Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-11 / 158. szám, szerda
8 RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 11. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a rozsnyói Sajó Vidék 1901 júniusában megjelent írásaiból A rimaszombati politikai párbaj oka Draskóczy László gömörmegyei földbirtokost a rimaszombati függetlenségi párt elnökét arról értesítették, hogy Putnoky Móric függetlenségi 48-as Kossuth-párti orsz. képviselő a dédesi kerületben, a melyet a mostani cikluson Serényi Béla gróf képvisel szabadelvű párti programmal s ugyancsak szabadelvű párti programmal kívánja a jövő cikluson is a kerület mandátumát elnyerni, Serényi Béla érdekében korteskedik, holott a Kossuthpárti központi végrehajtó-bizottság Szeless Ödön dr. rimaszombati ügyvédet jelölte a dédesi kerületben. Draskóczy László megtudandó, hogy megfelel-e a valóságnak az, hogy Putnoky Móricz, mint függetlenségi párti képviselő, szabadelvű párti képviselő érdekében jár közbe, levelet intézett Putnokyhoz, vájjon e körülmény igaz-e, s tudtára adta, ha igen, a központot magatartásáról értesíteni fogja. Putnoky Móricz e levelet magára nézve sértőnek találta s Fáy Gyula és Máriássy Gyula segédei által Draskóczy Lászlót provokáltatta. Draskóczy László segédei Fáy István és Kubunyi Géza orsz. képviselők Putnoky segédeivel harckimerülésig terjedő kardpárbajban állapodtak meg, mely politikai párbaj múlt hét folyamán Rimaszombatban végbe is ment. Putnoky Móricz a balhalántékától egészen a szájáig terjedő és a vállán súlyosabb, a mellén és a karján pedig könnyebb természetű sérülést kapott. Draskóczy László sértetlen maradt. A felek párbaj után kezet nyújtottak egymásnak és kibékültek. Péter-Pál juniális Abauj-Torna, Borsod és Gömör-Kishont vármegyék ifjúsága Miskolcon, a népkert tánchelyiségeiben f. hó 28-án juniálist rendez. A rendezőség élén báró Vay Elemér borsodi főispán áll. A tiszta jövedelem a három vármegye közt arányosan megosztva jótékony célokra fog fordittatni. A mulatságra egyébiránt külön meghívókat küldött szét a rendezőség. Rímes panasz A trafikokban nem lehet, vagy ha lehet is, de nagyon elvétve kapni világos dohányt. - Egyik laptársunk olvasója a következő kesergő panaszt irta? Kérdés Az Ur mindent bölcsen teremtett, Visszásán ő mit sem hagyott, A fára nem ültetett pontyot, S pintyet a vízbe nem rakott. Nyáron meleg, télen hideg van, Miben sem volt soha hiány, De egyre bizony nem volt gondja: Miért nincs világos dohány? Az ember ész az égbe tör már, Titkon nem hagy földet, eget, A tűzhányóban kutat lángot, A póluson hideg jeget! Csak a trafikok előtt áll meg Minden emberi tudomány, Arra nem tud a bölcs felelni: Miért nincs világos dohány? Automobil a jégbarlangnál Érdekes látványnak voltak tanúi a dobsinai jégbarlangi telep lakói f. hó 22-én. Stern Richard dr. és neje, a kik a Budapesten nem régen tartott automobilversenyen is részt vettek s ugyancsak automobilon járták be Magyarországot, a dobsinai jégbarlangot is útba ejtették. Magáról az automobilról némi fogalmat alkotandó, közlünk néhány adatot, mely k. olvasóinkat bizonyára meglepi. Az automobil 12 métermázsa nehéz, 5 m. hosszú s kb. 2 m. széles, 35 lóerejű, óránként csak 10 liter benzint fogyaszt, s ugyanazon idő alatt 148 kilométernyi sebességgel haladhat, melyből azonban csak 50-60 kilométernyit használnak. - Stern dr. délelőtt 10 órakor indult el Losoncról s Tiszolcon és Murányon át d. u. 3 és fél órakor a jégbarlangnál volt. Megjegyzendő, hogy útközben 1 óra hosszat vesztegelt, mert az egyik kerék gummija léket kapott. A tulajdonos még aznap este 7-kor Tátrafüredre utazott. Első patikus kisasszony Gömörben Azon általános hiányszükség, mely gyógyszerészsegédek tekintetében uralkodik, Gömörben is észlelhető. Mint biztos forrásból értesülünk, Dedinszky Gyula nagyrócei gyógyszerész csinos leánya Elza elhatározta, hogy a gyógyszerészi pályára lép. A kisasz- szony e hó elején, mint magántanuló, kitűnő eredményű vizsgát tett a helybeli ág. ev. főgimnázium hatodik osztályának tantárgyaiból s f. hó 15-én már be is lépett édes atyja gyógyszertárába, mint 3 éves női gyakornok. Öngyilkosságok Pelsűcön e hét folyamán Bába Bálint jómódú gazda felakasztotta magát. Tettének oka ismeretlen. - Emődi Imre, k.-h.- hosszúréti parasztlegény pénteken délután a helybeli szolgabirósági fogházban egy becsempészett drót darabra felakasztotta magát. Mire észrevették már halva volt. A legény a minap megkövezte az Andrássy féle uradalom egyik tiszttartóját s e miatt került a szolgabiróság fogházába. Tettének oka némelyek szerint a büntetéstől való félelem, egy másik szenzációra éhes állítás szerint pedig azon körülmények, hogy a fogházban túlszigoru bánásmódban részesült. A megindított vizsgálat eredménye fogja majd kihámozni az igaz tényállást. Andrássy Dénes gróf jótékonysága Andrássy Dénes gróf, nagy jótékonyságáról ismert four, hires monoki kastélyát a hozzátartozó parkkal és a körülötte fekvő szántóföldekkel a siketnémák javára ajánlotta fel. A zemplénmegyei uradalom kis paradicsom, kastélya emeletes és kápolnája is van. Wlassics Gyula miniszter meleg hangú levelet irt a nemeslekü grófnak s megköszönve újabb nagy adományát, kijelentette, tanerőkről s az iskola felállításáról már a legközelebbi tanévben gondoskodni fog. A Rozsnyói Állami Levéltár forrásaiból Kmotrik Péter válogatta. Nádszegen a Pince Klubban hetente száz-százötven fiatal is megfordult a pénteki koncerteken Rockbulik nyereség nélkül Jobb, ha nem ismernek fel (Internetfotó) MAHELY ZOLTÁN énteken ingyenes koncert lesz a nádszegi Pince Klubban - olvashattuk hetente az Új Szó hasábjain. Június elejétől azonban eltűnt a felhívás, a klub 15 tagja jól megérdemelt szabadságát tölti. Illetve töltené, hisz előttük áll még a hagyományos nádszegi zenei fesztivál, amit idén is ők szerveznek. „A környéken nem volt egyetlen olyan hely sem, ahol rockbulikat rendeztek volna - indokolta a Pince Klub megalakulását Pint Szabolcs, a klub egyik alapító tagja. - Vágsellyére, vagy Dunaszerda- helyre kellett mennünk, így valójában magától adódott az ötlet.” A mintegy 4500 lakosú faluban korábban is működött egy hasonló szervezet, így a Pince Klub már töb- bé-kevésbé kijárt ösvényen indulhatott el. Sikerült megszerezniük a kultúrház és az önkormányzat támogatását. „A Csemadokhoz tartozunk hivatalosan. A kultúrház adta a pincehelyiséget, melyet kedvünk szerint alakíthattunk át, s az önkormányzat is sokat segített Juhos Ferenc polgármester vezetésével - köszönte meg ezúttal is a segítséget Pint. A klub tagjai már a megalakulásukkor elhatározták, hogy nem nyereségközpontú szervezetként fognak működni. Ennek megfelelően - néhány kivétellel - csak amatőr kezdő zenekarokat hívnak meg, akik úti költségért vagy egy jelképes összegért is hajlandóak fellépni. Az egyetlen bevételük a koncertek alatt működtetett büfé volt, mivel belépődíjat a fél év alatt csak egyszer szedtek. „Az amatőr zenekarokkal sokkal jobb tapasztalataink vannak - magyarázta döntésüket a klubtag. Július 19. és 21. között megrendezik a Kis-Duna Zenei Fesztivált.- A nagy sztárok néha túl sokat engednek meg maguknak. Felveszik a hatalmas összegeket, aztán meg lenyomnak egy félórás playbacket.” Az amatőrök pedig hálásak a fellépési lehetőségért is, s ennek megfelelően igyekeznek a lehető legtöbbet nyújtani a színpadon. Általában 100-150 fiatal jön össze a pénteki bulikon. A Regeester - az egyeden profi zenkar - koncertjén azonban csak hatvan-hetven ember volt, valószínűleg a 100 koronás belépő miatt. Arra, hogyan viseli a falu konzervatívabb lakossága a hétről-hér- te ismédődő bulikat Pint Szabolcs így válaszolt: „A fél év alatt csak egy panasz volt ránk. Bár ha 100-150 ember van együtt, elen- gedheteden némi üvegtörés, viszont egyeden verekedés sem volt. Egy panasz a túl hangos zene miatt volt, és el kell ismernem, hogy akkor tényleg nagyon hangos volt a zene. Az ismerőseim állítólag 6-8 km-re a falutól is hallották. Azóta már persze erre is figyeltünk” Nyáron nem tartanak koncerteket. Egyféle pótíásként azonban megrendezik július 19. és 21. között a Kis- Duna Zenei Fesztivált. „Sokkal több zemnekar jelentkezett, mint ahány belefér a műsorba. A fesztiválra azonban már legendákat is meghívtunk, ilyen lesz az Ossian és a Ladánybene 27. Ha az idő is úgy akarja lesz megint egy jó buli.” De a fesztivál nem csak koncertekből áll. Hagyományőrző és régi mesterségek felelevenítése, sportvetélkedők, jogi és drogellenes előadások, bábjáték (Csukás István Süsüjét a budapesti Honvéd adja elő), lesz táncház, melyet a Bendő zenekar tart, s kortól függetlenül mindenkit szívesen lámák a nádszegi sportpálya területén. Jubileumi beszélgetés Bogoly János pedagógussal, népművelővel, helytörténésszel, környezetvédővel, kutatóval A tények tiszteletére és hitelességre törekszik KATÓCS GYULA ogoly János a napokban töltötte be ötvenedik életévét végezettségét tekintve pedagógus-biológus, évek óta népművelőként dolgozik, de leginkább a természetvédelem, a növényritkaságok és a helytörténet kérdései foglalkoztatják. Eddig közel húsz tudományos értekezése jelent meg, de társszerzőként több kiadvány megjelenéséhez is hozzájárult. Önálló könyve is megjelent, Templomaink: Felső-Bodrogköz és környéke templomainak eredettörténete címmel. Szinte megszállottként vallód magad bodrogközinek és ung- vidékinek egyaránt. Származásomat tekintve tősgyökeres bodrogközi vagyok, apai ágon királyhelmeci, anyain pedig szentesi. Viszont szűkebb hazámnak nemcsak Bodrogközt tartom, hanem hasonló szeretettel viszonyulok a Zemplén-szigethegység déli részén fekvő több településhez, természetesen az Ung-vidék- hez. Ez a tagadhatatlan érzelmi kötődés határozza meg lényegében érdeklődési körömet. Mi az, ami alkotásra, kutatásra ösztönöz? Sok minden. Az érzelmi motiváción kívül talán a táj szépsége, annak még mindig nem egészen kiaknázott gazdagsága, s ezzel párhuzamosan a felfedezés öröme, valamint az itt élő emberek. Nem köny- nyű elmondani, leírni azt az érzést, amikor az ember rábukkan egy növényritkaságra, gyönyörködhet benne, lefényképezheti... Még nagyobb élmény, ha olyan fajt vagy lelőhelyet sikerül találni, amely eddig ismeretlen volt számomra, de mások számára is, tehát átélni a felfedezés izgalmát. Hasonló a helyzet, ha egy megfakult iratcsomóra bukkanva kiderül, hogy eddig még nem közölt helyi vonatkozású adatokat tartalmaz. De talán a legfontosabb az összefüggések keresése. Fontos feladatnak tartom a már közölt, de nem helytállónak bizonyult adatok korrigálását. Folyamatosan harcolok az olyan állítások ellen, hogy egy adott település ekkor és ekkor lett alapítva, amit egy okiratos említéshez kötnek. Meg kell érteni, és el kell fogadni, hogy az esetek döntő többségében nincs szó semmilyen alapításról, az okiratokban megjelölt évszámok esetlegesek, már létező településeket sorolnak fel. Az pedig csak a véletlenen múlik, hogy melyikről kerül elő egy régebbi közlés. a zűrzavart még fokozza, hogy a szlovák nyelvű lexikonok egy része forrás megjelölése nélkül közöl évszámokat, amit aztán egyesek igyekeznek ráerőltetni a községekre. Eddigi kutatómunkádról nemcsak a honi magyar sajtó hasábjairól értesülhettünk, de helytörténeti és természetvédelmi gyűjtőanyagod könyv formájában is megjelent (Új mindenes gyűjtemény, Betűkbe szedett régmúlt, Templomaink) Kaptál valamilyen segítséget mindehhez valamelyik hazai vagy magyarországi intézménytől? A természetvédelem terén a szlovákiai és csehországi intézmények fölöttébb segítőkészek, készségesek voltak, de szakmai téren a cseh Orchideaklub volt a legnagyobb támogatóm. A helytörténeti kiadványok előkészítésében zömmel magyarországi forrásanyagra támaszkodtam, ugyanis az ottani le- váltárakban, múzeumokban és más tudományos intézményekben bőségesen van a régiónkra vonatkozó dokumentum, ami mind a mai napig nem lett feldolgozva. Szólnál kissé részletesebben a legutóbbi könyvedről? A Templomainkban is ragaszkodom a szűkebb hazámhoz. Ebben Felső-Bodrogköz, a Zempléni-szigethegység, az Ondava (Bodrogocs- ka) és az Ung-vidék zömmel magyarlakta községeinek létező és egykori templomainak eredettörténetét dolgoztam fel. Tehát nem is annyira a mai állapot vagy művészettörténeti értékek leírására koncentráltam, hanem inkább arra, miként alakult a templomok sorsa a századok során, mikor épült az első, hogyan zajlottak le a birtokcserék a fe- lekezetváltások- során. Ezért számos olyan templomot is említek, amely ma már nem létezik, de közben az elpusztult községek, települések szakrális építményeinek eredetére és sorsára is kitérek. Vagyis egyfajta folyamat érzékelését kíséreltem meg felvázolni. Elsősorban eredeti levéltári, zömmel eddig nem közölt dokumentumokra támaszkodtam. Jelenleg a Királyhelmeci Városi Hivatal kulturális osztályát vezeted. A kultúra csupán egy része munkaköri feladataimnak, de át tudom tekinteni a többi rám bízott területeket is. Elejétől kezdve tisztában voltam azzal, hogy az egykoron központilag irányított, úgymond „kézivezérléses kulturális élet” korszaka lejárt, határozottabban és fokozatosabban érvényesülnek a rétegérdekek, az érdekcsoportok menti spontán szerveződési formák. Mivel a városi művelődési háznak saját, viszonylag autonóm vezetése van, ezért az én feladatom inkább a szélesebb ívű tervezés, koncepciók kidolgozása, és nem utolsó sorban a város érdekeinek, elvárásainak szem előtt tartása, a kulturális élet irányítása. Megvallom, kisebb szorongással fogtam hozzá, de most már csaknem két év távlatából elmondhatom, elképzeléseink megvalósulni látszanak. Hogyan látod a Bodrogköz és az Ung-vidék jövőjét a kulturális élet fellendülése és jövője szempontjából? Ezt csak európai távlatokban látom megoldhatónak. Az EU-s példák igazolják, hogy ott nagy súlyt helyeznek a lemaradt régiók felzárkóztatására. A helyi pénzforrások hiánya és a rossz gazdasági helyzet miatt más út nehezen képzelhető el. Persze a helyi adottságok, lehetőségek sincsenek teljes mértékben kihasználva. Az egyetemes magyar kultúra részeként tudnánk mit kínálni az ide látogatóknak, persze ehhez hiányzik a szükséges infrastruktúra, a pénzeszközök. De a kultúra így is tovább él. Állításomat alátámasztja, hogyKirályhelmecen minden színházi előadás teltházas. Az emberek igénylik és művelik a szűk lehetőségek közepette is a kultúrát, erre utalnak az egyre élénkülő különböző klubok, együttesek és foklórcsoportok. Mi a helyzet a már korábban tervezett királyhelmeci múzeum létrehozásával? Hivatalosan már létezik, hisz érvényben van a városi képviselő-testület határozata, miszerint az egykori Bodrogközi Tiszaszabályozó A helyi pénzforrások hiánya és a rossz gazdasági helyzet miatt más út nehezen képzelhető el. Társulás több mint százéves eklektikus stílusú épülete ezt a célt szo- gálja majd. Eddig csak csorgadozva kaptuk a pénzösszegeket, de feltehetőleg a múzeum már ősszel megnyitja kapuit a látogatók előtt. Számítunk természetesen a Csemadok és más szervezetek segítségére is, főleg ami a kiállítási anyagok tárgyi részét illeti. Szívesen vennénk a külföldre elszármazottak vagy utódaik segítségét, gondolok itt a régi fényképekre, könyvekre, iratokra, tárgyakra, de jól jönnének a pénzadományok is. Bogoly János (Archívum)
