Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-08 / 231. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 8. Együttműködési szerződést írtak alá a Kassai Állami Színház és a Miskolci Nemzeti Színház vezetői Kulturális falrombolás A kassai és a miskolci szinház épülete (Archív felvételek) Elhunyt Ivan Hrušovský zeneszerző Pozsony. Életének 74. évében pénteken elhunyt Ivan Hrušovský szlovák zeneszerző, zenetudós, pedagógus. Pedagógusként a po­zsonyi Színművészeti Főiskolán tanított és a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen tartott előadásokat. Zenetudósként a 20. század zenéjével, a szlovák modern zene fejlődésével foglalkozott. Ezred­végi rekviem című szerzeményét két évvel ezelőtt, a Fénymadrigá­lok című művét pedig idén mutatták be a Pozonyi Zenei Ünnepsé­geken. (t) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Luisa Miller 19 A.HA SZÍNHÁZ: Hosszú út az éjszakába 19 POZSONY HVIEZDA: Kémkölykök (am.) 15.30 Jurrasic Park 3. (am.) 17.15,19, 20.30 MLADOSŤ: Montmartre-i Amélia (fr.-ném.) 15.15, 17.30, 20 ISTROPOLIS: Sötétkék világ (cseh) 15.30,18,20 Kémkölykök (am.) 16, 18, 20 Kiűzetés a paradicsomból (cseh) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Macskák és kutyák (am.) 17.30 Malena (ol.-am.) 19 Fűbenjáró bűn (ang.) 18 Lázadók és szeretők (cseh) 18.30 Lara Croft: Tomb Raider (am.) 17.15 Kiűzetés a paradicsomból (cseh) 20.30 Dra- cula 2000 (am.) 20.45 A John Malkovich menet (am.) 20.30 KASSA DRUŽBA: Final Fantasy - A harc szelleme (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Prága több szemmel (cseh) 18, 20 CAPITOL: Taxi 2. (ff.) 16,18, 20 ÚSMEV: Jurrasic Park 3. (am.) 16,18, 20 GYŐR PLAZA: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Belp- hégor - A Louvre fantomja (ff.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15Bridget Jones naplója (ang.-am.) 14, 16, 18, 20 Dr. Dolittle 2. (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Final Fantasy - A harc szelleme (am.-jap.) 20 Get Carter (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Jurassic Park 3. (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Kémkölykök (am.) 14, 16, 18 Ma kezdődnek a XV. Városi Kulturális Napok Jubileumi nyitókoncert ELŐZETESÜNK Pozsony. Ma kezdődik és decem­ber másodikáig tart a Városi Kul­turális Napok idei, jubileumi ren­dezvénysorozata. Az esemény há­zigazdája, főszervezője a Csema- dok Pozsonyi Városi Választmá­nya, ezenkívül számos társszer­vező is segített abban, hogy ebben az évben is színes, változatos le­gyen a Városi Kulturális Napok programja. A jubileumi nyitókoncert Múltunk, ami összeköt címmel ma 18 órakor kezdődik a Primáši palota Tükör­termében. Közreműködik Felber Gabriella és Kováts Kolos, a Magyar Állami Operaház magánénekesei, valamint Harazdy Miklós zongo­raművész. Október 19-én 12 és 19 órától az ötven évvel ezelőtt alakult Magyar Állami Népi Együttes mu­tatja be nagy sikerű, Táncos magya­rok című műsorát a ružinovi művelődési házban. Nem először lesz Pozsony vendége a világhírű 100 tagú Budapest Cigányzenekar. A zene szárnyán a nagyvilágba című koncertjük október 26-án 19 órától lesz a pasienky-i sportcsar­nokban. Az 1956-os forradalomra emlékezik a bécsi Europa Club „56 csillaga” című irodalmi műsorával, amelyet november 10-én 17 órakor a budapesti Cseh Kulturális Cent­rumban láthatnak az érdeklődők. A Kölyök című musicallel látogat Po­zsonyba a komáromi Jókai Színház társulata. Az előadás november 12- én 19 órakor kezdődik a ružinovi művelődési házban. Ugyancsak színházba invitálja a közönséget a Ferencesek templomának ifjúsági közössége, amely november 18-án 15 órától mutatja be az István ki­rály című színdarabot a pozsony- püspöki Vetvár művelődési házban. Liszt Ferenc születésének 190. év­fordulója alkalmából kerül sor arra a hangversenyre, amely november 22-én 16 órától lesz a Zichy-palotá- ban. A Városi Kulturális Napok ze­nei programja november 27-én a The Harlem Gospel Singers együt­tes koncertjével folytatódik. Az ese­ménysorozat a december 2-i hála­adó ünnepi szentmisével fejeződik be a Ferencesek templomában. A 9 órakor kezdődő ünnepi misén a Corda Fratrum énekkar is köz­reműködik. (me) Ha valakinek úgy tűnik, a Kassa-Miskolc együttműkö­désről több szó esett a sajtó­ban, mint amennyi a valóság­ban történt e téren, nem jár messze az igazságtól. JUHÁSZ KATALIN Ugyancsak tapogatózó, kivárás stratégia jellemzi a Kassai kerület és Borsod-Abaúj-Zemplén megye kapcsolatát, amely az elmúlt évti­zed közepén a mečiari tiltás miatt nem teljesedhetett ki, később pedig a megye-kerület viszony arányta­lansága miatt. Bár a területi egysé­gek közti együttműködési megáll­apodást még tavaly aláírták, a kas­sai polgár akkor érzékelhette először a két testvérváros közti tá­volság fiktív csökkenését, amikor idén júniusban egy héten át ingyen utazhatott Miskolcra az új Kas- sa-Budapest Intercityn. Színház alatt a kassai magyar pol­gár elsősorban a Thália Színházat érti, eszébe sem jut, hogy autóba üljön, és megtegye a hetven kilomé­teres távolságot a Miskolci Nemzeti Színházig. Tisztelet a kivételnek persze, ám mivel statisztika nem készül a színházlátogatás céljából határt átlépő kassaiakról, el kell hinnünk Hegyi Árpád Jutocsa állí­tását, hogy tudniillik „nem sokan” tisztelik meg őket a testvérváros­ból. A miskolci színház igazgató­főrendezője aláírni érkezett Kassá­ra, konkrét együttműködésről szóló keretszerződést, a Kassai Állami Színházzal, amely az eddig is meg­lévő kölcsönös szimpátiát hivatott jogi alapokra helyezni, egyúttal egy régi tradíciót feleleveníteni. A ház­igazda Peter Himič kassai színház- igazgató ennek kapcsán elmondta, hogy szerinte e két intézmény lé­pett elsőként a tettek mezejére, már ami a konkrét cselekedeteket illeti, ezért a keretszerződés társadalmi, sőt politikai jelentőséggel is bír. He­gyi Árpád Jutocsa is büszkén kons­Hegyi Árpád Jutocsa, a miskolci színház igazgató-főrendezője tatálta, hogy a kultúra emberei egy kicsivel mindig a politikusok előtt járnak, mivel a két intézmény ve­zetői jóval az említett eurorégiós szerződés aláírása előtt találkoztak. „Nem emlékszem már, melyikünk kezdte a közeledést, azt hiszem, a szimpátia kölcsönös volt. Először magánemberként látogattam el a gyönyörű kassai színházba, és olyan jó előadásokat láttam, hogy meg akartam ismerkedni az igazga­tóval, aki ugyanabban az időben keresett meg minket, és jelezte, hogy szívesen megnézné az előadá­sainkat. A kapcsolat aztán egyre ba­rátibbá vált, és eljutottunk a test­vérszínházi viszony deklarálásáig. Egyszeűen kíváncsiak vagyunk a kassai kollégákra, és meggyőződé­sem, hogy a miskolci közönség is kí­váncsi a szlovák társulatra." Az ismerkedést a magyarországi szalana és közönség kezdheti, mivel az Állami Színház novemberben a Carmen balettváltozatával vendég­szerepei Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyén. Cserébe Márai Sándor Kaland című darabját kap­ják jövő januárban, amely szerzője folytán kapcsolódik Kassához. A barátkozást egyébként a Magyar Köztársaság kassai főkonzulátusa is lelkesen támogatja, Szerencsés Já­nos konzul Peter Himičhez hason­lóan a kulturális hozadék mellett politikai jelentőséget is tulajdonít az október harmadikén aláírt szerződésnek, sőt információink szerint magát a hivatalos frigyet is ők sürgették. Az együttműködés legmagasabb formája, az előadások cseréje tehát hamarosan elkezdődik. A szerződésben egyebek mellett az áll, hogy a két társulat évadonként legalább egy-egy előadással ven­dégszerepei a testvérintézmény­ben. A dolog Hegyi Árpád Jutocsa szerint idővel akár odáig is „fajul­hat”, hogy Peter Himič dramaturg­ként vendégeskedik náluk, ő pedig rendezőként Kassán. Operaszólis­ták cseréjéről is tárgyal majd a két vezetés, nyelvi szempontból ez tűnik a leginkább járható útnak, an­nál is inkább, mivel a két színház zenés repertoárjában akadnak egyezések. Michal Lehotský, a kas­sai operatársulat tagja jelenleg is vendégszerepei Miskolcon, a kassai igazgató pedig hamarosan a tavaly bemutatott Rigolettóba szeretne „kölcsönkérni” néhány