Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-07 / 206. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 7. Környezetvédelem ZÖLDMORZSÁK Felszerelik a biológiai szűrőket Rózsahegy. A helyi papírgyár 60 millió koronát fektet a városi víz­tisztító felújításába, minek kö­szönhetően csökken a városra jellemző bűz. Az idén ősszre ter­vezett első ütemben a rothasztó medencék szellőztetőire 42,5 mi­liő korona értékben biológiai szűrőket szerelnek. Jövőre a tisz­títóban fennmaradó iszap új tá­rolóinak megépítése 19 millió ko­ronát szánnak, majd 18 millió koronáért új levegőztetőket helyeznek üzembe. (P) Flakonfeldolgozó már nálunk is Zsolna. A városban az év eleje óta működik az ország első PET- flakonokat feldolgozó üzeme. A cég naponta 50 tonna műanyag- hulladékot aprít 12 müliméteres darabokra. Az aprítékot Kínába szállítják, ahol szigetelőanyag­ként, vagy cipőipari nyersanyag­ként használják fel. Az osztrák ASA hazai leányvállalataként működő cég szakemberei arra igyekeznek rávenni beszállító­ikat, hogy a flakonokat légtele­nítve, összenyomva, vagyis hely- takarékosan adják le. (U) Szélerőmű uniós pénzből Cerová. Jövőre kezd áramot ter­melni a Szenici járásbeli község mellé tervezett szélerőműtelep. A megvalósításhoz az Európai Unió 1,8 millió eurós támogatást nyújt, ez a költségek 75%-át fe­dezi. A technológiát a Szlovák Villamosművek biztosiba. (Ú) Befektetés megújuló forrásokba London. A befektetési alapok egyre szívesebben helyezik a pénzüket megújuló energiaforrá­sok hasznosításával foglalkozó cégekbe. A Nemzetközi Energeti­kai Ügynökség kimutatása sze­rint ez lett az energetikai szektor legyorsabban fejlődő eleme, becslések szerint részesedése 2020-ra a jelenlegihez képest megduplázódik. A nagy alapok ezért egyre komolyabb ér­deklődést tanúsítanak a szé­lerőműveket, naperőművi, vagy éppen tenger alatti energiater­melő berendezéseket gyártó cé­gek iránt. Ennek eredményeként már több olyan befektetési alap is létrejött, amely főként ilyen cé­gek részvényeibe helyezi el a rá bízott pénzt. A közelmúltban lét­rehozott Global Green Invest­ment Trust például 70 milliárd font tőkével rendelkezik, és port­foliója 30%-át az alternatív ener­getikai iparban tartja. (TASR) Lemondtak a mészkőbányáról Pozsony. A Szlovák Karszt Táj­védelmi Körzetben mégsem nyí­lik újabb mészkőbánya. Mária Sabolová, a parlament környe­zetvédelmi bizottságának tagja szerint a kassai Betox cég visszavonta a bányászattal kap­csolatos kérelmét. (SITA) Támogatott szélerőművek London. A nyűt tengeren fújó szél energiáját hasznosító erő­művek lakossági támogatására szervezett kampányt az Innogy cég és a Greenpeace. A kormány a megújuló forrásokból szárma­zó energia számára külön díj­szabást vezetett be, ennek ki­használásáról minden fogyasztó maga dönthet. A „címkézett*’ számlák Nyugat-Európában egyre nagyobb teret hódítanak, két évvel ezelőtt Németország­ban 80 ezer, Hollandiában pedig 400 ezer háztartás tartotta fon­tosnak a fenntartható források­ból származó energia használa­tát. A brit kormány azt szeretné, hogy az ilyen források aránya a jelenlegi 2,45%-ról 2010-re 10%-ra növekedjen. A tengerre tervezett telep 30 turbinával működne 50 ezer háztartást el­látva villamos energiával, (ú) A Philips új tévéprogramja Pozsony. 862 régi televíziót ad­tak le a Philips cég kéthónapos országos begyűjtőprogramja ke­retében. Bontás után nagy részü­ket újrahasznosítják, a maradé­kot pedig szakszerűen megsem­misítik. A vállalat képviselői sze­rint a világméretű akció legfonto­sabb hozadéka az elektronikus hulladék megfelelő kezelése, (ú) Döntésének a nemzeti parkokról Pozsony. Az államnak el kell döntenie, hogy a nemzetközi kö­vetelményeknek megfelelő nem­zeti parkokat szeretne, vagy csak annak hívott területeket - jelen­tette ki Anna Laskovjanská, a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park botanikusa. Előbb-utóbb ugyanis választ kell adni az 1998-óta húzódó kérdésre, és dönteni kell a védett területeken belüli zonáció ügyében. A Szlo­vák Paradicsom esetében a szak­emberek 8500 hektár edőt java­soltak az ún. A-zónába sorolni, itt csak kárelhárítás jellegű faki­vágás folyhatna. Ehhez azonban az érintett erdőtulajdonosok be­leegyezése szükséges. Ez pedig újra feleleveníti a kártérítés ré­gen elhanyagolt problémáját, (t) Az államra marad a régi szennyeződések felszámolása Gazdátlan szeméthegyek ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. 120 milliárd koronára becsüli a környezetvédelmi mi­nisztérium a régi, gazdátlannak te­kinthető szennyeződések felszá­molásának költségeit. Az ilyen szennyeződések közé ál­talában a régi vagy illegális hulla­déktárolók, az öreg bányák, med­dőhányók és zagytárolók, a szovjet hadsereg által hátrahagyott szeny- nyeződések, a tönkrement gazdát­lan ipari területek, mezőgazdasági telepek tartoznak. Például az egy­kori bányatevékenység következ­ményeként a minisztérium 1666 problémásnak számító helyszínt tart nyilván. Miklós Lászó környe­zetvédelmi miniszter szerint a helyzetet nehezíti, hogy az ilyen régi environmentális terhek kérdé­sét a hazai jogrendszer nem rende­zi egyértelműen. Ráadásul a meg­oldás teljesen hazai forrásokat igé­nyel, mivel az Európai Unió csak az EU-szabványok bevezetésével kapcsolatos akciók finanszírozásá­hoz járul hozzá. A minisztérium ezért már megkezdte a szennye­zett területekről szóló törvény előkészítését, amely átfogóan fog­lalkozna a problémával. A hazai jogrendszer ugyanis nem ismeri az ökológiai felelősség fogalmát, így ha esetleg sikerül is kideríteni a nagy területeket elszennyező cég kilétét, csak polgári úton in­díthatnak ellene peres eljárást, így a régi szennyeződések felszá­molása általában az államra ma­rad. A minisztériumnak csak a fel­derítésre és a szükséges intézke­dések megtervezésére jövőre 8 milliárd korona kellene. A régi hulladéktárolók rekultivációja 1,5-2 milliárd koronát igényelne. A 2002-es állami költségvetés ter­vezete viszont nem számol ilyen kiadással. A kormány a privatizá­ciós bevételekből 2 milliárd koro­nát szán erre a célra, (t) A világ az USA nélkül is csökkenti a szén-dioxid kibocsátást, ám a globális felmelegedés veszélye még nem szűnik meg Súlyos patthelyzet a levegőben Miklós László környezetvédelmi miniszter: „A Bush-adminisztráció most az­zal érvel, hogy bár mindenki szennyez, a legtöbb terhet mégis a fejlett orszá­goknak kellene vállalniuk." (Somogyi Tibor felvétele) A globális felmelegedést oko­zó túlzott szén-dioxid kibo­csátás visszaszorítására szol­gáló kiotói egyezmény meg­valósítása az USA ellenállása miatt veszélybe került. A nyár elején Bonnban ugyan a világ környezetvédelmi miniszte­rei megegyeztek abban, hogy az USA nélkül is tartják ma­gukat a korábbi vállalásaik­hoz, ez azonban csak az első lépésnek tekinthető. TUBA LAJOS A helyzetről Miklós László környe­zetvédelmi miniszterrel beszélget­tünk. Miként történt, hogy Bonnban ennyire egyértelműen kialakult a világ-USA szembenállás? Ez az ellentét tulajdonképpen már kezdettől fogva, a kiotói egyez­mény előkészítésekor megvolt. Az Egyesült Államok produkálja a vi­lág szén-dioxid kibocsátásának egyharmadát. Nyilvánvaló volt, hogy ha csökkenteni kell a kibo­csátást, akkor nekik kell a legna­gyobb arányban ebben részt ven­niük, vagyis az egész nekik kerül majd a legtöbbe. Ezért nem is cso­dálkozhatunk azon, hogy legnehe­zebben a fejlett országokat sikerült meggyőzni ezen lépések véghezvi­telének szükségszerűségéről. Erre szolgált a kiotói egyezmény, benne néhány, a közös összefogást is ér­tékelő megoldással. A széndioxid­kibocsátás, az ipari szennyezés visszafogásán kívül, elnyeletéssel is csökkenthető. Mivel azonban annak idején a megegyezés eléré­séhez eléggé általános megfogal­mazásokra volt szükség, a felek abban állapodtak meg, hogy a kö­vetkező találkozón megkezdik az egyes paragrafusok pontosítását. Eredetileg úgy gondolták, hogy ezt a feladatot három ilyen találko­zón, Buenos Airesben, Bonnban, végül Hágában teljesítik. Az USA egyre keményebb ellenállása miatt azonban már Bonnban sem sike­rült előrejutni, és sikertelen volt a hágai találkozó is. így tehát nem állíthatjuk, hogy csak az új ameri­kai elnök adminisztrációja viselke­dett keményen, a Clinton elnök idején tárgyaló delegációval is ne­héz volt előrehaladni. George Bush elnök pedig nem sokkal a ki­nevezése után bejelentette: semmi olyat nem tesz, ami sértené az amerikai érdekeket. Márpedig a kibocsátás csökkentéséhez - óriási költséggel - át kellene alakítaniuk a nagy energetikai üzemeket. Mivel érveltek az amerikaiak? Ók abba kapaszkodtak bele, hogy célként ugyan a vüág szennyezésé­nek 8 százalékos csökkentése van feltüntetve, de valójában egy sor országban semmit sem kell meg­tenni. A káros anyagok kibocsátása csökkenhet például az ipar leépülé­se miatt, így van ez például Szlová­kia vagy Oroszország esetében. De az egyezmény a fejlődő országok számára egyáltalán nem írt elő csökkentést. A Bush-adminisztrá­ció most azzal érvel, hogy bár min­denki szennyez, a legtöbb terhet mégis a fejlett országoknak kellene vállalniuk. A vita másik része pedig abból ered, hogy az egyezmény le­hetőséget ad a szén-dioxid elnyele- tés beszámítására is. Ez erdősítést, a mezőgazdasági területek másféle hasznosítását, például az ugarolást jelenti. Az egyébként egész ponto­san kiszámolható, hogy a zöld te­rület növelésével miként alakul a szén-dioxid feldolgozása. Valójá­ban azon vitáznak, hogy az ameri­kaiak egészen 1990-től beszámol- hatják-e a zöld felület növekedését vagy pedig csak az erre vonatkozó egyezség megkötésétől legyen rá lehetőségük. Ez utóbbi ellen ugyanis tiltakozik az Európai Unió, amelynek országai - az eredeti megállapodásnak megfelelően - komoly összegeket áldoztak a kibo­csátás csökkentésére. Egyébként is, Európában, Amerikával ellentét­ben már nincs nagyon lehetőség az erdősítésre. Miközben a miniszterek ilyen dolgokról vitatkoznak, a tudó­sok arra figyelmeztetnek, hogy a veszély elhárításához ennél sok­kal nagyobb kibocsátás-csökken­tésre lenne szükség. Különféle katasztrófa-elméletek is napvilá­got láttak. Az egyik szerint a ten­gervíz melegedése miatt leáll a Golf-áramlat, és egész Európa jellege megváltozik. Miként mér­hető fel a reális veszély? A kiotói egyezmény megkötése után létrehoztak egy tudományos tanácsot, amely valóban neves szakemberekből áll, és elnöke ép­pen egy amerikai professzor. Ok a globális felmelegedés minden Az USA képviselői megkérdőjelezték a vizs­gálatok eredményeit. oldalát megvizsgálták és megál­lapították, hogy a jelenlegi tu­dásszint szerint valóban kimutat­ható a hőmérséklet emelkedése. Ez alapján reálisnak nevezték a jégtakarók olvadását, illetve a tengerek vízszintjének emelkedé­sét. Vitakérdésnek ítélték viszont a változások időtartamát. Az USA képviselői azonban megkérdője­lezték ezeket az eredményeket, és George Bush most új kutatáso­kat rendelt meg. A bonni találko­zón az amerikai résztvevők arról is beszámoltak, hogy a szén-dio­xid mennyiségének csökkentésé­re szintén új lehetőségeket keres­nek. A korábbi hágai találkozón én vezettem ez elnyelési teóriával foglalkozó munkacsoportot. Ami­kor az amerikaiak már túl hosszan érveltek az elnyeletés vé­delmében, megkértem őket és a japánokat, hogy ha úgy gondol­ják, jelentsék ki, miszerint egyál­talán nem hajlandóak az ipari ki­bocsátás csökkentésére. Hallga­tás volt a válasz. Egyébként az egész hágai találkozóra jellemző volt, hogy a tárgyaló politikusok végig az egyezményben foglalt értékek elérésének lehetőségét keresték, nem pedig a szén-dio­xid-kibocsátás valódi csökkenté­séről tárgyaltak. Világméretű összefogásra lenne szükség a legsúlyosabb környezetvédelmi konfliktus elhárítására Vízhiány fenyegeti az emberiséget ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Stockholm. Műid kevesebb ember jut elegendő egészséges ivóvízhez, szakemberek szerint ez lesz a követ­kező évtizedek legsúlyosabb kör­nyezetvédelmi konfliktusa. A világ vízgazdálkodási problémái­ra megoldást kereső minapi konfe­rencia résztvevői szerint 2025-re három ember közül kettő vízigényé­nek megfelelő mennyiségű és minő­ségű kielégítése kétséges lesz. A Föld felszínének háromnegyedét víz borítja, ám az óceánok vize sós, a globális vízkészletnek mindössze 2,5 százaléka édesvíz, s ennek na­gyobb része is az északi és déli sark­vidék jéghegyeiben áll befagyva. A folyók és a tavak édesvízkincse így alig 1 százalékot tesz ki. A lehullott csapadék háromnegyede elpárolog, és csak 25 százaléka táplálja a fel­szín alatti vízkészleteket, ráadásul ez utóbbiak eloszlása rendkívül egyenetlen. Statisztikai adatok sze­rint a huszadik században a világ vízfelhasználásának üteme kétsze­resen meghaladta az emberiség lét­számának bővülését, és ez a jövő­ben sem változik. Egyetlen példa: Kína lakossága ma 1,2 milliárd, 2030-ra 1,5 milliárdra nőhet. A 25 százalékos népességbővülés azon­ban a vízfogyasztás 66 százalékos növekedésével jár majd. Mélyíti a konfliktust, hogy a világ élelmiszer­igényének biztosításához a követke­ző negyedszázad végére a jelenlegi­nél ötven százalékkal több víz kell. Több vizet kér a mezőgazdaság, az ipar és a lakosság is. A növekvő víz­kivétel következményeit már most jól mutatja az Aral-tó, amelynek víz­magassága a fokozott vízkivétel mi­att az utóbbi négy évtizedben 16 méterrel csökkent, s így a korábbi­nak a felére