Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-17 / 190. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 17. KOMMENTÁR Trükkös névjegyek . TÓTH MIHÁLY Politológusainkra bizonyos szempontból a kormány iránti illedelmes lojalitás jellemző; már idestova 3 éve előadásban nem mondták ki, nyomtatott elemzésben nem írták le e szókapcsolatot: standard politi­kai párt. Ezen azt értjük, hogy például egy szocdem irányultságot ígérő baloldali pártnak inkább a Szocialista Intemacionálé tagszerve­zeteihez illenék hasonlítania, nem pedig valamelyik Kaukázuson túli FÁK-ország utódpártjához. A standard: szabvány. Konkrétan azt jelez­né, hogy a tegnapelőtt még kereszténydemokrata miniszterelnök új pártot alapítva is kompatibilis maradna a CDU-val. Ha a politikatudomány művelői nem lennének illedelmesek, naponta konstatálniuk kellene, hogy 1998 ősze óta kevesebb itt a standard párt, mint a Mečiar-érában. Pedig az ellenzéki érvelők egykor abból éltek, hogy a hatalomban mindenütt olyan párt exponenseit látták, amely jobb európai körökben legfeljebb a cselédlépcsón nyert bebo­csátást. Vajon megengedhetjük magunknak a politikai illedelmesség luxusát? Ég a ház, naponta rá kellene döbbenteni az állampolgárt, hogy egyre több a meghatározhatadan irányultságú párt. Szaporodá­sukkal vastagodik a szélhámoskodás termőrétege. Mi rejlik például Fico nemrégi kijelentése mögött, hogy a Smer nem baloldali párt? Az, hogy az egykori baloldali pártalapító „a győzelem után majd meglát­juk, merre mozdulunk el” módszerének alkalmazására készül. Tehát a gárdisták unokáitól kezdve a pártapparatcsikokig mindenkit meg akar nyerni, a bajbajutott munkanélkülit és az újgazdagot is beleért­ve. A másik faramuci nevű párt, az ANO vezetői is a zavarosban halá- szásra építenek. Az Új Polgár Szövetsége az égvüágon semmit nem árul el, Rusko csak sejtelmesen somolyog. Ráadásul elméletileg még akár a minden eddigiből kiábrándultak gyülekezőhelye is lehet Fico, illetve Rusko pártja; a választópolgár 12 év alatt minden pártot kipró­bált. Mindegyikből kiábrándult. Még a Dzurinda vezette SDK is a név­jegy átfogalmazásával próbált csodát művelni. A népszerűségi muta­tók alakulása mutatja, hogy az Ú-nak az SDK után biggyesztésével a keresztény eszme és a demokrácia hívei számára mennyivel lett von­zóbb e jobb sorsra érdemes politikai erő. Nemhogy kristályosodott volna a politikai struktúra, hanem növekedett benne a zűrzavar. A ki­ábrándultak rendteremtőre várnak, a publicisták és a politológusok pedig illedelmesen hallgatnak, mert még kiderül, folytatódik, ami Mečiar idején a politika atomizálásában elkezdődött. JEGYZET figyelmeztetem, hogy „megfeled­keztek” a kenyérről, rávágják: van még. Persze tudom, hogy nem mondanak igazat, hiszen évek óta kizárólag nálam vásá­rolnak. A baj az, hogy nem tehe­tek semmit. Pedig legszívesebben az arcukba vágnám: cigi helyett a gyerekeiket etessék!” - panaszol­ta az egyik boltos. Beszámolója megdöbbentett, s elterveztem, az érintetteknél kérdezek rá elsze­gényedésük okaira, de havi bevé­teleik alakulására is, mert hátha az illetékes szociális hivatal vagy a község polgármesterének köz­reműködésével van lehetőség a hátrányos helyeztben élő kisko­rúak támogatására. Kár tagadni, gyakran előfordul, hogy a legin­kább rászorultak nem is ismerik a lehetőségeket, így aztán nem kémek segélyt. A boltosok neve­ket és címeket ígértek, ám az utolsó pillanatban visszahőköl­tek. „Az érintettek biztosan rá­jönnének, hogy az információ tőlünk származik” - közölték. „Megsértődhetnének, s nem ná­lunk, hanem másutt vásárolná­nak. Hiába bánt, hogy gyerekeik éhesek, mégsem vállalhatjuk, hogy elveszítsük őket. Elvégre mi is pénzből élünk!” s Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Uibán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz tlače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AVCiitrfe?uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. ofCiKuutons E-mail: redakcia@ujszo.com Cigi helyett kenyeret PÉTERFI SZONYA Kész katasztrófa, ha valaki, aki elszegényedik, még az anyagiak­kal sem tud bánni. Ha kevéske pénzét képtelen úgy beosztani, hogy legalább az alapélelmisze­rekre, a lakhatással járó kiadá­sokra fussa. Úgy tűnik, a növekvő munkanélküliséggel emelkedik azok száma, akik - kétségbeesé­sükben?! - bevételük nagy részét önmaguk szükségleteire fordít­ják. Legalábbis így látják a vidéki élelmiszerüzletek tulajdonosai. „Keményen hangzik, de tény: so­kasodik azoknak a gyerekes szülőknek a száma, akik tej, sajt, vaj, felvágott, zöldség és gyü­mölcs helyett cigarettára, sörre, illetve olcsóbb szeszes italra köl­tik pénzüket. Mivel ismerem a nálam vásárlók családtagjait, lát­nom kell a különbséget a megfe­lelően táplált és az ő gyerekeik között. Szinte biztos vagyok ab­ban, hogy napokig kenyeret sem esznek. Úgyanis amikor a boltba betérő felnőtteket finoman arra TALLÓZÓ SME Oľga Keltošová, a HZDS képvi­selője szerint az MKP kilépése a kormányból akár oda is vezethet, hogy Szlovákia jövőre nem kap meghívót a NATO-ba. „Az MKP- val szembeni minden fenntartá­sunk ellenére kedvezően ítéljük meg a külföld viszonyulását a je­lenlegi kormányhoz. Az MKP tá­vozása a kabinet belső ingatagsá­gát kifejező rossz jelzés volna, s mi ennek nem örülnénk” - fogal­mazott Keltošová. Úgy véli, a kor­mányválságért az egész koalíció felelős, Dzurindától Bugárig. Ha az MKP mégis távozna a kabi­netből, a kormánykoalíciónak Keltošová szerint az MKP-n kívül a HZDS-szel is tárgyalnia kellene egy esetleges kisebbségi kormány külső támogatásáról. „Ha az MKP nagyon kemény feltételeket szab­na, a kormánykoalíciónak kész­nek kell lennie velünk is tárgyal­ni. A helyzet megoldásával nem lehet további fél évig próbálkoz­ni, mert az államnak működnie- Menjenek csak a magyarok! Nagyon jól megleszünk mi nélkülük. (Agócs Ernő karikatúrája) kell” - érvelt a Mečiar-mozgalom ■■'Ti >«MMWiii'iríľir~''iiintwir[iii)7rtiiiii][iTiiii]in»iťiii«i]iiiiiMli»Tn[ii~ii»lTií!»m«ip^ii]™»iri]iTiWi]iiíTriii|nM^--«iiMirMi'~-rri''--rrrirx';'~''" képviselője. Nemcsak a bársonyszékek körül, a saját szőnyeg alatt is hozzá kellene végre látni a nagytakarításhoz Kényszerpálya és radikalizálódás Látszik némi folyamatos za­var a Magyar Koalíció Pártja vezetőinek arcán, miután a párton belül tavasz óta tartó sugdolódzás után a forró politikai nyárban napvilágra került a „föderalista párt” alapítása. DUSZA ISTVÁN A néhai Együttélés alapításának idején érezhette magát ennyire elemében Duray Miklós, hiszen egyszerre küzdött a Független Magyar Kezdeményezés „szlová­kokkal paktáló”, elitpolitizálást folytató européerjei és az éppen önmagukat a szlovákiai magya­rokkal szembeni politizálással meghatározó, szlovák nacionalis­ta és soviniszta pártocskákkal. Mintha az MKP hivatalos és meg­cáfolhatatlan véleményt hangoz­tató szóvivője lenne, idén július­ban és augusztusban minden ma­gyar és nem magyar elektronikus médiából az ő nyilatkozatai zú­dultak a nézőkre és a hallgatók­ra. Igyekezetét jelzi, hogy egy­szer ugyanazon a reggelen két csatornán is beszélt, s egy nappal később - mintegy betetőzéseként a Magyarországról folytatott kampánynak - a kincstári televí­zió esti politikai főműsorában is óvott, figyelmeztetett, ismerte­tett és előrejelzett. Pontosan azt tette, amit 1990-ben is oly ponto­san és célratörően tudott hasz­nálni: a többségében magyaror­szági tévécsatornákat, rádióadó­kat néző, illetve hallgató szlová­kiai magyaroknak igyekezett üzenni az MKP nevében, de bur­koltan a még kormányban politi­záló MKP ellen. Duraynak az ez­zel egyidejűleg megvalósult dél­szlovákiai kampánya a kormány- bóli kilépés mellett csupán for­malitásnak tetszik. Ezúttal azonban más célokat is kitűzött maga elé. Elsősorban a Magyarok Világszövetségét és an­nak Szlovákiai Országos Taná­csát vette célba. Kézenfekvő volt a lehetőség, hiszen egyszerre já­rathatta le annak elnökét és szlo­vákiai csicskásait, de leginkább azt akarta elhitetni, hogy az új párt alapítására készülő Mihajlo- vics József annak a garnitúrának a bábja, amely Duray és az MVSZ elnökségéből kivonultak ellené­ben határozta meg önmagát a Vi­lágszövetségben. Bejött, hiszen az MKP úgy tett, mintha számára is ismeretlen lenne Mihajlovics József, holott..., de erről majd később. E vád hallatán Patrubány Miklós levegőt is elfelejtett venni, Gál (Soóky) László hirtelenjében kez­deményezte az inkriminált kiált­vány kiadását, amelynek elvi alapját akár a Duray Miklós által Immár jelentkezett a sokáig eltitkolt jobbol­dali szélsőségesség. 1994. novenber 20-án írt Az ön- rendelkezés óhaja a Szlovákiá­ban élő magyarság törekvéseiben című tanulmány is képezhetné. (Duray Miklós: Önrendelkezési kísérleteink. Méry Ratio, Somor- ja. 1999. 365-379. o.). Mire a hatalmon lévő kormány­koalíció pártjainak elnökeivel egyezkedő Bugár Béla elnök felo­csúdott az áporodott levegőjű ko­alíciós tárgyalások közepette, Duray Miklós már elrendezte azt is, amiről legfeljebb informátorai révén a koalíciós tárgyalásokról utólag szerzett tudomást, mert éppen Dél-Szlovákiában vagy Magyarországon kampányolt. Bugár heteket veszített abban a harcban, amelyet a hazai és a ma­gyarországi médiában évek óta (Átgondoltan vagy tudatosan? - ez most mellékes körülmény) egyéniségének humorával, szatí- ratűró képességével és higgadt politikai pragmatizmusával fo­lyamatos csatákban mind a ma­gyar, mind a szlovák politikai kö­zönség előtt megnyerni látszott. Bugár elkövette azt a hibát, hogy a kormánybeli koalíciós partne­rek előtt fogadott titoktartási kö­telezettség nyomán, kifelé látszó­lag várokozó álláspontra helyez­kedett. Ezzel mintegy szabad fo­lyást engedett a kisemmizettség érzetét önmagában érzelmi ala­pon növelő szlovákiai magyarság könnyed radikalizmusának. Amit egyre jobban megtámogatott a kormányból való kilépés mellett folytatott Duray Miklós-féle pro­paganda. Míg a kilépés mellett több tucatnyi nyilatkozat, interjú, újságcikk, újságírói glossza, al­kalmi jegyzet, olvasói levél látott napvilágot, addig a kormánykoa­lícióban való maradás mellett alig érvelt valaki. Ha mégis, ak­kor azt a látszatot keltette, mint­ha magánérdekei mentén érvel­ne. Valójában az MKP vezetése egy mindeddig elkerült pártszak­adás ellenében igyekszik megta­lálni a kisebbik rosszat, ami ugye­bár önmaga számára építgetett politikai kényszerpálya. Kényszerpálya, mert immár párt­alapítási szándékkal jelentkezett a sokáig eltitkolt jobboldali szélsőségesség szólamait hangoz­tató, az MKP-n belül 1998 után mégiscsak marginalizálódott fia­talok csoportja. Ez, Duray