Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-26 / 221. szám, szerda
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 26. A feladat: a vásárolt pólóról a kismajom ábra eltávolítása, valamint a Dubwil felirat Budmillá történő módosítása Pistike a diszkóban TÁRSADALOMKUTATÁS istike időközben 16 éves lett, és figyelme az internetről a diszkókultúra felé fordult. A következő írás kronológiai sorrendbe helyezni egy átlagos szombatjának történéseit. Készülődés Pistike a divatos butikban keresgél. A célja egy feszülős póló. A fő problémát az okozza, hogy egy S- méretű póló sem feszül a testén, melyről alapjában véve mindennemű izomzat hiányzik. Végül átmegy a szomszédos gyerekbutikba, és megvesz egy pólót, mely még az ó testén is feszül. Pistike és édesanyja a varrógép előtt. A feladat: a vásárolt pólóról a kismajom ábra eltávolítása, valamint a Dubwil felirat Budmillá történő módosítása. A feladat komoly, a munka két órát vesz igénybe, de az eredmény nem marad el: egy, még Pistike testén is feszülő, eredeti Budmil póló. Pistike a fürdőszobában. Gondosan zselézi a haját a jól ismert extraerős típussal. Az egyik hajszál 0,5 fokkal eltér a megkívánttól, de Pistike rutinosan fél óra ráfordításával megoldja a feladatot, bár ezért nagy árat fizet: a körömpu- colásra már nem jut idő. Pistike az ajtóban. Emlékezik a reggelre, amikor azon gondolkozott, hogy cipő- vagy fogkrémet vásároljon, ugyanis csak az egyikre volt pénze. Széles mosolya megsúgja nekünk, hogy jól döntött. Magasított talpú cipője csillog villog. Találkozás a haverokkal Pistike találkozik barátaival, akik közül az egyik kölcsönkérte a család Zsiguliját, mely természetesen piros színű. Ismét érvényesül a madarat tolláról effektus, Pistikét és barátait alig lehet egymástól megkülönböztetni. Mindegyikükön izompóló, magas cipő és persze az elmaradhatatlan bőrgatya. Pistike izgatottan tö- rölgeti homlokát, hiszen izzad. Nem is csoda, 30 fokban, bőrnadrágban ez természetes. Fején az izzadság és a hajzselé furcsa masszát képez, mely diszkréten csöpög a homlokáról. Egy hirtelen mozdulattal megtörli, melynek eredményeképpen csupa ragacs lesz a keze. Szerencsére ez az érzés - egy másik szituációból adódóan - számára természetes, így nem is törődik vele. Utazás Beülnek a Zsiguliba, és kezdetét veszi az utazás. A kocsiban üvölt a techno. Pistike és barátai nem is hallják egymás hangját, még kevésbé az őket követő szirénázó mentőautót, amely kétségbeesetten próbálja őket előzni. Megérkezés a diszkóba Gondosan ügyelve a megérkezési ceremónia betartására, Pistike és barátai egymás után lépnek be a szent helyre. Elöl a sofőr, ujjai között a Lada kulcsait pörgetve, melyre - korántsem tévedésből egy hatalmas Porche emblémát rögzített, feláldozva éjszakáját. Ót követik a többiek, hanyag, mondhatni ultralaza mozgással. A fuxok természetesen már a pólókon kívülre kerültek. A sort Pistike zárja, hanyagul nyomkodva a kölcsönkapott mobiltelefon gombjait. Variációk nőszerzésre Pistike odalép egy jól öltözött bombázóhoz, aki feltűnően unalmas képet vágva csörög a parketten, egyértelműen Pistike tudtára adva ezzel, hogy egész életében csak rá várt. Pistike hanyag eleganciával átöleli a derekát. A szituációt látva ezredmásodpercek alatt előkerül egy nagydarab állat, aki a csaj barátjának adja ki magát, és ezen okból kifolyólag akkora maflást ad hősünknek, hogy az diszkoszként repül át a táncoló tömeg felett. Ezt Pistike barátai felháborodva szemlélik, és meg is egyeznek, hogy jól megverik az ipsét. A gondot csak az okozza, hogy mindenki a második ütést vállalná. Végül megegyeznek, hogy a jövő hétre halasztják a dolgot, amikor is mindenki hozni fogja a birkózó barátait. Pistikét felkéri táncolni egy csinos nő, melynek folytán Pistike arca a duplájára dagad. Barátai irigykedve nézik őket, amint táncolnak. Nemsokára Pistike és párja eltűnik. Csak az egyik cimbora vág a szokottnál is butább arcot, felidézvén alapiskolai tanulmányait, ahol valami olyasmit harangoztak, hogy a nőknek nincs ádámcsutkája. Pistike 30 perc múlva furcsa járással tér vissza. Barátai „Na, mi volt?” kérdésére hanyagul csak így válaszol: „Jót keféltünk”. Azt azonban elhallgatja, hogy ezúttal ő passzív szerepet töltött be. Pistike bizonyítván küzdő szellemét, odalép egy csajhoz. Kellemesen elbeszélgetnek. Közben kiderül, hogy a csaj parafeno- mén: vaktában képes a legdrágább italokat kiválasztani, és azokat szemrebbenés nélkül Pistike számlájára megrendelni. Ennek következtében Pistike 3 hétig mosogat a diszkó konyhájában. Zene és tánc Megelégelve a kudarcokat, Pistike és barátai táncolni indulnak Kört alkotnak más, hasonszőrű kliensek társaságában. Az egyik vicces kolléga, látván Pistike mozgáskultúra tekintetében teljes analfabétizmusát, a kör közepébe löki hősünket. Pistike ezt bátorításnak véve bemutat néhány új figurát. A félhomályban a gúnyos kacajt elismerő mosolygásnak tudja be, és folytatja a táncot. Pistike hatalmasat taknyol magastalpú cipőjében, és kificamodik a bokája. Leül hát a legközelebbi boxba és megelégszik a zenehallgatással. Éppen a Westlife I Have A Dream című száma szól. Pistike azon gondolkodik, hogy lám itt az élő cáfolat arra, hogy a mai tucatzenekarok nem tudnak igényes nótákat írni. Dehogynem, és ezek éppoly jók, mint egykoron az az Abba nevű együttes lehetett, akit az ő drága egyetlen édesanyja folyton emleget. Szex Egy átlagosnak mondható, de ruhák által erősen feljavított lány leül Pistike mellé. Iszogatnak és Pistike meglepően tapasztalja, hogy a csaj sokkal szebb, mint egy órával ezelőtt volt. Hamar rátérnek a lényegre, rutinosan helyben 2 perc alatt elintézik a dolgot. Pistike arca ismét megnő, bár fogalma sincs arról, hogy amit éppen csinált, annak nem sok köze volt a szexhez. A lány arcán is mosoly, bár neki még az orgazmusról nincs sok fogalma. Irány haza! Pistike és barátai bevágódnak a Ladába és elindulnak hazafelé. A még mindig drogok hatása alatt lévő sofőr elvéti a kanyart és felcsavarodnak egy oszlopra. A kocsi utasai szörnyethalnak, kivéve Pistikét. Ő, bár súlyos sérüléseket szenved, felépül. Ráébred, hogy újra kell gondolnia az életét: új barátokat kell szereznie, mert hát egyedül mégsem járhat diszkóba... Már autóból is használhatjuk a „falat" (gy.k. bankjegy-automatát); íme a legújabb találmány használati utasítása Kocsiból használható bankjegy-automata ÚTMUTATÓ Felhívjuk figyelmüket, hogy a Bank 2001 szeptember 1-jén üzembe helyezte az első autóból kezelhető bankjegy-automatáját. Ügyfeleinknek ezáltal lehetősége van készpénzfelvételre anélkül, hogy a kocsiból kiszállnának. Hogy ennek a berendezésnek minden előnyét kihasználhassák, kéijük az alábbi kezelési utasítás figyelembevételét: Férfi ügyfelek 1. Vezessen az automatához. 2. Nyissa ki az oldalablakot. 3. Helyezze be a hitelkártyát, és adja meg a PIN-kódját. 4. Adja meg a kívánt összeget. 5. Vegye el a pénzt. 6. Vegye ki a hitelkártyát és a számlát. 7. Húzza fel az ablakot. Női ügyfelek 1. Vezessen az automatához. 2. Indítsa újból a lefúlladt motort. 3. Menjen hátrafelé, míg az automata közelébe ér. 4. Nyissa ki az oldalablakot. 5. Vegye elő a táskáját, ürítse ki az utasülésre, majd keresse meg a hitelkártyáját. 6. Keresse meg a piperetáskáját és ellenőrizze a sminkjét a visszapillantó-tükörben. 7. Próbálja meg a hitelkártyát betenni az automatába. 8. Nyissa ki a kocsija ajtaját, hogy az automatát jobban elérje, mivel a kocsi és az automata távolsága túl nagy. 9. Helyezze be a hitelkártyát. 10. Vegye ki a hitelkártyát és helyezze be fordítva. 11. Vegye elő a kézitáskáját és keresse meg a noteszét, aminek az első oldalára felírta a PIN- kódját. 12. Adja meg a PIN-kódot. 13. Nyomja meg a törlés gombot, és adja be a helyes PIN-kódot. 14. Adja meg a kívánt összeget. 15. Ellenőrizze ismét a sminkjét a visszapillantó-tükörben. 16. Vegye el a készpénzt és a számlát. 17 Ürítse ki újból a táskáját és keresse meg a pénztárcáját, amibe a pénzt szeretné tenni. 18. A számlát rakja be a csekkfüzetbe. 19. Ellenőrizze újból a sminkjét. 20. Menjen két métert előre. 21. Menjen vissza az automatához. 22. Vegye ki a hitelkártyát. 23. Ürítse ki ismételten a táskáját, és helyezze be a hitelkártyát az arra a célra szolgáló zsebbe. 24. Ellenőrizze a sminkjét. 25. Indítsa be a lefulladt motort. 26. Vezessen három-négy kilométert. 27 Engedje ki a kéziféket. TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK Kapaszkodom a nyárba „KARCSI" Imádom a nyarat. Ez a leggyönyörűbb évszak a vüágon. Persze, azért a nyárnak is megvannak a maga hátrányai, hiszen minden rosszban van valami jó, és ez fordítva is érvényes. Olyan jó érzés, amikor végre felválthatjuk a hatalmas télikabátunkat a jóval szemérmesebb fürdőruhára! A drága napocska újra megszínesíti a télen falfehérre fakult bőrünket, megint taposhatjuk mezítláb a puha, zöld füvet, kedvünkre lubickolhatunk a folyóban (tengerben, tóban, kádban...) Minden nyáron megkísérlem figyelemmel tartani a csillaghullást, és minden nyáron rendre el is puskázom a dolgot. Fél óráig feszült figyelemmel kémlelem az égboltot - ügyet sem vetve a megmerevedett nyakamra - várva, hogy most végre teljesül a vágyam, és kívánhatok valamit egy hullócsillagtól - ami nem is csillag, csak egy meteorit-porszem (ezzel mindig lerombolja az illúzióimat a multimédia) -, de amikor már ragadnak le a szemeim, feladom a harcot. Reggel aztán megtudom, hogy a „meteoritzápor” hajnali egy és négy óra között volt (fél tizenegyig le nem vettem a szemem az égről) és a keleti égboltot kellett volna figyelni (az ablakomból fantasztikus küátás nyílik nyugat felé). Sebaj, majd legközelebb! A nyár javában pereg, ellátogatok hát a diszkóba is, ahol dúl a habparty. Igyekszem távol maradni a gumimedencétől, közben titkon mégis arra vágyok, hogy valaki meggyőzzön, milyen jó odabent a habban. Aztán egy óvatlan pillanat... és azon kapom magam, hogy néhány elmés fiatalember nem várt segítségével már a hab közepén fulladozók. Fél óra múlva végre sikerült kiköhögnöm a DJ szerint vaníliaízű habot. Mire kikecmergek a medencéből, a szemfestékem szép, fekete patakokban folyik le az arcomon, ami kábé olyan érzés - a fiúk kedvéért írom le -, mintha hagymát pucoltam volna. De a diszkó is elmúlik... Marad a puszta nyár a maga hőségével és egyhetes viharaival. Miközben serényen végigunatkozom a napjaimat, . jut időm azon tépelődni, hogy ezen a nyáron sem olvastam el a hatszáz oldalas könyvet, amiből beszámolót kellene csinálnom; ezen a nyáron sem ismertem meg életem szerelmét, és fuccs az összes tervemnek, amiket nyár elején még olyan féltve dédelgettem. Megint vége a nyárnak, jön a gimi utolsó éve. Jó bulinak ígérkezik az elsősök avatása, nagyokat röhögünk majd rajtuk, miközben felidézzük saját gyötrelmes avatásunkat. Az első hónap viszont gyorsan elszáll és nem marad más, mint tanulni, tanulni, tanulni (ki is mondta ezt?!). Máris nyakunkon az érettségi és a rémisztőén ünnepélyes, zöld asztallal, a felvételik... És közben észre sem vesszük, hogy vége a sulinak. Mire észbe kapunk, már tízküós virághalommal, kirittyentve rójuk az utcákat. Még együtt vagyunk, de nem sokáig. Kétségbeesetten megígértetjük egymással, hogy tartjuk a kapcsolatot, „persze, mindent leírok!” És egy év múlva jön a fájdalmas felismerés, hogy elmaradoznak a levelek, nincs idő a volt osztálytársakra, barátokra, és reményvesztetten kapaszkodunk az érettségi találkozó délibábjába... Az én nyaram ilyen volt, de bármilyen fájó is néha a nyár, bármilyen magányos is vagyok és bármennyire is unatkozom, minden augusztus végén már a következő év júniusát várom, és reménykedem, hogy a következő nyár talán megadja azt, amit az idei elmulasztott...
