Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-28 / 199. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 28. Riport ^jj Záreczky János: ha nem sikerül megvalósítani a tervet, a neogótikus épület - amely már egy evtizede az enyészetnek van kitéve - rövid időn belül összedől Perpatvar a galántai kastély eladása körül A galántai neogótikus kas­tély híres, még a város cí­merében is szerepel, ám már egy évtizede az enyé­szetnek van kitéve, mert a város képviselői képtelenek voltak megegyezni a mű­emléképület eladásának vagy bérbe adásának felté­teleiről. GAÁL LÁSZLÓ A városi képviselő-tetület június 28-ai ülésén végül is nagy több­séggel megszavazta az épület el­adását, négy képviselő azonban az ügyészséghez fordult, vizsgál­ja meg a határozat érvényessé­gét. A polgármesternek a napok­ban kellene megkapnia az ügyész­ség válaszát. A kastély megvétele iránt legko­molyabban Gejza Petrík, a bel­ügyminisztérium helyi állami­gazgatási és önkormányzati fő­osztályának vezetője érdeklődik, aki a mintegy 150 millió koronás beruházást igénylő felújítást kül­földi tőke bevonásával oldaná meg. Konferenciaközpontot léte­sítene a kastélyban, ahol például a Helyi Demokrácia Fejlesztésé­nek Intézete továbbképző tanfo­lyamait tartanák, de európai uni­ós és egyéb nemzetközi konferen­ciák megrendezésére is alkalmas lenne. Hasonló célokat szolgálna, mint a felújított szomolányi kas­tély. Gejza Petrík ajánlatát a galántai képviselő-testület egyszer már el­utasította. „Nem értem, miért vannak ellene, nem látom az okát. Ha valaki azt mondaná, ne adjuk Petríknek, majd én hozok valakit, aki ad 150 milliót a felújí­tásra, azt megérteném, de az el­lenzők ilyet nem mondanak” - közölte Záreczky János, Galánta polgármestere. Végül - az emlí­tett ülésen - 26 képviselő közül 19-en megszavazták a kastély el­adását, a döntés szerint az épüle­tet a hivatalosan felbecsült áron, nem egészen 10 millió koronáért eladhatják Petríknek. Jelenleg a szerződés kidolgozása, a feltéte­lek pontosítása folyik. Közben a határozat ellenzői levélben for­dultak a belügyminiszterhez, aki kérdőre vonta Petríket. A minisz­tériumi osztályvezető kijelentet­te: amint aláírják a szerződést, otthagyja a munkahelyét, hiszen Becslések szerint mintegy 150 millió koronába kerül majd a kastély felújítása (Dömötör Ede felvétele) nem tudna mindkét feladatának megfelelni. „Nagyon szeretném, ha ez az ügy mielőbb rendeződne” - hangsú­lyozta a polgármester. „Úgy gon­dolom, a Petrík úr által benyúj­tott projektum megvalósítható, és ez a városnak is hasznára vál­na, hiszen akik az ülésekre, kon­ferenciákra ideutaznak, azok a városban fogyasztani, vásárolni is fognak. Petríknek pedig - nyil­ván - a kastély melletti parkot is rendbe kell tennie, hiszen a ven­dégek ott akarnak majd sétálni, pihenni. A szerződés azonban azt is tartalmazni fogja, hogy a par­kot a helyi lakosok előtt is nyitva kell tartania. Ha nem sikerül megvalósítani a tervet, a kastély felújítás nélkül rövid időn belül összedől.” A polgármester félre­vezetőnek nevezte a Plus 7 Dní cí­mű hetilapban a közelmúltban megjelent állítást, hogy olyan ko­moly érdeklődő is akadt - Eduard Jurovatý jogász személyében -, aki a kastélyra a piaci áron (mint­egy 29 millió korona) szerzett volna vevőt. „Amikor rendkívüli képviselő- testületi ülésen először foglal­koztunk a kastély ügyével, egy Nyilvánvaló, hogy a kas­tély melletti parkot is rendbe kell tenni. faxot kaptam, amelyben Juro­vatý jelezte, őt is érdekli a dolog. Miután az ülésen Petrík úr aján­latát lesöpörték az asztalról, ér­tesítettük Jurovatýt, hogy szeret­nénk beszélni az ajánlatáról, ám ő nem jelentkezett. Meghívtuk a június 28-ai ülésre is, amelyen mind Petrík, mind Jurovatý vá­zolta elképzelését, utóbbi olyas­mit mondott, hogy az ő kliense bizony megadná a piaci árat is. A képviselők szavazását már nem várta meg, fogta magát, és el­ment, s azóta sem jelentkezett. Petrík viszont kijelentette, haj­landó megadani a kastélyért a hivatalos árat, a csaknem tízmil­lió koronát.” Záreczky János még egy érdeklő­dő, egy pozsonyi jogásznő nevét említette, ő egy bécsi lakosnak közvetített volna. Az osztrák férfi rendbe hozta volna az épületet, és beköltözött volna a családjával. Egy koronáért szerette volna megvenni a régi kastélyt, nem tudta, hogy az épületen járulékos teher is van. Később már nem je­lentkezett. A járulékos teher a Galántai Honismereti Múzeum­mal kapcsolatos, ugyanis a múze­umnak a hetvenes években a neo­gótikus kastélyban volt a székhe­lye, a kastély az állam tulajdona volt, és az épületet 1993-ban olyan feltétellel - járulékos teher­rel - adták át a városnak, hogy egyharmad részét a felújítás után a múzeum rendelkezésére kell bocsátani. A önkormányzat most már e nélkül a járulékos teher nélkül szándékozza eladni a kas­télyt, ilyen szempontból talán ért­hető is, hogy a Petríkkel való üz­letkötés egyik legfőbb ellenzője Keppert József, a honismereti múzeum igazgatója. Ó az egyike annak a négy képviselőnek, akik beadványukkal az ügyészséghez fordultak, vizsgálja felül a június 28-ai határozatot. Keppert azon­ban cáfolta, hogy a járulékos te­her miatt ellenezné a határozatot. „Én csupán azt kifogásoltam, hogy az eladásról folytatott tár­gyalások nem voltak átláthatók. Nem Petrík volt az egyetlen ér­deklődő, de a többiek nem kaptak olyan esélyt a feltételek megbe­szélésére, mint ő. Akadt, aki a 29 milliós piaci árat is megadta vol­na, Petrík pedig a hivatalosan fel­becsült árat fizetné, s így a város húszmillió koronától esik el.” A múzeumigazgató úgy véli, az említett képviselő-testületi ülé­sen sem kapott egyforma esélyt a két érdeklődő, mert míg Ju­rovatý csak egyszer szólalhatott fel, Petríknek kétszer is szót ad­tak. Azt már Barczi Attila polgár­mester-helyettestől tudtuk meg, hogy Jurovatý - aki azonos a Sliači Fürdővállalat privatizálási botrányával kapcsolatban elhíre- sült ügyvéddel - semmivel sem tudta alátámasztani, valóban van olyan fizetőképes kliense, aki a piaci árat tudná fizetni a kastélyért, ugyanakkor olyan „Arról nem mondhatok le, ami a múzeumnak törvényesen jár.” szerződést kívánt kötni a város­sal, hogy ő az üzletkötésből pro­víziót kapjon még abban az eset­ben is, ha a kastélyt nem az ő kli­ense vásárolná meg. Egyébként az említett járulékos teher már nem akadály. Keppert Józseftől megtudtuk, a Nagyszombati Ke­rületi Hivatal elöljárójával, Mar­tin Padoval és a város önkor­mányzatával folytatott tárgyalá­son megegyeztek abban, hogy a szerződésben szereplő neogóti­kus kastély egyharmad része he­lyett a már felújított és a Városi Művelődési Központ kezelésében levő reneszánsz kastély három kiállítótermét kapja használatba a múzeum, valamint a jelenleg Vágtornócon - Galántától húsz kilométerre - levő raktárhelyisé­gek helyett a járási székhelyen kapnak hasonló helyiségeket. „Én a kompromisszumok híve va­gyok, nem akarom megakadá­lyozni a kastély eladását, de arról sem mondhatok le, ami a múze­umnak törvényesen jár” - állítja Keppert. Jelenleg tehát még az ügyészség foglalkozik a kastély eldásáról szóló képviselő-testületi határozattal, ám Záreczky polgár- mester úgy véli, abban semmi tör­vényelleneset nem találhatnak. Reméli, már nem lesz akadálya annak, hogy megkössék az adás­vételi szerződést, és lépjenek a kastély megmentése érdekében. Hozzáértő, lelkes műszaki gárda dolgozik azon, hogy helyrehozza az évtizedek rombolásait, s eredeti szépségében őrizhessük meg az utókornak a parlament épületét Megújul a magyar Országház I j A tizenhét évig épült csodapalotát, a Steindl Imre által tervezett Országházat 1902-ben adták át rendel­tetésének (Fotó: internet) ÖSSZEÁLLÍTÁS „Gótikus kápolnába oltott török gőzfürdő” - így gúnyolta Illyés Gyula a magyar parlament épüle­tét. 1885-ben kezdték el építeni, s átlagosan ezer ember dolgozott rajta tizenhét éven át. Tervezője, Steindl Imre (1839-1902) eredeti­leg kőfaragó inas volt, aztán Becs­ben