Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-06 / 230. szám, szombat
Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 6. MINDENNAPI KENYERÜNK Bosszú vagy megbocsátás ÉDES ÁRPÁD Ige: Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: A nagyra vágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. (Példabeszédek könyve, 6:16-19.) Mennyire emberi tulajdonságok! És szinte mindegyikre jellemző, hogy öngerjesztő folyamatot indít el, hólabdaként növekszik. A nagyra vágyó szemek eredményezik az emberi me- galomániát, a testvérek közt viszályt szítók a háborút. Ezzel pedig egy bosszúfolyam indul el. Látjuk a történelem háborúiban. A győztesek mindig jogot formáltak maguknak az igazságra, ebből következően diktálták a „békefeltételeket”, jutalmazták csatlósaikat, bosszút álltak valós és vélt sérelmeikért a legyőzőiteken. Ez a gonoszság, a Sátán számára szinte mindig egy következő ellenségeskedés magjának nagy vetése volt. A bosszúfolyam meg csak egyre dagadt. Miiyen időszerű ezen elgondolkozni éppen az Aradon 1849-ben kivégzett honvédtábornokokra emlékezve! Pedig azt is tudjuk, hogy Haynau bosszúja ezzel nem ért véget, hanem további, száznál is több kivégzés következett, mígnem a nagy nemzetközi föl- háborodás miatt október 30-án felfüggesztik a még hátralevő majd négyszáz halálos ítélet végrehajtását. Nehezen, vagy egyáltalán nem feledhető sebek ezek, melyek mérgezik a kapcsolatokat emberek és nemzetek között. Ma is így van ez kicsiben és nagyban is. Ha a vitában már minden érvem elfogyott, fölemelem a hangomat, és ha ez sem elég, már lendül is a kéz. A válaszcsapásban pedig mielőtt lendülne a kéz, ökölbe szorul, esetleg rakétát indít. Mi pedig fölsóhajtunk: Bárcsak adatnék kellő bölcsesség kicsiknek és nagyoknak, hogy az adott helyzetben ne a bosszú vezesse cselekedeteiket! A Biblia elején, a testvérgyilkos Kain leszármazottai között ötödik fokon találunk egy embert, név szerint Lámeket (I. Mózes, 4: 18. köv.). Ő volt az első, akinek két asszony kellett, és ő volt az, aki ezt mondta nekik: „Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Káinért, hetvenhétszeres az Lámekért!” íme, mivé torzul az isteni ítélet az ember kezében! Nem kímél sem életet, sem gyermeket. Az Ószövetségből jól ismert „szemet szemért, fogat fogért” elv csupán ennek a fékevesztett bosszúnak kívánt gátat szabni, egyúttal mindjárt lehetetlenné is téve azt. Mert ha neked egy fogad bánta a port, válaszként semmi esetre sem üthettél akkorát, hogy a másiknak kettője csorbuljon. S mire mindezt végiggondoltad és mérlegelted, már le is csitult az első haragod. Eszembe jut édesanyám szava: „Fiam, veszekedés ellen legjobb egy korty víz. A szádba kell venni, és nem szabad lenyelni!” - s mire jól megrágtad, megmelengetted, talán higgadtabban mérlegelve tudsz válaszolni. Milyen hosszú az Isten előtt utálatos dolgok sora! Pedig még igazán bele sem kezdtünk. Hadd keressük inkább azt, ami kedves előtte! Hiszen mi már egy Új Szövetség népe vagyunk! Ennek az újnak közbenjárója, Jézus már másra tanít minket. A Hegyi Beszédben azt mondta: bár a régieknek megmondatott, hogy szemet szemért, fogat fogért; én mást mondok! Mikor apostolait imádkozni tanítja, már azt mondja: „Mi Atyánk, bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Tehát a kölcsönös bosszú helyett a kölcsönös megbocsátást teszi mércévé. S mikor tanítványai azt kérdik, hányszor kell megbocsátani, vajon még hétszer is? Jézus így válaszol: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Máté, 18: 22.). A lá- meki bosszú hetvenhétszeres, de Jézus minket egészen másra tanít. Úgy gondolom, hogy az isteni ítéletnek lehet eszköze egy ember, egy ország, akár egy nagyhatalom is, de ha ezt fölvállalja, akkor azt nagy félelemmel és alázattal tegye! Tudva azt, hogy a lámeki bosszú láncreakciót indít el. És azt is, hogy ő maga is Isten ítélete alatt áll. A mi felelősségünk pedig e mostani feszült napokban az, hogy buzgón imádkozzunk kellő bölcsességért azok számára, akiké a döntéshozatal felelőssége; tudva azt, hogy azok a döntések ránk is hatnak. Vegyük szívünkre Pál apostol tanítását: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagátokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: ‘Enyém a bosszúáliás, én megfizetek’ - így szól az Úr. Sőt, ‘ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.’ Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval” (Római levél, 12:18-21.). (A szerző református lelkész) NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Mustáros rostonsült Hozzávalók: 4 szép szelet sertéstarja, só, bors, 4 evőkanál mustár, 1 szelet zsirszalonna. Elkészítése: A hússzeleteket húsklopfolóval kissé megütögetjük, sóval, borssal megszóljuk, és bekenjük mustárral. Egymásra fektetve fóliába csomagoljuk, s hideg helyen 1-2 órán át pácoljuk. Amikor a parázs már megfelelő a sütéshez, a rostot szalonnával bedörzsöljük és a parázs fölé helyezzük. A hússzeleteket villára szúrjuk, kissé lecsöpögtetjük (nem töröljük le róla a mustáros pácot!), és ráfektetjük a rostra. Mindkét oldalát ropogósra sütjük. Bármilyen körettel tálalhatjuk, de salátát is kínáljunk hozzá. Az önpusztításra vezető tényezők java része felismerhető mind magunkon, mind a környezetünkben élőkön Öngyilkosság, tragikus út KÓRKÉP oha nem tennék ilyet... A mi családunkban nem fordulhatna elő... Ha valaki tényleg meg akar halni, annak sikerül, akinek nem, az csak fenyegetőzik vele... Az ilyen nem lehet normális... A bolond, képes volt bevenni az összes gyógyszerét... Rákos volt, így már érthető! - napjainkban is szokványos mondatok ezek, a társadalmi gondolkodásba mélyen beágyazódott véleményt, félelmeket, elhárítást tükröznek. Ha öngyilkossági kísérletről, öngyilkosságról hallunk, legtöbbször nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá - hiszen az egész jelenség olyan megmagyarázhatatlan. OKTÓBER 6. AZ ARADI VÉRTANÚK - NEMZETI GYÁSZNAP Az 1848-49-es szabadság- harc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédség 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. így a nemzet vértanúja lett: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, PöltenbergEmő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Pesten ezen a napon végezték ki Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, akit csak 1870. június 9-én temethettek el nyilvános tisztelet- adással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. Az öngyilkosság az egész világon, így nálunk is sokkal gyakoribb férfiak körében (65-75%), tavasszal és a nap első felében (a depressziós állapot szintén a reggeli-délelőtti órákban a legsúlyosabb). Nőknél az öngyilkossági kísérlet a gyakoribb. Érdekes, hogy az európai országok öngyilkossági halálozása nem, vagy csak alig hozható összefüggésbe társadalmi-gazdasági eltérésekkel - pl. Ausztria, Dánia, Németország, Svájc, Finnország az első tíz, leggyakoribb öngyilkossági halálozást mutató országok között található, még ha a volt szovjet utódállamok viszik is el a pálmát! Rendkívül elszomorító tény az is, hogy gazdaságilag fejlett országokban (USA, Kanada, Uj-Zéland) igen meredeken emelkedik a fiatalkorúak (tizenévesek!) befejezett öngyilkosságának mutatója. Mi okozza? Az öngyilkosság nem betegség, nincsenek öngyilkos típusok vagy személyiségek. Az öngyilkosság egy út tragikus - de elkerülhető - vége. Bárki juthat olyan állapotba, ahol az önpusztítás közeli, szinte kézzelfogható veszéllyé válik. Nincs ön- gyilkosságra „immunis” ember. Ahhoz viszont, hogy ez az állapot bekövetkezzék, sok tényező pillanatnyi kedvezőtlen, tragikus együttállása szükséges. E tényezők nem egyik napról a másikra jelennek meg, hosszú ideje lappanghatnak a háttérben, és legtöbbjük felismeréséhez