Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-08 / 257. szám, csütörtök
14 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 8. Környezetvédelmi verseny Kassa. A Katedra Alapítvány rendezésében, az „Ismerd és védd” pályázat keretében került sor Kassán a Szlovákia védett növényeiről rendezett első környezetvédelmi verseny regionális döntőjére. A versenyt a nagykaposi Erdélyi János Magyar Tannyelvű Alapiskola Tokár Ingrid, Tokár Beáta, Magyar Gergely összetételű csapata nyerte. A 2. helyet ugyanazon iskola Magyar Beáta, Albert Anikó, Erdélyi Márta összetételű csapata szerezte meg. A 3. lett a Kassai Márai Sándor Magyar Tannyelvű Alapiskola csapata: Horváth Tímea, Štriho Tibor és Raéek Ádám. (ú) SZÍNHÁZ _________________POZSONY_________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Kaviár és lencse 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Két úr szolgája 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 2. (am.) 15.30,19.30 Amerika kedvencei (am.) 17.15,21 MLADOSŤ: Montmartre-i Amália (fr.) 15.15,17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Montmartre-i Amélia (fr.) 18, 20.15 Evolúció (am.) 18 Lovagregény (am.) 20 Lázadók és szeretők (cseh) 18 Blöff (am.) 17 Brian élete (ang.) 20 Vadállatok pavilonja (szí.) 19.30 KASSA DRUŽBA: Neveleden hercegnő (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Balladák (cseh) 16, 18, 20 CAPITOL: Kardhal (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Tudatlan tündérek (ol.-ff.) 14 Moulin Rouge (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA-JUNIOR: JurrasicPark 2. (am.) 16.30, 19 Jellem (hol.) 19 GYŐR PLAZA: A.I. - Mesterséges értelem (am.) 13 Corelli kapitány mandolinja (am.-angol-fr.) 20 Halálos iramban (am.) 13.15, 15.30, 1745, 20 Horrorra akadva 2 14, 16, 20 Jurassic Park 3. (am.) 14.15 Kardhal (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Kémkölykök (am.) 14 Kutyák és macskák (amerikai) 13, 14.45, 16.30, 18.15 Moulin Rouge (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Neveleden hercegnő (am.) 18, 20 A panamai szabó (am.-ír) 15.30, 17.45, 20 A sárkány csókja (am.- fr.) 16, 18 A szajré (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Tök állat (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Üvegtigris (magyar) 16.15, 18.15, 20.15 Jézus Krisztus Szupersztár a Miskolci Nemzeti Színházban Nyilvános főpróba munkanélkülieknek ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Miskolc. A Miskolci Nemzeti Színház társulata holnap Krámer György rendezésében mutatja be a Jézus Krisztus Szupersztár című világhírű rockoperát. A bemutató előtti nyilvános főpróba, immár ötödik éve, a munkanélkülieké, így volt ez tegnap este is. Hegyi Árpád Jutocsa, a színház igazgatója az ötlet születésével kapcsolatban elmondta, kétségbeejtő- nek találta, hogy egy városban élnek olyan színházszeretők, akik anyagi helyzetük miatt nem engedhetik meg maguknak a színházlátogatást. Ezért határozták el, hogy jelképes, 200 forintos összegért cserébe kinyitják a színház kapuit a „rászorulók” előtt. A munkanélküliszerdákat sokan vájják a városban. „Meg kell mondanom, hogy az egyik legjobb, leglelkesebb közönségünk ez a szerdai. Mindig telt házunk van, és mindig árad valami többletszeretet a nézőtérről. A munkanélkülieknek adott előadás kultikus első előadássá lett az idők során. Első találkozás egy különösen nyitott szívű közönséggel.” A színház pénztáránál nem kémek igazolást, mindenki kap jegyet, aki rászorultnak érzi magát, így az érdeklődők között bizonyára akadnak „bliccelők”, azaz álmunkanélküliek is, ám az igazgató szerint itt magáról a lehetőségről van szó, annak a lehetőségéről, hogy a színház mindenki számára hozzáférhetővé váljék. A Jézus Krisztus Szupersztárt tegnap telt ház előtt játszották, (juk) Pompa, fény, szabadság, szerelem: a Moulin Rouge a századforduló Párizsának fényözönéből is kiragyogott. Ebben a különös, elvarázsolt világban játszódik az ifjú költő, Christian (Ewan MacGregor) és Satine, a mulató csillaga (Nicole Kidman) szerelmi története. A Moulin Rouge című amerikai filmet már vetítik a hazai mozikban is. (Archívum) Új műsorra készül az Ifjú Szivek: december elején az Astorka Színházban tartják a fővárosi bemutatót Zenészek táncaiból válogatnak Nemcsak a muzsikusok tipikus táncfiguráit, lépésvariációit, hanem jellegzetes viselkedését, magatartási formáit is igyekszik megidézni a produkció (Reprofotó) Pozsony. Sűrű hónap áll az Ifjú Szivek előtt: a művész- együttes tegnap kéthetes svédországi turnéra indult, melyről hazatérve tíz napja marad új műsora bemutatójáig. December 1-én és 3-án - mindkét alkalommal este héttől - ugyanis az Astorka Színházban tartja a „Muzsikáltam én...” - zenészek táncai című produkció fővárosi premierét. LAKATOS KRISZTINA „Az elmúlt tizen-egynéhány évben rengeteg olyan muzsikussal kerültünk kapcsolatba, akik remek táncosok is - meséli Hégli Dusán, a művészegyüttes igazgatója, aki maga is zenészként, hegedűsként kezdte pályafutását, s csak később nyergeit át a néptáncra. - Mivel rendkívül muzikálisak, s nekik foglalkozásuk a zene, míg a falubelieknek csak szórakozási forma, sokkal virtuózabbak a táncaik, műit a parasztokéi. Ezek közül a zenészek közül sokan világhírűek, külföldön leginkább a world music kategóriában tartják számon őket. A ma- gyarpalatkai zenekart rangos nemzetközi díjakra jelölték, a szászcsá- vási zenekart a Pepsi Szigettől kezdve mindenhová meghívják... Új műsorunkban tizenhat kiemelkedő muzsikus táncaiból válogattunk, s a produkciót igyekeztünk dramaturgiailag is felépíteni. Nem akarom előre elmesélni az előadást, mert látni kell, de annyit elárulhatok: a műsorunknak van egy olyan vonulata is, amely ezeknek a zenészeknek nemcsak a tipikus táncfiguráit, lépésvariációit, hanem a jellegzetes viselkedését, magatartási formáit idézi meg. Sokan Az Ifjú Szivek egyik próbáján közülük már nem élnek, de ismerte őket az egész szakma, az egész táncházmozgalom, s aki valaha látta őket, ráismerhet az alakjukra. Néhányukról rengeteg filmfelvétel van, amelyeket fel is használtunk a felkészülés során, viszont szerepelnek olyan zenészek is a válogatásban, akikről csak töredékek maradtak fenn. Esetükben elsősorban a személyes élményeinkre támaszkodtunk.” S hogy kik kerültek be az összeállításba? Kodoba Károly „les bácsi” bőgős, Moldován István kontrás, Kodoba Béla prímás és Mácsingó Lajos kontrás (Magyarpalatka), Botás Pál dobos (Elek), Zerkula János prímás (Gyimesközéplok), Rostás Izidor kontrás (Erdőszombattelke), Boné Sándor cimbalmos (Vajda- szentivány), Póttá Géza prímás (Abaújsziria), Moldován „Ilka” György prímás (Szék), Mezei Ferenc „Csángáló” kontrás (Szászcsá- vás), Szántó Ferenc prímás (Ma- gyarbece), Berki Béla „Árus” har- monikás és Berki Ferenc „Árus” prímás (Méra), valamint Nonika Miklós „Hitler” prímás (Gyerővásár- hely) táncait és alakját mutatja be az Ifjú Szivek új műsora. Az elmúlt századokban kevés jelentős női muzsikust jegyeztek. Mint a fenti névsorból is kitűnik, a táncegyüttesbeli lányok nem nagyon jutnak szóhoz az előadásban. Mint Hégli Dusán mondja, ez elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt századokban kevés jelentős női muzsikust jegyeztek, továbbá az Ifjú Szivek új műsorában a fent nevezett zenészek férfitáncait mutatják be; de látható lesz egy kis elő(Dömötör Ede felvétele) zetes a tervezett következő részből is, hiszen ezek a zenészek forgatós táncokat, csárdást is táncoltak. Az Ifjú Szivek igazgatója a produkció egyik érdekességére is felhívja a figyelmet: az együttes táncosai zenélnek - többen most ismerkedtek meg közelebbről egy-egy hangszerrel -, a zenészek pedig táncolnak is az előadásban. A „Muzsikáltam én...”-t az astor- kabeli előadás második részében láthatja a néptáncrajongó közönség, az egész estét betöltő műsor első felében az Ifjú Szivek három, 2002. első felére tervezett bemutatójából kaphatnak ízelítőt. A művészegyüttes mindháromban élő, folytonosan változó jelenségként kezeli a népzenét, a néptáncot, s azt a kérdést járja körül - más-más formában, megközelítésben - miként változott az elmúlt évszázadban a magyar népi muzsika, illetve a falusi közösségek zenei ízlése, miként kerültek be s hogyan formálódtak tovább az archaikusnak éppenséggel nem nevezhető elemek a vidéki zenészek, táncosok, mulatságok repertoárjába. A 2002-re tervezett, Elmúlt század című műsorból (amely a XX. század magyar népzenéjének emlékezetes pillanatait dolgozza fel, attól a ponttól, hogy Bartók fonográfjával elindult első gyűjtő- kőrútjára, egészen az elmúlt évek monumentális, a magyar állam részéről intenzíven támogatott Utolsó Óra program részeként folyó gyűjtésekig) az Astorkában bonc- hidai tánczenét mutat be az Ifjú Szivek zenekara, a Figur Banda. Szintén része a bemutatónak a „Meghalok én magáért” című kamaraelőadás egyik részlete, ebben a produkcióban a magyar cigányzene módosulásairól adnak képet az együttes tagjai. Az Ifjú Szivek harmadik jövő évre tervezett műsora a Dáridó. Hégli Dusán azt mondja, az ominózus kifejezés gyakorlatilag műfajmegjelölésként szerepel a címben; Lagzi Lajcsi munkásságának tv2-beli kiteljesedése óta mindenki számára egyértelmű, milyen jellegű műsorról lehet szó. A Szivek is tartja magát a jól bevált műfaji hagyományokhoz, számos vendég meghívását tervezik, s természetesen lesz a műsornak játékmestere is; a Galambos Lajos-féle klasszikus változattól annyiban térnek el, hogy produkciójukban a népi hangszereké lesz a főszerep, amelyeken viszont nem csak népdalokat szólaltatnak meg. Az Ifjú Szivek Dáridó- jából szintén látható majd részlet a december elejei bemutatókon. Müllner András Körösi Csorna Sándor című könyvét a termékeny műfaji labilitás és sokszínűség jellemzi Ahogy a személy névvé válik BENYOVSZKY KRISZTIÁN Történeti munka? Életrajz? Szép- irodalom? - fordult felém kissé tanácstalanul az egyébként nagyon készséges üzletvezető egy dél-ma- gyarországi könyvesboltban, amikor Müllner András Körösi Csorna Sándor című könyve után érdeklődtem. Rövid keresés után kiderült, hogy egyik polcon sincs az általam keresett mű (noha a jegyzék szerint három példány volt még belőle...), végül a raktárból mégiscsak sikerült előbányásznia az eladónak egy példányt, nagy örömömre. Azért engedtem meg magamnak a felvezetésben ezt a bizalmaskodó, a recenzió stílusregiszterétől szokatlan és idegen hangot, mivel az ismertetni kívánt könyv szempontjából tartom beszédesnek és allegorikusnak a történteket. Müllner András könyvét, melyet a fülszöveg, kissé félrevezető módon, „regényeként aposztrofál, a termékeny műfaji labilitás és sokszínűség jellemzi. A híres magyar utazó, nyelvész és filológus neve az, ami a különböző szereplőknek tulajdonított fejezeteket' némileg összefogja, ami kiemelt pozíciójának (cím) is köszönhetően „maga köré rendezi” az eltérő forrásokból származó beszámolókat. Minden fejezet ugyanis más, Körösi Csornát többé vagy kevésbé személyesen is ismerő szereplő tanú- vallomását tartalmazza, amit a szövegeket záró aláírás/név is hitelesíteni hivatott. Van azonban egy ezek felett álló, mindentudó elbeszélői hang, aki közvetíti és kommentálja a beszámolókat, nemegyszer megkérdőjelezve azok feltétel nélküli „igazságát”. Ezekből a beszámolókból áll össze a nagy magyar utazó-szótárkészí- tő töredékes portréja, mely azonban nem is annyira a személyt, hanem sokkal inkább a tulajdonnévhez társított, a történelmi kutatás eredményeiből, nemegyszer kétes nyomaiból összeálló fiktív alak képzetét fedi le: „Duka csak nyomokat lát, és rakosgatja ezeket a nyomokat, tologatja őket, hogy a múltban egy emberi arcot formázzanak, és végül meg is látja azt az arcot, mert a tárgyak egy bizonyos pillanatban olyan konstellációba rendeződnek, mely elrendeződés az arc illúzióját kelti”. A könyv egyébként ügyesen aknázza ki Körösi Csorna élettörténetének egyes epizódjait bizonyos irodalomelméleti és filozófiai tézisek (dekonstrukció) megszólaltatására. Teszi mindezt, az esetek többségében, nem erőszakoltan, finom eleganciával és könnyed iróniával, így válik a szöveg visszatérő, sokértelmű motívumává a nyomozás, az eredet és a kezdet kutatása is. Már maga Müllner könyve is egy szöveghagyomány (KCSSéletrajzok és egyéb szövegforrások) rekonstruálása és átírása, teoretikus és belletrisztikus cselekmé- nyesítése, Körösi Csorna utazó- ként-történészként a magyar nép, Minden fejezet más szereplő tanúvallomását tartalmazza. filológusként és összehasonlító nyelvészként pedig a magyar nyelv eredetét kutatta, az etimológia segítségével megpróbált eljutni az ősi tövekhez, a rokon nyelvek gyökeréhez, a történelmi dokumentumok viszgálata útján kívánta felkutatni a magyarok őshazáját („Az adatok, az örök puzzle, a rakosga- tás, a mindenkori nyomozás kényszerei”). Az utolsó fejezetben pedig ő maga válik egy leendő életrajz kutatási tárgyává, hiszen Duka Tivadar azon igyekezete, hogy megismerje és feltárja a név mögött rejtőző alakot („A feltételezett alak:eredet. Forrás. Gyökér.”), szintén egy nyomozás, mely olyan konklúzióval zárul, hogy „a feltételezett alak - egy szó”. Egyrészt, mert egy szövegekből összerakott nyelvi jel, másrészt, mert a fanatikus olvasó Mr. Csornának egyébként sincs személyisége, mert az „a könyvekbe költözött”. Az eredet visszakeresésének szükségessége, kényszerítő ereje és egyben lehetetlensége azonban túlmutat a nyelv- és történelemtudomány horizontján, az egyik elbeszélő ugyanis egy meglepő irányba hajlítja el a szó jelentését: „mindenki önmaga eredeti jelentését keresi, és ebbe aztán belehal”. A Müllner-könyv (bejjegyzett jelenléte és tényleges hiánya ama bizonyos dél-magyarországi boltban, illetve az utána való nyomozás kacskaringói - mintha a könyv egy lehetséges epizódját éltem volna meg. (Müllner András: Körösi Csorna Sándor. Budapest, JAK- Kijárat Kiadó 2000)