és Budapesten tanulta ki az építészetet. Negyvennégy éves ko­rában kezdődött el az építkezés, amelyet a befejezéshez közel, be­tegsége miatt csak hordszékről tu­dott irányítani. Néhány héttel az­előtt halt meg, hogy az épületet használatba vették. A parlament 268 méter hosszú, legnagyobb szélessége 118 méter. Az épületben 691 helyiség van, a lépcsőfokok együttes hossza mint­egy 20 kilométer. Az épületben sok száz kisebb-nagyobb szobor, freskó, dombormű, fafaragás, kü­lönleges kárpit bűvöli el a belépőt. A monumentalitásra jellemző, hogy a főlépcsővel együtt 29 lép­csőházat, 27 kaput és 17 liftet ter­vezett a híres építész. Készségesen elárulja szerkezetét, különösen a Duna felőli oldalról. Egy központi kupolateremtől jobbra és balra helyezkedik el az egykori alsó-, illetve felsőházi ü- lésterem. „Az új Országháznál új stílust nem akartam teremteni, mert ilyen századokra szóló mo­numentális épületet múlandó részletekkel nem kezelhettem, ha­nem igenis arra törekedtem, hogy a középkor e remek stílusába sze­rény módon, óvatosan, amint azt a művészet megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet vigyek be...”- mondta az építész, mikor elfoglal­ta helyét az akadémia tagjai kö­zött. Nyilván a gótikára gondolt a stílusra utalva - bár az épület vol­taképpen reneszánsz tisztaságú alaprajzra épült, s számos barokk jellegű megoldás ékíti belsejét, összefoglalása a magyarországi eklektikus építőművészeinek. Most hozzáértő, lelkes műszaki gárda dolgozik azon, hogy helyre­hozza az évtizedek rombolásait, s eredeti szépségében őrizhessük meg az utókornak a jelképpé vált Országházat. Az idő vasfoga A 386 képviselőn kívül az évszá­zadnyi idő alatt sokat megélt im­ponáló épületben dolgoznak a tör­vényhozást szolgáló apparátusok, szakértői csoportok, itt kapott he­lyet a két legfőbb közjogi méltó­ság, a köztársasági elnök és a mi­niszterelnök hivatala, valamint az Országgyűlés elnöke és apparátu­sa, továbbá az újságírók több mint százfős csapata. E csodás épületet látogathatják a turisták és az évenkénti másfél ezernél több rendezvény vendégei is. Már több mint egymillió a koro­na látogatóinak száma. Mindez a múló idővel együtt meg­követeli a palota pótolhatatlan ér­tékeinek védelmét, az állandó kar­bantartást és megújítást. Ez a fel­adat és felelősség immár egy évti­zede a parlament főmérnökéé, Ár­va Péter építészé. Csak a déli to­rony teljes helyreállítása 2,3 milli­árd forintba kerül, amiből az idén egymilliárdot használnak fel. Süttői mészkőre cserélik ki a to­rony összes sóskúti mészkőből épí­tett elemét, mert azok veszélyesen porladnak. Ugyancsak a déli szár­nyon tucatnyi elhasználódott és felújításra már régen megérett szobát hoznak rendbe. Eközben ki­cserélik a különféle vezetékeket, beépítik a légkondicionálót, ame­lyek láthatatlanok maradnak. Mire megkezdődik a törvényhozás őszi ülésszaka, mindennek rendben kell lennie, működnie kell vala­mennyi berendezésnek, szerkezet­nek. A számla: 180 millió. A főmérnök álmai A főmérnöknek nemcsak a munká­ja, hanem szenvedélye is az Or­szágház ügye, ezért álma, hogy el­érhesse a teljes felújítását. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a minisz­terelnökség, valamint a köztársa­sági elnök és hivatala új helyére költözik. Árva Péter eltökélt szán­déka, hogy e munka során eredeti állapotába állítsa vissza mindazt, amit az elmúlt évszázadban át­szabtak. Megszüntetné például a keresztfolyosók beépítettségét, mert ezeknek az a szerepük, hogy a jobb közlekedés, a több fény útjai legyenek, ahogyan azt a tervező megálmodta. Ha volna rá pénz, hozzálátna a bezárt, átmenetileg raktárnak használt étterem helyre- állításához, hogy a képviselők ne egy piciny, egykori büfében ebé­deljenek. Bántja a szemét az egyes kapuknál rendszeresített személyi és csomagvizsgáló berendezés is. A világ jelentős törvényhozási épületeit jól ismerő főmérnök sze­rint ezeknek máshol lenne a he­lyük. (MP, i-t)

Next

/
Thumbnails
Contents