miskolci művészt. Mivel a világ nagy opera­házai ma már nem stabil társulat­tal, hanem meghívásos alapon hoz­zák létre az egyes előadásokat, a két testvérszínház legjobb ren­dezői, karmesterei, díszlettervezői, koreográfusai és táncosai is szíve­sen látott vendégek lesznek egymás színházában. A kassaiak egyébként már aláírtak hasonló szerződést a lengyel test­vérváros, Rzeszov színházával, va­lamint a lembergi színházzal. Ezek a kapcsolatok idővel akár többolda­lú együttműködési szerződés alap­ját is képezhetik. Már összeállt egy decemberi, rzeszovi színházi talál­kozó programja, amelyen mind a négy említett társulat részt vesz, és amelyen a kassaiak lengyel szerző darabját mutatják be. A tervek sze­rint rotációs alapon évente más­más városban találkoznak majd a társulatok, és ha újabb színházak csadakoznak a kezdeményezéshez, akár egy Kárpát-medencei nemzet­közi társulás is létrejöhet olyan in­tézmények részvételével, amelyek saját országukban nem számítanak központi színházaknak, ám az adott régió kulturális életében fon­tos szerepet töltenek be. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, maradjunk az október 3-án aláírt kétoldalú szerződésnél, mely­ben technikai jellegű segítségnyúj­tás, illetve egymás rendezvényei­nek kölcsönös propagálása is szere­pel, ilyen például a kassai közönsé­get is feltehetően érdeklő miskolci nyári operafesztivál, vagy akár a legközelebbi miskolci bemutató, a Jézus Krisztus Szupersztár, Ma­gyarország legfiatalabb operatago­zatának előadásában. A szlovák közönség részéről felme­rülhet a kérdés, hogy miközben a kassaiak egy balettel, azaz univer­zális műfajban mutatkoznak be Miskolcon, a magyarországi társu­lat színdarabbal érkezik majd, azaz elsősorban a kassai magyarok ér­deklődésére számíthat. Nos, ennek is megvan a „politikamentes” ma­gyarázata. Mivel Miskolcon még nem működik balett-társulat, az ot­tani közönség ki van éhezve a táncművészetre, ezért az Állami Színház Carmenje kedvező fogad­tatásra számíthat, ha úgy tetszik, jó nekifutás lehet a társulat számára. A Márai-darab idejére pedig a kas­sai színház beszerez egy tolmács­berendezést, az igazgató ígérete szerint digitális kivetítőn lesz olvas­ható a szlovák fordítás. Az első hivatalos lépés tehát meg­történt. A jövő határok nélküli Eu­rópájában remélhetőleg nemcsak a szakma kíváncsisága növekszik majd, hanem idővel valóban termé­szetes szükségletté válik a nézők számára a külföldi színházlátoga­tás. A testvérünk által létre hozott kulturális értéket ugyanis önző mó­don mindig egy kicsit sajátunknak is érezzük. Szkíta és hun kori leletek kiállítása Salgótarjánban t A műfaj valamennyi irányzata felvonult a hét végén megrendezett kassai nemzetközi dzsesszfesztiválon Tanít, nevel és szórakoztat Két sír Attila korából MTI-TUDÓSITÁS Salgótarján. Páratlan teljességű szkíta kori leletegyüttest tártak fel Salgótarjánban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia régészei, többek kö­zött Attila korából két sír került elő- a múlt nyári feltárások anyagából pénteken nyűt kiállítás a salgótarjá­ni Nógrádi Történeti Múzeumban. A megnyitón Vaday Andrea, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Régé­szeti Intézetének vezetője elmond­ta: a salgótarjáni ipari park terüle­tén végzett ásatáson egy szkíta kori településen 42 ezer régészeti leletet tártak fel.- Nógrád megyében ez az egyetlen szkíta kori lelet - hangsúlyozta. A feltárt leletek nagy része edény. Vaday Andrea kiemelte azokat a le­leteket is, amelyek az egykori lako­sok foglalkozására utalnak. A lelő­helyen a legkorábbi vasfeldolgozás­ra, valamint textil-, üveg- és kerá- miaművességre utaló nyomokat és tárgyi emlékeket találtak. Félig kész csonttárgyak utalnak egy csontmű­ves műhelyre. A fél nem használt vasércdarabok, a nagy mennyiségű salak mutat a vasfeldolgozásra. Az ipari tevékenység mellett mezőgaz­dasági művelésre mutató vasszer­számok kerültek elő. A házakban talált orsónehezékek a telepen fo­lyó szövés-fonásra utalnak. A szak­ember elmondta: a lelőhely évszá­zadokra elnéptelenedett a szkíta kor után. Az i. sz. V. század elejéről, Attila korából azonban egy kamasz fiú és egy nő sírja került elő a salgó­tarjáni ásatáson. A hun kori sírok­ban szépen faragott csontfésűt, ru­hakapcsoló tűket, borostyángyön­gyöt és egy bronzcsatot találtak a régészek. A salgótarjáni kiállítás november végéig tekinthető meg a Nógrádi Történeti Múzeumban. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kassa. Tanít, nevel és szórakoztat- mindez elmondható a hétvégén rendezett, immár hetedik nemzet­közi dzsesszfesztiválról, melynek szervezője egy fanatikus kassai dzsesszdobos, Szabados Géza, aki, az égieknek hála, egy hangulatos klub tulajdonosa is. A két nap során négy formáció lépett a GeS klub deszkáira, ami első hallásra talán kevésnek tűnik a „fesztivál” megne­vezéshez, ám a választás szempont­jából akár a „Visegrádi Négyek Fesztiválja” címet is kiérdemelné, mivelhogy lengyel, magyar, szlovák és cseh résztvevőket toborzott Kas­sára a szervező. A The Sound Office név a dzsesszrajongók számára is idegenül csenghet, nos, egy wrocla- wi lánykvintettról van szó, akiket zongorán és bőgőn kísér, illetve igyekszik utolérni két férfiú. A lá­nyok még zeneakadémiai „hallga­tók”, ám ennek a színpadon semmi nyoma, magabiztosan és bájosan tolmácsolják a könnyen emészthető Benny Goodman, Count Basie, Ir­ving Berlin és Charlie Parker-örök- zöldeket, hadarás lengyel betétek­kel fűszerezve azokat. Elhangzik egyebek mellett a Four Brothers orosz nyelvű változata, amelyet mi a Macskafogó című rajzfilmből, il­letve a Cotton Club Singers-től is­merünk Négy gengszter címmel. Mit mondjak, eléggé bizarr ugya­nez Puskin nyelvén, ám a szöveg valószínűleg humoros, mivel körü­löttem sokan felkacagnak. Tükör- fordításra nincs idő, máris színpa­don a Borlai Trió, amely a közel­múltban feloszlott Kaltenecker Trió dobosának új formációja, a beígért szaxofonos és trombitás nélkül. Aki nem tudott arról, hogy öt embert kell várnia, semmivel sem járt rosszabbul, mint a fúvóso­kért rajongók. Ez a zene kissé kü­lönbözik a Kaltenecker Zsoltiéktól megszokott irányzattól, ha úgy tet­szik, rockosabb, vadabb, kísérle- tezőbb. Borlai Gergő, a százkezű dobos állítólag még a sokat tapasz­talt Szabados urat is ámulatba ej­tette. A kezeit figyelni, Rodolfó bűvésszel ellentétben, csakis lassí­tott filmen lehetséges. Másnap Peter Lipa, az első számú hazai dzsesszmen kezdte a hangu­latkeltést. Mielőtt elindultam a koncertre, a tévében találtam rá egyik új dalára, mire hazaértem, az állami csatornán épp elkezdődött lemezbemutató koncertje, azaz a szombat este Lipa jegyében telt el, ami nem nagy baj, mert az új dalok vetekednek kedvenc korongom, a négy évvel ezelőtti Čierny Peter anyagával. A szövegeket többek közt Milan Lasica és Ján Štrasser ír­ta, így azok, akiknek fontos, mit énekel a művész, igazán elégedet­tek lehetnek. Lipa ügyesen tanítja a közönséget a dzsesszre, az emészt­hető és az elvont határán egyensú­lyoz, innen már csak egy lépés a tel­jes elmerülés a műfaj habjaiban, és változtatianul ő „szkettel” a legjob­ban széles e hazában. Aki azt hiszi, nem lehet fokozni az élvezeteket, téved, mivel Lipa után Emű Viklický, a vüághírű cseh zon­gorista lépett színpadra dob­basszus kíséretével, akik megérde­melnék egy részletes dicséretet, ha nem lenne ez a fránya helyszűke. Viklický annak idején matemati­kusnak tanult, számolgatás helyett azonban diplomát szerzett a híres kaliforniai Berklee dzsessz-gyete- men, és a szinkopikus ritmusok ki­rálya lett. Jelenleg operával foglal­kozik, ám ez nem gátolta abban, hogy morva népdalokra improvi­záljon, ámulatba ejtően. Aki lemaradt, kimaradt egy ritka közösségi élményből, várhat egy évet, amíg újra lesz Kassán dzsesszfesztivál. A hozzáértő szer­vezésnek hála a műfaj valamennyi irányzata felvonult két nap alatt, négy koncerten. Az éjszakai jam session-ről pedig meg sem kísére­lek beszámolni, zenét betűkkel ki­fejezni amúgy is reménytelen vál­lalkozás. (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents