Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-25 / 246. szám, csütörtök

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 25. TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK Fő az elővigyázatosság II. MOLNÁR SZ. BALÁZS alán emlékeztek még a történetre, amelyik­ben arról meséltem, hogyan hallgattak ki a rendőrségen. Nem gondoltam volna, hogy újra vendégül látnak - más­hol, más ügyben. A történet egy át­lagos péntek este kezdődött. Meg­jött a két biztos ismerős, irány a diszkó. Még indulás előtt elolvasom az az­napi horoszkópom, ebben az áll: a nap folyamán szembekerülök a pa­ragrafusokkal. Majd biztos! - gon­dolom, és fittyet hányva a jóslatra a fürdőszoba felé veszem az irányt. Séró belő, illat fokoz, cipő tisztít. Egy kacsintás a tükörbe, és indíts! Megérkezik az autó: egy nyugati típus, potom áron, papírok és rendszám nélkül. Hátraülök, és egy felszabadult nevetéssel nyug­tázom: jogosítvány egyikünknél sincs, meg az az igazság, amúgy sem vagyunk még tizennyolc éve­sek. A horoszkóp ezzel be is jött, ezzel már nem foglalkozva indu­lunk az éjszakába. Dübörög a ze­ne, még a városban pár csikorgó fékezés a csajok előtt. Megérke­zünk, csakhogy aznap, abban a fa­luban bizony nincs buli. Hát, akkor menjünk tovább. Este tíz óra négy perc. Dübörög a zene, kint teljes sötétség, és ahogy bámulok ki a szélvédőn, a távolban egy apró pi­ros pontot látok. Zsaruuuk! - kiál­tással csikorgunk, a sofőr tolatni kezd, de izgalmában a kocsi hátsó kerekeit az árokba tolja. Nincs me­nekvés, beragadtunk. Közben a rendőrterepjáró megérkezik. Egy terepruhás és egy egyenruhás. Fia­tal srácok, nyugodtak és meg- értőek. Büntetés nincs, toljuk ki a kocsit és nyomás haza! - mondják higgadtan. Kitoljuk, egy kösz és már haladunk is visszafelé, de mi akkor is diszkóba akarunk menni, úgyhogy egy másik úton haladunk tovább. Útközben egy szirénás au­tó körvonalait veszem észre az el­lentétes sáv mellett. Reggelre már úgysem lesznek kint - gondolom. Közben kiderül, hogy a városban péntek este nincs diszkó. Na, erre még a zselé is lefolyik a hajunkról. Hát akkor hazamegyünk, ott isz- szuk le magunkat. Pár száz méterrel előttünk halad egy kocsi, aminek megjelent az a bizonyos piros fény. Forduljunk vissza - ordítom de a többiek szerint az csak a vasúti jelzőlámpa. Hát nem! A zsaruk kiszúrnak min­ket. Kiszáll egy nagydarab férfi és egy nem kisebb nő. Kiderül, nin­csenek teljesen rendben a kocsi papírjai, bennünket átültetnek az autójukba és az egyik utasunk kö­veti a szirénázó autót. Elindulunk, viszont a srác az ellenkező irányba próbál meglépni. Mivel vezetni nem tud a városi rendőrség alaku­lata könnyedén lemeszeli. Odaé­rünk mi is a minket megállító vám­rendőrség kocsijában. Igen, már kétféle rendőrség ellenőrzése alatt állunk. Elöl a városi rendőrök szi­rénáznak, utána a mi német cso­dánk halad és végül a vám­rendőrök szirénáznak. így érke­zünk az állami rendőrség épületé­hez, ez már három hivatalos szerv. Bekísérnek az őrsre, és meglepően udvariasak. Befut egy civil, gondo­lom amúgy rendőr, és kiabál ve­lünk, hogy mégis milyen diszkóba akartunk menni. Biztos lopni jöt­tünk. Közben egyenként bekísér­nek egy helyiségbe, ahol kipakol- tatják a zsebünket, megmotoznak majd vissza a felvételi helyiségbe. Amíg felveszik az adatainkat a ci­vilruhás végig ordibál, bár ala­csony testalkata miatt ez inkább mulatságos. Társaimnál nincs sze­mélyi igazolvány úgyhogy rövid konzultáció után úgy döntenek, hogy elveszik a pénzünket - bírság címén. Nem ellenkezhetünk, bár ők sem tudják a választ, hogyan ju­tunk haza pénz nélkül a 60 kilo­méterre lévő otthonunkba. Miután utunkra engednek, leülünk a pád­ra, így jól látjuk, mi történik az ön­kéntes „balhéelvivő” társunkkal. Fél egy felé járhatott az idő, mikor egy újabb villogó vámrendőrautó érkezik. A társunkat beültetik az autónkba, ő, mint említettem, nem igazán tud vezetni. Tíz percbe telt míg végre sikerült elindulnia. Ezen nagyokat röhögünk, meg azon is, hogy ezen az estén minden sikerül, csak a cél - egy igazi buli - nem. Az idő egyre hűvösebb, irány a va­sútállomás, aludjunk ott, aztán majd valamit kitalálunk. A váróte­rem zárva, bekopogunk az állo­másfőnökhöz, aki erős párlatszag, nevezzük nevén, szédítő vodkabűz kíséretében, végül nagy nehezen, de kinyitja nekünk a várótermet. Mindenki elfoglalta a saját kis pad­ját és el is aludt, rajtam kívül. Két és fél óra alatt háromszázhar- mincnégyszer járom körbe a váró­termet, harmincszor próbálok meg elaludni. Eljön az idő. Amint meg­hallom, hogy a mozdonyvezető be­indítja a felénk csak „csángónak” nevezett kis motorvonat ot, ébresz­tem a társaságot. Felszivárgunk az egyetlen vagonba, ahol rajtunk kí­vül nincs más utas. A vonat elindul, a kalauz jön. Én kinyitom a szám és, ha én egyszer kinyitom a szá­mat és hozzáadom az önbizalmam, akkor az meg is hozza az ered­ményt. Tíz perc alatt megdumálom a kalauzt, úgy, hogy még az átszál­lásnál a másik vonat kalauza sem jön felénk, miután beszél az előző­leg megdumált kalauzzal. Reggel ötkor szállunk le a vonat­ról, amire a telefonra tartogatott tizenöt koronából egy, a piacra igyekvő árustól még egy kiló para­dicsomot is veszünk. Ezt az egy ki­lót az egyikünk rekordidő - három perc - alatt magába tömi. Jó­kedvűen ballagunk hazafelé az út közepén, kihasználva a hajnali ürességet és élvezve, hogy épen és főleg szabadon szívhatjuk ma­gunkba a csípősen hűvös levegőt. Hazaérve arra gondolok, hogy mi lehet a kocsival és az önfeláldozó társunkkal. Fáradtan fekszem le és közben azon elmélkedem, hogy milyen túrán, vagyis tortúrán vet­tünk ma részt. A következtetés: bár a zselé is kiment a hajamból, a ci­pőm is koszos lett és izzadt is va­gyok, mégis többet ért ez az este mint a diszkó. ARANYKÖPÉSEK MÁSOKTÓL =*■ Kölyökkoromban minden este egy bicikliért imádkoztam. Aztán rájöttem, hogy Isten nem így működik. Loptam magamnak egy bicik­lit, aztán kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem. (Emo Philips) =» Nem aggódom az adósságom miatt. Elég nagy ahhoz, hogy vigyáz­zon magára! =#> Te egy igen komoly érv vagy az abortusz mellett. =t> Korán keltem. Hol az arany? =t> Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugát. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ebből következik, hogy az idő nem harap. De akkor mi­nek van neki vasfoga? =s> Ha a fekete doboz olyan anyagból van, ami mindent kibír, akkor miért nem csinálják abból az egész repülőt? =s> Olyan kövér, hogy ő a két legjobb barátom. =» Nem szoktam vajas kenyeret kenni. Nálam az már főzésnek számít! =*> A boldogság egyetlen akadálya a valóság. =» A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. =*> Ne halaszd holnapra, amit meghatározadan időre elnapolhatsz. =*> A jövőben az a legjobb, hogy csak egynapi adagokban jön. =*• A jövő nagyon hasonlít a jelenre, csak rosszabb. =*> Az Alzheimer kór jó oldala, hogy mindennap új emberekkel talál­kozol! =s> Az egyeden dolog, amit az életemben elértem, a kilincs volt. =s> Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit. =» A depis az az ember, aki virágillatot érezve körülnéz, hol a koporsó. =» Az egészség csupán az elhalálozás leglassúbb módja. =» Ne aggódj az egészséged miatt. Elmúlik. =*> Az élet olyan, mint amikor az ember kiáll hegedülni és menet köz­ben tanul megjátszani. =» Az életem egy film, aminek nem túl jó a szereposztása és ráadásul a sztoriját sem értem. =*> Nem szenvedek elmebetegségben. Minden percét élvezem. =s> Csak az normális, akit nem ismersz eléggé. =*■ A józan ész az az előítélet-gyűjtemény, amit az ember 18 éves korá­ra összeszed. =*> Megfogadtam, hogy nem zabálok és nem vedelek, és tizennégy nap alatt leadtam két hetet. =s> Az optimista az, aki szerint a jövő bizonytalan. =s> Olyan randa vagyok, hogy a pszichiáternél mindig hason kell fe­küdnöm. =s> Ha úgy érzed, senkit sem érdekel, élsz-e, halsz-e, próbáld meg ki­hagyni a havi gázszámla befizetését. =*• Élj úgy, mindennap, mintha az volna az utolsó az életedben. Aztán egyszer csak igazad lesz. =» Ha még egyszer élnék, ugyanezeket a hibákat követném el, csak •hamarabb. =*• Az élet bizonytalan. Kezdjük a desszerttel! =s> Bármely egyszerű probléma megoldhatadanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta. h> Hogy változik a világ! Tegnap még franciáztam egy kannibál lány­nyal, ma meg már nem érdekel a szex. =*> Ha élne, ma ünnepelné halálának huszadik évfordulóját. =s> Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt! - most ez vagy nem igaz, vagy a sorrend rossz. =*> A földön nincs értelmes élet, én is éppen csak beugrottam. =#> Zongoraleckéket adok - veszek. Több ezer telefonszámot tudok fejből, csak azt nem tudom, melyik kié. =» Nem akarásnak nyögés a vége - de ez a szexre nem vonatkozik. =s> Ha biológussal laksz együtt, jobb, ha nem torkoskodsz a hűtőből. =s> Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek elköltöznek és a kutya is megdöglik végre. =t> A kocogás azoknak való, akik nem elég intelligensek a tévénézés­hez. =*■ Már látom a fényt az alagút végén ......de miért dudál? (nk) TI PPEK Hogyan szórakoztassuk utastársainkat a liftben? 1. ) Fújd ki az orrod és utána hosszasan a zsebkendőbe bámulva fedezz fel valami érdekeset a tar­talmában. 2. ) Ütögesd a homlokod és mo­rogd magad elé azt, hogy kussolja- tok mind, csak kussoljatok már. 3. ) Pattintsd fel az aktatáskád fe­delét és elrettenve sikíts fel: Úris­ten, volt benn elég levegő? 4. ) Ajánld fel a többieknek, hogy a névjegykártyád hátuljára felírod nevüket és feltűzöd a hátukra. 5. ) Állj a sarokba arccal a fal felé, hangtalanul, mozdulatlanul, és ne szállj ki sehol. 6. ) Mielőtt megérkezel, végy egy nagy levegőt, ess neki a két ajtó közti résnek, próbáld meg szétfe­szíteni a szárnyakat, aztán vágj za­vart pofát amikor az magától ki­nyílik. 7. ) Minden új beszállóval fogj kezet és mutatkozz be Napóleonként. 8. ) A legfelső emeleten tartsd az ujjad az „ajtó nyitva” gombon és ne engedd a liftet elindulni addig, amíg nem hallod a pénzérmédet koppanni a liftakna alján. 9. ) Erősen bámuld egy utastársad, majd vigyorogj, és mondd azt: Ma tiszta zokni van rajtam. 10. ) Mutasd meg egy sebed a töb­bieknek és kérdezd meg, hogy sze­rintük elfertőződött-e. 11. ) Fürkészd egy utastársad ar­cát, majd hátrálj a sarokba és szi- szeg4 azt: Ez is ott volt, emlék­szem... 12. ) Tégy egy plüssmókust a fejed­re és csinálj úgy, mintha az beszél­ne az utasokhoz. 13. ) Amikor utastársad megnyom egy gombot, adj robbanást utánzó hangot, pl. bumm, beng, tssch. 14. ) Minden emeletnél mondd azt, hogy „DINGGG!” 15. ) Amikor már vagy nyolcán be­szálltak, nyögj fel: „Ughhh, megint hányni fogok!” 16. ) Nyomd utastársaid kezébe a kínai nyelvstúdió szórólapját. 17. ) Időnként spontán nyávogj egyet. 18. ) Énekelj gyermekdalt, közben folyamatosan nyomkod a gombo­kat. 19. ) Kérdezz meg minden beszál­lót, megnyomhatod-e helyette a gombot. 20. ) Támaszkodj a gomboknak. 21. ) Ez vajon mire való? kérdéssel nyomd meg a piros gombot. 22. ) Kezdj el rángani és hörögni, közben vicsoríts, majd simogasd meg a legriattabb utas fejét, bi­zonygatva, hogy csak vicc volt. 23. ) Fújjál nyálbuborékot. 24. ) Hosszasan húzd ki a rágógu­midat, és csámcsogj nagyokat. 25. ) Vigyél magaddal takarót és védekezőén tartsd magad elé. (1) (Internetfotó) A kábeltelevíziózás örömei

Next

/
Thumbnails
Contents