Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-30 / 174. szám, hétfő

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 30. Tizenöt esztendeje hunyt el Szíjjártó Jenő Művész, életigenlő világpolgár volt Enyedi Ildikó filmjében; pályája során először most ő is rendezett A közösségkovácsoló MEGEMLÉKEZÉS Prométheuszi alkat volt, a sötét­ségben világosságot gyújtók fajtá­jából. Megszállott, küldetéses em­ber, aki egy mostoha korban nem az istenekkel kényszerült szembe­szállni, mint Prométheusz, hanem a legemberibb gyarlóságokkal, az ostobasággal, szűklátókörűséggel, kicsinyes rosszindulattal és gán- csoskodással, pajzsként a humá­numot és a szellem legcsodálato­sabb produktumát, a zenét szegez­ve szembe velük. Közösséget ková­csolt az elesettekből, a léleksor­vasztó kitaszítottságból nehezen ocsúdó szlovákiai magyarságot a zene gyógyító erejével állította talpra, adta vissza önbecsülését és bizakodását. Zeneszerzőként, kar­nagyként, népdalgyűjtőként, kó­rusalapítóként, szakmai tanács­adóként, az új karnagyok nevelő- jeként mindig hézagpótló szerepet vállalt, azt teremtette meg, ami fá­jón hiányzott a hazai magyar kul­turális életből. Az már a rendszer aberráltságából adódott, hogy amint sikerült óriási munkával összekovácsolnia egy együttest, megfelelő szintre emelni egy kó­rust, közbeszólt a hatalom, és megszüntette. Politikai percem­berkék, botfülű zenei analfabéták zaklatták, gátolták munkájában. Megalázó menesztését az általa életre hívott Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Énekkara karnagyi posztjáról élete legfájóbb esemé­nyeként élte meg, pedig előtte is, utána is bántották eleget. Elmehe­tett volna, hívták a rádió zenei ren­dezőjének Bécsbe, mesés fizetést ígérve, de maradt és tovább dolgo­zott. Legnagyobb sikerélményének az 1961. évi zselízi kórusfesztivál záró összkórusát tartotta, jellemző módon azért, mivel az interpretá­ció igazolta akusztikai teóriáját. Pedig a szinte tapinthatóan forró légkör, a lázas átszellemültség, az eufória másból táplálkozott: a bol­dog közösségi egymásra találás­ból, az „itt vagyunk és erősek va­gyunk” élményéből. Hosszú évti­zedek után ez volt az első tömeges kulturális megmozdulás magyar részről Szlovákiában, erőt és önbi­zalmat adó, hatalmas demonstrá­ció. A hatszáz fős kórus előtt egyetlen ember - Szíjjártó Jenő. Megérdemli, hogy ne feledkez­zünk meg róla. (vk) Zeneszerzőként, karnagyként, népdalgyűjtőként, kórusalapítóként, szak­mai tanácsadóként, az új karnagyok nevelőjeként mindig hézagpótló sze­repet vállalt. (Fotó: archívum) MOZI POZSONY HVIEZDA: Pearl Harbor (amerikai) 17, 20.30 HVIEZDA KERTMO­ZI: Szívörvény (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: Taxi 2 (francia) 15.45, 17.30, 20 OBZOR: Szeretném, ha szeretnél (amerikai) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30, 20.30 Szeret, nem szeret (szlovák) 18 Pasik és csajok (amerikai) 18.45 Mielőtt leszáll az éj (amerikai) 20.30 Magányosok (cseh) 20.45 Amit tudni akarsz a szexről... (amerikai) 20 Papírfejek (szlovák) 19 KASSA DRUŽBA: Evolúció (amerikai) 17.45, 20 TATRA: Életvonat (fran­cia-belga) 18, 20 CAPITOL: Taxi 2 (francia) 18, 20 ÚSMEV: Pearl Harbor (amerikai) 17.30, 20.30 IMPULZ: Amerikai pite (amerikai) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PAT-AMFITEÁTRUM: Dínó (amerikai) 21.30 GYŐR PLAZA: A csábítás elmélete (amerikai) 18, 20 Érzéki csalódás (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Evolúció (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Hannibal (amerikai) 20 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 A leskelődő (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A múmia visszatér (amerikai) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 14.30 Az ördögűző - rendezői változat (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 A pók hálójában (ameri­kai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Reszkess, Amerika! (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Shrek (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Vad kanok (amerikai) 13.30, 15.30 Visszahozni az eredendő jót Oleg Jankovszkij: „Nem művészfilmet akartam forgatni..." (Zuzana Mináčová felvétele) Melodráma a javából. Na- gyezsda Ptuskin Amíg hal­doklóit című írása alapján forgatta Oleg Jankovszkij, az ötvenhét éves orosz színész. A Gyere, látogass meg! ren­dezői „első gyerek”. SZABÓ G. LÁSZLÓ Haldokló anya magányos lánya valahol Moszkvában, vagy bárhol másutt Oroszországban. Már „út­ra kész” a beteg asszony, menne, ha mehetne, ha engedné a lelkiis­merete. Középkorú lányát kellene itthagynia, aki még mindig nem talált társra, párra, támaszra. Szenved az anya, gyötrődik a lá­nya. Megoldás kellene, amely mindkettőjük számára megnyug­vás lenne. Egy férfi áll az ajtóban. Véletle­nül hozzájuk csöngetett. Keres valakit, elnézést kér, már menne is tovább. Ha engednék. A nő ugyanis pillanatok alatt ráönti minden kínját-baját. És megkéri őt, segítsen rajta. Illetve közvet­lenül a mamán. Álljon elé, és mondja azt neki, hogy szeretné megkérni a lánya kezét. Hogy egy pec alatt beleszeretett. Hogy vele akar élni. Virág is van. Egy egész csokor a férfi kezében. A kedve­séhez indult, aki a szomszéd be­járatban lakik, csak valahogy el­tévesztette az ajtót, és most itt kötött ki. Elképedve hallgatja a nő szövegét, és képtelen mozdul­ni, tovább menni. Hagyja, hogy rábeszéljék. Belemegy a játékba. Úgy alakít, ahogy az a nagy­könyvben meg van írva. Szíwel- lélekkel, teljes átéléssel. Aztán el­megy és másnap visszajön, hogy tovább játssza különös szerepét. Boldog az anya, feszült és féle­lemmel teli várakozással fogadja a lánya. Hol a határ? Meddig le­„A piac mindenben meg­követeli a magáét. Még a filmgyártásban is.” hét hazudni, lelkiismeret-furda- lás nélkül ígérgetni? Ki adja fel hamarabb? A nő vagy a férfi? Ho­gyan lehet egy ilyen helyzetből sértetlenül kikerülni? Oleg Jankovszkij tavaly döntött a rendezés mellett. Nagy mesterek­től tanult pályája során. Tar- kovszkijtól, Balajantól, Sahnaza- rovtól. Játszott a Tükörben, a Nosztalgiában. Általa vált legen­dás filmmé a Lebegés, a Védj meg, talizmán!, A besúgó, A cár­gyilkos. Játszott magyar filmben is. Enyedi Ildikó első munkájá­ban, Az én XX. századomban. Je­les színész. Orosz földön, korosz­tályában a legjelesebb. A Gyere, látogass meg! első ren­dezése, de színészként sem ma­radt ki belőle. Ő játssza a bejára­tot tévesztett férfit, aki a haldokló asszony életébe fényt és meg­nyugvást, a lányáéba pedig furcsa várakozást visz. Aki ötvenhét évesen áll először a kamera mögé, annak arra bizto­san nyomós oka van, gondoltam. Oleg Jankovszkij sokkal egysze­rűbben ítéli meg a dolgokat. „Oroszországban az elmúlt évek­ben hatalmas változások történ­tek. Nemcsak társadalmilag, a kultúrában, azon belül pedig a filmművészetben is. A piac min­denben megköveteli a magáét. Még a filmgyártásban is. Minden­ki anyagi sikerre vágyik. A rende­ző is, a producer is, a forgalmazó is. Épp ezért egyre többen kísérle­teznek. Járványként terjed a ren­dezők között egy újfajta betegség. Habkönnyű vígjátékokkal vagy olcsó kalandfilmekkel próbálják meghódítani a közönséget. Ter­mészetesen a lehető legszélesebb réteget. Közben hiányoznak a szí­vet melengető, hétköznapi törté­netek, amelyekben hinni tudná­nak a nézők. Kiveszett a jó a mozi­ból. Az eredendő emberi jóság. Nem igaz, hogy a közönség másra vágyik. Ez kellene neki, de nincs, akitől megkapja. Én ezt a hiányt szeretném most pótolni, ezért fo­gott meg Natasa Ptuskin írása. Nem művészfilmet akartam for­gatni, nem egy szűk réteg ízlésé­nek igyekeztem megfelelni. Egy­szerűen csak egy megható hét­köznapi történetet adok tovább, „Mintha felébredt volna bennem valaki, aki sokáig aludt.” amelynek olvasása közben nem­egyszer én magam is elérzéke- nyültem. Hogy miképpen rendezheti ön­magát a színész? Oleg Jankovsz- kijt ez a kérdés sem éri váratlanul. „Nem tudom pontosan elmagya­rázni, mi váltotta ki bennem a rendezői vágyat, de mintha feléb­redt volna bennem valaki, aki so­káig aludt. Én magam is megle­pődtem, mennyi minden gyülem- lett fel bennem az elmúlt évek so­rán. Nagyon sok rendezővel dol­goztam, de még Andrej Tarkovsz- kij mellett sem éreztem azt, hogy teljesen kifosztotta a lelkemet. Úgy gondoltam hát, hogy akkor most itt a nagy lehetőség. A maxi­mumot akartam adni magamból. A lehető legtöbbet. Nem is kellett szigorúan kezelnem magam. Úgy játszottam, mintha nem is lett volna kamera a közelben.” Karlovy Vary idei fesztiválját megelőzően Wiesbaden közönsé­ge láthatta a filmet. Ott találko­zott Oleg Jankovszkij Krzysztof Zanussival, aki nemcsak jónak és érthetőnek találta a filmet, ha­nem fontosnak is. „Minden második férfi abban re­ménykedik, mondta Zanussi, hogy tévedésből egyszer idegen ajtón kopogtat, és be is engedik. Mert minden második nő arra vá­gyik, hogy legalább egyszer az életben olyan férfi álljon az ajtaja előtt, akivel addig csak az álmai­ban találkozott. Igen, ilyenek va­gyunk. Nincs ebben semmi szé- gyellnivaló. A képzelet nem ismer lehetetlent.” Hogy mivel végződik a film? A férfi döntésével. A nő választásával. Közeledik az év utolsó napja. Szil­veszter éjjelén ki kell mondani, hogyan tovább. A történetnek ugyanis kisvártatva újabb szerep­lője lesz. Egy húsz év körüli lány, aki szintén szerepet játszik. Még­hozzá nem is kicsit. A férfi lányá­nak adja ki magát. Ő lenne a hal­dokló anya másik nagy öröme. Unokában ugyanis már nem re­ménykedhet. ÖSZTÖNDÍJ Gyér volt a helyiek érdeklődése a színvonalas műsor iránt Nógrádi Folklórfesztivál öt ország együtteseivel Határon túli magyar, illetve ma­gyarországi roma fiatalok szá­mára az SZTE BMI-ben Az SZTE Budapest Média Intézete a határon túli magyar nyelvű kom­munikáció és a magyarországi ro­ma kisebbségi újságírás színvona­lának emelése érdekében 10 kezdő vagy gyakorló fiatal újságíró, rádi­ós vagy televíziós munkatárs szá­mára átvállalja a főiskolai, illetve egyetemi szintű képzés költségeit. A képzésben résztvevőknek érettsé­givel kell rendelkezniük, továbbá sikeres felvételi vizsgát kell tenni­ük, melynek tárgyai: 19. és 20. szá­zadi magyar irodalom, ugyanezen korszak magyar és egyetemes törté­nelme, valamint magyar nyelvtan. A felvételi vizsgára augusztus utol­só hetében kerül sor. A felvételire augusztus 6-ig lehet jelentkezni, a BMI Tanulmányi Osztályán (1191 Budapest, József Attila u. 74. Telefon: (0036-1) 281-32-79, 281-32-80) átvehető nyomtatványok kitöltésével. A képzés részleteiről részletes fel­világosítás ugyanitt kapható! A nem Budapesten élő hallgatók számára a BMI lakbér-hozzájáru­lást is biztosít. PUNTIGÁN JÓZSEF Losonc. Pénteken kora este, ma­gas rangú vendégek jelenlétében nyílt meg a VI. Nógrádi Folklór­fesztivál. A rendezvényt a részt vevő, öt országból - Magyaror­szág, Szlovákia, Ciprus, Csehor­szág és Lengyelország - érkezett csoportok városi felvonulása ve­zette be. A jelenlévőket a Szlovák Köztár­saság Kulturális Minisztériuma nevében Stanislav Mičev, a ma­gyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevében pedig Ecsedy István köszöntötte. Beszé­dében mindkét magas rangú ven­dég kiemelte a közös múlt, a kö­zös gyökerek ápolásának fontos­ságát, a kultúra, a tánc összetartó erejét. A vendégek között jelen volt Fú­zik János, a magyarországi Szlo­vák Önkormányzat országos el­nöke, Jarábik Gabriella, az SZK Kulturális Minisztériuma Kisebb­ségi Főosztályának vezetője, Ba- ránek Ruženka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke, Becsó Zsolt, Nógrád Megye Köz­gyűlésének elnöke, Farkas Géza, a Magyar Köztársaság nagykövet­ségének tanácsadója, valamint a kerületi és járási hivatalok képvi­selői. A közel négyórás műsorban a ren­dezvény meghívott csoportjai lép­tek fel: Szlovákiából a losonci Ipeľ, a lukanyényei citerazenekar, a ragyolci Nógrád, a kokavai Ko- kavan, a plachtince-príbelcei Ba- žalička, a kassai Čarnica, Magyar- országról a sámsonházi Koleso, a mihálygergei Tücsök zenekar és az Ipoly Néptánccsoport, a szécsé- nyi Palóc és a salgótarjáni Nógrád, továbbá a csehországi Handrlá- ček, a lengyelországi Lachy és a ciprusi Aradopilos. Óriási sikert aratott a zenekarok önálló bemu­tatkozása, majd közös játéka. A Losoncon évek óta nem látott ma­gas színvonalú gálaprogram egyetlen hiányosságát számomra a helybéliek gyér érdeklődése je­lentette. Tény, hogy akik ott vol­tak, maradandó élménnyel térhet­tek haza, s akik otthon maradtak, sajnálhatják, hogy azt tették. Jekyll és Hyde a Nyíregyházi Szabadtéri Színpadon Nyári musicalestek MTI-HIR Nyíregyháza. Augusztus 2. és 5. kö­zött Wildhom-Bricusso-Valla: Jekyll és Hyde című darabját mutatja be a budapesti Musical Színház a sza- bolcs-szatmár-beregi megyeszékhe­lyen. A látvány- és hangtechnikájá­val Broadway-elóadást idéző dara­bot az 1997-es New York-i ősbemu­tató óta eddig csupán Németország­ban és Magyarországon tűzték mű­sorra. A színházi szakemberek által az utóbbi idők legmuzikálisabb, leg­ötletesebb musical dalszövegeit a Huszka Jenő-díjas Valla Attila fordí­totta. A szaktanácsadó-dramaturg Verebes István. Az előadás főszerep­lő-rendezője Molnár László. A musi­calben Molnár László és Venyige Sándor mellett szerepet alakít Jan- za Kata, Tunyogi Bernadett, Makrai Pál, Gálit László, Borbás Erika, Fü­redi Nikolett, Egyed Attila és Paczuk Gabi. Az előadások este küenckor kezdődnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents