Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-06 / 230. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 6. Családi Kör 11 A rossz kedélyállapot sokaknál kóros gondolati körrel párosul, az ilyen beteg örökösen egy problémán rágódik Depressziós a családban A legtöbb depresszió esetében szükség van a depressziót oldó gyógyszerekkel (antidepresszívu- mok) folytatott kezelésre. A szorongás és az- alvászavar súlyosabb jelei esetén a kezelés kezdetén rövid ideig az antidepresszí- vumok mellett szorongásoldó vagy altató hatású gyógyszereket is felírnak. Ha a depresszió mindig újra jelentkezik, egész életen át tartó kezelésre lehet szükség - akár a cukorbetegeknél. Erre mind a betegnek, mind hozzátartozóinak fel kell készülniük. A gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápia különböző formáinak van nagy jelentősége. Alapvető, hogy a beteg nyíltan beszélje, vitassa meg élethelyzetét kezelőjével, sőt hozzátartozóival. (A Népszabadság nyomán) (Illusztrációs felvételek) Ha környezetünkben depressziós beteg él, érdemes az alábbiakat szem előtt tartani: 1. A depresszió betegség, az ettől szenvedő ember nem munkakerülő, aki elhanyagolja feladatait. 2. Mivel a kór kezelhető, gyógyítható, fontos, hogy a depressziós beteg a lehető leghamarabb orvosi kezelést kapjon. 3. Mivel a döntéshozatal a depressziós betegnek nagy nehézséget jelent, a panasza ideje alatt nem szabad őt döntésre kényszeríteni, különben felépülés után döntését úgyis megbánná, visszavonná. 4. A depressziós nem tud akarni, értelmetlen tehát akaratára hivatkozni, az ilyen elvárások akár állapotát is ronthatják, ha pedig azt kívánjuk tudatosítani benne, hogy képtelen akarni, csak fokozzuk szenvedését. Semmi értelme arra szólítani fel, hogy szedje össze magát, vagy végezzen különféle tevékenységeket, neki ez nem megy, amitől maga is kínlódik. 5. Nagyon fontos, hogy a hozzátartozók támogassák a beteget a gyógyszer rendszeres szedésében, sőt esetleg diszkréten ellenőrizzék is. A gyógyszer bevételéről lebeszélni egyenesen életveszélyes lehet. Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni, a depresszió kezelésére használt gyógyszerek nem okoznak függőséget. OKTÓBER 10. A LELKI EGÉSZSÉG VILÁGNAPJA A Lelki Egészség Világszervezete október 10-ét a lelki egészség világnapjává nyilvánította. A lelki betegségben szenvedő emberek ugyanúgy rendelkeznek az emberi méltóság, az egyenlőség elidegeníthetetlen jogával, mint az emberiség valamennyi más tagja. Ezeket a jogokat az Egyetemes emberi jogok deklarációja is kinyilvánította. A világnap meghirdetésével az ENSZ-dokumentumban megfogalmazottakat kívánják újra a közvélemény figyelmébe ajánlani. LELKI SEGÉLY depresszió a biológiai működések, a gondolkodás és a hangulat változásában megjelenő kedélybetegség, amelyben szorongásos állapotokkal, belső nyugtalansággal járó szomorú hangulat figyelhető meg. Bizonyos szakaszaiban a feszültség, a mindentől ingerültté váló viselkedés kerül előtérbe. Sokat segíthetünk a családban, barátaink között, munka- vagy lakóhelyi környezetünkben élő depresszióban szenvedő gyógyulásában - ehhez első lépés lehet a kóros állapot korai felismerése, az érintett támogatása, hogy legyen bátorsága, ereje szakemberhez fordulni, majd hogy később el is fogadja a kezelést. A korszerű gyógyszerekkel, a pszichoterápia különféle eszközeivel ki lehet jutni a gödörből - az egészséges állapot visszanyerésében komoly támasz lehet a család, és az a kisközösség, amelyben a beteg él. A rossz kedélyállapot sokaknál kóros gondolati körrel párosul, az ilyen beteg örökösen ugyanazon a problémán rágódik, akár téveszmeszerű állapotba hajszolva önmagát. Szélsőségesen negatív hangulati helyzetben egyesek értelmetlennek és értéktelennek látják az életet, önmagukat, nem ritkán kell tehát öngyilkossági szándéktól tartani. Az út idáig persze hosszú is lehet, a betegség sokáig lappanghat. A betegek többnyire a reggelt tartják a legrosszabb napszaknak. A feladatok végzése nyomán az állapot délutánra javulni szokott, többeknél az este elviselhetővé válik. A depresszió gyakran igen makacs testi panaszokkal jár együtt - fej-, nyak-, deréktáji, kézben-láb- ban érzett fájdalom, mellkasi nyomásérzés, nehézlégzés, bizonytalan szív-, gyomortáji panaszok, émelygés, emésztési zavarok, az alhasban érzett görcsös fájdalmak jelentkeznek. Szakértői becslések szerint a világ lakosságának 3-5%-a szenved tőle, ez 120-200 millió embert jelent. 20-30% a valószínűsége annak, hogy életünk folyamán bennünket is utolér. A testi tünetek néha annyira az előtérben állhatnak, hogy a mögöttük meghúzódó lelki panaszokat a családtagok észre sem veszik. Az orvosi vizsgálatok rendszerint semmi testi betegségre utaló jelet nem találnak. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a beteg továbbra is úgy véli, testi kórban szenved, mert kedélybetegségét gyengeségnek, szégyennek tartja. Holott a depresszió a leggyakoribb betegségek közé tartozik! Az egyik különösen veszélyes fellépő probléma, mint utaltunk rá, az öngyilkossági szándék. A depressziós beteg- §% ben a kilátástalanság, a pesszimizmus, reménytelenség érzése él. Fontos rá- venni az érintettet, hogy első lépésben a telefonos lelkise- gély-szolgála- tot vegye igénybe, hívjon föl egy krízisintervenciós központot, pszicho-szoci- ális szolgálatot. (A telefonszámokat az orvostól, illetve a helyi telefonkönyvből meg lehet tudni, s akár névtelenül is lehet jelentkezni.) A továbbiakban pedig elengedhetetlenül arról kell meggyőzni a gondjait egyedül megoldani nem képes szenvedőt, hogy forduljon orvoshoz. A depresszió gyerekeknél is előfordulhat. Ekkor a tüneti képben az ingerlékenység, agresszivitás a jellemző, amihez gyakran társulhat tanulási nehézség. Férfiak depressziójánál a típusos tünetek háttérbe szorulhatnak, náluk gyakran inkább indulatosság, agresszivitás, alkoholfogyasztás, esedeg kriminális magatartás jelentkezhet. Az öngyilkossági veszély nagy. Hangulatjavító gyógyszerek, különféle pszichoterápiás formák segítségével minden életkorban gyógyítható ez a kór, de ne várjuk, hogy a kezelés megkezdését követően a beteg rögtön jobban lesz. A gyógyszerek csak hetek múlva fejtik Id pozitív hatásukat. Öngyilkossági gondolatok gyanúja esetén a beteget mielőbb orvosi kezelésben kell részesíteni, különösen az a korosztály van veszélyben, ahol még a halál fogalma sem teljesen tisztázott. A 65 éven felüliek hetven százaléka szenved artrózisban, mely gyakran az ízület súlyos károsodásával jár Hatékonyan a fájdalom, a gyulladás ellen PÉTERFI SZONYA artrozis a világ legelterjedtebb ízületi megbetegedése, a népesség 12 százalékát érinti. Az egy, esetleg több ízület porckopását fájdalom, merevség és mozgás- korlátozás kíséri. Az elvékonyodott porc alatt a csont érdessé válik és oldalirányba növekszik, az ízületi tok pedig begyulladhat - jellemzi a betegséget dr. Makai Ferenc professzor, a pozsonyi ortopédiai klinika vezetője. Míg 30 éves korig alig fordul elő, a 65 éven felüliek 70 százaléka szenved tőle Az oszteoartrozis leginkább a kéz, a gerinc, a térd és a csípő ízületeit támadja meg, a betegség gyakran az ízület súlyos károsodásával és alakváltozásával jár. Az artrozis fájdalommal és merevségérzéssel kezdődik, gyakran csak fokozatosan, hónapok vagy évek során alakul ki. - A merevség korán reggel vagy pihenés után nehezíti az életemet, a nyirkos idő pedig fokozza a fájdalmat - ismerteti nehézségeit az egyik beteg, miközben orvosa a röntgenképeket szemléli. Bár az artrozis a felvételen is látható, nem valószínűsíthető, hogy a jövőben mivé fejlődik. Az artrozis nem vezet reumatóid artntiszhez, bár a fordítottja megtörténhet. Az artrozis számos ízületet érinthet, de eltérően a reumatóid artritisztől, nem terjed szét az egész testen. Az artrozis és a reumatoid artritisz közötti különbség jelentős, hiszen míg az előbbi. sak az ízületeket támadja meg, az utóbbinál a betegség általánosan érinti a testet. Sok betegnél, akinek tulajdonképpen nincs is panasza, a röntgen súlyos kopást mutathat ki. Az artrozis gyakoribb idős embereknél, de nem az idős kor az egyedüli ok. Előfordulhat súlyos sérülés után, ízületi operációt követően, esetleg a fokozottabban igénybe vett ízületeken. Senki sem tudja pontosan az artrozis okát, bár néha kimutatható az öröklődés - magyarázza dr. Jozef Rovenský professzor, a pöstyéni kutatóintézet igazgatója. A térdízület artrozisa gyakrabban fordul elő idősebb nőknél, különösen ha túlsúlyosak. A kezek artrozisa gyakoribb a középkorúaknái, és gyakran családi előfordulást mutat. Az ízületek duzzadtakká és nyomásérzékenyekké válnak, később az ujjhegyeken fájdalommentes duzzanatok alakulnak ki. A kezek sohasem válnak teljesen rokkanttá. A csípőízületi artrozis a férfiakat, nőket egyaránt érinti, gyakran fiatalabb korban, és kapcsolatba hozható a veleszületett csípőficammal.- Az artrozisnak nincs gyógymódja, de van lehetőség a tünetek kezelésére. Újabban a Merck Sharp & Dohme Idea gyógyszertársaság rofecoxib hatóanyagú gyógyszerével, amely enyhíti a fájdalmat, a gyulladást, miközben nem terheli az emésztőrendszert úgy, mint a többi orvosság. Súlyvesztéssel, illetve bot használatával csökkenthetjük az ízület fizikai megterhelését, miközben óvni kell minden olyan tevékenységtől, ami túl nagy erővel hatna, például futás, ugrálás. Nagyon fontos viszont a kondíció fenntartása, ajánlott az úszás, a séta. A meleg vízben végzett gyakorlatok a csípő- és térdízületekre hatnak jótékonyan. A betegség gyakran sebészeti beavatkozást igényel, ám a műízületek beültetését az anyagi források hiánya nehezíti - hangsúlyozza dr. Makai Ferenc professzor. CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL A családban keresendő az ok „Egy aggódó nagymama" jeligére: Van egy 9 éves fiú unokám, akinél egy évvel ■ ezelőtt vettük észre, hogy itt-ott ránt egyet a fején. Az utóbbi időben nagyon hirtelen megnőtt, igen vékony testalkatú, húst egyáltalán nem eszik, viszont amit szeret, abból igen sokat fogyaszt. Most már elég gyakran rángatja a fejecskéjét 2-3-szor egymás után, mondjuk, negyedóránként. Először elmentünk a köti zeti orvoshoz, aki azt mondta, hogy ezt lassan kinövi, és írt neki valamilyen tablettát, ezt nem szedhette, mert fájt tőle a hasa. Mi úgy gondoljuk, hogy az unokám gyengébb idegzetű, mert nagyon jól tanul, igen becsületes és szorongó típus, mindent tudni akar, és ha valami nem sikerül neki, sokszor elsírja magát. Nem tudjuk, mitévők legyünk, kérem, adjanak tanácsot mert nagyon aggódunk. ( Kedves nagymama, az unokája problémáját a pszichológiában tiknek hívják, ami- • vei gyermekpszichológusok foglalkoznak. A tik mindig a gyermek környezettel való konfliktusát jelenti, így ez a probléma nem ítélhető meg a környezettől függetlenül, mivel elsődlegesen a környezetnek szól. Leggyakrabban 6-9 éves kor között jelentkezik, és fiúknál háromszor olyan gyakori, mint lányoknál. Több szakember kétféle személyiségtípust ír le. Az egyik jól alkalmazkodó, jó tanuló, itt általában a tünet a családi légkör konfliktusának a jele. A másik típus az iskolában és otthon egyaránt nyugtalan, túl mozgékony, figyelmetlen, ennél a típusnál ezt érzelmi megnyilvánulásnak tartják. Többek szerint ez utóbbi ritkább megnyilvánulási forma. Megfigyelték, hogy a tikkelő gyermek anyjának igénye a nyugodtság, fegyelmezettség, alkalmazkodás, és ennek az igénynek a következtében érzik elviselhetetlennek a normális gyermeki aktivitást. Általában ezeknél a gyermekeknél a nevelés tilalmai korlátozzák a mozgást, a szabad tevékenységet, és a büntetéstől, valamint a szeretet elvesztésétől való félelem miatt az agresszió elfojtó- dik. Ennek megfelelően a ükben az engedelmesség és a lázadás kettőssége nyilvánul meg. A tikkelő gyermek környezetében mindig megtalálható az indulatot és akaratnyilvánítást erőszakosan letiltó, állandóan dirigáló felnőtti magatartás. Kedves nagymama, unokáját próbálja arra biztatni, hogy a környezetében levő felnőttekkel szemben vállalja érzéseit, indulatait még akkor is, ha azok negatívak. Fogalmazzák meg közösen, hogy kivel szemben mit érez, s hogy ezek az érzések miért keletkeztek. Ha nincs eredmény, forduljon gyermekpszichológushoz. Értékrendünkkel van baj „Hajsza" jeligére házassági konfliktusokról, a sivár életről olyan levél- ■ re válaszolva, melynek írója nem szeretné, ha idéznénk belőle. ( Levelére egy amerikai pszichológus gondolataivá válaszolok, melyek való- • színűnek tartom, hogy segítenek problémái megoldásában. Az idézet így szól: „Most pedig képzeld el, hogy életed utolsó napját éled. Nyugodt vagy, fekszel az ágyadban, tudva, hogy közeledik a vég. Elfogadással várod. Mindegy, hogy selyempárnán vagy poros földön fekszel - egyik sem megy veled, amikor kilépsz majd az életből. Se szegénység, se gazdagság nem jelent már számodra semmit. Anyagi javak, titulusok, rangok és minden földi hatalom jelentéktelenné vált. Amint így fekszel, és előtted az örökkévalóság, végiggondolod egész életed. Mit látsz most a legfontosabbnak? Munkasikereidet? A kocsid márkáját vagy az elegáns környéket, ahol házat vettél? A bankszámlád állását? A megszerzett sportvagy ékszereket? Ha igazán magadba nézel, biztosan látod ezeknek a javaknak a földhözragadt- ságát. Az tűnik majd visszatekintve a legfontosabbnak, amikor boldog voltál, amikor fontos Dr. Bordás Sándor klinikai pszichológus voltál valakinek, amikor szerettél valakit, aki ezt viszonozta. Életünk teljesítményei kétségtelenül sok jó érzést adnak - büszkék lehetünk, hogy kiteljesítettük képességeinket. De lelkünk mélyén mindnyájan tudjuk, hogy emberlétünket döntően kapcsolataink teszik széppé vagy sivárrá. A szeretet az a táplálék, mely egészségben és elégedettségben tart. Csakis általa élhetjük át a transzcendens létet: amikor bizalommal védekezés nélkül olvadhatunk egybe másokkal. Mégis milyen sokan vannak, akik csak vé- gigszáguldanak egész életükön, folytonosan újabb értelmetlen tennivalókat tűzve ki és gyűrve maguk alá! Millióan tekintik ráadásnak a szeretetet, holott lehetne ez a tengely is. Rohannak mindennapjaik terheivel, sok pénzért követik a divatot, fúrnak a munkába, futnak a boltokba, hogy még többet vigyenek haza, és fúrnak a szórakozásaikra (gondolj a szombat esti karambolok és gázolások abszurditására!). Ezekre fordítják energiáik legnagyobb részét, miközben legfontosabb kapcsolataik gondozás híján kiszáradnak és eltorzulnak. E. W. Wilcox amerikai költő írta találóan: Bókot kap a futó ismerős, a vendégnek jut jó szó és meleg, de hányszor mérünk csapást éppen arra, aki minket a legjobban szeret.” A kis- és csonka családok korszakában nagyobb szükségünk van a szeretet biztonságára, mint őseinknek valaha volt. De ha megtanuljuk szerepeinket egyensúlyban tartani, mint szüléink és nagyszüleink, akkor ez sikerülni fog. Érzéseink és gondolataink jelenlétével kell táplálnunk, védenünk és gyógyítanunk egymást.