nincs szükség szakemberre. Tekintsük át a legfontosabbakat: A legtöbb öngyilkossági kísérlet, ill. öngyilkosság hátterében a legfontosabb tényező a kezeletlen depresszió, ez ugyanis 50-100-szo- rosára fokozza a tett veszélyét. Egy nemrég közölt svédországi vizsgálat kimutatta, hogy a skandináv országokban (Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország) a legtöbb öngyilkosság hátterében a fel nem ismert depresszió áll, messze maga mögött hagyva a többi veszélyeztető tényezőt (munkanélküliség, alkohol stb.). Biológiai tényezők: számos vizsgálat kimutatta, az öngyilkosok körében egy bizonyos központi ideg- rendszeri ingerületátadó-továbbító anyag (szerotonin) mennyisége lecsökkent, függetlenül attól, társult- e az öngyilkosság valamilyen pszichiátriai betegséghez (leginkább depresszióhoz) vagy nem. Ezen ingerületátvivő anyag szabályozásának zavara a legtöbb depressziód ban is megfigyelhető, a gyógyszeres kezelés ezt a zavart állítja helyre. Ám rögvest le kell szögeznünk, hogy a biológiai-öröklött tényezők nem jelentenek megváltoztathatatlan sorscsapást - senkinek nincs a génjeibe kódolva az öngyilkos magatartás - sőt a szerotonin csökkent szintje sem szükségszerűen mindig öröklött zavar eredménye. Fontos lehet a vér koleszterinszint- je és az öngyilkosság közötti kapcsolat kérdése: több vizsgálat igazolta, hogy az alacsony (csökkentett) vérkoleszterin-szint csökkenti ugyan a szív-, érrendszeri betegségek veszélyét, növeli az öngyilkosság és a kísérletek kockázatát - mivel ilyenkor a fentebb említett központi idegrendszeri anyag, a szerotonin termelődése is csökken. További pszichiátriai betegségek: a depressziós tünetegyüttesek mellett a mániás-depressziós zavar (a mánia leegyszerűsítve a depresszió ellentéte), a skizofrénia, bizonyos személyiségzavarok, az alkohol- és gyógyszerfüggőség, a kezeletlen szorongásos zavarok jelentenek kifejezett veszélyeztető tényezőt az öngyilkossággal kapcsolatban. Fontos tudni arról is, hogy a legtöbb pszichiátriai zavar nem különálló kór, ezen betegségek megjelenhetnek egymás mellett, átalakulhatnak egymásba, sőt testi kórok mellé is társulhatnak, hatványozottan súlyosbítva a betegség lefolyását. A szorongásos zavarok (pánikzavar, fóbiák, kényszerbetegség), az alkoholfüggőség, a skizofrénia, a személyiség- és különösen az evészavarok igen gyakran párosulhatnak depresszióval, többszörösére növelve az öngyükossági veszélyt. A szívinfarktuson, illetve agyvérzésen átesett betegeknél rendkívül gyakori a depresszió és bizonyos szorongásos zavarok, alvászavarok fellépése. További kockázati tényező a tartós egyedüllét, a munkanélküliség, a negatív életesemények, a kora gyerekkori veszteségek közvetett hatása. A társadalom egyes csoportjai (idősek, magányosak, serdülők, megterhelő, veszélyes környezetben dolgozók, öngyilkosságot elkövetettek hozzátartozói) nagyobb veszélynek vannak kitéve. Persze e rizikófaktorok inkább másodlagos összetevőnek tekinthetők, melyek az említett elsődleges tényezőket felerősítve működnek. Ismert jelenség, hogy híres személyiségek öngyilkosságának híre a súlyos depresszióban, válsághelyzetben élőkre erőteljes ösztönző erővel hat, ilyenkor átmenetileg, kóros azonosulás, utánzás révén, megszaporodhat a hasonló módszerrel elkövetett öngyilkosságok száma - a történelemből „öngyilkossági járványokat” is ismerünk. Korszerű kutatások adataiból tudjuk, az sem mindegy, a média hogyan kezeli, mutatja be az öngyilkossági eseményt, szenzációs hírként jeleníti-e meg, vagy a hátterét, alternatíváit, a lehetséges segítség módjait is megkísérli leírni. A figyelmeztető jelek Az öngyilkosság nem „derült égből villámcsapás”, még ha gyakran úgy tűnik is a külső szemlélő számára. Az öngyilkosság, illetve a kísérlet előtti napok-hetek életfontosságú- ak lehetnek az áldozat megmentése szempontjából. Részletes és pontos vizsgálatok vannak arról, hogy az öngyilkossági tettet megelőző időszakban a legtöbb áldozat valamilyen formában jelzi szándékát a külvilág felé. E jelzések legtöbbször közvetettek, ilyen lehet a halálvágy megfogalmazása, akár áttételesen is; gyógyszerek gyűjtögetése, eseüeg fegyver vásárlása, a családi orvos felkeresése. E segélykiáltás az áldozatnak az öngyilkossághoz fűződő kétértelmű (igen vagy nem) viszonyulását tükrözi, azt mutatja, hogy a személy a tragédia felé vezető út egyik utolsó állomásához érkezett. Énnek felismerése, akár a gyanú felvetődése is, életmentő lehet. A „vég kezdetekor” az áldozat személyisége jellegzetes változásokat mutat: gondolkodása, viselkedése merevvé, sablonossá válik, eltér korábbi önmagától, érzései jóval szűkebb skálán mozognak, mint korábban (érzelmileg beszűkül), emberi kapcsolatai eltűnnek, korábbi értékrendjét, életét értelmetlennek tartja. Haragját önmaga ellen, nem kifelé fordítja. Gondolatai öngyilkossági fantáziákkal telítettek, a módszer kiválasztására, az öngyilkosság tervére irányulnak, s még arra, hogy milyen lehet majd hozzátartozóinak, barátainak viselkedése az öngyilkosság után. Hogyan segíthet az egészségügy, a környezet? Mint láthattuk, az öngyilkosságot elkövetők majdnem kétharmada depresszióban szenved. Ennek megelőzése, időbeni felismerése majd szakszerű kezelése életfontosságú! A modern gyógyszerekkel történő kezelés során a depresszióban szenvedő betegek zöménél teljes tünetmentesség, gyógyulás érhető el. Noha optimális esetben a gyógyszer szedésének megkezdése után 2-3 héttel a legtöbb beteg tünetmentessé válik, a gyógyszer ekkori hirtelen elhagyása („Már jól vagyok...”) nem célszerű, mert a betegség néhány hét múlva kiújul. Az ember azonban nemcsak kémiai reakciók halmaza. Több vizsgálat bizonyította, hogy a depressziók eredményes kezelésében, az öngyilkosság megelőzésében a gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápiának, a beteg utógondozásának ugyanolyan fontos a szerepe, leghatékonyabb a két módszer együttes alkalmazása. Mint ahogy gyógyszerből, pszichoterápiából is több típus alkalmazható, s a beteg személyiségének, élettörténetének figyelembe vételével kiválasztható a leghatásosabb gyógyszer + pszichoterápiás mód. Az öngyilkossági válságban levő ember számára kulcsfontosságú a megkapaszkodás lehetősége, az odafigyelő, segítő terápiás szakember, akiben bízni lehet, nki mind a gyógyszerekkel, mind a pszichoterápia eszköztárával segíteni tud. Ne feledjük azonban, hogy az öngyilkosságot elkövetők egyharmadánál nem találhatók meg a depresszió tünetei. (Ám biokémiai eltérések itt is mutatkozhatnak.) Sok áldozatnál találhatunk valamilyen felderítetlen pszichiátriai betegséget (személyiségvagy viselkedészavar, szorongás, evészavarok, alkohol- és drog- függőség, skizofrénia). Ezek korai felismerése, majd a szakemberhez fordulás létfontosságú az öngyilkosság megelőzésében. Sem a depresszió, sem a többi kór nem „dühöngő őrült” képében jelentkezik, bárkiben meglapulhat, először észrevétlenül, majd mind nagyobb szenvedést okozva az érintettnek és környezetének. Az önpusztításra vezető tényezők java része jó eséllyel felismerhető, mind saját magunkon, mind környezetünkön. Ne feledjük, az egyetlen gyógymód a megelőzés, a kiváltó okok, összefüggések felismerése és kezelése. Ne féljünk szakemberhez fordulni, mert súlyos esetben életünk, életek múlhatnak rajta! (S-F-R) OKTÓBER 10. A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK VILÁGNAPJA Az ENSZ 1987. évi határozata alapján minden év október második szerdája a természeti katasztrófák világnapja. A világszervezet dokumentuma azt ajánlja a világ kormányainak, hogy ösztönözzék az olyan intézkedéseket és szakmai segítségnyújtási programokat, amelyek a természeti katasztrófák előrejelzésével, megakadályozásával és enyhítésével foglalkoznak.
