Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-18 / 214. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 18. KOMMENTÁR Citromnak vélt vasmű SIDÓ H. ZOLTÁN Vasmarka van a kassai vasmű felügyelő tanácsának: az acélgyártásától tavaly ősszel megváló cégből a tegnapi közgyűlésen a tiszteletre méltó testület a vártnál és ajánlottnál jóval nagyobb osztalékot facsart ki. A citromnak nézett, végre nyereséges nagyvállalat osztalék gyanánt a tervezett 2 milliárd korona helyett 2,8 milliárdot fizet ki, ami alaposan megcsapolja készpénztartalékait. Vajon mire vezethető vissza ez a mohóság? Talán arra, hogy a részvényesek már évek óta hiába vártak némi pénzmagra? Esedeg az érintettek fütyülnek a mese tanulságára, és levágják az aranytojást tojó tyúkot? A titok nyitjának kulcsát talán az jelenti, ha megvizsgáljuk, kik is álltak a lépés mögött. A kassai vasmű legnagyobb részvényesei a cég acélgyártását megszerző US Steel, továbbá a Nemzeti Vagyonalapon és a Transpetrolon keresztül az állam. A US Steel az acélgyártó részlegért még 25 és 75 millió dollár közötti összeggel tartozik a most alaposan kifacsart vállalatnak. Vagyis az amerikai félnek azért kellett a nagyobb, már-már irreálisnak mondható osztalék, hogy ebből az összegből törlessze hátralékát. Ráadásul, s ez külön pikantériája az ügynek, a US Steel szeretné olcsón felvásárolni az egykori Kelet-szlovákiai Vasmű maradékának számító nehézipari céget. Vajon van-e a nyereség túlzott megcsapolásánál jobb módszer egy vállalat árfolyamának leszorítására? Azért ne szapuljuk nagyon az amerikai partnert, hiszen nagyrészt a megrendelés állományának köszönhető, hogy a vasmű gyorsan talpra állt. A többi fő résztulajdonos érve szintén érthető. A köztudomásúlag rossz tulajdonos hírében álló államnak pedig mikor nem kell egy kis többletbevétel? A vagyonalapnak azért kell, mert lázasan törleszti a lakossági vagyonalapi kötvényeket, az állami Transpetrolnak pedig amiatt, mert többé-kevésbé kényszerből lett a vasmű résztulajdonosa, s a magánosítása előtt jól jön a tőkeinjekció. Hogy a nyereség túlzott lefölözése esetleg megingathatja a végre eredményesen működő nehézipari céget? Annyi baj legyen. Nálunk úgyis a tűzoltás, a napi kihívások pánikszerű megoldása a bevett gyakorlat. A gazdaság hőmérője PÁKOZDI GERTRÚD A Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás óta egyfolytában találgatjuk: milyen hatással lesz a szörnyű cselekedet Szloválda gazdaságára, amelyről nem mondható el, hogy izmosán válságtűrő lenne. Jóllehet a vezető politikusok tájainkon is igyekeznek megnyugtatni a lakosságot, hogy nem kell tartam nagyobb visszaeséstől, a bizonytalanság még az elnyűhetetien derűlátók tudatába is befészkelte magát. Még a legfelkészültebb elemzők sem tudnak (vagy nem mernek?) határozott előrejelzést készíteni, legfeljebb megalapozottabb vagy kevésbé megalapozott találgatásokba bocsátkozhatnak a kilátásokat illetően. Mindenesetre a nemzeti gazdaságok döntéshozói ezentúl már nem hagyhatják figyelmen kívül az egy héttel ezelőtti események várható világgazdasági hatásait sem. A szomorú események tükrében talán még a múlt heti szokványos félévi statisztikai jelentésben szereplő adatok is más értelmezést nyernek. Még azok megnyilvánulásaiban is tapasztalható ez, akik eddig hajlamosak voltak a beszédes tények szőnyeg alá söprésére. Azokra a gazdaság alakulása szempontjából döntési helyzetben levő politikusainkra gondolok elsősorban, akik magatartásulckal gátolják a szlovák gazdaság eredményesebb fejlődését, a reformok következetes végrehajtását. Az ilyen politikusi magatartás következménye gazdaságunk egy helyben topogása, amelyet az is bizonyít, hogy a reálkeresetek említésre is alig méltó első negyedévi emelkedése után ismét azt jelentették a statisztikusok, hogy csökkent a bérek és fizetések vásárlóértéke. A munka- nélküliség alakulásában sem következett be számottevő fordulat. Vagyis még mindig nem érezhető a szerkezeti változások hatása. Nincs könnyű dolguk a megoldás keresőinek, de a döntési helyzetben levők egy valamiben talán egyetértenek: a politikai stabilitás elképzelhetetlen a gazdaság megerősítése nélkül. A reálszféra az a pillér, amelyre támaszkodva még az ilyen kis országban is, mint amilyen Szlovákia, könnyebben kivédhetők a világgazdaságból óhatatlanul hozzánk is begyűrűző kedvezőtlen folyamatok. Egy megizmosodott gazdaság könnyebben talál megoldást azokra a szociálpolitikai problémákra is, amelyek a rendszerváltás veszteseinek szinte elviselhetetlenül alacsony életszínvonalában tükröződnek a leginkább. Nemrég még egy mérsékelt világgazdasági visszaeséskor úgy jellemeztük a helyzetet, hogy ha a fejlett Nyugatnak hőemelkedése van, félő, hogy Közép-Európa tüdőgyulladást kap. Az USA-nak most a magas láz leküzdése okoz gondot. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota-kultúra (58238313), Uibán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit- értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, J/L,.az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ®f Ciriuiotioní E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ LA RAZÓN, EL PAÍS Az amerikai városok elleni terror- támadások első számú gyanúsítottjának, Oszama bin Ladennek az egyik helytartója nemrég Spanyolországban járt, de a CIA nyomát vesztette. A férfi Spanyolországban találkozóra készült Szemjon Joko- vics Mogiljevics orosz maffiózóval, aki hosszú ideig Magyarországon is élt. Az amerikai hírszerző ügynökség azután vesztette nyomát, hogy augusztus 29-én szerencsétlenséget szenvedett az a repülőgép, amelyen a marokkói spanyol enklávéból, Melillából Málagába tartott. Bin Laden helytartóját a CIA és az izraeli Moszad ügynökei már Észak-Afrikában követték, Má- lagában pedig más, szintén amerikai és izraeli ügynökök várták, de sikerült elmenekülnie. A támadás egyik öngyilkos pilótája, Mohamed Atta nemrég két ízben is Madridban járt, állítólag azért, hogy személyesen adjon instrukciókat egyes, Spanyolországban tartózkodó terroristáknak. A Vajdaság továbbra is keresi helyét Szerbiában, a helyi magyar politikai pártok továbbra sem tudnak szót érteni Néhány képlet az autonómiáról „Nem vagyunk hajlandóak továbbra is költségvetési tétel lenni Szerbia kasszájában, mint például az állat- kert. Afölött akarunk hatáskört, ami hozza a pénzt, nem pedig afölött, ami elviszi” -jelentette ki néhány nappal ezelőtt Nenad Csa- nak, a vajdasági képviselőház elnöke. SINKOVITS PÉTER A szokásosan éles hangnemben nyilatkozó politikus ezúttal még finoman is fogalmazott, hiszen a jelek szerint jó irányban való elmozdulás tapasztalható a vajdasági autonómia ügyét illetően. A vajdaságiak számára bátorító Zoran Djindjics szerb kormányfő határozott magatartása is; szerinte a köztársaság északi tartományának széles körű autonómiát kell kapnia, mert ennek gyökerei mélyre nyúlnak, hovatovább „Vajdaság helyzete sajátságos”. A távoli szemlélő mindezek nyomán elégedetten konstatálhatná a várható fejleményeket, egy ellentmondásos országban azonban a helyzet korántsem Uyen egyszerű, különösen ha a központi hatalom leépítéséről és a decentralizálási folyamatok tényleges megindításáról van szó. Fél szemmel ugyanakkor Jugoszlávia egészének - szinte naponta változó - történéseit is figyelni kell, hiszen ettől függ a Vajdaság sorsa is. Nos, az elmúlt egy-két hét azt látszik bizonyítani, hogy a hatalmon levő Szerbiai Demokratikus Ellenzék (SZDE) pártjainak kényszer- házassága fenntartható. A koalíció tehát továbbra is él, azzal a megszorítással, hogy a Vojiszlav Kostunica államfő nevével fémjelzett Szerbiai Demokrata Párt (SZDP) kivonta embereit a szerb kormányból, melynek folytán az SZDP - sokak nemtetszését kiváltva - váltogatja a hatalmi és az ellenzéki szerepkört. Ez a felemás állapot különösen a közgazdászokat, mindenekelőtt a tekintélyes G17 Plusz szakembereit aggasztja (lényegében ők irányítják a kormány pénzügyi politikáját), hiszen az ipari termelés végre növekvőben, ám a belső civakodás elodázhatja az egyébként már az e hónapban várható jelentős összegek folyósítását. Bizonyos fokig megnyugtató, hogy az SZDP elállt a rendkívüli választások kiírásától, s a Djindjics-kormány iránti bizalmi szavazás felvetésétől is. Az erők ugyanis kiegyensúlyozottak. A rendkívül felduzzadt SZDP vitán felül a legnépszerűbb a választók körében, a koalíció többi tizenhét pártja viszont egyértelműen Djindjicsék Demokrata Pártja (DP) mögött sorakozott fel. A szerb szkupstinában Konstunicáék - ha összefognának az ellenzékben levő szocialistákkal és Seselj radikálisaival - 119-en lennének, a kormánytól a bizalmat viszont 126 szavazattal lehet megvonni. Érdekes módon a Nyugat nem tartja különösebben jelentősnek a hatalmi koalícióban bő két hete csúcsosodó (azóta lassan lehalkuló) belviszályt. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy Jugoszláviában voltaképpen nincs ellenzék; a lakosság alig néhány százaléka támogatja a meggyűlölt és leszerepelt szocialistákat meg a radikálisokat. A pillanatnyi helyzetben Zoran Djindjicsnek van több hatalma, s nála a kezdeményezés, az elkövetkezendőkben azonban a szerbség büszkeségére és a Nyugat iránti bizalmatlanságára alapozó Kostunica perspektívái jobbnak tűnnek. Ami a vajdasági autonómiát illeti, a Szerbiai Demokrata Párt két lassító tényezőt alkalmaz. Egyfelől továbbra is azt bizonygatják, előzőleg meg kell fogalmazni az ország, valamint Szerbia alkotmányát, s csak azt követően lehet meghatározni a tartomány státusát. Ugyanakkor az SZDE megemlített egy korábbi modellt is, mely szerint a Szerb KöztárA pillanatnyi helyzetben Zoran Djindjicsnek van több hatalma. saságot hat tartományra kellene felosztani: Koszovóra, Délkelet-Szer- biára, Délnyugat-Szerbiára, Duna mentére Sumadijával együtt, Belg- rádra és környékére, valamint a Vajdaságra. Ezen elképzelésnek lényege, hogy a tartományok az alkotmányos jóváhagyás alapján bizonyos jogköröket gyakorolhatnának a költségvetés, a területrendezés, a közlekedés és az egészségügy terén - de nem rendelkezhetnek az államiság egyetlen elemével sem! Ezt a látszat-decentrahzádót a vajdaságiak természetesen elvetik, miként azt is, hogy a kérdést csak a majdani készülő szerb alkotmányban rendezzék. Djordja Djukovics tartományi kormányfő úgy véli, az idő most már nagyon sürget, átfogó megoldás szükséges, melybe beleértendő a nagyfokú pénzügyi önállóság is. Különben a tartomány hiába kapná vissza hatáskörét az oktatásügy, a kultúra, a tájékoztatás, az egészségügy és a nyugdíjbiztosítás területén, mert feladatait képtelen lenne teljesíteni. A tartományi pártok augusztus második felében elfogadták a Vajdaságról szóló platformot, amelynek egyik fontos kitétele, hogy a Vajdaság jövőbeni alkotmányos helyzetéről Szerbián és Jugoszlávián belül kizárólag a tartomány polgárai dönthetnek, addig pedig - áthidaló, de kézenfekvő megoldásként - vissza kell állítani a tíz évvel ezelőtti állapotot. Méghozzá egy lex specialis meghozatalával, azaz egyetlen új törvénnyel hatálytalanítanák az időközben megszavazott, s az autonóm jogokat csorbító 102 törvényrendeletet. A térségben élő magyarság vonatkozásában Kasza József vélekedése pontosnak tűnik: „A Vajdasági Magyar Szövetség mindig is tudta, hogy tartományi szinten sokkal nagyobb megértésre számíthatunk a kisebbségi kérdések megoldásában, mint köztársasági szinten, ezért is széliünk síkra a Vajdaság autonómiájáért.” Ami viszont a magyar autonómiát, valamint a lehetséges kettős állampolgárság rendezését illeti, a vajdasági magyar pártok továbbra sem jutottak közös nevezőre. A szerző vajdasági munkatársunk Véres terrorista akciók az Amerikai Egyesült Államokban - az ellentámadáson múlhat a világgazdasági recesszió Nagy veszélyt jelent a katasztrófaprófécia , DÓRA MELINDA TÜNDE Szakértők szerint egyelőre főként a légi közlekedés, a kiskereskedelem, a kereskedelmi vendéglátás és a szabadidő-iparág fogja megszenvedni az Amerika elleni terrortámadás következményeit. Az, hogy lesz-e világgazdasági recesszió, avagy sem, szerintük alapvetően két tényezőn múlik: azon, hogy az amerikai retorzió megzavarja-e az olajellátást, illetve hogy milyen gyorsan lesz képes a világ politikai és pénzügyi vezetősége csillapítani a pánikhangulatot. Tökéletesen ellentmondó nyilatkozatok és elemzések látnak napvüá- got a keddi, amerikai terrortámadás gazdasági hatásairól. Egyesek azt mondják: már néhány napos pánik és zűrzavar is olyan recessziót indíthat el a világgazdaságban, amelyre már hosszú ideje nem volt példa. Mások viszont úgy vélik, a pánik csak a pénzügyi piacokat ejti majd - átmenetileg - kétségbe, s a „valódi gazdaságra” szinte egyáltalán nem lesz hatással. Ez az érv azonban okafogyottá válhat, ha például ellentámadást intéz az Egyesült Államok egy vagy több „olajország” ellen. Az olaj árának esetleges emelkedésével ugyanis szakértők szerint már nem lenne képes megbirkózni a „valódi” gazdaság. A világot recesszióval riogató szónokok és az elvakult optimisták zöme is egyetért abban, hogy a - terrortámadás hírére megingó - bizalom hiánya először a piacokon vált érzékelhetővé, azaz zuhanni kezdtek a tőzsdeindexek és a dollár árfolyama. Ha ez a folyamat tartósnak bizonyul, az következhet, hogy a fogyasztás struktúrája megváltozik, az emberek „ráülnek” pénzükre, kevesebbet költenek tartós fogyasztási cikkekre és kevésbé bíznak meg az értékpapírokban. Felborulhat a kereslet és a kínálat jelenlegi törékeny egyensúlya, és leállhat, sőt visszájára fordulhat a növekedés - vázolják a válság lehetséges leírását. Kulcstényező, hogy lesz-e amerikai retorzió egy vagy több arab ország ellen, avagy sem. Az olajkészletek szűkössé válása egy esetleges bombázás után például egyértelműen recesszióba vinné a jelenleg amúgy is „gyenge lábakon álló” világgazdaságot. A két tábor közötti egyetértés azonban itt ér végét: az egyik fél szerint idáig nem juthatnak az események, míg a másik szerint elkerülhetetien. Hans Eichel német pénzügyminiszter például egyenesen „ostobaságnak” minősítette a recessziót jósló szakértői figyelmeztetéseket. Szerinte inkább azok a „katasztrófapróféták” jelentik a legnagyobb veszélyt, akik ezeket a negatív híreket terjesztik. Ezzel ellentétben a német IWH gazdaságkutató intézet úgy véli, hogy az Egyesült Államok elleni terrortámadások erőteljesen megnövelik a globális recesszió veszélyét. A válság elkerülése, illetve a fellendülés az amerikai politikai és katonai vezetésbe vetett bizalom helyreállításától függ, a támadások ugyanis alapjaiban változtatják meg a kockázatértékelést az Egyesült Államokban. Ha jegybanki és egyéb monetáris intézkedésekkel (például a valutakereskedés korlátozásával vagy a fogyasztást serkentő kamatcsökkentésekkel) rövid időn belül helyre tudják állítani a robbantások előtti gazdasági aktivitást, a válság hatásait „felszívhatja” a normális gazdasági környezet. Egyesek szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez ennyire egyszerű. A New York-i és washingtoni „repülóbombázás” ugyanis nemcsak a megfoghatatlan bizalmat rendítette meg, hanem pénzben mérhető értékeket is tönkretett. Az az összeg pedig, amit a biztosítók kifizetnek majd, nem a vüággazda- ság különböző pontjain megindított fejlesztéseket és befektetéseket „táplálja majd”, hanem gyakorlatilag kikerül a forgalomból. A szerző a Népszava munkatársa (TASR/EPA-felvétel) Terrorista bestseller
