Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-28 / 173. szám, szombat

„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyug assza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti” (Arany János) 2001. július 28., szombat 5. évfolyam, 30. szám Ahol megoldhatatlan az akadálymentes bejárat, ott csengőt kell felszerelni, s ha az ügyfél mozgássérült, az eladónak, hivatalnoknak kötelessége kimenni, és kiszolgálni őt A mozgássérültek érdekképviselete Kiss Olivér, a komáromi Investa Leasing területi igazgatója és az elnöknő (Fotó: Vári, arch.) KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA zlovákiában 69 köz­pont irányítja a moz­gássérültek közel 370 alapszervezetét. A mozgássérültek érsek­újvári járási központja tíz éve létezik - kezdetben alap­szervezetként működött. A vidéki szervezetek megalakulására azért volt szükség, mert a járásban annyi a mozgássérült, hogy érdekeik hat­hatós képviselete Újvár távolságá­ból lehetetlenné vált. A járási köz­pont tiszteletbeli elnöke, Halász Gabriella öt éve végzi ezt a mun­kát. Alapszervezeti elnökként kezdte, majd pénztáros, később já­rási titkár lett. Mivel az elnöki funkció tiszteletbeli cím, csak jel­képes fizetés jár érte, a minimál­bérnek megfelelő összeg. Az elnö­kön kívül egyetlen ember dolgozik a központban, Meleg Mária, aki közhasznú munkát végez, egyéb­ként munkanélküli-segélyből él. Egyikük munkahelye sem állandó tehát: az elnök fizetése csak az év végéig biztosított, munkatársnője hat hónapig dolgozhat. A pénzt a munkahivatal osztja el, tőle függ a központ sorsa. Ha a munkatársak szerződését nem hosszabbítják meg, a járás 19 alapszervezete (1200 rokkant és családtagjaik) is kárát látja. Mert nagy szükség van a felvilágosításra, hiszen a szociális törvény kompenzációs rendszere változik, s a juttatásokra jogosul­tak sok esetben nem is tudnak róla, hogy jár nekik a támogatás. Halász Gabriella mindössze huszonhárom éves. Édesanyja is mozgássérült, az ő révén ke­rült be a szervezetbe. Szereti a munkáját. Amikor először ke­rült szemtől szembe a mozgás- sérültekkel, mint mondta, ki­csit megijedt. „Naponta sírva mentem haza, annyira lelkem- re vettem a sorsukat. Ezeknek az embereknek nagyobb szí­vük van, mint az egészsége­seknek, mindent tudnak érté­kelni, a legapróbb segítségért is rendkívül hálásak.” A járási szervezete­ket kilencvennyol­cig a pozsonyi köz­pont támogatta, ad­dig, ha nem is rend­szeresen, de azért jutott némi pénz. A két helyiséget - a já­rási hivatal egyik melléképületében - szimbolikus bérleti díjért, évi egy koro­náért kapták meg a várostól, a rezsit (villany, gáz - ha­vonta 830 korona) támogatóktól szedik össze. Azért kevéske bevételük is van: a rokkantjelzések cse­réjéből és kiadásá­ból. Erre a jelzésre nem csak a tolóko­csisok jogosultak, jár minden mozgássérültnek. Bir­tokában ingyenesen parkolhat­nak, sőt kijelölt helyük van min­den parkolóban;-oda is behajt­hatnak, ahová egyébként tilos, és bárhol megállhatnak azzal a fel­tétellel persze, hogy nem akadá­lyozzák a forgalmat. A hazai au­tópályákon is ingyenesen közle­kedhetnek vele. A jelzést a kocsi elülső és hátulsó ablakában kell jól láthatóan elhelyezni, persze, önmagában ez nem elég, csak a hozzá tartozó igazolvánnyal együtt érvényes. Előnye, hogy nem autóhoz, hanem a rokkant személyéhez kötött. A mozgássérültek számára még mindig az akadálymentes közle­kedés jelenti a legnagyobb gon­dot. Az újonnan épített vagy át­alakított üzleteknek, intézmé­nyeknek kötelezővé tették olyan bejárat kialakítását is, amelyet a mozgássérültek vehetnek igény­be. A törvény már régóta érvény­ben van, mégis sok az olyan léte­sítmény, ahová a tolókocsisok nem tudnak bejutni. Az építkezési engedélyeket a járási központok adják ki. Ahol megoldhatatlan az akadálymentes bejárat létesítése, ott csengőt kell felszerelni, s ha az ügyfél mozgássérült, az eladó­nak, hivatalnoknak kötelessége kimenni hozzá, és kiszolgálni őt, elintézni az ügyét. A járási központ feladata a szociális törvény változásaival kapcsolatos információk továbbítása is az érde­kelteknek. Januártól lépett érvény­be az új törvény, erről kérdeztük Halász Gabriellát: Mennyiben változtak a szociális juttatások? Többnyire úgy korrigálták az összegeket, hogy csökkentették. A kilencvenes törvény szerint a moz­gássérültek maximum 260 ezer koronát kaphattak autóvételre, je­lenleg maximum 200 ezret, azt is hét évre. Korábban a hozzájárulás megítélését ahhoz a feltételhez kö­tötték, hogy a mozgássérült mun­kába vagy iskolába járjon, amihez feltétlenül szüksége van kocsira. Ezt a feltételt most eltörölték. Nem ok nélkül, hiszen annak idején nagy felháborodást váltott ki. A mozgássérültnek orvoshoz kell járnia, szüksége van arra is, hogy emberek közé menjen, és máshogy nem tud közlekedni. Ki jogosult benzinpénzre? Aki autóvásárlási hozzájárulást kapott, az nem. Ha van a tulajdo­nában kocsi, jogosult benzinpénz­re, ha nincs, akkor csak abban az esetben, ha a családtag vagy ro­kon, barát írásban adja, hogy fu­varozni fogja őt. Létezik úgyneve­zett szállítási hozzájárulás is, ez havi 2500 korona lehet, de a járá­si szociális ügyosztály csak olyan utakra ítéli meg, amelyek nem egészségi problémákkal kapcsola­tosak. Vagyis, ha a mozgássérült orvoshoz megy, akkor nem jár ne­ki ež az összeg, de ha például mo­ziba, azt megtérítik. A ruhapénz megmaradt?- Igen, kétfajta van. Az új rendelke­zések szerint a mankósok havonta 490 koronára jogosultak, a tolóko­csisok hatszázra. A tolókocsisoknak otthonukban is gondot jelent a mozgás. A lakás akadálymentesítésére - fogan­tyúk felszerelése, küszöbök fel­számolása stb. - mekkora össze­get igényelhetnek? Maximum 250 ezret, ez is hét év­re szól, és folyamatosan lehet ki­meríteni. Garázsfelújításra is kap­ható 50 ezer. A mozgássérülteknek minden­képpen szükségük van segít­ségre, és nem mindegyikük él családban. Igényelhetnek személyi gondo­zót. Ez a munka teljes állásban is végezhető - havi 90 ledolgozott órán felül már rendes munkavi­szonynak számít. A gondozásnak két fajtája létezik: küldhet gon­dozót a vöröskereszt, ha a kezelő­orvos jónak látja - ez nyolcvan éven felülieknek automatikusan jár. Családtag is lehet gondozó, sőt pénzt is kaphat érte, ebben az esetben azonban a gondozottnak nem jár a tehetetlenségi pótlék. A gondozási segélyt nem adózzák meg, és további előnyös változás, hogy nyugdíjas, sőt rokkantnyug­díjas is lehet gondozó. A mozgássérültek érsekújvári járási központját hétfőn, szerdán és pén­teken reggel kilenctől délután kettő­ig kereshetik fel az érdeklődők, toló­kocsival is könnyű bejutni az irodá­ba az arra kijelölt útvonalon. Jó hír, hogy a mozgásukban korlátozottak már telefonon is elérhetik az irodát (035/642 09 76), mert a komáromi Investa Leasing Slovakia tízezer ko­ronát adományozott a központnak. Ebből a pénzből vezették be a tele­font, a maradék havi rezsire megy. Úgy számoltak, októberig kitart. Hogy azután mi lesz, nem tudják. Halász Gabriella Megpróbálom elképzelni, egyedül ébred-e, van-e valaki, aki reggelit készít neki, vagy inkább azok közé tartozik, akiknek reggel egy falat sem megy le a torkán Kisvárosból nagyvárosba, avagy buszozni jó FÁBIÁN ÉVA uszozni jó. Ez a meg­állapítás nem tőlem származik, nem is akarom igazán kisa­játítani, csak néha úgy érzem, hogy a nagy és általános igazságokat pe­dig ki kell mondani. Hasonlóan, ahogy kimondta az az úr is, akivel együtt utaztam a minap kisváro­sunkból fel a nagyvárosba. Szeretem a korábbi buszt, mert azon több az érdekes ember, és mert kevesebb az ülőhely. A sok jó ember és a kis hely tétel így nap mint nap, ha úgy tetszik, utazás­ról utazásra bebizonyosodik. Te­hát: közös utazásunk az említett úrral. Reggel, kissé bágyadtan, inkább még az ágy felé kacsingat­va - már amennyire ezt álomtól dagadt szemmel lehetséges -, mi­után megvettem jegyemet a busz­sofőrtől, aki kérdezés nélkül már nyújtotta a papírszeletet, lehup­pantam az első szabad ülőhelyre. Bambultam magam elé, ami any- nyit tesz, hogy megpróbáltam rendezni a gondolataimat, és ne­kikezdeni az új napnak. Igazából fel sem tűnt, hogy ki mellé kerül­tem, hiszen már olyan automati­kusan térképezem fel a szabad helyeket, hogy nem is észlelem a mellettem ülőt. Bevallom őszin­tén, nem vagyok igazán híve an­nak sem, hogy korán reggel vala­kivel beszélgessek, inkább csak nézelődni szeretek. Szeretek el­játszani a gondolattal, hogy hová utazhatnak a többiek: munkába, rokonlátogatóba, kikapcsolódni, városnézni. Általában kitippelem magamnak egyik útitársamat, és megpróbálom elképzelni a nap­ját. Azt, hogy reggel vajon egye­dül kel-e, van-e valaki, aki regge­lit készít neki, vagy inkább azok közé tartozik, akiknek reggel egy falat sem megy le a torkán. Este előre elkészíti-e a holmiját, hogy semmit se felejtsen el, vagy reg­gel kapkodva pakol; hosszabb vagy rövidebb útra indul-e, netán nem is végcélja a nagyváros, csak átszáll. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbálom általában megkeresni a választ reggel uta­zás közben. Az úr, aki mellé leültem, egy jó karban lévő hatvanas. Való­színűleg a családjához utazott a nagyvárosba, mert elég bizonyta­lanul nézelődött. Igazgatta öltö­nyét (soha nem tudtam megérte­ni, hogy bírják ki a férfiak az in­get, nyakkendőt,*zakót és a többit akár még negyvenfokos hőség­ben is), és körbetekingetett. Amint leültem mellé, elkezdett fészkelődni. Gondoltam, kevés helyet hagytam neki, hát arrébb csúsztam. (Mellesleg azt is csak utazás közben képes felmérni az ember, hogy mennyit hízott vagy fogyott: hasonló termetű ember mellett nehezebb kényelmesen ülni, valószínűbb az összekocca­Az élet akkor a leg­szebb, amikor hajnal­ban az ember úgy éb­red, hogy előre tudja, ma újra tehet valami szépet és jót. hás.) De hiába csúsztam arrébb az ülésen, az öregúr továbbra is fészkelődött, és ezzel kizökken­tett a reggeli magamhoz térésből. Felfigyeltem rá, elmosolyodtam, és készségesen még arrébb hú­zódtam az ülésen. Már majdnem leestem ugyan, de gondoltam, fő a békesség. Úgy tűnt, a bácsinak ennyi hely sem elég, és tovább fészkelődött. Arra gondoltam, hogy talán baj van a lábával, eset­leg nehéz neki sokáig egy hely­ben ülni, ezért eldöntöttem: sze­retem embertársaimat, nem ke­nyerem a veszekedés, maradok így, fél fenékkel az egyébként sem széles ülésen, valahogy majd csak kibírom a maradék utat. Per­sze, már nem nagyon tudtam gondolkodni, arra figyeltem fel, hogy elkezdtem átnézegetni a másik ülésre - hátha valami baja történik, és pont én, aki mellette ülök veszem észre legutoljára. Körbetekintett, de sosem nézett rám, kerülte a pillantásomat, és izgett-mozgott, mint egy kisgyer­mek. Igazgatta öltönyét, ingét, ölében a rendben összehajtott új­ságot és a kézitáskát, amelyben valami fontos dolog lehetett, mert annyira szorította magához. Felébresztett a szokványos töp­rengésből, hogyan adom el ma az éppen aktuális termékeket, me­lyek persze százszázalékosan bio- úton vannak előállítva, semmi­lyen tartósító- vagy emulgeáló- szert nem tartalmaznak, és ter­mészetesek is. Egyszer csak - már csupán két kis­városon kellett áthajtanunk, hogy elkezdhessünk készülődni, és ott­hagyni az esernyőt a csomagtar­tón - az öregúr megszólalt: „Az élet akkor a legszebb, amikor haj­nalban az ember úgy ébred, hogy előre tudja, ma újra tehet valami szépet és jót.” Aztán elhallgatott, az ablak felé fordult, és behúzó­dott az ülésre. Én meg csak néz­tem rá döbbenten és értetlenül, nem igazán tudva, miért is osztot­ta meg velem ezt a nagyügazsá- got. Nem kérdeztem, nemcsak azért, mert nem mertem, hanem azért sem, mert már le kellett szállnom. Az esernyőt, persze, új­ra fent hagytam a buszon, de most legalább volt rá indokom.

Next

/
Thumbnails
Contents