Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-07 / 206. szám, péntek

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfí Sándor) ÍZVILÁG I __________________________________________________________AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE 1 „S emmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2001. szeptember 7., péntek 1. évfolyam, 10. szám A miniszterelnök-helyettes családjában a főzés nem tartozik a legfontosabb témák közé, viszont mindennap meleg étel várja a diáklányokat és a papát Magyaros ízek Csáky Pál otthonában MALIK ÉVA A szolgálati lakásban he­ten élnek együtt: a há­zaspár, a négy nagy­lány és a nagymama, valamint a cicus a kisci- cájával. Ilyen népes családban mindennap főzni kell. A főzés a ház asszonyának, Erzsébet asszonynak a munkaköre. Ottjár- tunkkor tipikus nyári étel, töltött paprika Totyogott a fazékban, mert a ház ura, bár sok ország jellegzetes ételét kóstolta már, hű maradt a ha­zai ízekhez. Tiszteletünkre bemu­tatta kávéfőző tudományát, ezenkí­vül néha teát is szokott készíteni - sajnos a legtöbb esetben ez is „oda­sül”, mert a leöntés pillanatában va­lami fontosabb teendő elszólítja a konyhából, ahová csak órák múlva tér vissza. Amíg Csáky Pál a kávét vigyázza, feleségével kezdjük a be­szélgetést: Erzsébet asszony, mi a miniszterelnök-helyettes úr ked­venc étele? Mivel az Ipoly mentéről származik, természetesen a hal minden elké­szítési formában, és a tenger összes élőlénye, herkentyűje. Kedvence a halászlé, amit én nem főzök, ezért éttermekben általában ezt szokott rendelni. Azt hiszem, ha tehetné, a nap mindhárom fő fogásaként ezt választaná. Ha meg akarjuk lepni, akkor biztosan halat készítünk a számára. Ön mikor tanult meg főzni, s egyáltalán, kinek a receptjei használja? Úgy csinált velem az édesanyám, mint most én a lányaimmal: muta­tom, ha úgy gondolom, hogy vala­mi tanulásra érdemes történik a konyhában. Mostanra már szeren­csére nekik is megjött a főzési ked­vük, lassan-lassan átveszik a stafé­tabotot. Ha valamihez kedvük van, akkor nekilátnak és megcsinálják. A legfiatalabb tizenegy, a legidősebb huszonegy éves - ő fantasztikus pizzatésztát tud csinálni, ez az ő szakterülete. Szóval én, amikor fétjhez mentem, úgy voltam, hogy ha valamit nem tudtam, megnéz­tem a szakácskönyvben, vagy fel­hívtam anyut, de azért alapvető fő­életemben egy halat se fogtam!" zési ismereteim már voltak. Főzni anyukám receptjei alapján szok­tam, még ma is az ő receptes- könyvét használom, amikor vala­mit sütök. Mivel a férjemmel egy­máshoz nagyon közeli vidékről származunk, majdnem azonos volt a konyhánk, a különbség csak az volt, hogy a férjeméknél több ka­csa, liba és nyúl fogyott. Milyen szakácsnőnek tartja ma­gát, kreatívnak, aki saját maga találja ki, alakítja át a recepteket, vagy pedig csakis az előírt meny- nyiségekkel, alapanyagokkal dol­gozik? Van egy kedvenc családi ételünk, valahol olvastam, a receptjét kissé átalakítottam, mindnyájan nagyon szeretjük (a beszélgetés végén ol­vashatják!). Kémikus lévén általá­ban mérem az előírt mennyisége­ket, mert ez így egyszerűbb szá­momra, viszont a hozzávalókat gyakran átalakítom az ízlésünk sze­rint, kihagyok vagy hozzáteszek va­lamit, ami szerintem jobban fog íz­leni. Nagyon hasznos tanács, amit bárkinek ajánlhatok, ezt az anyu­kámtól tanultam, hogy ha szára­zabb húst, a mi esetünkben csirke­mellet rántok ki, akkor előtte be­mártom fokhagymás lébe (zúzott fokhagyma, víz és só), így a bunda szépen megdagad, a hús pedig szaf­tosabb. (Közben Csáky Pál is visszatér, ká­véscsészéket és egy csupor mézet hoz egy tálcán. A család ezzel édesí­ti a kávét.) Miniszterelnök-helyettes úr, meg­tudtuk, hogy a hal a kedvenc éte­le. Az utóbbi időben hol, melyik tenger melléki országban fo­gyasztotta a legfinomabbat? Tulajdonképpen mindenevő va­gyok, de ha szabad lenne választa­nom, akkor annak ellenére, hogy életemben egy halat sem fogtam, valóban azt választanám, ami a