Miklós örömére, ha nem is teljes, de bizo­nyos mértékű radikalizálódást idézhet elő az MKP-ban. Kény­szerpálya, mert ha a párt nem lép ki a koalícióból, ürügyet kínál fel A kormánykoalíció­ban való maradás mel­lett alig érvelt valaki. azoknak, akik az előbb vázolt ra­dikalizálódást siettetnék. Mire is? Bizony arra, amit a politikai szak­nyelv pártszakadásnak mond. Tanulság egyelőre nincs. Ha csak az nem kínál elegendő tanulsá­got, hogy a szlovákiai magyar po­litikai elit a demokrácia tíz éve alatt csak részsikereket ért el. Pe­dig volt egyszerre kormányon be­lül és ellenzékben, volt kétszár- nyú ellenzékben, majd egyesült a mostani egyik kormánypártban. Kérdés: A szlovákiai demokrácia nacionalista erővonalai ellenében mennyit tehet majd egy radikali- zálódni látszó MKP, különösen, ha majd minduntalan beleköp po­litikai levesébe a szélsőjobbos né­zeteit föderalista maszlaggal ta­kargató, még nem is olyan régen az MKP pozsonyi alapszervezeté­ben elnöklő kiscserkész - Mihaj­lovics József - pártja? Szerbiai aranyláz - rendre akkor üti fel a fejét, amikor nagyon nagy az országban a szegénység Kincsek után kutat a katonaság SINKOVITS PÉTER Máig nem tisztázott az eset, de a lapok napok óta cikkeznek róla: a jugoszláv katonaság a múlt év de­rekán a bolgár határ közelében négyszáz kiló arany után kutatva felásott egy fél hegyoldalt. Más hírek szerint az adott helyen - még az első világháború előtt - föld alatti bunkerek épültek, s a Maga Nebojsa Pavkovics vezérkari fő­nök rendelte el. katonaság azt ma is használhat­ná. Nos, az akció titokban folyt egy mérnökcsoport irányításával, a „kutatást” maga Nebojsa Pavko­vics vezérkari főnök rendelte.el, s minderről állítólagosán tudott Szlobodan Milosevics akkori ál­lamfő is. Az arany pedig az or­szág gazdasági helyzetének men­tésére szolgált volna. Egy magát megnevezni nem kívá­nó mérnök, aki részt vett a mun­kában, arról számolt be a Glas cí­mű napilapnak, hogy előttük in­gát használó „szakemberek” is folytattak méréseket, majd a ka­tonák aztán éjjel-nappal aknáz­ták a terepet, s buldózereket is bevetettek. Előbb egy üreges részre bukkan­tak, ami felbátorította őket, s to­vább ástak tizenkét méternyi mélységbe, de sem a bunkerekre nem akadtak rá, sem a titokzatos kincs nem került elő. Kvarckő és sárgapor, valamint útépítésre al­kalmas kőtörmelék viszont min­den mennyiségben. A közelben lakók elpanaszolták, hogy a há­zak a robbantásos rezgéseket Úton-útfélen biztos­nak vélt térképek vásá­rolhatók jó pénzért. megsínylették, hasonlóképpen tetemes erdőrész is a kincske­resők áldozatául esett. A már em­lített mérnök szerint azonban mindössze néhány fát vágtak ki, amelyekből ideiglenes barakko­kat építettek. A Vreme című hetilap tesz emlí­tést arról a legendáról, mely sze­rint ezen a helyen Vasilije bizánci császár 1018-ban óriási mennyi­ségű aranyat rejtett el, és fölötte mesterséges dombot hozott létre Mások arra esküsznek, hogy eb­ben a térségben Dusán cár he­lyezte biztonságba vagyonát, s ennek kiderítése céljából a múli század harmincas éveiben magé Karadjordjevics Sándor király ií végeztetett feltáró munkát. Akár így, akár úgy, Szerbiát mosi elfogta az aranyláz; úton-útféler biztosnak vélt térképek vásárol hatók jó pénzért a titkos lelőhe lyekről. „A szerb népnek élénk í képzelőereje - állapítja meg min dezek nyomán az egyik cikkíró - az aranyásók pedig rendre akkoi jelennek meg, amikor nagy a sze génység.” A szerző újvidéki munkatár sunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents