Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-07 / 206. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 7. Kitekintő 11 Elképesztő költségvetési hiány a lengyelországi parlamenti választások előestéjén - Sajátos helyzetbe került a baloldal, amely biztos győztesnek tűnik Varsó milliárdos problémája Lengyel nővérek tüntetnek a varsói parlament előtt (Reuters) Lengyelország jövőre köny- nyen olyan helyzetbe kerülhet, mint amilyenben Magyarország volt 1995 elején, a Bokros-csomag elfogadásának előestéjén. Ezt nem kevésbé kompetens személy jósolja, mint Jaroslaw Baue volt lengyel pénzügyminiszter. SZALAI ZOLTÁN Baue szerint ha a jövő évi költség- vetés kiadási oldalát nem faragják le drasztikusan, akkor a deficit elérheti az idei éves hiány háromszorosát, azaz 90 milliárd zlotyt, ami a lengyel nemzeti össztermék 11 százaléka. A költségvetés ilyen mértékű „kilyukadása” pedig elkerülhetetlen gazdasági és valutaválságot teremtene a Visztula mentén. Bár a lengyel közvéleményt sokkolta Baue bejelentése, elemzők már több mint két éve folyamatosan figyelmeztetnek, hogy a lassuló gazdasági növekedés mellett a túlzott állami költekezés aligha vezet jóra. - Ami történt, az minden várakozást alulmúlt - mondja Krzysztof Rybinski, az ING Barings bank elemzője. A lengyel sas szárnyalása megtört: a kilencvenes évek közepe óta robusztus növekedést produkáló országban a nemzeti össztermék (GDP) az idén már csak alig két százalékkal fog bővülni, és mindez 18 százalékos rekord-munkanélküliséggel párosul. Kilencvenmilliárd zlotys hiányt azonban nem könnyű betömni. Baue elő is terjesztette a maga Bokroscsomagját, amelyben a nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek két évre szóló befagyasztását javasolta. A csomag 7,5 milliárd zlotyval csökkentené az állami beruházásokat, 9,2 milliárddal a szociális kiadásokat, és az önkormányzatoknak juttatott állami kiadást is visszanyesné 1,8 milliárd zlotyval. A büdzsé bevételeinek növelése érdekében Baue kétéves átmeneti időszakra importvámot vetne ki, emelné az áfaszintet, valamint az egészségügyi hozzájárulás mértékét. így 33 milliárd zlotyra lehetne csökkenteni a hiányt, feltéve, hogy a politikusok is rábólintanak a tervre. A feltételes mód azonban több mint indokolt. Baue a politikai naptár szempontjából rosszabb időpontban aligha terjeszthette volna be csomagját. Lengyelországban szeptember végén parlamenti választásokat tartanak, így a pénzügy- miniszter maga sem gondolhatta komolyan, hogy kollégái a kormányülésen rábólintanak javaslatára. A szétforgácsolódott jobboldal ugyan így is biztosan elveszti a választást, hisz a közvélemény-kutatások szerint a baloldali SLD-UP blokk támogatottsága 50 százalékos. Ám egy „lengyel Bokros-csomag” bevezetésével az AWS és utódpártjai azt kockáztatnák, hogy végképp leradírozódnak a politikai térképről. Janusz Steinhoff gazdasági miniszter azonnal túlzónak minősítette Baue aggodalmait. Független szakértőket bízott meg a prognózis átszámolásával. A számok azonban makacs dolgok, így ők is csak megerősítették a számítások pontosságát. Baucnak tehát igaza volt, ennek azonban nem sokáig örülhetett, mivel Buzek kormányfő menesztette. A hivatalos indoklás szerint nem azért, mert ő volt a rossz hír hozója, hanem mert későn szólt. Sajátos helyzetbe került a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD), Baucnak igaza volt, ennek azonban nem sokáig örülhetett. amelynek minden esélye megvan arra, hogy a szövetséges Munka Unióval (UP) abszolút többséget szerezzen a következő parlamentben. Ilyen mértékű politikai támogatás elméletileg lehetővé tenné a baloldal számára, hogy elvégezze a piszkos munkát, és betömje a jobboldaltól örökölt büdzsé hiányait. Más kérdés, hogy hajlandók lesznek-e erre a párt vezetői. Leszek Miller, az SLD elnöke a Reuters hírus elején kifejtette, hogy az ország a tönk szélén táncol, a lehetséges megoldásról egyelőre azonban sem ő, sem más nem beszél. Sőt az SLD választási programja, amely elsősorban a szegényebb társadalmi rétegek, valamint az exportőrök támogatására helyezi a hangsúlyt, éppen hogy növelné a büdzsé kiadásait. De honnan akar többletforrásokhoz jutni a leendő új baloldali kormány? Konkrét nyilatkozatok híján csak feltételezni lehet, hogy esedeg megpróbálnák rábírni a kamatpolitikát irányító Pénzügy-politikai Tanácsot (RPP) a kamatszint radikális csökkentésére. Kérdés azonban, hogy ez mennyit segítene. Bár a jelenlegi 15 százalék körüli kamatszint reálértéken számítva Európában valóban a legmagasabbnak számít, egy esedeges jelentősebb csökkentés sem biztos, hogy automatikusan olcsóbbá tenné a hiteleket a kis és közepes cégek számára, ami megélénkíthetné a gazdaságot. Csak az idei költségvetés módosítása 8,5 milliárd zlotyval növelte a deficitet, aminek pódására a pénzügyminisztérium állampapírokat bocsát ki. Ez azonban magas kamatokat feltételez. Az állampapírok nagy részét pedig nyugati intézményi befektetők és a lengyel bankok veszik meg, a lakosságnak és a vállalati szektornak ugyanis nincs befektetendő pénze. Mivel a magas kamatozású állampapírok kiváló és biztos üzletnek számítanak, a pénzintézetek nem kényszerülnek arra, hogy olyan apróságokkal foglalkozzanak, mint a hitelezés a kis és közepes cégek számára. így valószínűsíthető, hogy egy jelentősebb kamatszint- csökkentés esetén csak a betétkamatok mérséklődnének érezhetően, a hitelek után felszámolt kamatok nem. A lengyel gondokat pusztán a gazdaság élénkítésével vagy a költségvetési kiadások megkurtításával amúgy sem lehet orvosolni. Már rövid távon is elkerülheteden az államháztartás gyökeres reformja. Az egyik alapvető gondot az jelenti, hogy a közpénzek mintegy felét nem a költségvetésen belül használják fel, hanem különböző célalapokon és más olyan struktúrákon keresztül, amelyek felett gyakorlatilag semmilyen társadalmi kontroll sincs. A mezőgazdaságra szánt pénzek 95 százaléka felett például néhány állami ügynökség, valamint a mezőgazdasági termelők társadalombiztosítási alapja rendelkezik. A közvetett és közveden dotációkat, koncessziókat gyakorlatilag követheteden módon osztják el, leginkább a pártok és a hozzájuk közel álló személyek és cégek zsebébe vándorolnak. Az elmúlt években a hagyományosan a Szolidaritás fellegvárának számító nehézipar és bányászat reformjában sem történt igazi előrelépés, az életképtelen óriásvállalatok csak állami dotációval képesek továbbra is működni. A közalkalmazotti fizetések automatikus emelése a gyengülő gazdasági növekedés mellett pedig azt jelenti, hogy egyre kevesebb forrás jut a létfontosságú infrastrukturális beruházásokra. Az államháztartási reform, illetve a jövő évi költségvetés elfogadása azonban keserű pirulát jelent majd a lengyelek számára. A baloldal öröme így a szeptember végi választások után aligha tart sokáig. Az új kormány azonnal szembesül majd a problémákkal. Azon persze már késő lesz gondolkodni, hogy miként kerülhető el a válság. A kérdés legfeljebb az lehet, hogy mennyi ideig tart és milyen mértékű lesz a lengyel sas mélyrepülése. ügynökségnek nyilatkozva még júliElsöprő győzelemre számít a lengyel baloldal A lengyel baloldal minden bizonnyal elsöprő győzelmet arat a szeptember 23-i parlamenti választásokon - derül ki a legutóbbi közvélemény-kutatásokból. Az OBOP közvélemény-kutató felmérése szerint a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) - a vele szövetséges Munka Unióval (UP) együtt - a voksok 53 százalékára számíthat, így abszolút többségbe kerülhet a szejmben. A 2. helyre az Andrzej Olechowski volt külügyminiszter és a jelenleg kormányzó AWS-ből kilépett szejmelnök Maciej Plazynski nevével fémjelzett konzervatív-liberális Állampolgári Platform (PO) esélyes. A választási tömörülést jelenleg a szavazók 13 százaléka támogatja. A 3. helyen a némileg populista Parasztpárt (PSL) végezne. Az új lengyel parlamentbe még két politikai erőnek van esélye bekerülni: a kormányzó Szolidaritás Választási Akció kereszténydemokrata-szakszervezeti magja által AWSP-re átkeresztelt pártszövetségnek, illetve a Lech Kaczynski volt igazságügy-miniszter vezette szintén jobboldali Jog és Igazságosságnak (PiS), 8-8 százalékkal. Az AWSP esetében azonban - mivel itt egy választási blokkról van szó - a 8 százalék épp a törvény által megszabott küszöbértéket jelenti, így könnyen lehet, hogy Jerzy Buzek kormányfő „pártja” mégsem kerül be a szejmbe. Hasonló sorsra juthat az AWS egykori koalíciós partnere, a Szabadság Unió is. A Bronislaw Geremek vezette párt hiába szervezett nagyszabású kampánysorozatot az elmúlt hetekben, jelenleg a választók mindössze 4 százalékának bizalmát élvezi. (Sz-i) Markó Béla RMDSZ-elnök szerint Romániában fel kell gyorsítani a tulajdonrendezést, és újra kell gondolni a fontos állami intézmények felépítésére vonatkozó rendelkezéseket A fülemüle nemcsak a bírónak fütyül TI BORI SZABÓ ZOLTÁN A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékből támogatja a román kormányt. A Szociáldemokrata Párttal (SZDP) kötött együttműködési megállapodásból az eltelt nyolc hónapos időszakban néhány pont megvalósult, azonban több ígéret nem teljesült. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a szövetség prioritásairól, a kormánypárttal történő együttműködés jövőjéről, a romániai nacionalista felhangok erősödéséről, és a szövetségen belüli feszültségekről nyilatkozott. Hogyan értékeli az elmúlt nyolc hónapot, amelynek során az RMDSZ ellenzékből támogatta a román kormányt? Egy bő fél évet lehet igazán elemezni. A tavaly ősszel megválasztott kormány meglehetősen dinamikusan, nagy lendülettel kezdte a munkáját, és jó iramban indult a velünk kötött megállapodás teljesítése is. Azóta is a legfontosabb eredményként könyveljük el a közigazgatási törvény elfogadását, azon belül az anyanyelvhasználati rendelkezéseket. Ez az iram néhány hónap után lelassult. Ez érvényes az együttműködésre, de általában is a kormány munkájára. Példaként szintén a közigazgatási törvényt hozhatnám fel. Bár már néhány hónapja érvénybe lépett, gondok vannak az alkalmazásával. Hiszen ahol nem mi vagyunk többségben, ott a nyelv- használati rendelkezéseket gyakorlatilag nem alkalmazták. Egyik fő feladatunk, hogy a következő időszakban kikényszerítsük a törvény végrehajtását. Mit tekint az RMDSZ legnagyobb sikerének? A tulajdonrendezés jogi kereteinek véglegesítését. Ez nem kizárólag az RMDSZ viszonylatában fontos, hanem az egész romániai társadalom szempontjából. A jogszabályok nem oldják meg ugyan százszázalékosan az elvett vagyonok visszajuttatását, de a tulajdonkérdést nagymértékben rendezni lehet. Ha ezt a törvényt tisztességesen végrehajtják, a föld- és erdővisszajuttatás záros határidőn belül befejezhető. Ugyanígy az államosított ingatlanok nagy része visszajuttatható, illetve a volt tulajdonosok kárpótolhatok. Belát- hatónak tűnik a tulajdonkérdés rendezése Romániában. Ez nagyon fontos, mert ezen a téren az ország nagyon elkésett. Az őszi parlamenti ciklusban melyek az RMDSZ prioritásai? Az egyházaktól elvett, államosított javak kérdésében egyáltalán nem sikerült előrelépnünk, most ezt próbáljuk megoldani. Az RMDSZ-nek a következő hetekben törvénytervezetet kell készítenie, amit a kormánypárt elé terjesztünk. Általában is a tulajdon kérdését tekintjük prioritásnak, a földek és erdők visszajuttatásának felgyorsítását akarjuk elérni, mert ezt még mindig akadályozni próbálják. Valószínűleg nemsokára reflektorfénybe kerül az alkotmánymódosítás kérdése is. Az egész alaptörvényt újra kell gondolni, eurokonformmá kell tenni. Az RMDSZ-nek milyen konkrét reformjavaslatai vannak? Felül kell vizsgálni az alapelveket is. Alaposan újra kell gondolni a legfontosabb állami intézmények felépítésére és működésére vonatkozó rendelkezéseket. Szerintünk például rossz a parlament jelenlegi szerkezete. A törvény- hozás két házát meg lehet őrizni, de elfogadhatatlan, hogy a szenátusnak és a képviselőháznak ugyanolyan hatáskörei vannak. Tisztázni kell a kormány és a parlament közti viszonyt. Ma ugyanis a kormánynak olyan hatáskörei vannak, amelyek a törvényhozói munkát csorbítják, hiszen a kabinetnek lehetősége van törvényerejű rendeleteket kibocsátani. Az elnöki intézményt is újra kell gondolni, hiszen - véleményünk szerint - parlamenti rendszer, parlamenti demokrácia felé kell haladni. Vagyis ezt a jelenlegi félerős elnöki rendszert meg kell változtatni. Ezeken kívül még számos problémát látunk: például az önkormányzatiság kérdését is meg kell vizsgálni, és az erre vonatkozó cikkelyeket módosítani. Egy másik terület az emberi, és ezen belül a kisebbségi jogok kérdése. Létezik az alkotmányban erre vonatkozó cikkely, de az kevés és csonka. A nyelvhasználat kérdését a társadalmi élet különböző területein - közigazgatás, igazságszolgáltatás és más területek - meg kellene oldani az alkotmányban. Nyilvánvaló, hogy a nemzetállami meghatározással kapcsolatosan is alapvető kifogásaink vannak, tehát ott is megpróbálunk majd javaslatot tenni. Akadozni látszik az együttműködés a kormányon lévő SZDP-vel. Az utóbbi időben az SZDP különböző vezető politikusai részéről olyan nacionalista megnyilvánulásokat tapasztalni, amelyek élesen Magyarország- és magyarellenesek voltak. Terveznek az RMDSZ és a kormánypárt között valamilyen tisztázó tárgyalást ez ügyben? Az az érzésem, hogy egy-két kormánypárti politikusnak az utóbbi időben valóban a fejébe szállt a dicsőség. Túl sokat és rosszul nyilatkoznak. Úgy viselkednek, mintha számukra már nem volna olyan fontos a velünk való együttműködés. Mintha nem értenék, hogy csökkentik az együttműködés esélyeit, ha a nacionalista választóréteget próbálják nyilatkozataikkal kielégíteni. Valóban erősödött a nacionalista retorika a közéletben. Ide-oda vagdalkoznak, hol a státustörvény ellen, hol a föderalizmussal akarnak rémisztgetni. Az utóbbi időben úgy tűnik, melegen akarják tartani ezt a témát. Le kell ülnünk a kormánypárt vezetőivel. Az egyik vezető SZDP-politikus az „etnikai pártok” betiltását javasolta. A parlament ismét a román nyelvet védő törvényt kezdte tárgyalni. Az ön által említett jelenségekkel együtt mindez nem kérdőjelezi meg az RMDSZ és a kormánypárt együttműködését? Ha egységes trenddé áll össze, s ha ebből kialakul a kormánypárt irányváltása, akkor a veszély fennáll. Egyelőre azonban még nem tartunk ott, s ezt meg akaijuk előzni. Nem akatja-e az RMDSZ felülvizsgálni a közeljövőben az SZDP-vel kötött együttműködési szerződést? Nem. Elemezni fogjuk, hogy mi teljesült a szerződésből és mi nem. Negyedévenként le kell ülnünk, és át kell néznünk, mi történt eddig. A kormánypárt vezetőségével a következő napokban találkozunk. A kormánypárt nacionalista retorikájának erősödése ellentétes azokkal az intelmekkel, amelyeket az amerikai elnök fogalmazott meg Iliescuhoz intézett levelében. De az ország általános gazdasági és politikai helyzete sem alakult a legjobban. Nem veszélyeztetik mindezek Románia várható jövő évi NATO-csat- lakozását? Ha ez folytatódik, akkor igen. A miniszterelnök és egyik-másik kormánypárti politikus úgy viselkedik, mint Arany János Fülemiléjé- nek bírója: „jobb felé üt, nekem fütyül, bal felé üt, nekem fütyül”. Nos, ez így nem fog működni! Milyen megoldás körvonalazódik a státustörvény alkalmazásának kérdésében? A két kormány közt folynak a konzultációk. Tudomásom szerint szeptember folyamán összeül a kormányközi vegyes bizottság. Az RMDSZ Reform Tömörülésnek nemrég nyilvánosságra került emlékeztetője milyen reakciókat váltott ki? Veszélyezteti-e ez a dokumentum az egységet? Az RMDSZ egysége nincs veszélyben. De ez nem azt jelenti, hogy el kell hallgatnunk mindazt, ami ebből a nyilvánosságra került dokumentumból kiderült. Úgy látom, hogy ennek a csoportosulásnak a tagjai egy hitelességi vita segítségével próbálják elterelni a figyelmet a lényegről. Egyszerűen letagadják, hogy ez a dokumentum valódi lenne, és ezzel próbálják elkerülni, hogy annak tartalmáról beszéljünk. Márpedig arról beszélni fogunk. Sem én, sem az RMDSZ egyeden felelős vezetője nem engedheti meg, hogy a dokumentumból sugárzó politikai erkölcs elterjedjen a szövetségben. Az elmúlt napokban ön Med- gyessy Péterrel, a Magyar Szocialista Párt kormányfőjelöltjével tárgyalt. Magyarországon nemsokára választási kampány kezdődik, s a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ennek hullámai rendszeresen a határokon túlra is átcsapnak. Milyen stratégiát kíván az RMDSZ ez ügyben alkalmazni? Valóban felmerültek mindazok a kérdések, amelyekről most is beszéltünk, kivéve a Reform Tömörülés ügyét. Ez utóbbit magunk között kell elintéznünk. De minden egyéb - státustörvény, román-magyar kapcsolatok kérdése, a magyarországi politikai élethez fűződő viszonyunk - szóba került. Az RMDSZ elvei változadanok, még akkor is, ha ezt egyesek - itt is, ott is - el akarnák felejteni. Úgy gondolom, nekünk minden jelentős és demokratikus magyarországi politikai erővel egyformán szoros és közeli kapcsolatot kell kiépítenünk. Marosvásárhely, 2001. szeptember