelték le valutáikat: az angol fontot, az olasz lírát, a spanyol pesetát, a portugál escudót (6-11% közötti mértékben). Ezzel az Európai Monetáris Rendszer 2,25%-os sávjai összeomlottak. Nagy-Britannia és Olaszország ki is lépett a rendszerből, a fontsterlinget és a lírát csak 1996-ban vezették oda vissza. A spekulánsok természetesen nem jártak rosszul, Soros György („az ember, aki romba döntötte az angol nemzeti bankot”) befektetési alapja például egymilliárd dollárt kaszált a font elleni „fogadáson”. 1993 augusztusában aztán a franciák is bedobták a törülközőt. Bár a párizsi jegybank 300 milliárd frankot költött arra, hogy a frank ne veszítsen értékéből a márkával szemben, ellenállása hasztalan volt. 1993 nyarán az Európai Monetáris Rendszerbe tömörült országok a válságra való tekintettel feladták a keskeny sávokat, és egy 15%-os lehetséges árfolyamingadozásban állapodtak meg. Ezzel gyakorlatilag visszatértek a lebegő árfolyamok rendszeréhez. A tanulság: a valutaárfolyamok csak addig tarthatók, amíg a mögöttük húzódó gazdaságok azt lehetővé teszik. Az EMR csúfos összeomlása sem vette el a kedvét az EU kormányainak attól, hogy kiküszöböljék az árfolyamingadozások negatív hatásait. Ha ez nem sikerült az árfolyamsávokkal, sikerülhet egy közös európai valuta létrehozásával. Az euróról szóló sorozat következő része a közös európai valuta létrehozásának okaival és körülményeivel foglalkozik. Az Európai Unió egyes országaiban ismét felmérik a fokozott figyelmet érdemlő területeket Bővült a versenyképességi mutatók száma ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Brüsszel. Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta, hogy mely gazdasági mutatók felhasználásával méri fel azokat az eredményeket, melyeket az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává válásának folyamatában eddig elért. A célkitűzést az EU állam- és kormányfőinek 1999-es, lisszaboni csúcstalálkozóján fogalmazták meg, és a megvalósulás ellenőrzére szolgáló indikátorok listáját második alkalommal készítették el. A tavalyi listát kilenc új jelzőszámmal bővítették ki, nyolcat azonban elhagytak. A foglalkoztatás, az innováció és kutatás, a gazdasági reform, a szociális kohézió, valamint a fenntartható fejlődés gazdasági aspektusainak területeit így most egyenként 6-6 indikátor segítségével értékelik. A jövő tavasszal Barcelonában megrendezendő uniós csúcstalálkozóra készülő összefoglaló jelentés már ezeket a jelzőszámokat tartalmazza majd. A bizottság közleménye szerint a mutatók lehetővé teszik azoknak a területeknek a feltérképezését, amelyek fokozott figyelmet érdemelnek. Segítségükkel összehasonlíthatóvá válik a tagállamok, illetve más fejlett gazdaságok teljesítménye, ez pedig ösztönzőleg hathat az uniós kormányok reformtörekvéseire. A legfontosabb változást az Európai Tanács 2000 júniusában, Göteborgban megtartott csúcstalálkozójának eredményeképpen a fenntartható fejlődés környezeti szempontjait elemző új indikátorok listára kerülése jelenti. Ezek a klíma- változásról, a közlekedés fejlődéséről, a közegészséget veszélyeztető tényezőkről, illetve a természeti erőforrások felhasználásáról adnak képet. Felmérik ezen túl a férfiak és nők fizetésében mutatkozó eltérés mértékét, a munkakörülményeket, a tudományos és technológiai doktori fokozatok számát, valamint az infrastrukturális iparágak piaci szerkezetét is. (VG) Néhány élelmiszer átlagos fogyasztói ára (kgr liter, darab) 45 hét Kerület Marhahátszín Sertéscomb (csont nélkül) Sertésoldalas Fagyasztott csirke aprólékkal • Friss tojás Zacskós félzsíros tej Vaj (250 g) Köménymagos kenyér (1 kg-ig) Péksütemény (70 g-ig) Kristálycukor Pozsony 179,00 188,00 105,00 80,00 2,80 17,00 32,50 23,50 1,60 30,00 Nagyszombat 175,55 186,43 91,60 82,30 2,95 15,03 29,35 19,13 1,28 25,73 Trencsén 179,97 184,39 105,29 80,90 3,00 15,16 28,80 21,46 1,45 26,81 Nyitra 179,22 192,64 103,99 79,64 2,98 15,88 28,73 22,53 1,57 26,32 Besztercebánya 173,95 191,32 105,30 80,30 2,75 15,77 27,35 21,05 1,28 25,58 Zsolna 175,00 194,40 103,20 87,00 2,96 17,02 28,60 19,74 1,40 28,62 Kassa 194,24 200,64 108,14 79,82 2,60 15,38 25,18 22,32 1,48 27,05 Eperjes 171,64 191,59 102,32 79,55 2,86 14,82 27,58 21,85 1,54 26,55 Szlovákia 178,57 191,18 103,10 81,19 2,86 15,76 28,51 21,45 1,45 27,08 TANÁCSADÓ Megszűnt közös bérlet N. M.: Férjemmel szövetkezeti lakásban éltünk, mely még nem került a tulajdonunkba. Válásunk után a bérleti jogot a bíróság nekem és a gyermekemnek ítélte meg. Volt férjem a lakás rá eső részének piaci értékét követeli tőlem, de mivel nekem nincs pénzem, engem és gyermekünket akarja küakoltatni. Köteles vagyok-e fizetni neki, és pótlakást kell-e biztosítanom számára? BERNÁTH SZILVIA AbbóLaz alapállásból indulunk ki, hogy Ön és a férje a szövetkezeti lakás közös bérlője volt. Amennyiben a szövetkezeti lakást az egyik házastárs még a házasság megkötése előtt szerezte, válás esetén a közös bérlet automatikusan megszűnik és a bérleti jog kizárólag arra a há- . zastársra száll át, aki a lakáshoz a házasság megkötése előtt hozzájutott. Ilyen esetben az elköltözni kényszerülő házastársnak a törvény szerint pótszállásra keletkezik joga, ám a bíróság a körülményeket mérlegelve dönthet úgy is, hogy pótlakást kell biztosítani számára. Ha nem az előbbi helyzet áll fent, és a felek nem tudnak egymás közt megegyezni, akkor a közös bérlet sorsáról a bíróság dönt, amely meghatározza, hogy melyik volt házastárs mint szövetkezeti tag lesz a továbbiakban a lakás kizárólagos bérlője. A lakást elhagyó félnek pótlakásra van joga, hacsak a bíróság úgy nem rendelkezett, hogy pótszállás is elegendő a számára. Leveléből nem derül ki, melyik esetről van szó, mivel azonban Ön azt írta, hogy a bíróság a bérleti jogot Önnek ítélte meg, egyúttal feltehetőleg döntött a pótlakás kérdéséről is. Ha a pótlakás biztosításától (ez lehet akár albérlet is) számított harminc napon belül férje indok nélkül elutasítja az erről szóló szerződés aláírását, a pótlakáshoz való további joga megszűnik. Önnek semmiképp nem kell férjét a lakás árának feléből kifizetnie, hiszen a közös bérlet megszüntetésével Ön még nem vált a lakás tulajdonosová. Amennyiben férje nem fizeti a gyermek részére megítélt tartásdíjat, forduljon a lakhelye szerintijárási hivatal gyermekvédelmi osztályához, ahol ez ügyben eligazítják Önt. A szerző a Csekes, Világi, Drgonec és Társai ügyvédi iroda munkatársa GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK Magánbankok Iránban Dubai. Több mint tíz év szünet után rövidesen ismét működnek magánbankok Iránban. Erre egy tavaly elfogadott törvény adott lehetőséget. Két bank - melyek helyi ipari csoportok pénzéből állt fel - heteken belül elkezdheti tevékenységét. Az országnak tíz állami tulajdonú bankja van, ezeket rendre érik bírálatok korszerűtlenségük, gyenge minőségű szolgáltatásaik miatt. Egykor számos magánbank működött az országban, de a sah rendszerének megbuktatása után 1979-ben mindet államosították. (MTI) Új főcímcsoport a „biz" Sterling. Az amerikai NeuLevel cég megnyitotta az új „biz” főcímcsoport internetes regisztrációját. A cég közlése szerint már 160 ezer előzetes regisztrációt fogadtak el 150 országból. Az új végződés 15 éve a domain-rend- szer első kiterjesztése. A névhiányok miatt tavaly novemberben a .biz mellett további hat főcímcsoport indítását engedélyezték: köztük van a .name, amely magánszemélyek, és a .pro, amely foglalkozási csoportok számára jelent új névlehetőséget. (MTI) Kormányfők Európáról Brüsszel. A brit és a spanyol kormányfő szerint Európának gazdaságilag ugyanolyan egységesen kell szembenéznie a szeptemberi terrortámadások következményeivel, mint diplomáciai és politikai síkon. Tony Blair és Jósé Maria Aznar a Financial Timesban közölt közös cikkében úgy vélekedett: az EU-ban kevesebb felesleges szabályozásra lenne szükség. A két kormányfő is részben a közös európai valuta erejének tulajdonítja, hogy az euróövezetben nem rendítették meg a stabilitást a támadások gazdasági következményei. Az európai gazdaságnak most ki kell védenie a globális gazdasági lassulás és bizalomvesztés hatásait. (MTI) Veszteséges a Commerzbank Frankfurt. A tőzsde folytatódó gyengülése és a kockázati tartalékolás növelése veszteségbe sodorta az idei év harmadik negyedében a német Commerzbankot, amely Németország vezető pénzintézetei közül az egyetlen veszteséges. A július-szeptember időszakban a pénzintézet adózás előtti vesztesége 269 millió euró volt a tavalyi harmadik negyedévi 518 millió euró nyereség helyett. Adózás utáni nettó vesztesége 184 millió euró volt a tavalyi harmadik negyedévi 343 millió euró nyereség helyett. (MTI) Visszaesés a távközlésben Amszterdam. Nem tartja elérhetőnek a következő évekre jósolt, évi 10-15%-os bevételnövekménnyel számoló saját előrejelzését a holland KPN távközlési csoport. Elemzők szerint a gyors forgalombővülés időszaka a szektor összes vállalata számára már a múlté, a cégek és befektetőik is most már a profitra koncentrálnak, elsősorban a súlyos adósságok leépítése végett. A 22 milliárd eurós adóssággal küszködő KPN-nél éppen most van folyamatban egy átalakítási terv, s a cég a korábban elhatározott, 4800 fős leépítés felgyorsításáról tárgyal a szakszervezetekkel. A vállalat 2000 végén 45 ezer dolgozót foglalkoztatott. (MTI) VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben 2001 . november 12-én a Szlovák Nemzeti Bank árfolyamai alapján Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 42,980 Magvar forint (100) 17,179 Angol font 69,907 Német márka 21,975 Cseh korona 1,289 Olasz líra (1000) 22,197 Francia frank 6,552 Osztrák schilling 3,123 Japán ien (100) 40,052 Spanyol peseta (100) 25,832 Kanadai dollár 30,162 Svájci frank 29,255 Lengyel zlotv 11,865 USA-dollár 48,235
