Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-20 / 166. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 20. Mielőtt elkezdenek enni, azt mondják: „itadakimasz", evés után pedig: „gocsisó-szama desta". Ezekkel a szavakkal juttatják kifejezésre elismerésüket és köszönetüket az ételért Húst csupán száz éve fogyasztanak A japán étkezés több kis fogásból áll, a falatokat külön kis tálacs- kákban tálalják, sok ételt apró szószos csészécskébe mártogatnak, az asztalnál mindenki kedvére fűszerezi a saját adagját. Még a nem túl fontos reggeli és ebéd is több fogásból áll. Reggelire a rizs mellé levest, rántottát, halat, savanyúságot, főtt tojást, babot fogyasztanak. Az ebéd hasonló összetevőkből áll, de valamennyi étkezés közül a vacsora a legfontosabb, amikor tucatnyi ételt szolgálnak fel. A rizs nélkül - melyet külön tálacskában tálalnak - egyetlen étkezés sem képzelhető el Japánban. összeállítás A hagyományos japán asztalhoz, a „kotacu- hoz” a földön ülve, illetve térdelve foglal- ■■■n nak helyet. Ezt a „tatamival” (gyékénnyel) borított padlón álló asztalt - mely körülbelül negyven centiméter magas - télen paplanszerű takaró („futón”) veszi körül, mellyel derékig be lehet takarózni. Régebben az asztal tűzhelynek is használt részét faszénnel fűtötték, ma már villany- vagy gázfűtőtestet használnak. Az asztal a család kedvenc tartózkodási helye. Jellemző fogások A jellegzetes japán konyhában a friss ételeket nagy gonddal készítik. A tipikus fogás rizsből, zöldségből, „miso” levesből, tartósított zöldségből és halból vagy húsból áll. Az ételek ízesítéséhez általában szójamártást használnak, a rizshez - gyakran szárított tengeri algákat és moszatokat („norit”) esznek, a vékony, törékeny zöld moszatszálacskák nemcsak ízletesek, hanem - jódtartalmúk miatt - nagyon egészségesek is. Kedvelt étel a „szasimi” - zöld tor- mával,tálalt, vékony szeletekre vágott nyers hal. A nyers halszeleteket olykor ecettel ízesített rizshengerkékre rakják - ezt úgy hívják „szu- si”. Az ételek elkészítése egyszerűnek tűnik, viszont Japánban kiváló, profi szakáccsá válni nagyon sok év gyakorlatot igényel. A halat egyébként sokféle módon készítik. A „tempura” pédául Portugáliából származik, a portugál kereskedők a XVI. században hozták be az országba, viszont ma már japán nemzeti ételének számít. Úgy készül, hogy a különféle tengeri élőlényeket, rákokat, halakat, langusztákat és a zöldségeket bundázva kisütik forró olajban. A japánok csak kb. száz éve eszik a húst. Ma viszont nagyon sok baromfiból, disznó- és marhahúsból készült finom húsételt ismernek. Nagyon közkedvelt a „jakitori”, spíz formájában tűre tűzdelt és faszén felett megsütött csirkedarabok, vagy a bográcsban egyenesen az asztalon zöldséggel és tofu szójasajttal főzött marhahús, a „szukijaki”. A húsok, zöldségek, vagy csupán forró levesek mellé a rizs helyett gyakran mély tálban kínált nudlit esznek. A mártásba mártogatott hideg nudli frissítő ebéd a nyári napokon. Japánban ma már a világ minden tájáról származó étellel találkozhatunk. A legkedveltebbek a kínai ételek, a koreai barbecue, a curry, a spagetti, a steak és a hamburger. A gyorsétkezdék egyre közkedveltebbek a fiatalabb generáció körében. Étkezés A japánok közismerten pálcikával, „hasival” esznek. A legtöbb családban mindenkinek saját pálcikája van. Az asztalon sosem hiányozhat a bal oldalon elhelyezett kis rizses, jobboldalt pedig a leveses tálika. A pálcikákat az étkezőhöz közel helyezik el. A japán gyerekeknek a pálcika jobb kézzel való használatát tanítják, míg bal kézzel a rizses vagy leveses tálikát tarthatják. A levest egyenesen a tálból isszák. Más tányérokat, vagy tálakat nem emelhetnek fel az asztalról. Mielőtt elkezdenek enni, illik azt mondani „itadakimasz”, evés után pedig „gocsisó-szama desta”. Ezekkel a szavakkal juttatják kifejezésre elismerésüket és köszönetüket az ételért. A teakészítés rituáléja A „csanoja” - a teakészítés rituáléja a XV. századán terjedt el. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy a házigazda teát és könnyű frissítőket készít vendégeinek. A vendéglátó és a A TEA A teát, amely eredetileg a VII. században Kínából került az országba, a buddhista papok eleinte gyógyszerként, a test és a szellem frissítésére használták. Ma már igazi japán italnak számít és egyetlen asztalról sem hiányozhat. vendégek szigorúan kidolgozott etikett szerint viselkednek az asztalnál. Valamennyi kecses, elegáns és egyszerű mozdulat annyira kidolgozott, hogy minden felesleges mozzanat ki van zárva. A vendéglátó nagyon gondosan választja meg a teázásra használt helyiség dekorációját, gyönyörűen rendben tartja a környező apró kertet, melyet a vendégek kellően értékelnek és megdicsérnek. Teakészítés 1. A pálcikával való evés művészete: hüvelyk- és mu- 2. Az alsó pálcika mozdulatlanul marad, a mutatóujj tatóujjunk közé fogjuk a felső pálcikát tövével tartjuk az ételt „ 4. Az étel helyes fogása Piknik a virágzó tokiói cseresznyefák alatt Kjótó város utcáin az „aoi” ünnepen a császári udvar ősi öltözékeiben vonulnak fel O-CSA Az o-csa a zöld tea japán neve, az ország legkedveltebb itala. Kínálják evés után, evés közben, s bármikor, amikor több ember találkozik. A legfinomabb forrón, ízesítés nélkül! Fesztiválok A legfontosabb ünnep Japánban az új év, „Ó-sogacu”, január 1. és 3. között tartják. Ez a közös kikapcsolódás, pihenés ideje. A legtöbb család ilyenkor kel útra, hogy meglátogassa messzebb lakó szüleit, nagyszüleit. Az ünnepségek január 31-én kezdődnek, amikor az éjféli menü a nudli, mint a hosszú élet jelképe. Ezután valamennyien felkerekednek és elmennek valamelyik szentélybe vagy templomba, ahol az elkövetkező év sikeres kimeneteléért imádkoznak. Január elsején különleges reggelivel kezdik a napot, a gyerekek pénzt kapnak, s e nap reggelén kézbesítik az újévi képeslapokat. A másik fontos ünnep a szeptember közepei „O Bon”. A japánok hisznek abban, hogy a megholt családtagok lelkei ebben az időszakban látogatják meg őket. A házakat és a sírokat ilyenkor szépen kitisztítják, a megholt lelkeknek pedig speciális ételeket készítenek ki. Ilyenkor táncfesztivált és tűzijátékot is rendeznek. A legtöbb ünnepséget a gyerekek számára tartják. Az egyik ilyen a „hinamacuri”, a babák ünnepe, ahol gyönyörű, a régi császári udvar jellegzetes alakjait ábrázoló babákat állítanak ki. A „tanabata”, vagyis csillagfesztivál azon a legendán alapul, hogy egy szerelmespárt a Tejút választ el egymástól és a szerelmesek csakis ezen az egyetlen éjszakán találkozhatnak egymással. Ilyenkor az emberek papírcsíkocskákra írják a kívánságaikat, majd bambuszrudakra kötik. Ilyen és ehhez hasonló ünnepség rengeteg van az országban.
