Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-13 / 160. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 13. 9 Életmód A hátakat, vállalakat pőrén hagyni már nem számít újdonságnak, ám, ha elfedjük őket, s mást mutatunk meg helyettük, mindig a meglepetés erejével hat Hol legyen a DIVAT égre beköszöntött! Kissé sokáig kellet rá várni, de elérkezett: itt van a tomboló, per­zselő nyár! A nap hét­ágra tűz, elővehetjük a legszellősebb, legmerészebb ruhá­inkat, ha nincs ilyen, akkor sürgő­sen szerezzünk, mert ilyenkor bár­hol - ahol a jóízlés és az önkritika megengedi - viselhetjük a kivágást. Nagyon karcsú derekúak hordhat­nak merészen rövid topokat (vigyá­zat: nincs gusztustalanabb látvány a kilógó zsírpárnáknál!). Ám a kissé teltebbek se sopánkodjanak. Ügyes női fifikával ők is elterelhetik a „hát­rányaikról” a figyelmet, s „előnyeik­re” összpontosíthatják azt. Akinek szép a keble, az hordjon ovális, kör, vagy hosszúkás dekoltú felsőt. Még szexisebb az öltözék, ha először (tehát rögtön a nyak alatt) takarunk, aztán pedig szabadon hagyunk. A hátakat, vállalakat pőrén hagyni már nem kivágás? számít újdonságnak, ám az, ha el­fedjük őket, s mást mutatunk meg helyettük, annál inkább. Például csak a derekunkat, vagy az olda­lunkat - már ha mutogatásra al­kalmas. Ez utóbbi divat még hasz­nos is, mert általa, a nap romboló hatásainak leginkább kitett felső­testünket eltakarhatjuk. Ugyancsak jó alakúaknak ajánlott a szoknya derekán vagy oldalán eszközölt lyuk. A legfontosabb szempont, amit ajánlatos figyelem­be venni, hogy a lyuk - ebben az esetben nem semmit jelent, hanem nagyon is sokat. Az általa feltárt testrészeket tehát csak abban az esetben tegyük „közkinccsé”, ha valóban esztétikusak, nem sértik a jóízlést és az erkölcsöt. (- malév -) Archív felvételek Egyetlenegy szó sem jelenti hajszálpontosan ugyanazt két ember számára Ne terheljük felesleges információkkal az agyunkat, nehogy a fontosakat elfelejtsük Kommunikáció és érzékelés A feledékenység ellenszerei FELDOLGOZÁS izonyára sokunknak ismerős az a helyzet, amikor például a szemüvegünket keres­sük kétségbeesetten, s egy idő múlva dühö­sen észrevesszük, hogy az orrunkon van. Ugyanez a helyzet a kulcsaink­kal és még sorolhatnánk a példákat. Az emberek többségének huszonöt éves kora körül romlani kezd a rövid távú emlékezőtehetsége, vagyis az, aminek köszönhetően fejünkben tudjuk tartam a telefonszámot mindaddig, amíg kitárcsázzuk azt. A stressz, a depresszió, az álmadan- ság, az alkohol és az altatók mind- mind veszélyeztetik emlékezőtehet­ségünket. S ugyanennyire árt neki korunk betegsége - az információk általi túlterheltség. A pszichológusok szerint az emléke­zőtehetségét nem karbantartó em­bernek nehézséget okoz azonnal és hibádanul megjegyezni több mint hét dolgot bármilyen listáról, legyen szó számokról, szavakról vagy ké­pekről. Van azonban vigaszunk, ugyanis emlékezőtehetségünket edzésben tarthatjuk ugyanolyan si­keresen, mint az izmainkat, még­hozzá bármilyen életkorban. Nem kell azonban felesleges in­formációkkal terhelni az agyun­kat. Hiába fogjuk betanulni a vas­úti menetrendet, a gyakorlati életben ez mit sem segít. Inkább keressünk közvetlen környeze­tünkben megjegyezni való dolgo­kat. Próbáljuk meg például haza­felé menet megjegyezni útitársa­ink arcát és jellegzetességeit. Járjunk gyalog munkába, vagy leg­alább néhány megállóval korábban szálljunk ki az aktuális járműből, ugyanis tanulmányok bizonyítják, hogy a gyakori és enyhén fárasztó séta javítja az agy azon részének működését, amely az emlékezetet irányítja és ahol a véleményalkotá­sunk alakul ki. A gyors séta az olyan gyakorlatok közé tartozik, amelyek nagy oxigénfelhasználást kívánnak meg - épp­úgy mint az aero- bik. Hiszen, ha aerobik-edzésen veszünk részt, elég sok energiánkba kerül az is, hogy megjegyezzük az egymást követő lé­péseket, az egyes gyakorlatok sorrendjét. Az emlékezőtehetség fejlesztésére természetesen megfelel bármi­lyen hagyományos, gondolkodás­ra késztető tevékenység is, mint például a keresztrejtvényfejtés, az idegennyelv-tanulás, a verstanu­lás, de ugyanígy a bonyolultabb kártyajátékok is. S fontos szerepet tölthet be pél­dául a pexeso-játék is, a legköze­lebb áll ugyanis napi problémáink megoldásának módjához, mint amilyen a már említett szemüveg­vagy kulcskeresés. Ezenkívül vannak még a gyógyszer- tárakban kapható „segédeszközök“, amelyek belülről segítik az emléke­zést. Ilyen például a szakemberek által napjainkban leggyakrabban emlegetett E és B12 vitamin, a mag­nézium és a cink. Mindeddig ugyan nem bizonyított, hogy ezek haszná­lata bárkinek is segített volna ab­ban, hogy eszébe jusson, vajon ki­kapcsolta-e a vasalót, a piac viszont meggyőző: a gingko-gyökér-kivonat sohasem látott mennyiségben fogy. Az ember megjegyzi az olvasottak tíz, a hal­lottak húsz, a lá­tottak harminc százalékát, és ötven százalé­kát annak, amit egyidőben lát és hall. De kilencven szá­zalékát jegyzi meg annak, amit csinál. Tehát, ha vala­mit igazán meg akar jegyezni, csinálja. Például, ha meg akarja jegyezni a nagymama kevdvenc sütemény­receptjét, készítse el a sütit. Bevált módszer az emlékezet kar­bantartására a képek és a szavak összekapcsolása. Ha nem akarja elfelejteni, mit is kell vennie a boltban, alakítson ki a fejében egy képet minden egyes megvá­sárolandó dologról és társítson hozzá egy történetet. Nagyon fontos a motiváció is. Az ember jobban fejben tartja azt, amiről tudja, hogy szüksége lesz rá. Tehát ha valamit nem akar el­felejteni, keressen motivációt és koncentráljon rá. (-da-) FELDOLGOZÁS rzékelésünk és gondol­kodásmódunk nagy­mértékben befolyásol­ja kommunikációs ké­pességünket. Ennek az az eredménye, hogy kezdetben úgy beszé­lünk, ahogy gondolkodunk, ké­sőbb pedig úgy gondolkozunk, ahogy beszélünk. Senki sem képes saját ta­pasztalatain túlmutató dolgokat tökéletesen fel­fogni. Amikor azt mond­juk: Tudom, mit érzel, va­lójában nem tudhatjuk, mert nincs két olyan em­ber, aki pontosan ugyan­azt érezné. Leggyakrab­ban a tapasztalatszerzés és az érzékelés területén jelentkező rendkívül nagy eltérés jelenti a leg­főbb akadályt az emberi kommunikációban. Az emberek általában azt látják, amit látni akarnak. Szükséglete­ink tehát nagy mérték­ben eltorzítják azt a képességünket, hogy a valóságot pontosan ér­zékeljük, s pontosan adjuk tovább. Bármely kommunikáció szimbólumokon alapu­ló folyamat. Az üzene­tet csak valami más se­gítségével tudjuk to­vábbadni. A szavak csupán szimbolizálnak valamit és önmagukban ártalmatlanok. Rengeteg időt és energiát pazaro­lunk olyan dolgokra, amelyek csak a fejünkben léteznek - ha létez­nek egyáltalán. A felesleges bosz- szúságokat rendszerint az okozza, hogy jelképes térképekre hagyat­kozunk anélkül, hogy felülvizsgál­nánk a tényeket. Egyetlen szó sem jelenti hajszál­pontosan ugyanazt két ember számára. A szavaknak több je­lentése van, s jelentésük idővel változik is. Különböző vidékeken más-más szóval fejezik ki ugyan­azt a dolgot. Minden szó más gondolatot idéz fel bennünk. Amikor felismerjük, mennyire pontatlanok a szavak, rájövünk, kész csoda, hogy valamennyire megértjük egymást, (dd) IMOD AZ ÚJ SZÚ MELLÉKLETE A mellékletet szerkeszti Bolemant Lilla E-mail: reklama@ujszo.com , levélcím: Új Szó, Prievozská 14/A, Bratislava, tel.: 077/ 582 38 308

Next

/
Thumbnails
Contents