víz­ben van. Nagyon finom halat ettem Krétán és Izraelben, ez utóbbinak leginkább a mi lecsónkéhoz hason­líthatnám az elkészítési módját, jók a horvát halak is, minden ország­nak megvannak a specialitásai. Legutóbb Olaszországban ettünk jó, fokhagymával ízesített pácolt polipot édes-savanykás mártásban. A kávé- és teafőzésen kívül mennyire van otthon a konyhá­ban, van kedvenc étele, melyet saját maga készít? Vegyész vagyok, a laboratóriumban mindenfélét meg tudok „főzni”. Ko­molyra véve: amíg a gyerekek ki­csik voltak, azért el tudtam őket lát­ni, most pedig havonta körülbelül egyszer kerül a kezembe főzőkanál, általában akkor, amikor valamilyen más elfoglaltsága van a feleségem­nek. Nagyon finom ételeket készí­tek a boltban kapható mártásokból. Ezeket mi nem spagettire szoktuk önteni, hanem általában rizsen tá­lalt csirkehúst öntünk velük nya­kon, s az asztalon egyszerre leg­alább háromféle van belőlük, a pi­káns, a kesernyés és az édeskés, hogy mindenki a saját ízlése szerint keverhesse ki a legjobbat a tányér­ján. Befolyásolta-e a család étkezési szokásait a kergemarhakór, s ál­talában milyen húsokat fogyasz­tanak, mi a vasárnapi menü? CS. E.: Eddig sem voltunk túlzott marhahúsfogyasztók, most sem eszünk, legfeljebb marhahúslevest, viszont annál inkább mennek ná­lunk a fehér húsok, a csirke, a puly­ka, és természetesen a hal. A lánya­im, akik a kollégiumban laknak, gyakran mondják azt hétvégén, hogy anyu, egész héten húst et­tünk, most ne csinálj húst. Csak örülni tudok, ugyanis ők szoktattak engem rá a brokkolira, a karfiolra, így gyakran hétvégén is ezt főzöm. A legjobban annak örülnek, ha pá­rolt brokkoli van fokhagymás már­tással, sütőben szárazon pirított burgonyával, vagy rakott, rántott karfiol. Vasárnap azért általában húst eszünk. CS. P.: Elég gyakran előfordul, hogy ha úgy érzem, túlságosan nehezet ettem, de főként, ha nagy erőbedo­bással kell dolgoznom, akkor egy hétig nem eszem húst. Észrevet­tem, hogy ilyenkor a teljesítőképes­ségem, a teherbírásom sokkal na­gyobb. A hús megterheli a szerveze­tet. Itt, az íróasztal mellett van pél­dául a tegnap esti vacsorám (rámu­tat az ásványvizes fiaskóra, és egy másik flakonra, amelyben kom- buchagombából készült ital van). Mit szokott főzni az édesanyja, mi volt a kedvenc étele? CS. P.: Sok mindent nagyon jól tu­dott készíteni megboldogult anyu­kám. A barátok, akikkel néha ösz- szejövünk, még ma is emlegetik le­gendás réteseit. A legfinomabb ta­lán a túrós volt (Engem is tanítga- tott, hogyan csináljam, de nem megy - legyint megadóan a feleség -, erre születni kell!). Faluhelyen vasárnaponként a liba- és a kacsa­sült volt az ünnepi étek, ezt a nagy- néném kemencéjében cserép­edényben sütötte. Édesapám hob­bija a nyúltenyésztés volt, ezért na­gyon gyakran volt az asztalunkon nyúlhús is. Gyerekkoromban meg is látszott rajtam jóanyám kosztja, amihez az is hozzájárult, hogy nem túl sokat mozogtam, inkább otthon ültem és olvastam. Olyan étel, melyet a világért meg nem ettem volna, egy sem volt - ma sincs. Karácsonykor, húsvétkor mi az ünnepi menü, milyen hagyomá­nyok alapján készítik az ételeket? CS. E.: Azt hiszem, az én családom hagyományait folytatjuk, kará­csony este tejfölös-gombás káposz­taleves van és rántott ponty. A halat a férjem veszi, és pucolja meg, én hozzá sem nyúlok. Élve kell haza­hozni, mert Zsófika játszik vele, amíg a kádban úszkál, még etetni is akarja. Azután jön a mákos-diós bejgli, melyet én csinálok, és sok krémeš sütemény is van szentestén. Húsvétkor pedig mindig sonka van, de kétfélét veszek, göngyöltét és tatját is, mert a mama a szaftosabb, finomabb tarját szereti. Régebben szoktam majonézes krumplisalátát is készíteni, most már kevésbé. Tor­magyökeret a piacon szoktam vásá­rolni, otthon készítem a méregerős reszelt tormát. A férjem nem kedve­li az édességet, csak csipeget; ha módjában áll, inkább a sajtokat vá­lasztja. Régóta megvan az a szoká­sunk, hogy az asztalon négy-öt féle sajt is van. Nagyon szereti az egy­szerű sült krumplit is. Édességekkel nem lehetne elcsábítani. Mit szokott vacsorázni a család? CS. P.: A vacsorával nagyon csínján bánunk, főleg én, mert gyakran túl későn jövök haza ahhoz, hogy ki­adós vacsorát költhessek el. CS. E.: Mivel a nagymama, a leg­idősebb és a legfiatalabb lány, vala­mint jómagam általában mindig itt­hon vagyunk, legrosszabb esetben is minimum négy főnek kell készí­tenem. A nagymama édesszájú, ne­ki grízkásákat, pudingokat, tejes ételeket készítek, Zsófinak gyakran „Feleségem kiváló szakács" tojásrántottát, mindenkinek azt, amit rendel. Mi a helyzet a gyorsétkezdékkel, igénybe veszi őket a család? CS. E.: Én be szoktam menni fagyizni, mert nagyon finom a vaní­liás fagylaltjuk. CS. P.: Nem kedvelem őket, viszont a lányaink szombaton néha felkere­kednek, és vagy egy gyorsétkezdé­ben, vagy pizzériában körnek ki. Milyen italokat kedvelnek? CS. E.: Vörösborpárti vagyok, álta­lában azt választom, mert egészsé­ges és kellemes ízű. CS. P.: Én szintén a borokat kedve­lem inkább, de nyáron, mint volt. cseh főiskolások, a sört is megisz- szuk. Ön szerint milyen szakácsnő a fe­lesége? CS. P.: Azt hiszem, nagyon kiváló... CS. E.: Szeretnék még egy kicsit tö­kéletesedni a fűszerek terén, szeret­nék kipróbálni újakat, hogy ne csak a pirospaprika és a bors legyen a ke­zem ügyében. Külföldön járva, más országok ízeit is megkóstolva melyek azok, amelyek a legharmonikusabbak az Ön számára? CS. P.: Nagyon sok ország konyháját kipróbáltam, de nekem a magyar maradt a legkedvesebb. Persze, a hí­res konyhák, mint a francia, nagyon átdolgozott ízekkel remekelnek, bármit rendel az ember, nem csaló­dik, minden nagyon finom. Ha egzotikumról van szó, akkor pedig a kínai vagy a japán konyha a vezető. A japán nagyon érdekes fűszerekkel dolgozik, és nagyon drága. Felejthe­tetlen élményben volt részünk egy „A japán szakács boszorkányos ügyességgel kezelt vagy 30 kést" angliai japán étteremben, ahol az asztalon előttünk készítették el az ételt. Kijött egy szakács egy tizenkét centis vastag övvel a derekán, amelybe legalább harminc kés volt szúrva. A vendég csak rámutatott a halra, polipra, húsra vagy kígyóra (ezt azért nem választottuk!), ame­lyik megtetszett neki. Aztán, mint egy boszorkánykonyhában, arány­lag rövid idő alatt elkészítette az ételt. Látványnak is élmény volt, ahogyan vagy nyolc edényben To­tyogott a hús, külön-külön a sok zöldség és mártás. Fantasztikus volt a gyorsasága, a koreográfiája az egésznek, ahogyan pedig a késeket kezelte, az bűvészmutatvány volt. Az asztal közepe forró volt, minden ott készült, s közben a vendégek tá­nyérja alá is valami parafamelegítőt tettek, hogy a tányérok is forrók le­gyenek. Legalább hat fogást készí­tett, mindegyik ételből egy pici ada­got raktunk a tányérunkra. Az egyes ételek apró változtatásokkal egé­szen más ízűek lettek. A vendég egy pillanatig sem unatkozott a két-két és fél órás ebéd alatt, mert mindig történt valami. Erzsébet asszony húsos raguja Sertéshúsból készítem. A koc­kára vágott húst rádobom az olajra, mert olajjal főzök, egé­szen fehérre érlelem, majd ki­veszem; jó sok hagymát dinsz- telek, hozzáteszek áttört fok­hagymát, szintén sokat; aztán megy hozzá a ketchup - leg­alább négy-öt leveseskanál; paradicsomsűrítmény, ame­lyet én főzök be; lehet bele tenni óriásbabszemeket - a legjobb fiatal babból; sárgaré­pát karikára vágva; mi a zöld­babot nem nagyon szeretjük, de aki szereti, azt is tehet. Az­tán visszatesszük a húst, hogy az egész összeérlelődjön. Só­val, feketeborssal, sok majo­ránnával ízesítjük, meg kell kóstolni, ha összeérik a fok­hagyma, a savanykás ketchup és a paradicsomsűrítmény, ak­kor kész. ízlés szerint más zöldségekkel is lehet kísérle­tezni. Ehhez az ételhez hasáb- burgonya illik. Jó étvágyat! Készül a vendégváró kávé (Malik János felvételei) Erzsébet asszony lassan három éve főállásban gazdasszony

Next

/
Thumbnails
Contents