apadt. A vízügyi gon­dok egyik lehetséges megoldása a vizek újra felhasználása lenne. Csakhogy az egyszer már felhasz­nált folyadék baktériummal, vírus­sal szennyeződhet, emellett szerves vegyületeket és nehézfémeket is tar­talmazhat, amelyek eltávolítása roppant költséges. (N-g, hvg) A világon elsőként nálunk tiltották be a polivinilklorid használatát, a PVC-gyártók a tilalom feloldását javasolják Káros az egészségre, mégis gyártanák ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Óriási vitát váltott ki Szlovákiában az új hulladékkeze­lési törvény, amely hazánkban - a világon elsőként - már 2008-tól betiltja a PVC (polivinilklorid) gyártását és behozatalát. Alexander Pálffy, a Novákyi Ve­gyiművek (NCHZ) vezérigazgatója azzal érvelt, hogy a PVC gyártása világszerte felfutóban van, és ezért a többi céggel közösen a törvény megváltoztatására fognak töreked­ni. (Az NCHZ termelésének 44 szá­zalékát éppen a PVC-gyártás teszi ki). Pálffy szakszerűtlennek nevez­te a Föld Barátai elnevezésű szerve­zet érvelését, amely szerint a PVC elégetésekor dioxinok és egyéb veszélyes gázok szabadulnak fel. Véleménye szerint a PVC-hulladé- kot nem égetik, hanem aprítás után zárt körben újra feldolgozzák. Emi­att az ilyen típusú hulladékot könnyebb ártalmatlanítani, mint a polietilént vagy a polipropilént. En­nek megfelelően tulajdonképpen a különféle műanyagtípusok gyártói közt folyik a küzdelem. Végezetül leszögezte: az NCHZ legkésőbb két éven belül képes lesz kizárni a je­lenlegi gyártási technológia utolsó kockázati elemeit, éspedig a nehéz­fémek használatát a polimerizáció során, és biztosítja új típusú lágyí­tók és stabilizátorok alkalmazását. A PVC betiltását kezdeményező Föld Barátai képviselői viszont cá­folták a vinilkloridok felhasználá­sának világméretű növekedését. Szerintük épp a felhasználás korlá­tozására vonatkozó törekvések szaporodnak egyre több helyen. A téma már az Európa Parlamentben is napirenden van. Svájcban már kilenc évvel ezelőtt megtiltották a PVC alkalmazását az italflakonok gyártásánál. A dán kör­nyezetvédelmi minisztérium pedig 1999-ben különadót vetett ki a PVC- re, és jelentősen korlátozta a mű­anyaghulladék égetését. A teljes be­tiltás eddig csak Svédországban ke­rült napirendre. A döntést ugyan el­halasztották, megtiltották viszont több veszélyes adalékanyag haszná­latát. Csehországban 2008-tól lesz tilos a PVC-csomagolóanyagok hasz­nálata. Sok ország - a ftalátok káros hatása miatt - a játékok esetében til­totta meg a PVC alkalmazását. A Föld Barátai arra is figyelmeztettek, hogy a PVC gyártása során nagy mennyiségű veszélyes hulladék ke­letkezik. A Dow Chemical Corpora­tion elemzése szerint csak az Ed­monton melletti ilyen gyár hulla­déktárolójáról annyi dioxin kerül a levegőbe, amennyi legalább 9 milli­árd ember éves megengedhető adagjának felel meg. Az iparág kép­viselői nem tudnak választ adni arra a kérdésre, vajon miként küszöbölik ki a gyártási folyamat egyik legfon­tosabb, de éppen legkomolyabb dio- xintermelő részét. Cáfolták azt az állítást is, amely szerint a PVC az egyik legkönnyebben ártalmatlanít­ható hulladék: égetésük során dio­xinok szabadulnak fel, ha viszont tárolókban helyezik el a hulladékot, a szintén káros adalékanyagok kiju­tása jelent veszélyt. (ti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents