Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-25 / 170. szám, szerda
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 25. Kétszemélyes szorongásoldó játék felnőtteknek, avagy miért olyan furcsák a „szekjuritis" emberek? Vásárló - biztonsági őr ELMÉLKEDÉS A bolti biztonsági őrök munkája bizony nem nevezhető sikerekben gazdagnak. Mint tudjuk, a sikerélmény hiánya idővel súlyos önbizalomhiányhoz vezethet. Másrészt előfordult-e már, hogy miközben kedvenc illatszerboltunkban árnyékként követve leselkedett ránk a fent nevezett, szorongani kezdtünk? Játsszunk vásárló biztonságiőröst, e játék mindkét lelki nyavalyára gyógyírként hat. A paranoia néha látványos külsőségekben is jelentkezik Illatszerboltban vásárolni manapság igazi élvezet - volna, ha... Egyetlen zavaró tényező van csupán, mely folyton ott kísért: a biztonsági őr. Ha többször egymás után fordul elő, hogy egyedül képviseljük a fogyasztói társadalmat, szép, orvosi tankönyvek pontos leírásának megfelelő paranoiát fejleszthetünk ki magunkban. Ezeket az őröket feltehetően nem oktatták ki a pszichológia alapfogalmait illetően. Mindenkiben tolvajt látnak, legyél akár apáca full szerelésben, ez még gyanakvóbbá fogja tenni őket (a bő ruha, ugye), és akkor is ott járnak majd a nyomodban, árgus szemmel kísérve az általad leemelt áruk sorsát. Bár jól tudjuk, hogy ez a munkaköri leírásukban szerepel, kis idő elteltével idegesítővé válik, hogy valaki folyton követ minket. Ha új sorba megyünk, a polcok végén hamarosan megjelenik egy jól fényezett cipő, élesre vasalt nadrág takarta láb és a keményített ing. Ilyenkor igyekszünk úgy tenni, mintha észre sem vennénk, de valójában gyomrunk összeszorul, légszomjunk lesz, és sorozatban felejtünk el vécépapírt venni. Mikor a dolgok már odáig fajulnak, hogy munkahelyünk archívumában tétován oldalra sandítva látni véljük, amint a már rémálmainkban is kísértő fényes cipő és tartozékai előbukkannak, ne sikítsunk! Tegyük vissza a polcra a dossziét, melyet ijedtünkben a lábunkra ejtettünk, bicegjünk el a vállalati étterembe, és mintha mi sem történt volna, ebédeljünk meg. Utána mossunk fogat, fújjunk magunkra leheletnyit kedvenc parfümünkből, kabátunk zsebébe csúsztassunk egy colstokot az irodaszerraktárból, és harcra fel! Vonjuk magunkra emberünk figyelmét! Déltájban esélyünk van arra, hogy csak mi legyünk az üzletben. Fontos, hogy biztonsági emberünk osztatlan figyelme kizárólag a miénk legyen. Ha vannak még páran, akkor is végrehajtható a terv, de ez már kifejezett szadiz- musnak számít. Sétáljunk be az üzletbe, köszönjünk hangosan, majd egy kosarat felkapva lépjünk a hajfestékekhez. Vegyünk le egy szőke, majd egy fekete árnyalatút, majd egyenként tegyük őket visz- sza. Nézzünk hátra, hogy „figyel-e valaki”, majd vegyünk le egy burgundivöröset, és módszeresen méijük meg a doboz szélességét és hosszúságát. Ezek után mérjük le zsebünket. Ingassuk fejünket lemondóan, legyintsünk, és menjünk tovább. Természetes reakció, ha olyan érzésünk van, mintha valakinek a tekintete belénk fúródna. Álljunk meg a hajdíszeknél. Tegyük szabaddá kezeinket, majd vegyünk ki legalább hat darab tetszőleges szícsak játék az egész, alaptalan, ettől válunk még gyanúsabbá számára. A fűszeres pultnál erőt gyűjthetünk a finishez Ezután levezetésképpen, a fürdősókat szemrevételezve ismételjük el a dobozos-mé- rős kezdőgyakorlatot. „Nagyapa fürdősója” nagynak fog bizonyulni, de lám csak, ott van egy feleakkora, szív alakú. Komoly koncentrálást mímelve egyszerűen mérjük a zsebünkhöz. Príma! Emlékszünk még, milyen hangot hallatott Menő Manó, mikor elégedett volt? Próbáljuk meg utánozni, boldog vigyorral az arcunkon. Perverzek esetleg szolid örömtáncot is járhatnak a kosár körül. Aztán lassan tegyük kosarunkba a dobozkát, töröljük le tarkónkról az emberünk lehelete folytán lecsapódott párát, majd vegyük ki, és vigyük a zsebünk felé. Mosolyogjunk. A pillanat töredékrésze alatt ejtsük vissza a fürdősót a kosárba, fussunk a kasszához, csengő hangon kérdezzük meg, hogy van-e tökös-mákos ízesítésű ajakír, fizessünk, majd illa berek, ki a boltból! Az igazi kihívás nyilván ez az utolsó feladat, ha elég gyorsak vagyunk (és nyelvünk nem bicsaklik meg), emberünk komor arca csak akkor fog a kasszánál feltűnni, amikor már az ajtóban vagyunk. Ne próbáljuk megfejteni, hogy mi ment végbe lelkében, azt meg pláne ne, hogy mi jókat kíván anyánknak, keresztanyánknak és egyéb felmenő ági rokonainknak. Az eredményes munka boldog tudatában csörtessünk vissza munkahelyünkre, a fürdősót örök trófeaként tegyük a monitorra, és dolgozzunk tovább. nű apró hajfogót, és tegyük magunk elé a polcra. Nézegessük meg őket egyenként, mintha nem tudnánk dönteni a színt illetően. Aztán hirtelen kettőt-hármat felkapva játsszunk velük itt a piros, hol a pirost. A lényeg, hogy gyorsak legyünk; előbb tegyük le, amit felmarkoltunk, majd kezdjük elölről. Emberünk jól bele fog zavarodni a számolgatásba, és leizzad. Villámgyorsan seperjük össze a csatokat, és bájos mosolyt küldve az egyenruha irányába, egyenként csorgassuk őket vissza helyükre. Lássa, de ne higgyen a szemének! Kedvenc gyerekdalunkat dúdolva folytassuk utunkat. Üres kosarunkat magunk elé téve vegyünk ki egy szemceruzát. Húzzunk vele csíkot a kézfejünkre, majd a fény felé tartva nézegessük. Szájunkat csücsörítve, abszolút szórakozottságot színlelve, tegyük a ceruzát asztalos módra a fülünk mögé. (Elálló fülűeknek erről a részről sajnos le kell mondaniuk.) Vegyünk le egy másik ceruzát, és ismételjük meg az előbbi műveletet. Majd újra. Ha ügyesen tartjuk fejünket, mindkét fülünk mögé 2 db ceruzát helyezhetünk. Sóhajtsunk, majd hipp-hopp, két kézzel egyszerre tegyük vissza a ceruzákat a helyükre. Álljunk úgy, hogy csak a fél oldalunk látsszon, és oldallépésben menjünk tovább, lábunkkal húzva magunk után a kosarat. Sportosabbak itt bevethetnek némi bújócskázást is, a lényeg, hogy szélsebesen kell száguldani a polcok között, oda-vissza. Néha óvatosan nézzünk ki a polc mögül, és kiáltsuk azt, hogy: kukucs! Aggodalmunk, miszerint rájön, hogy Egy nap bicikliztem Először az egyik lábát nyitotta szét, és a súlyomnak. mikor egy nő feküdt előttem az úton. aztán a másikat is. Némi jövés-menés után Mikor elértem a ponthoz, ahonnan nincs visszaút azt kiáltotta, "Állj! Kilenc hónappal később egy kórházból hívott. Apa lettem. Szórakozgattunk, amíg készen nem állt. Akkor betettem... Bőkolt a méretemnek... Elfelejtettem bevenni Az izgalmam elmúlt, a pirulát! Egy világ omlott Azóta gyalog járok, össze bennem KRESZ IDÉZETEK WOODY ALLENÝÔL ♦ Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok. ♦ A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul. ♦ Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra. ♦ És együtt alszik majd a bárány és a farkas, de a bárány nem alszik majd jól. ♦ Sohasem akartam a karrierje útjában állni. Hogyan is kívánhatnám egy hozzá fogható szépségű lánytól, hogy otthagyja a roncsderbit? ♦ Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott - ne beteg, ne sebesült -: halott! ♦ Az arca olyan volt, mint Louis Armstrong hangja. ♦ Gyerekkoromban egyszer eltűntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak: kiadták a szobámat. ♦ Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól. ♦ Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának. ♦ Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország, hanem az, hogy hányig van nyitva, és melyik busszal lehet odajutni. ♦ Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezeték-szerelőt találni! ♦ Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni. ♦ Szép dolog a szerelem egy férfi és egy nő között. Feltéve ha a megfelelő férfi és a megfelelő nő közé kerül az ember. ♦ Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem. ♦ Az agyam a második legkedvesebb szervem. ♦ A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is. ♦ A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába, és elsüllyesztette a papírhajócskáimat. ♦ Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt. ♦ Chaplin, indulásából következően, fantasztikus akrobataképességekkel érkezett a filmiparba. Nekem nincs ilyen hátterem. Nekem a szöveg az erősségem - a bemondásaim valószínűleg jobbak, mint Chaplinéi. ♦ A kenyérpirítóm gyűlöl engem... ♦ Ha újra születnék, inkább néger kosárlabdázó szeretnék lenni. ♦ Egy bizonyos nőtípus kedvel engem. Az a típus, aki legalább egyszer már felvágta az ereit. A nőkre tett hatásom egyenesen arányos azzal, ahányszor már öngyilkosok akartak lenni. ♦ A szüleim egyszerű emberek voltak. Hittek Istenben és a padlószőnyegben. ♦ Negyedórán belül el akartam venni feleségül... Félórán belül már eszembe se jutott, hogy ellopjam a retiküljét. ♦ Rosszabb dolgok is vannak a halálnál: aki valaha is együtt töltött egy estét egy biztosítási ügynökkel, tudja, hogy mire gondolok. ♦ Mi vár ránk a halál után? A mennyország? A pokol? És lányok lesznek ott? ♦ Soha életemben nem keveredtem bajba, mindig az alkalomhoz ülő ételeket ettem. ♦ Vajon van-e túlvilág? És lehet-e ott zuhanyozni? ♦ Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni három perc alatt? NAGYSZÜMÍT A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó Laci e-mail: nagyszunet@mailbox.hu vagy linkpress@mailbox.hu ; levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava
