Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-10 / 184. szám, péntek

ÍZVILÁG AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE j 2001. augusztus 10., péntek 1. évfolyam, 7. szám Az olasz konyha nemcsak pastából áll Vasco da Gama ötszázkét évvel ezelőtt újdonságok garmadával tért vissza indiai felfedezőútjáról A legfinomabb kávé Olaszország-Dél-Európában, az Appenini-félszigeten fekszik, állam­formája: parlamentáris köztársaság. Az Európai Unió tagja. Területe 301 302 km2. Lakossága ötvenhét millió, 95 százalékban olasz. Ki­lencvenkilenc százalékuk római katolikus vallású. Jelentősebb etni­kai csoportok: szárd, rétoromán, dél-tiroli, szlovén. A lakosság het­ven százaléka városban él. Fővárosa: Róma, csaknem hárommillió lakossal. Az iparban és kereskedelemben háromszor annyian dol­goznak, mint az ország gazdasági életében jelentős szerepet játszó mezőgazdaságban. Főbb exportcikkek: vegyipari termékek, jármű, fém, kőolajtermékek, elektromos készülékek, gépek, mezőgazdasá­gi termékek. Pénzneme: líra (11TL = 100 centesim). Gondolák Velencében OLASZORSZÁG Szikrázó napsütés-, puha fövenyes tengerpart, örökzöld píneák, sikló gondolák Velence lagúnáin, józan milánóiak, büszke rómaiak, daloló nápolyiak, kegyes zarándokok, ka­landvágyó turisták, a bárokban a világ legfinomabb kávéját főzik az espressogépek, a rostoranték ár­nyas kertjében testes vörösbort kóstolgatnak a vendégek, és pasta, pasta, az utazónak az az érzése, mindenütt pasta... Szinte látjuk magunk előtt, hogy Londonban a Tosca előadása után a Covent Garden közelében lévő olasz vendéglő asztalánál Luciano Pavarotti szájában szétomlik az el­ső falat paradicsomos spagetti, s olyan széles mozdulatot írt le a ke­zével, amilyenre csak egy világhí­rű olasz operaénekes képes. A tu­lajdonos, arcán széles mosollyal rákacsint az énekest kísérő ripor­terekre: „Uraim, ezt a gesztust csak mi, olaszok értjük. Engedjék meg, hogy lefordítsam önöknek: Igen, ilyennek kell lenni az igazi pastának. De azért higgyék el ne­kem, az olasz konyha nemcsak pasta.” (- ma - ) Készül a pizza az Atlanti-óceán felé------------------------------------------------------------------------------­---------------­Morais d e Sousa meredek sziklái Arccal PORTUGÁLIA P ortugália Dél-Európa legnyugatibb pontján terül el, arccal az At­lanti-óceán felé. Mivel hmbb az ország nyugati ha­tára az óceán, termé­szetes, hogy, minden hajós nép szá­mára ősidők óta nyitott volt. A 14­15. században ők voltak az első eu­rópaiak, akik a mesés és messzi Ke­letre eljutottak, valamint mélyen behatoltak a dél-amerikai konti­nens belsejébe. Útjaikról egész sor újdonságot hoztak magukkal. Portugália területe 92 270 km2, államformája parlamen­táris köztársaság. Lakossága több tízmilliónál, 99 százalék­ban portugál. Vallása: a lakos­ság kilencvenöt százaléka ró­mai katolikus vallású. Főváro­sa: Lisszabon, nyolcszázezer lakossal. Exportcikkei: textil, érc, parafa, élelmiszer, bor, energia. Pénzneme az esendő (1PTE = 100 centáv). Az ország Európa egyik legrégibb nemzeti állama, 1139-ben keletke­zett. A portugálok büszkék nemze­ti kultúrájukra és nemzeti ételeik­re. Finom boraik történelme jóval korábbi időkbe nyúlik vissza. A ró­maiak Kr. e. 216-ban jöttek erre a vidékre és kezdték el termeszteni a szőlőt. A portói bor tehát az ország történelmével együtt fejlődött. Spanyolország és Portugália kuliná­ris szempontból nagyon közel áll egymáshoz. Mindkét országban olí­vaolajjal sütnek, főznek, az andalú- ziai cocido, a legalább kétféle hús­ból, sokféle zöldségből készült fogás például csak annyiban különbözik a portugáliaitól, hogy ott cozidónak A PORTÓ Hogyan keletkezett? Egy monda szerint, azért, hogy a bor kibírja a hosszú utat Indiába, brandyt öntöt­tek bele. Az alkohollal való elegyítés eredménye az lett, hogy a bor nem forrt és el­vesztette savanyúságát. Meg­maradt viszont édessége és utánozhatatlan gyümölcsízt kapott, megszületett a Vinho do Porto. hívják. A római és görög gasztronó­mia és a hosszan tartó mór megszál­lás hatása kimutatható az ibériai konyhán, a két nép étkezési szoká­sait azonban mindenekelőtt a ten­ger és a föld gazdagsága alakította ki. „Mutasd meg, mit termelsz, s megmondom, mit eszel ünnepnap­jaidon” - tartja egy mondás. „Az ét­kezés élvezed’ - vallja a másik. Alighanem nagyon kevesen gon­dolnak arra, hogy a két ibériai nép étkezési szokásaiban a sok hason­lóság mellett meglevő különbségek - például a portugál konyha vala­mivel fűszeresebb és gazdagabb,, mint a spanyol - azzal is magyaráz­hatók, hogy a portugálok nemcsak Latin-Amerikába jutottak el, mint a spanyolok, de oda is, ahová Kolum­busz eredetileg elindult, de Ameri­kában kötött ki - Indiába s még tá­volabb. Innen ered, hogy több olyan fűszert is használnak, így a köményt, a koriandert, ami a spa­nyol konyhában nem honos. Persze Portugáliának is megvan­nak a jellegzetes nemzeti ételei, s ezek országonként és tájak szerint is változnak. Az egyik ilyen külön­legesség a zarzuella, a halszeletek­ből, homárból, garnélarákból, kagylóból álló, sonkával, mandu­lával, fehérborral ízesített étel. Az ibériai ország tengerparti, ha­jós nép lakja, így természetes, hogy a félszigeten népszerűek a halételek, különösen a tőkehalból készültek. Némely földrajzi hely főzéstudománya az ősi juhász sü­tés-főzésen alapul, viszont rendkí­vül kifinomult. A pácolt sonka, a kolbászfélék, a hidegen tálalt sűrű zöldséglevesek, a burgonyás saj­tos omlett, finom különlegesség­nek számítanak. A portugálok szí­vesen fogyasztják a fűszeres pá­rolt marhahúst, az egész félszige­ten kedveltek a mézes-mandulás sütemények, az andalúziai ősziba­rack, utoljára, de nem utolsósor­ban a zamatban, ízben, színben egymással versengő borok Piojá- ból, Navarrából, Cambadorból, Penedesből. ( - malév - ) Gyűjtik a híres portói alapanyagát Archív felvételek

Next

/
Thumbnails
Contents