Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-25 / 170. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 25. Nagyszünet : S H LftWYOKWAK Hogyan őrjítsük meg a fiúkat? 1. Ne mondd meg, mit akarsz. Soha. 2. Fogalmazz kétértelműen. Mindig. 3. Sírj. Gyakran. 4. Emlegess fel olyan dolgokat, amelyek hónapokkal, évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt (vagy más fiúiddal) történtek. 5. Vedd rá őket, hogy mindenért bocsánatot kérjenek. 6. Rejts el apró tárgyakat az autójukban, hátizsákjukban és könyveikben emlékeztetőül, hogy gondolsz rájuk. 7. Nézz a szemükbe, és kezdj el nevetni. 8. Gurulj dühbe minden apróságért. 9. Beszélj a menstruációdról előttük. Figyeld, ahogy feszengenék. 10. Várd el tőlük, hogy felhívjanak. Gyakran. Hisztizz, ha elfeledkeznek rólad. 11. Használd apádat fegyverként. Mesélj nekik a fegyver- gyűjteményéről, a mesteri célzásáról, és az ó Kis Hercegnője iránti rajongásáról. 12. Késs el mindenhonnan. Ordíts, ha ők késnek. 13. Beszélj éjjel-nappal az előző fiúdról. Hasonlíts és különböztess. 14. Hagyd, hogy találgassanak, mit is akarsz, és gurulj dühbe, ha tévedtek. 15. Találj ki a kapcsolatotokra évfordulókat (pl.: ma hat hónapja, hogy láttalak a könyvtárban). Aztán hányd a szemére, hogy erre sem emlékszik. Sírj. 16. Állítsd, hogy kövér vagy. Kérdezd meg a véleményüket. Utána kezdj sírni - a választól függetlenül. 17. Mikor viccet mesélsz, felejtsd el a poént. 18. Kritizáld, ahogy öltözködnek. 19. Kritizáld a kedvenc zenéjüket. 20. Kerüld őket. Ha megkérdezik: „Mi bajod?”, mondd azt, hogy ha nem tudják maguktól, nem fogod elmondani. TEHETSECES KUTAT ÁSUNK Szubjektívan egy fesztiválról LUKÁCS KATALIN ___________■ _______________________________________________________________________________________ löljá róban annyit mondanék el magamról, hogy őslakos kamocsai vagyok, kommunikatív, és szórakozni is nagyon szeretek. Imádom a nagy társaságot, a hangzavart, a tömeget, az új arcokat. Szeretem nyaranta táborról táborra cipelni a hátizsákomat. Ilyenkor még a kedvezőtlen tisztálkodási feltételek sem nyugtalanítanak, hiszen pár napig mindent ki lehet bírni. A lényeg a jó társaság és a színes program. Talán ezért is vártam eddig minden évben türelmetlenül a Klikket. Mert ott aztán megtaláltam a számításomat! Régebben úgy gondoltam, tömeg van. Hiszen a tábor első napján teli voltak a kicsi falunk felé tartó menetrendszerinti buszjáratok! A boltban néha negyedórát is várni kellett, míg sorra került az ember. Ha meg kimentem a kempingbe, ami a rendezvénynek otthont ad, a büfé előtt tízméteres sor kígyózott. Minden ülőhely foglalt volt. Ha körülnéztem, szinte kellemeden volt, ha öt emberből hármat (néha négyet!) nem ismertem legalább látásból. Az esti koncerten alig lehetett befér- kőzni az első sorokba. Ezt kifejezetten sajnáltam, főleg ha Takáts Tamás „piszkos inges bandájáról” (dörti blúz bend) vagy a Kispálról volt szó. Meg akkor is, ha nem. Néha a lábamra léptek. Én vissza. Aztán megint. Jól elvoltunk! Hívtam a haverokat, jöjjenek, jó buli lesz, a jegy se olyan drága, zuhanyozhatnak nálunk, kaja is akad. Jöttek is, így napokon keresztül mindig volt nálunk valaki. Főleg, ha esett. Fokozatosan a barátaim barátai is a barátaim lettek. Más is így volt ezzel, és a végére szinte néhány nagy „családból” tevődött össze a tábor. Tavaly kihagytam a Klikket, mert véledenül éppen ezer kilométerrel nyugatabbra „evett a fene”. Sajnáltam. Talán éppen ezért vártam az ideit még türelmedenebbül. Lelkesedésem alábbhagyott, amikor megtudtam, hány pénz a jegy. Mert megütődtem rajta. Hiába, a színes program, a hatszázezer együttes meg minden, akkor is. Nem mintha „cipősdobozban élnénk szüleimmel és kilenc testvéremmel” (igazából házban lakunk és csak egy öcsém van), de ha az ember diák, ráadásul már túllépi az ötéves tanulmányi időt (és még mindig diák...), akkor fokozatosan egyre kevesebb bőr lesz a képén nagyobb összegeket legombolni az otthoniakról. Gondoltam, talán majd a napijegy. (De azon meg még jobban megütődtem.) Végül is nyertem a Nagyszünetben, úgyhogy ez a gondom megoldódott. Aztán rájöttem, hogy idén igazából tömeg van, mert ehhez képest még a tavalyelőtti is csak smafu volt. Nemcsak a menetrend szerinti buszjáratok voltak tömve, hanem a különjáratok is. Pedig sok volt belőlük. Meg a boltban sem negyedóra volt a várakozási idő, hanem legalább kétszer annyi. (Végül is én nullára redukáltam, mert inkább visszafordultam, és mivel szerencsés helyen lakom, akkor mentem, amikor úgy láttam, alig van ott valaki.) Akár kimentem a kempingbe, akár nem, mindenhol sorok kígyóztak, és mindenhol foglalt volt minden hely. Nagyon örültem volna, ha öt emberből csak négyet nem ismerek. Az arány eltolódott: lehet, hogy ötszázból ismertem kettőt (közülük is az egyiket csak látásból). A koncerteken már nem az első sor volt a célom, hanem az, hogy a hátaktól meg a fejektől lássak is valamit, meg azért ne is kerüljek „hallótávolságon kívül” a színpadtól. Takáts Tamást nem is láttam, mert éppen akkor, amikor én az egyik koncerten voltam, ó egy másik sátorban lépett fel (azért hallottam, hogy éppen olyan ,jó hangulatban” volt, amilyenben szokott!). A Kispált azért elcsíptem. A haverokat már külön nem hívtam. Egyrészt a jegyár miatt, másrészt meg azért, mert ha itt vannak, úgyis bejönnek. Hát a legtöbben nem jöttek, mert nem voltak itt. (Idén csak két állandó és egy betérő „szállóvendégünk” volt, ők is viájpi jeggyel.) Ebben az évben rá kellett jönnöm, hogy bár még mindig úgy érzem, kommunikatív vagyok, és szórakozni is szeretek, túl nagy társaságra már nem igazán vágyom, a hangzavar tényleg zavar, és néha kijön rajtam a tömegiszony a sok-sok ismeretien arc láttán. Ha jobban belegondolok, már legalább két éve a hátizsákomat sem cipeltem táborba, és nem is tudom, mi lenne velem huszonnégy órán túl zuhanyozó nélkül... Elkényelmesedtem? (Lehet.) Kiöregedtem? (Na, az azért még odébb van!) Mindenesetre azt hiszem, a jövőben csak jóleső nosztalgiával fogom nézni a várakozásokkal telve induló, élményekkel tömött hátizsákkal hazatérő fiúkat meg lányokat, magam pedig maradok a jól bevált kis társaságaimnál - és a fürdőszobám közelében... FÉRFI ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR Mit mond Mit jelent Mit mond Mit jelent Éhes vagyok. Éhes vagyok. Szeretlek. Gyere, feküdjünk le! Álmos vagyok. Álmos vagyok. Persze hogy én is szeretlek. Na, most már lefekszünk Fáradt vagyok. Fáradt vagyok. végre? Eljössz velem moziba? Szívesen lefektetnélek. Aha, tetszik a frizurád. Na, most már lefekszünk Ne vacsorázzunk együtt? Szívesen lefektetnélek. végre? Felhívhatlak majd? Szívesen lefektetnélek. Gyere, beszélgessünk. Ha látod, milyen mély Jössz táncolni? Szívesen lefektetnélek. személyiség vagyok, Klassz a pólód! Klasszak a melleid! talán lefekszel velem. Olyan feszültnek tűnsz, Szívesen végigtapogatnálak! Leszel a feleségem? Meg kell akadályoznom megmaszírozhatlak? valahogy, hogy más fickókkal Mi a baj, drágám? Azt hiszem, ma este nem lesz szex. is lefeküdj. Unatkozom. Mit szólnál egy Szerintem ez jobban néz ki. Vedd meg akármelyik k... ruhát, kis szexhez? aztán menjünk végre haza! NŐI IGÉNYEK Eredeti lista (22 éves korban) 1. Jóképű 2. Elbűvölő 3. Gazdag 4. Figyelmesen hallgat 5. Szellemes 6. Sportos 7. Van stílusa 8. Jó ízlése van 9. Ötletesen ajándékoz 10. Mélyérzésű, romantikus szerető Módosított lista (32 éves korban) 1. Jól néz ki - jó, ha van valami haj a fején 2. Kinyitja a kocsiajtót, rám adja a kabátot 3. Van elég pénze, hogy elvigyen egy jobb étterembe 4. Többet figyel rám, mint amennyit beszél 5. Megfelelő időben nevet a vicceimen 6. Vásárláskor könnyedén viszi a szatyrokat 7. Legalább egy nyakkendője van 8. Méltányolja a jó házi kosztot 9. Emlékszik a születésnapokra és az évfordulókra 10. Egy héten legalább egyszer szerelmeskedünk Módosított lista (42 éves korban) 1. Nem néz ki túl rosszul, nem baj, ha kopasz 2. Nem indul el a kocsival, amíg be nem ülök 3. Állandó munkája van, néha elvisz a McDonald’sba 4. Megfelelő időben biccent, ha mesélek valamit 5. Általában emlékszik a viccek poénjára 6. Elég ereje van, hogy segítsen átrendezni a szobát 7. Általában inget hord, hogy rejtse a pocakját 8. Tudja, hogy a csavaros tetejű pezsgő nem jó 9. Emlékszik rá, hogy le kell hajtani a vécéülőkét 10. A legtöbb hétvégén megborotválkozik Módosított lista (52 éves korban) 1. Az orrában és a fülében illő hosszúságúra vágja a szőröket 2. Nyüvánosan nem böfög és nem pukizik 3. Nem kér túl gyakran kölcsön 4. Nem alszik el, amikor beszélek hozzá 5. Nem meséli el túl sokszor ugyanazt a viccet 6. Elég jó formában van ahhoz, hogy hétvégén felkeljen a kanapéról 7. Legtöbbször tiszta fehérneműt vesz, és nem visel felemás zoknit 8. Méltányolja, hogy a tévé előtt vacsorázhat 9. Alkalomadtán a nevemen szólít 10. Néhány hétvégén megborotválkozik Módosított lista (62 éves korban) 1. Nem ijesztget kisgyerekeket 2. Emlékszik, hogy hol van a fürdőszoba 3. Nem kér túl sok zsebpénzt 4. Csak kicsit horkol, amikor ébren van (ha alszik, akkor hangosan) 5. Elfelejti, hogy miért nevet 6. Elég jó formában van ahhoz, hogy egyedül két lábra álljon 7. Legtöbbször van rajta valamilyen ruha 8. Szereti a pépes ételeket 9. Emlékszik rá, hogy hol hagyta a fogsorát 10. Emlékszik, hogy mikor... Módosított lista (72 éves korban) 1. Lélegzik!!!
