Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-08 / 207. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 8. MINDENNAPI KENYERÜNK Mobil a kis Jézusnak HAĽKO JÓZSEF Gyorsan és olcsón! Azonnal vidd és élvezd! Vásároljon és nyerjen! Előnyös vétel! Csúcs ez az érzés! Legyen könnyen milliomos! Csak velünk lehet igazán boldog...! És így tovább és tovább. Amerre szem ellát, óriásplakátok hirdetik úton-útfélen a paradi­csomi élvezeteket. A kínált ter­mékekben van valami közös: LEGalacsonyabb áron ígérik a LEGnagyobb hasznot. Kit ne csá­bítana az ilyesmi? Úgy tűnik viszont, Jézus Krisztus nem ismerte a jó reklám alapsza­bályait, máskülönben igyekeze­tében, hogy tanítvá­nyokat nyerjen meg magának, nem rioga­tott volna a KERESZT szóval mondván, csak azok az elszántak lehet­nek követői, akik ké­szek a hátukra venni s vinni. Mi kifizetődőbb? A csillogó, nagy, jó dol­gok INGYEN, vagy Jé­zus követése a komor kereszt ígé­retében? Az emberi logika sze­rinti választás egyértelmű... Vagy mégsem annyira egyér­telmű. Mert mikor néhány évvel ezelőtt Amerikában az emberek hatalmas reklámfelületeken a kis Jézust láthatták, amint a három királyok egyike arany helyett mo­biltelefont visz neki, azonnal til­takozni kezdtek - vannak dolgok, melyekből egyszerűen nem való viccet csinálni. A bírált cég tulaj­donosa végül kénytelen volt beis­merni, hogy a reklám több kárt okozott nekik, mint hasznot. Vagy amikor az osztrák karácso­nyi piacra azzal a reklámszlogen­nel propagáltak egy játékot, hogy csak az az anya nem veszi meg, aki nem szereti gyermekét - szin­tén óriási tiltakozó kampány in­dult. Visszaéltek a szülői szeretet fogalmával. A nyilvánosság hoz­záállása mintha azt jelezte volna, hogy vannak még sokan, akik nem veszítették el a komolyság­hoz való érzéküket, a mértéket a viccelődés terén. Nem - mondták az emberek-, sem a megszületett Megváltó, sem a szerető édes­anya nem válhat az ügyfélszerzés érzéketlen eszközévé. Sőt, a ra­jongók táborának kiszélesítésére sem alkalmazható, mint próbálta John Lennon, mikor kijelentette: a Beatles népszerűbb, mint Jézus Krisztus. Ugyancsak erősen nega­tív visszhangra talált: a Fülöp-szi- geteki Manilában a felháborodott tömeg végül nem hagyta még azt sem, hogy a koncertjét befejezze. Jézus és egyáltalán Isten „rek­lámjának” logikája emettől a vi­lágitól lényegesen különbözik. „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti úta- itok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gon­dolataim gondolataitoknál!” (Ésaiás, 55, 8-9.) Míg a piacku­tatók a szabad verseny óriáske­rekében rafináltan maszkírozzák a kínált „tökéletes” áru hiányos­ságait, Jézus nem titkolja, hogy a fájdalom, a szenvedés és az ön­feláldozás - mint feltétlen szük­ségszerűség - áll az első helyen. Merthogy..., ha a csábító kényel­met s a lustálkodást kínálta vol­na, milyenek lettek volna a kö­vetői? Ha „garantálta volna” a gyors és olcsó megasikert, vajon miféle jellemek csoportosultak volna köré? Ha mint nagyvonalú kenyéradó mutatkozott volna be, aki „akcióban” „ingyen” osz­togat mindent, mennyire tá­maszkodhatott volna követői őszinteségére és odaadására? Nem, a Beatles legfülbemászóbb dalai, a százszor ismételt Jőve” sem vetekedhet Jézus tanításával a szeretetről. Míg a populáris da­lokban a szeretet felüle­tes érzelmi megnyilvá­nulás csupán, Isten fia kegyetlen határozott­sággal felfedi legmé­lyebb lényegét: szeretet kereszt nélkül, tehát szenvedés, önfeláldo­zás nélkül egyáltalán nem létezik. Máskép­pen szólva: a lemondás nélküli szeretet nem igazi szere­tet, mint ahogyan a szeretet nél­küli lemondás sem lehet lemon­dás a szó szoros értelmében. Ezért mondja, hogy aki őt választ­ja, őt kívánja követni, aki az ő sze- retete szerint óhajt élni, azt kíván­ja szétosztani, annak számolnia kell vele, hogy megerőltető lesz... John Lennon, aki gondolkodás nélkül Krisztushoz hasonlította magát, kiderítetlen körülmények között, egy gyilkos által halt meg. Halála csupán a sztár életének szóló tragikus kuriozitás. Jézus halála viszont középpontja, ki- csúcsosodása, lángoló kifejezése földi létezésének. Haláltusája a legapróbb részletekig meg van örökítve. Nem váratlan esemény volt. Ráadásul bizonyos értelem­ben ugyanaz a hatalmas szeretet, mellyel Jézus meghalt, benne volt mindenben, amit azelőtt mondott és cselekedett. Mikor gyógyított, szidott, biztatott és ta­nított - mind-mind át volt itatva az odaadó szeretet legmélyebb motívumával. Ebben rejlik az „elfogadni a saját kereszted’ lényege. Hiszen Jel­venni” kényszerűség - az élet nem kérdez... Hanem „elfogad­ni” legbelül - az a kegyelem. A motiváció, hogy az ember vigye a keresztét, isteni ajándék. Emlékszem a katonaság idejére, mikor ősszel a hulló leveleket kel­lett söprögetnünk a fák alatt. A mi keresztünk ott és akkor e cselek­vés abszurditása, az egyértelmű hiábavalóság volt. S mégis meg­szólalt bennünk egy hang, Isten tanácsát tolmácsolva: te magad adj ennek a haszontalan munká­nak értelmet! Azzal, hogy ezt az értelmetlen söprögetést áldozatul ajánlod fel Istennek azokért, aki­ket szeretsz. Micsoda különbség! A negatív morgolódás, a parancs­nok szidalmazása túlnőtt a komi­kus helyzeten, amolyan derűs nyugalomba emelkedett: Isten je­lenlétének tudatosításával a ba­nalitásból a kimondatlan értékek imádsága lett... Szóval, mégis­csak lehet: venni azt a keresztet, s követni Jézust... NEM CSAK IGÉVEL ÉL... Római saláta Hozzávalók: 2 fej saláta, 2 zsemle, parmezán sajt, olívaolaj, só, fehérborecet, füstölt hal, petrezselyemzöld, 2 tojássárgája, 1 citrom leve. Elkészítése: A salátát megtisztítjuk, majd le­veleire szedjük. Összekeverjük az olívaolajat, a lereszelt sajtot, sót, a fehérborecetet, a csíkokra vágott füstölt halat és a tojássár­gákat. A lecsepegtetett salátale­veleket egyenként megforgatjuk ebben a lében, tálaláskor meg­szórjuk a tetejét pirított zsemle­kockákkal. A receptek gazdag választékát az Új Szó kéthetente pénteken megjelenő ÍZVfLÁG című mellékletében találhatják, legközelebb szeptember 21-én! Ne csak a saját portánkon belül, hanem a bennünket körülvevő külső környezetben is tartsunk folyamatosan rendet Takarítási világnap SZEPTEMBER 15. pen szeptember 15-e? Ez a nap lehet az újraelosztá­sé is, mert ami nekünk már nem jó, másoknak még hasznos lehet, ô Egyre több család számá­ra nehéz a megélhetés. A kinőtt ruhákat, cipőket, megunt játékokat tegyük tiszta zacskókba, külön-kü- lön. A helyi Vöröskereszt, a védőnő örülni fog nekik. ENSZ Környe­zetvédelmi programja (UNEP) 1992- ben meghir­dette a takarí­tási világnapot, amelynek célja a világméretű nagytakarítás. Jel­szava: Gondolkodj világméretek­ben, és cselekedj otthon! Az akció Ausztráliából indult, ahol 1989- től szervezik az országos nagyta­karítás napját. Ez úton mi is fel­hívjuk olvasóink figyelmét kör­nyezetük megtisztítására. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csak most kell takarítanunk, hanem azt, hogy ne csak saját portánkon belül, hanem a bennünket körül­vevő külső környezetben is tart­sunk rendet. Gyakran vagyunk szenvedő ala­nyai a tiszta porta - rendes ház sa­játságos értelmezésének: sokan csak a szomszédig szállítják a fűnyesedéket, sittet, állati teteme­ket, lyukas fazekakat. És bizony, a megjelenő szemétkupacok újabba­kat vonzanak, s így válik a kiserdő szemétlerakóvá. Változtassunk végre! ft Tartsuk tisztán az utcánkat, a szomszédos utakat, hogy a rend fel­tűnő és követendő példa legyen! ú Rétjük meg közvetlen szomszé­dainkat, hogy összefogva tegyük szebbé a környezetet, akkor utána jobban is fogunk vigyázni rá. Jó kis beszélgetés és hangulat alakulhat ki a közös munkától. Aki kívülálló­ként figyeli, a jókedv miatt legkö­zelebb odajön. ft Természetesen a kirándulásokon - sem erdőben, sem mezőn, sem az utak mentén - ne hagyjunk magunk után szemetet. ú Ha sétáinkra viszünk műanyag zacskót, akár össze is szedhetjük mások apróbb hulladékait. Ha vad­lerakóra bukkanunk, jelezzük azon­nal az önkormányzatnál, mert ké­sőbb nagyobb lesz a baj. Ú Az önkormányzatot arra is rá kell venni, hirdessen lomtalanítá­si napot, s miért ne lehetne ez ép­A tiszta otthon = pusztuló világ? Oly korban élünk, amikor a modern háztartás elmaradhatatlan kelléke a tisztítószer, jobban mondva, a tisztításhoz használatos vegyszer, amely otthonunkat illatossá, fé­nyessé varázsolja. Választék is akad bőven: az üzletek polcain végelát­hatatlan sorokban állnak a drá­gábbnál drágább bútorfények, sú­rolószerek, légfrissítők, hipók és társaik. Otthon tele velük a szek­rény alja, nagytakarításkor pedig flakonok garmadáját használjuk el, mire kipucolunk mindent. Már ré- ges-régen megfeledkeztünk arról: lehet ezt másként is csinálni. Rész­ben rohanó élettempónk diktálja, hogy gyors hatású készítményekkel suvikszoljuk szúkebb-tágabb kör­nyezetünk minden zugát, részben a szüntelenül látható, hallható reklá­mok hatására vásárolunk újabb és újabb termékeket. Úgy gondoljuk, a tisztítószerek használatával időt spórolunk és sterilebb otthont ka­punk, az viszont sosem - vagy csak igen ritkán - jut eszünkbe, hogy ezek az egyre erősebb hatásfokú kémiai anyagok mekkora kárt okoznak, amikor hulladékainkkal, szennyvizünkkel együtt kikerülnek a természetbe. Ártanak víznek, ta­lajnak, levegőnek, élőhelyek és élőlények sokaságát veszélyeztetik. Bár otthonunkat megtisztítják, kör­nyezetünket visszafordíthatatlanul elszennyezik. Nagyanyáink még ismerték a taka­rítás fortélyait. Otthonuk tisztán tartásához nem volt szükségük művüeg előállított, környezet­szennyező vegyszerekre, csupán természetes anyagokra és néhány jól bevált, régi receptre. Citrommal, ecettel, sóval, szódabikarbónával dolgoztak, a lakás mégis ugyanúgy ragyogott, ugyanolyan tiszta volt, mint most. Számtalan egyszerűen kivitelezhető házi praktika létezik. Talán kicsit húzódozunk tőlük, mert kényelmesebb a gyárilag töltött fla­konért nyúlni, mint néhány percet a megfelelő szer elkészítésére fordíta­ni. Akit aggaszt a lefolyóba öntött klór, a hajtógázas bútorfény vagy a maró zsíroldó használata, változtat­hat takarítási szokásain. Elegendő a régi receptekből ötletet meríteni, ft Csempék, kádak, mosdókagylók tisztítására használjunk ecetet. Old­ja a zsírt és a piszkot, csillogóvá va­rázsolja a felületet. A maró hatású, savas vízkőoldók is nagyszerűen he­lyettesíthetők ecettel. A legvasta­gabb lerakódást is képes eltávolíta­ni: a kérdéses részeket locsoljuk le kevés ecettel, majd kefével vagy vi­zes ronggyal dörzsöljük át. Maka- csabb vízkőre helyezzünk ecettel átitatott rongyot, és hagyjuk rajta tíz percig. Ha edényünk vízköves, öntsünk az aljára egy kevés ecetet, majd néhány óra múlva mosogas­suk el. ft A vécét szódabikarbónával, vagy fele-fele arányban kevert ecettel és vízzel lehet kisúrolni. Tisztít és fertőtlenít. ft A hűtőgép forró szódabikarbónás vízzel tisztítható. Ha szagtalanítani akarjuk, tartsunk benne egy nyitott szódabikarbónás zacskót, ft A mikrohullámú sütőben páro­logtassunk egy tál citromos vizet, majd nedves ruhával töröljük ki. ft Ä szappanos vízzel lemosott ab­laküveget, tükröt egy rész ecet és négy rész forró víz keverékével permetezzük be, majd töröljük át tiszta ruhával. ft Bútorfény helyett használjunk olívaolaj- és citromlékeveréket vagy ecetes vízbe mártott és kicsavart szarvasbőrt. Kényelem és környezetvédelem Van más módja is a környezetkí­mélő takarításnak. Mostanában egyre több cég igyekszik olyan esz­közöket, anyagokat kifejleszteni, amelyek a lehető legkevésbé káro­sítják az élővilágot. Egy ilyen, vi­szonylag újkeletű találmány az a takarítóeszköz, amely a környezet- védelemben jóval előttünk járó svédektől származik. Ezek a már nálunk is kapható felmosó- és tör­lőkendők mikroszálból készülnek, és speciális szerkezetüknek kö­szönhetően vegyszerek nélkül tá- volítják el a szennyeződéseket. Szárazon úgy működnek, mint va­lamiféle pormágnes, statikus elekt­romosságuk miatt ugyanis vonzzák és magukban tartják a porszeme­ket, aminek talán az allergiások örülhetnek leginkább. Nedves álla­potban viszont a mikroszkopikus vékonyságú szálak közti csatornák­ba szívódik fel a szennyeződés. A tükörtől a padlóig bármilyen felü­leten bármilyen szennyeződés eltá­volítására alkalmasak. A környe­zetvédelem nem nagy dolgokról szól, inkább a kisebbekről. Hétköz­napiakról. Hiszen a minket körül­vevő világot oltalmazhatjuk úgy is, hogy szokásainkon változtatunk. Nem sokat, éppen csak egy mák­szemnyit. A következő nagytakarí­tás alkalmával talán már eszünkbe jut, hogy a csap megtakarításához előkészített kémiai vegyszer hat ísa nem ér véget akkor, amikor eltűnik a lefolyóban, (nli) A gyermek életében ez a nagy változások ideje, hiszen teljesen új elvárásoknak, követelményeknek kell megfelelnie Néhány hasznos tanács iskolakezdéshez AKTUÁLIS I skolatáska, ceruza, radír, tolltartó, füzet, az éppen menő mütyürkés könyvbo­rító, tomaszerekó - le- mm hetőleg márkás, és iskolán­ként ki tudja, még mi min­den, amit a szülő egyetlen fogalom­mal nevez meg ilyenkor: kiadás. Szeptember van, a dróton sorakoz­nak a fecskék, gyermekeink meg az iskolában. Ám ennek a ténynek nem szabadna, hogy csak anyagi vonzata legyen. Ne engedjük a gyereket reggeli nélkül iskolába! A reggeli rohanásban legtöbbször a tartalmas, vitaminokban és ásvá­nyi anyagokban gazdag reggelit egy szelet édes kalács vagy keksz helyettesíti. A gyerek néha még a csésze teát, tejet vagy kakaót sem issza meg. Ilyenkor vércukorszint- je gyorsan megemelkedik, ami előidézi az inzulinkiválasztódást (inzulin - a hasnyálmirigy vércu- korszintet szabályozó hormonja), aminek az az eredménye, hogy a cukrot a szervezet nagyon gyorsan feldolgozza. Körülbelül kilencven perccel az édes reggeli után a szer­vezet vércukorszintje alacsonyabb, mint az evés előtt volt. A gyermek ismét éhes, emiatt fáradt és figyel­metlen lesz. Pedig az ideális regge­lihez nem kell sok, csak egy kis zabpehely tejjel vagy joghurttal és gyümölccsel, egy kiskanál dzsem­mel vagy mézzel, és egy pohár gyümölcslé. Az iskolatáska Bizony nem mindegy, mit hord gyermekünk a hátán. % A helyesen megtervezett táská­nak a háti része merevített, és ido­mul a gyermek testéhez. 'Ll Anyaga legyen textil vagy ahhoz hasonló könnyű anyag (súlya alsó­tagozatosoknál 1,2, a nagyobbaknál 1,4 kilogrammig). A táska pántja nem lehet 70 cen­timéternél rövidebb és 4 centimé­ternél keskenyebb. Jó, ha állítható a gyermek magasságához és az öltö­zék vastagságához. Ajánlott, hogy az eleje és az olda­la legalább egyötöd részben fény­visszaverő anyagból készüljön, hogy a gyerek jól látható legyen, ez­zel is növeljük biztonságát. Amíg nem késő Annak a gyereknek, aki nem gyönge képességű és nem is lusta, mégis problémái vannak az iskolában, ta­nulási zavarai lehetnek. Nehezen utánozza a betűk alakját, nem tud betűzni, szótagolni, szótagokból szavakat alkotni, nem jegyzi meg az írás irányát, problémája van a mate­matikával, feltűnően ügyetlen a kézírása. Ha a szülő ilyet észlel, fel­tétlenül beszéljen a pedagógussal, és forduljon szakemberhez. Tanulás vagy kínzás? A gyermek életében az iskolakezdés a nagy változások ideje. Teljesen új követelményeknek kell megfelelnie több területen is. A nap nagyobb ré­szében valaki megszabja neki, hogy mit szabad vagy nem szabad, mit kell, és csak kis mértékben fejezheti ki önmagát. Pedig a hatéves gyerek ugyanolyan örömmel játszik, mint egy évvel ezelőtt. Életében először kezdik értékelni a teljesítménye és a sikerei alapján, komolyabban szem­besül a környezet követelményei­vel, és összehasonlítják a kortársai­val. Gyakran először éli meg azt a keserű és fájdalmas érzést, hogy nem felel meg szülei elvárásainak. Ha hosszabb ideig nehézségei van­nak a tanulásban, megváltoznak az ideális elképzelései saját magáról, képességeiről, feltételezéseiről. Megbirkózni ezzel a sok új életta­pasztalattal hatéves korban nem könnyű feladat. Az iskolapadban eltöltött első évben ezért gyakran megfigyelhető az ér­zelmi ingadozás, az extrém viselke­dés, a lelki feszültség, a túlzott moz­gékonyság. A szülők számára ez az egyik legigényesebb időszak. Első­sünk egyik nap olyan, mint az an­gyal, de már másnap nem lehet vele bírni. Ilyenkor gyakran vizsgálgat- juk lelkiismeretünket, és elbizonyta­lanodunk nevelési módszereinket il­letően. Nem kell túlzottan nyugta­lankodni! Ha kezdettől fogva szeret­tük, inspiráltuk, elegendő lehetősé­get biztosítottunk számára, hogy emberekkel találkozzék, jó példa­ként viselkedtünk, akkor a problé­mák valószínűleg csak átmenetiek. Ez a felismerés azonban ne vezes­sen nevelési passzivitáshoz. Ők ugyanis elsősorban tőlünk várják, és joggal, hogy megváltoztassuk hoz­záállásunkat, tudatosítsuk új élet­helyzetük bonyolultságát, és nyújt­sunk számukra szilárd érzelmi tá­maszt. (béres) SZEPTEMBER 8. AZ ÍRÁSTUDATLANSÁG ELLENI KÜZDELEM (ALFABET1ZÁLÁS) NEMZETKÖZI NAPJA 1965. szeptember 8-án az UNESCO által Teheránban , összehívott világkongresszus úgy döntött, hogy e napot min­den esztendőben az írástudat­lanság elleni küzdelemnek szenteli. A világkongresszus ráirányította a figyelmet az írástudatlanság felszámolására folytatott harc fontosságára, hiszen az analfabétizmus aka­dálya lehet a gazdasági élet, a nemzeti kultúra fejlesztésének.

Next

/
Thumbnails
Contents