Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-08 / 207. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 8. Családi Kör Az orvosok nem hívták fel a kismama figyelmét a fenyegető veszélyre - másfél év után leállt a veseműködése Édesapa, életmentő donor Veronika kislánya nem sejti, hogy édesanyja élete veszélyben volt PÉTERFI SZONYA A ; mikor a szülők megtud- | ták, hogy lányuk élete | veseelégtelenség miatt I veszélybe került, azon- ■■■■■■ nal elhatározták: páros szervük egyikét gyermeküknek adományozzák. A donor az édesapa lett.- Várandós voltam, amikor hirtelen felszökött a vérnyomásom, de az orvosok azzal nyugtattak, hogy mindez a másállapot következménye. Az esetleges komplikációk elkerülése végett viszont azt ajánlották, hogy már a hetedik hónapban, császárvágással hozzam vüágra a kislányomat. A biztonság kedvéért nem is Dunaszerdahelyen, hanem Érsekúj- várott szültem. Amikor elhagyhattam a kórházat, senki meg sem említette, hogy esetleg ellenőriztessem a vérnyomásomat, netán a veseműködést - emlékezik Veszprémi Veronika, miközben kislánya az ölébe telepszik. Másfél évvel a szülés után magas vérnyomással, szívelégtelenségtől fuldokolva gyorsmentő szállította a dunaszerdahelyi kórházba, ahol dr. Rácz Gábor, a műveseállo- más főorvosa döbbenten megállapította: a fiatalasszony veséi nem működnek. A vértisztításra, dialízisre szoruló Veronika nehezen tűrte nemcsak a kezelést, hanem a betegséggel járó szigorú megkötéseket is. Tudta, amint többet iszik a megengedettnél, soron kívüli ellátásra lesz szüksége. - A diéta betartása nem esett nehezemre, viszont a folyadékkorlátozás nem ment. A kínzó szomjúságtól félőrült az ember, nem tagadom, gyakran a megszabott napi fél liternél többet ittam - vallott sorozatos „vétkezéséből” s azonnali rosszulléteiről, amelyek után gyorsmentő szállította rendkívüli vértisztításra. Veronika visszaemlékezéseit édesanyja egészíti ki. - Az engedélyezett napi fél liter folyadékot úgy kell érteni, hogy ha levest vagy lédús gyümölcsöt evett, egy-két korty itallal olthatta csak a szomját. A férjemmel nehezen viseltük lányunk szenvedését, de azt is, mennyire nem tűri a művesekezelést. Gondolkodás nélkül döntöttem, ha alkalmas leszek rá, az egyik vesémet neki adom. Mivel az elvégzett vizsgálatok kimutatták, nem lehet donor, a férje, Veronika édesapja ajánlotta fel szervét. A 47 éves, víz- és gázvezetékszerelőként dolgozó Danis István csak egyet kötött ki: a szükséges orvosi vizsgálatokat lehetőleg a munkaidő lejárta után végezzék. A nehéz fizikai munkát végző makkegészséges édesapa a lehető legmegfelelőbb donornak bizonyult. - Amikor Rácz doktor közölte velünk lányunk diagnózisát, egy újságcikk jutott eszembe, amely rokontranszplantációról szólt. Igaz, úgy terveztük, a feleségem lesz az adományozó, aki majd a műtét után nem dolgozik többet. Nemcsak mi ketten álltunk készenlétben, hanem Kati húgom is. Ilyen összetartó család a mienk - idézi fel a történteket Danis István, majd mosolyogva bevallja, igazából nem is a műtéttől tartott. - Egy vizsgálat idegesített kissé, amikor a combéren keresztül kontrasztanyagot juttatnak a vesébe, s röntgen alatt vizsgálják. Nem kellemes dolog. Persze, van fájdalmas emlékem is, bár közvedenül a műtét után nem éreztem, hogy „körfűrész” alatt voltam. Később viszont alaposan megkínoztak a csontfájdalmak. A vese kivételénél ugyanis a bordák széthúzására került sor. Mindezek ellenére a családfő állítja: - Mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, csak azt tudom ajánlani, ne tétovázzon, legyen gyermeke donoija. Danis István a szervadományozás után nem sokáig lábadozott, már augusztusban ismét munkába állt. Teherbírása a régi, igaz, ha nehezet emel, azt megérzi. Éppen ezért úgy tervezi, amint befejezi családi házuk korszerűsítését, kissé visszafogja magát.- Egy kórteremben feküdtünk az apuval. Tavaly, május 23-án került sor a transzplantációra, s nem tagadom, azon a reggelen mindkettőnk szeme könnyes volt. Elsőnek őt vitték a műtőbe. Nem mondom, hogy a szervátültetés után nem voltak fájdalmaim, de mindent el lehetett viselni. A beültetett vese azonnal működni kezdett. Apu nagyon gyorsan felépült, s éppolyan keményen és sokat dolgozik, mint azelőtt. Anyukám és a féljem is alkalmazásban vannak, ha vinni akaijuk valamire, mindenki keresetére szükség van - mondja a szüleivel egy fedél alatt élő rokkantnyugdíjas Veronika, aki a szervátültetés után némi korlátozással ugyan, de szinte teljes értékű életet élhet. Danisék nem tartják rendkívüli cselekedetnek a szervadományozást. - Amikor láttam, hogy vannak fiatalok, akiket már évek óta heti három alkalommal dializálnak, csak arra tudtam gondolni: vajon szüleik miért nem ajánlják fel egyik veséjüket? Aligha hiszem, hogy egészségi állapotuk volna a kizáró ok, inkább a félelemre gyanakszom - jegyezi meg Danis Istvánná. Bár igaz, hogy Veronika küökésgádó gyógyszereket szed, havonta ellenőrzik állapotát, nem emelhet nehezet, nem strandolhat, de többé nem szorul műve- sekezelésre, nem kell szenvednie a szomjúságtól, a rosszullétektől. És felnevelheti gyermekét. Dr. Rácz Gábor nemcsak a műve- seállomás főorvosa, hanem három éve a dunaszerdahelyi kórház transzplantációs koordinátora is. - Szlovákia a szervátültetések számát tekintve a közép-európai országok között az utolsók között kullog. Bár szerte a világon általános jelenség a donorhiány, tájainkon a tájékozatlanság is bonyolítja a transzplantációkat - jellemzi a hazai helyzetet. Annak ellenére, hogy a jog szerint az elhunyt testéből az alkalmas szerv a hozzátartozó beleegyezése nélkül is eltávolítható, az orvosok rendszerint a családtagok jóváhagyását is kérik. Akik fájdalmukban, kétségbeesésükben sokszor nemet mondanak, hiszen képtelenek végiggondolni a segítség mértékét. Nem túl gyakori a szervadományozás másik módja, a rokontranszplantáció sem. - A veseátültetések számában a szomszédos Ausztria vezet, 1 millió lakosra 45 vesetranszplantáció esik. Szlovákiában viszont csak 10-12. A legsikeresebb a közvetlen vérrokonok - szülő, testvér, gyermek - közötti szervátültetés, bár az USA- ban sor került olyanra, amikor a feleség volt a donor. Immunológiai szempontból megmagyarázhatatlan a szerv befogadása, de úgy tűnik, a szeretet képes a tudomány legyőzésére. Rácz doktor szerint a rokontranszplantáció legfőbb követelménye, hogy a donor egészséges legyen, s a beavatkozás után se károsodjék. Az is fontos, hogy kényszer nélkül, meggyőződésből vállalja a szervadományozást, nehogy az esetleges sikertelenség lelki traumába torkolljék. Danis István esetében nemcsak az egészségügyi és pszichológiai felkészítés volt ideális, hanem az apa-leány immunológiai rokonsága, illetve Veronika legkorszerűbb eljárással történő dializálása is. Mindez hozzájárult a rokontranszplantáció sikeréhez. Hangsúlyozni szeretném, hogy a donor, bár hosszú távú megfigyeléssel kell számolnia, teljes értékű életet élhet, hiszen a maradék vese átveszi a hiányzó szerv működését - ismerteti a tényeket Rácz doktor. A dunaszerdahelyi műveseál- lomáson 1998-ban 3,1999-ben 2, 2000-ben 2, az idén eddig egy beteget készítettek elő veseátültetésre. Rokontranszplantációra csak Danis István vállalkozott. Dr. Rácz Gábor szerint a rokontranszplantációk esélyt jelentenek a vesebetegeknek (Dömötör Ede felvételei) Danis István, az édesapa gondolkodás nélkül lett donor CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL Keressen fel egy szakembert Nyiroktisztítás jeligére: „A Családi Kör 2001. március 10-i számában a ■ visszerekre használható következő gyógynövényeket ajánlják: vadgesztenye, árnika, páfrányfenyő, fekete nadálytö. Hogy a gyógynövényeket be tudjam szerezni, szükségem lenne latin és szlovák megnevezésükre..." I lgen, ez nagyon jó gondolat, csak nem kivitelezhető, ahogy a Kedves Olvasó • azt szeretné. Elmagyarázom, miért: A vadgesztenye latin neve: Aesculus hippocastanum L., szlovák neve: pagaštan konský. A termését tilos otthon belsőleg alkalmazni, mert olyan hatóanyagokat tartalmaz, amely mérgezést okozna. Külsőleg viszont kitűnő gyógykrémek készülnek belőle éppen a visszér- bántalmakra. Belsőleg a gyógyszergyárak készítenek a gesztenyéből standardizált kivonatokat, pl. Magyarországon kapható a Venoruton készítmény. Belsőleg még a virágját lehetne alkalmazni, de ne keresse, mert nincs forgalomban. Az árnika latin neve: Arnica montana L., szlovák neve: ar- nika horská. Védett gyógynövény, nincs forgalomban, mert erősen ható anyagokat tartalmaz, amelyek, ha nem szakszerűen alkalmazzák, a szív munkáját zavarnák. Ezért házilag szintén nem használható. A páfrányfenyő latin neve: Ginkgo biloba, szlovák neve: ginkgo, nálunk mint gyógynövény nincs forgalomban, de annál több készítmény van belőle a különböző bioszaküzletek- ben, és ezek a készítmények a visszérbántalmakon kívül a fe- ledékenységre, az agyerek toni- zálására is alkalmasak. A fekete nadálytö latin neve: Symphytum officinale L., szlovák neve: kostihoj lekársky. Ez viszont kapható minden meny- nyiségben, de a szeszes kivonatait nem szabad belsőleg használni. Annál nagyobb szolgálatot tesznek viszont külsőleg alkalmazva a visszérbántalmak- nál, mert megnyugtatják a fájós lábakat, kiszívják a duzzanatot és a fájdalmat. Vizes kivonatait kis mennyiségben belsőleg is lehet alkalmazni. Az érdeklődő nem lesz megelégedve ezzel a válasszal, hiszen a négy gyógynövényből csak egyet tud beszerezni. A Családi Kör szerkesztőinek bizonyára nem is az volt a céljuk, hogy konkrét receptet adjanak a visszérbántalmak kezelésére, inkább érzékeltetni szerették volna az általános ismeretterjesztés keretén belül, hogy a gyógynövények itt is segítenek. A természetgyógyász véleménye a visszérbántalmakkal kapcsolatban is az, hogy két egyforma beteg nem létezik. Mindenkinek külön-külön kell elemezni a panaszát, azután egy komplex gyógyprogram- ban az említett gyógynövények is szerepelhetnek. Avisszér- bántalmakat azonban a vastagbél és a máj irányából kell megközelíteni, mert ha rossz az emésztés, és ha a májfunkciók le vannak blokkolva, akkor a gyógyulás sem lesz olyan ütemű, amilyet szeretnénk. Ezért azt javaslom, keressen fel egy szakembert, aki klinikailag is jártas ezekben a dolgokban, és vele beszélje meg, mi lenne a legjobb megoldás. Dr. Nagy Géza természetgyógyász Végezetül még néhány, az említett írásban szereplő gyógynövény pontos adatai: A tarackgyökér latin neve: Ag- ropyrum repens, szlovák neve: pýr plazivý. Tisztít, csökkenti a vér koleszterinszintjét, mivel elősegíti a salakanyagok kiürítését. A tisztító és méregtelenítő kúráknál ajánlott. A gumiarábikum egy trópusi fa mézgája, valamikor a gyógyszertárakban volt kapható. Már nem alkalmazzák, ezért nem is lehet beszerezni. Vannak hatékonyabb gyógynövények, amelyek százszázalékosan pótolják. Egyébként mindenkinél egyénileg más és más gyógynövény hatékony a tisztításra, így legjobb, ha a kúrát szakember állítja össze. Tisztelt Olvasó! A Családi Kör hétvégi magazin háziorvosi szolgálatával a magyar családok gondjain szeretne segíteni. Ha bajt sejtenek, ne halogassák, forduljanak bátran szerkesztőségünkhöz! Kiváló szakorvosaink készséggel válaszolnak bárminemű kérdésre az általános orvosi problémáktól kezdve a különböző szakterületeket érintőkig egyaránt. Jeligés leveleiket a szerkesztőség címére küldjék, mi továbbítjuk a megfelelő szakorvosnak. Kérdezzenek bármit, hisz családi körben vagyunk! Sokan vannak, akik szabadságuk alatt idénymunkákat vállalnak, pedig egy pihenéssel töltött nyaralás mindenkinek jót tenne, sőt mindenkinek kijár Nekem is jót tenne testileg-lelkileg Dél-Amerika FIALA ILONA Kormányfőnk ugyan már jócskán belevetette magát a munka sűrűjébe, nekem azonban még mindig brazíliai tapasztalatai motoszkálnak a fejemben. Főleg a Rio Negro folyón történt eset nem hagy nyugton. Amikor a brazil hajós, aki harmadfokú égési sebeket szenvedett a lábán, hogy „szinte csontjáig leégett a húsa”, ahelyett, hogy elájult volna, az orvosi ellátás után nekifogott megjavítani az elromlott hajómotort. Le a kalappal az ilyen helytállás előtt! Az viszont nem igazán helyén való, hogy országunk elnöke a médiának adott sajtótájékoztatón a nagy sztori elbeszélését azzal fejezze be, hogy nálunk aligha történne meg, hogy ilyen esetben valaki ahelyett, hogy kórházba vonulna, folytatja munkáját. Schuster úr talán nem hallott róla, mi mindent kénytelen megtenni éppen mifelénk a dolgozó ember, hogy munkahelyét megtartsa! S ha már a helytállásról van szó, hadd említsem egy barátnőm esetét. Özvegyen neveli két gyermekét (az egyik egyetemista, a másik középiskolás), s mivel havi jövedelmükből nem tudnak megélni, folyamatosan pluszmunkákat vállal. Bár rendes munkahelyére sem pihenni jár (felelős beosztásban dolgozik, sokszor haza is visz munkát, máskor korábban megy be, később tér haza), mindig azon igyekszik, hogy beszerezzen valami fordítani- valót, vagy más hasonló kereseti lehetőséget. Kertészeti idényben pedig péntekenként falusi kistermelő ismerőséhez jár paprikát, paradicsomot, uborkát, dinnyét és egyéb terményeket szedni. Éz a munka pénteken estefelé kezdődik, és szombat hajnalig tart. Tehát legkevesebb tíz órán át serénykedik keményen: először a fóliasátorban, majd a fabódéban, ahol osztályozzák és ládákba rakják a zöldséget. Ezután még fel kell rakni a ládákat a teherautóra, s indulhat a szállítmány a szombati piacra. Barátnőm is a teherautóval érkezik a fővárosba. Úgy 5 óra tájban száll ki a piac közelében, innen még majdnem egy órát buszozik. Amikor hazaér, nem fekszik le, hanem nekiáll főzni - gyorsan összecsap valamit, hogy idejében kimehessen gyerekeivel a kertbe (semmiért se mondana le a kertről, hiszen az biztosítja a család élelmének nagy részét). Délután futás haza, milyen jó, hogy a gyerekek már pénteken kitakarították a lakást, és bevásároltak hétvégére! Most el lehet rakni a kertből hozott gyümölcsöt, zöldséget, halomra lehet főzni a lecsót - jól jön majd a következő nyárig. Éjfél felé már ólomsúlyúak barátnőm lábai, a gyerekek háborognak, hogy minek is az a kert, ha annyi munkát ad, s esküdöznek, hogy bezzeg majd ha ők önállóak lesznek, nem kell nekik semmiféle kert. O még rendet rak a konyhában, kiviszi az erkélyre a forró befőtteket. Többnyire nem is tudja, mikor kerül végre ágyba. Vasárnap a nagy főzés napja, délután mosás, vasalás... Barátnőm nem panaszkodik. Saját akaratából teszi, amit tesz. Azt mondja, így a család nem nélkülöz, de nincs is ráutalva senki segítségére, és főleg sajnálatára. Kirívó eset, mondhatná Schuster úr. Az biztos, hogy nem mindenki bírná ezt a rengeteg munkát. De nem egyedi példáról van szó. Sokan vannak, akik nap mint nap hasonlóképpen helytállnak. Hány fiatal édesapa vállal másodállást, mert felesége a gyermekek gondozása miatt nem állhat munkába. Hányán járnak lázasan vagy valamilyen sérüléssel is dolgozni. De nem engedhetik meg maguknak, hogy táppénzen legyenek, mert akkor koldulni mehetne a család. Schuster úr talán nem tud róluk, talán nem tudja, mivel jár mostanában Közép-Éurópában a becsületes megélhetés biztosítása. Sokan vannak, akik szabadságuk alatt idénymunkákon vesznek részt, s örülnek, ha gyereküknek be tudnak fizetni párnapos táborozásra. Pedig mindenkinek jót tenne a nyaralás. Pszichikai és fizikai értelemben egyaránt. Nem Brazíliára gondolok, s nem is 5-6 hétre. De azért egy pihenéssel töltött szabadság mindenkinek kijárna. Csakhogy sokak számára luxust jelent az ilyesmi, elérhetetlen vágyálom csupán.
