Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-04 / 127. szám, hétfő
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 4. Sambucus Irodalomtudományi Társaság A Szlovákiai Magyar írók Társasága május 30-án Dióspatonyban tartott rendezvénysorozatának keretében megtartotta alakuló közgyűlését a Sambucus Irodalomtudományi Társaság. A társaság célja a szlovákiai magyar irodalomtudományi kutatások összehangolása, a rendszeres irodalomkritika elősegítése, szervezése, konferenciákon történő megvitatása, a kutatási eredmények publikálása. Ehhez elsősorban a Szlovákiai Magyar írók Társaságával, a társszervezetekkel, egyetemekkel keresi és kívánja fenntartani az együttműködést. A társaság fiatal alapítói elnöknek Benyovszky Krisztiánt választották, a belső ügyekkel foglalkozó titkári tisztet Polgár Anikó, a külkapcsolatokat bonyolító titkár tisztjét Kocur László vállalta el. (ú) Bartók-zene a zeneterápiában Pozsony. Holnap 17 órától a Magyar Intézetben Zuzana Vitálová muzikológus tart előadást, melyben arra mutat rá, miként alkalmazható Bartók Béla zenéje a zeneterápiában, (t-si) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ HV IEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Miniszterné 19 (a zólyomi színház vendégjátéka) KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Meséről mesére 10 STÚDIÓ: Rómeó és Júlia 30 év múlva 19.30 MOZI ___________________POZSONY___________________ CH ARLIE CENTRUM: Mátrix (amerikai) 17.30 Ne áruld el otthon! (francia) 19, 20.45 Magányosok (cseh-szlovén) 20 Gyanú (amerikai) 19 Csokoládé (amerikai) 20.30 Krisztus évei (szlovák) 19 KASSA CAPITOL: Pokémon (amerikai) 16 Kevin and Perry go large 18, 20 Június hetedikén kezdődik a 72. Ünnepi könyvhét Több száz újdonsággal MTI-TUDÓSfTÁS Budapest. A 72. Ünnepi könyvhét június 7-én kezdődő eseménysorozatában több száz, ezen belül a „hivatalos katalógusban” közzétett ajánlatként 196 újdonságot kínálnak a kiadók - mondta Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója az eseményt beharangozó fővárosi sajtó- tájékoztatón. Az igazgató örömmel szólt arról, hogy a könyves ünnepen Az olvasás éve programsorozat is kezdetét veszi. A funkcionális analfabetizmus elleni küzdelem, az olvasástudásra épülő társadalom kiteljesedését szolgáló rendezvények füzérét a két fővédnök tárca, az oktatási és a kulturális minisztérium képviselői nyitják meg a Károlyi Palota Kulturális Központban. Az írók, költők és az irodalombarátok ez évi találkozójának megnyitóján Nádas Péter mond köszöntőt a június 11-ig tartó könyvhét központi helyszínén, a Vörösmarty téren. A programkínálat újdonságai közé tartozik a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a Magyar Rádió Irodalmi Szerkesztőségének műsora a helyszínen, valamint a Kossuth rádióban. A Vörösmarty téren felállított két színpadnak a tervek szerint több mint százhúsz íróvendége lesz. A IX. kerületi Ráday utca is könyves fórummá változik június 7. és 1Ó. között. A galériák, teázók, kávézók és vendéglők övezte környezetben a gyermek- és a magyar szépirodalom, a művészeti és az idegen nyelvű kötetek palettáját kívánják bemutatni a szervezők. Tatján Tamás irodalomtörténész ajánlójában az érdekességek között említette meg, hogy a kínálatban minden 5-6. kiadvány memoár vagy portré, és számos munka foglalkozik a színházzal, a filmmel. A könyvheti listán a 144 hazai kiadvány mellett 52 kötet készült határon túli magyar könyvműhelyben. A fővárosi helyszíneken kívül az idén is több vidéki nagyváros rendez Ünnepi könyvhetet. Sütő András Káin és Ábel, valamint Jean Genet Cselédek című drámájával mutatkozik be holnap Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak XIII. Fesztiválján a kassai Thália Színház. Felvételünkön Öllé Erik, Kövesdi Szabó Mária és Tóth Tibor a Káin és Ábel egyik próbáján. (Svätopluk Písecký felvétele) Miki Kren: „Most Anthony Hopkins oldalán forgatok a Fekete bárányban. Tisztelem és szeretem őt" Kaméleon erős vadászösztönnel „Én adni szeretnék. Sokat és jót...” (Archív felvétel) Büszkék a csehek: ismét van új hulláma a cseh filmnek. Jan Hrebejk Segíts, én segítek, Petr Zelenka Gombdili és David Ondŕíček Magánosok című alkotását hónapokon át telt házak előtt vetítették a prágai mozik. Hrebejk egyszerűen csak elmesél egy lenyűgöző történetet, Zelenka bolondozva köt egymáshoz hétköznapi sorsokat, Ondfíéeknél érzelmi gömbvillám sújt egy nagyvárosi baráti társaságot. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az új filmek friss tehetségeket avatnak. Ondŕíček történetének főszereplője, Miki Kren eddig vagy húsz filmben játszott, nevét, arcát mostantól fogva mégis a Magánosokkal emlegeti majd a közönség. Vagány, hétpróbás fiú. Igazi kaméleon. Még a szeme színe is változóképes. A zöld, a kék és a szürke között egy egész skálát mutat. „Nekem nem okoz gondot a környezethez való alkalmazkodás. Én pillanatok alatt felveszem a helyi szokásokat. De még az akcentust is. Oroszul, lengyelül, szerbül úgy beszélek, ahogy mások beszélnek körülöttem. Ugyanígy vagyok az angollal és a spanyollal is. A nyelvérzékem szerencsére kitűnő. Olaszul és franciául is értek, ezért hívnak külföldi produkciókba. Roger Vadimmal és David Lynchcsel is forgattam már, most pedig a Joel Schumacher rendezésében készülő Black sheepben (Fekete bárány) játszom, amelynek Anthony Hopkins a főszereplője. Néha én magam is úgy érzem, több ember lakozik bennem. Ma színész vagyok, holnap üzletkötő, holnapután producer. Mindig az, amit az élet diktál. Nem szeretnék olyan nagy sztár lenni, mint Bruce Willis. Itt forgatott Prágában, de három lépést nem tehetett szabadon. Még itt sem! Én szeretnék megmaradni kaméleonnak, nekem az jelent örömöt, hogy magánemberként is változni tudok. Pár héttel ezelőtt még öt milliméteres szőke hajat hordtam, és a bajuszom sem volt fekete. A spanyol tengerparton dolgoztam egy utazási iroda munkatársaként. Állatira élvezem az ilyen nagy kiruccanásokat. A jövőben is megteszek mindent, hogy az életem ennyire nyitott maradjon. Ezért nem játszom színpadon. A színház kötöttséget jelent. Befogad - és nem enged. Nekem pedig sokkal fontosabb, hogy szabad legyek. Ha nincs film, van más. Mindig megtalálnak a nagy lehetőségek. Még soha nem éreztem magam elveszett embernek. Nem is tudom, egyszerre hány vasat tartok a tűzben. Sokat!” David Ondŕíček stábja Gibraltáron érte utol, amikor próbafelvételre hívták a Magánosokba. „Nem tudtam, milyen a szerep, de mert láttam Ondŕíček Suttogj! című első játékfilmjét, azt mondtam, rendben, számolhattok velem. Robert az élet császára. Mindenben az élvezetet keresi. Magabiztos, lefegyverző, látszólag se- bezhetetlen. A csajokat is inkább csak használati cikként kezeli. Nagy lábon él. Semmiből sem csinál lelki problémát. De amikor meghal a mamája, kiderül: nem is olyan érzéketlen, mint amilyennek látszik. A »be cool!« fiúból hirtelen elszáll a keménység, a határozottság. Egyszer csak megtörik. Kiderül, hogy lelke van. Ondŕíčeket előbb az erősebbik énem érdekelte. Arra volt kíváncsi, milyen vagyok a hétköznapokban. Aztán hirtelen váltott egy nagyot. A gyenge pontjaimra kezdett figyelni. Arra, hogy milyen vagyok, ha mélyen megérint valami. Sosem voltam még ilyen próbafelvételen. Sokat kért tőlem. Nagyon sokat. A történet azonnal megfogott. Jó volt a forgatókönyv is. Sajnos a filmbe nem fért bele minden. Hét szereplőnek 104 perc jutott. Mit felelt volna David Lynch, ha arra kérik, hogy ennyi percbe sűrítse a Twin Peakst? Hogy: »Köszönöm, akkor inkább felejtsük el az egészet!« A szöveg ötven százalékát megváltoztattam. Azt akartam, hogy Robert láttán a néző úgy érezze, a környezetéből, a baráti köréből lát valakit, akit rejtett kamerával figyelnek. A legnagyobb rendező persze továbbra is az élet marad számomra. Az ő forgató- könyvébe, sajnos, nem lehet beleírni.” Csehországban eddig félmillió néző látta a Magánosokat. Külföldön ugyanakkora sikere van a filmnek, mint a Vencel téri mozikban. „Márquez írja egy helyütt, hogy a szív emlékezete elnyomja a rosszat, és felnagyítja a jót. Ézt tapasztalom magamon is. A rossz, szerencsére, nem marad meg bennem. Nyomtalanul eltűnik. Robert a rosszat is megőrzi. Videóra veszi. Mindent megörökít, amit maga körül lát. Nem leplez, nem szépít, nem kerüli el a valóságot. Én az életben, ahogy már mondtam, kaméleon vagyok. Helyzetekhez alkalmazkodom. Mindenkivel a maga nyelvén kommunikálok. Robert olyan, mint az elefánt. Irdatlan erőt sugároz. Nincs vad, amely szembe merne szállni vele. A légy viszont nem fél tőle. Berepül az orrmányába. Robert életében a »légy« a macedón lány. Ó rájön, mivel tudja leteríteni. Kitapintja azt a pontját, ahol a legérzékenyebb.” Miki Kren huszonnyolc éves. Újságírót ritkán enged közel magához, népszerűsítő interjúkra, úgy érzi, nincs szüksége. Filmezni nagyon szeret, nyilatkozni egyáltalán. Nem vágyik címlapfotókra, nem tartozik a magamutogatók népes táborába. Élni szeret, de azt nagyon. Szállni, pörögni, lobogni. Tele van tűzzel, erővel, szenvedéllyel. „Nem siettetek semmit. Aminek jönnie kell, az úgyis rám talál. Van munkám, ilyen-olyan elfoglaltságom elég. Két évig is tudok várni egy filmszerepre. A Magánosok óta most állok másodszor kamera előtt. Mindkét film amerikai produkció. Az egyikben egy kilencéves gyerek apját játszom, a Fekete bárányban pedig, amelyet Joel Schumacher forgat Prágában, egy szállodabeli recepcióst. Nem nagy szerep, de legalább ott lehetek Anthony Hopkins mellett, akit ugyanúgy tisztelek és szeretek, mint Laurence Oliviere-t. S bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy kaméleon vagyok, néha az is előfordul, hogy báránybőrt öltök. De abból is van kettő. Este olyan vagyok, mint a ma született bárány, reggel viszont már a nyakamban a kolomp, és én vagyok a legfeketébb a feketék között.” Nyelvtudását, a zene és a képzőművészet iránti fogékonyságát humán beállítottságának köszönheti Miki Kren. Angolul az ohiói egyetemen tanult neves professzoroktól. „Sosem álltam be a sorba, mint nagyon sokan teszik. Én mindig a magam útját jártam. Még akkor is, ha az volt a nehezebb. Nyolcvankilencben, amikor valósággal elárasztották Prágát az amerikaiak, megismerkedtem egy kinti professzorral, aki azt mondta, nekem olyan jó nyelvérzékem van, hogy őrültség lenne nem fejleszteni. És elintézte, hogy ösztöndíjas legyek egy olyan egyetemen, ahol mások 27 ezer dollárt fizetnek egy évre. Amióta hazajöttem, minden kicsinek tűnik. New York után nekem már Prága is kisváros. Itt más a szuper, mint odaát. Itt szépek az emberek, szuper a szabadság, azt csinálok, amit akarok, nem kell izgulnom, hogy tízzel túllépem a megengedett sebességet, vagy ha egy palack sörrel a kezemben sétálok az utcán. Amerikában több veszélyt sejtetnek az előírások. Ott a szabályra valóban figyelni kell. Csehország kis ország, én meg nem bírom ki sokáig egy ilyen kis helyen. Amerikában egy hétig is mehetek kocsival vagy lóháton anélkül, hogy találkoznék valakivel. Furcsa mód egy idő után mégis hazavágyom.” Arra a kérdésemre, hogy mindezzel együtt úgy él-e, ahogy szeretne, Miki Kren a következőt válaszolta: „Kilencven százalékban igen. A maradék tíz a korlátokat jelöli. A korlátokat, amelyeket tanulással és új kapcsolatok kialakításával szeretnék ledönteni. A legboldogabb akkor lennék, ha semmi másra nem kellene koncentrálnom, csak a filmezésre. Vagy, ha az állhatna nálam az első helyen. De taktikáznom kell, ügyeskedni, néha-néha még ravaszkodni is. Ha csak várnék türelmesen, az sokkal több energiámba kerülne, mint különböző mellékes munkát végezni. Ha nem ezt tenném, türelmetlenségemben bizonyára sokakat megbántanék. Arra meg nagyon vigyázok. Én adni szeretnék. Sokat és jót. A magam mércéje szerint.” Megesett, hogy Szörényi Leventének vagy Kóbor Jánosnak időnként „elment a hangja”, de a közönség besegített Régi csibészek randevúja VRABEC MÁRIA Budapest. „Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ” kezdte szombaton este az Illés-Metró-Omega- koncertet Szörényi Levente, és a 70 ezres tömeg vele énekelt, mert ha a világ nem is, ez az este az övék volt. A magyarországi beat- nemzedék élő legendáié, és min- dazoké, akik hatvan- vagy akár tizenhat évesen is eljöttek a Népstadionba, hogy lássák, hogyan zenélnek együtt a hajdani nagy riválisok. Hangulatteremtőnek Keresztes Tibor, alias Cintula idézte fel a három banda karriertörténetét, a publikum az óriáskivetítőkön azt is láthatta, milyenek voltak harminc éve az est főszereplői. Aztán néhány bemelegítő Beatles- és Rolling Sto- nes-szám után kezdetét vette az év bulija. A régi csibészek felett ugyan szintén nem múlt el nyomtalanul az idő, volt, akit azóta nem is láttunk színpadon, mint például Fo- garasi Jánost a Metróból, volt akit hiányoltunk, mint Presser Gábort és Somló Tamást az Omegából, és megesett, hogy Szörényi Leventének vagy Kóbor Jánosnak időnként „elment a hangja”, de sebaj, a közönség besegített. Az illúzió így is teljes volt, és amikor a koncert befejezéseként a három banda együtt énekelte a Kéglidalt, az Utcám, a Citrom ízű banánt, A kócos ördögöket, a Régi csibészeket, meg azt, Ha én szél lehetnék, talán már senki nem gon-, dőlt arra, melyik klubba járt annak idején. Legfeljebb azt sajnálta, hogy most már nem mehet, és hogy talán ilyen koncertet sem sikerül összehozni még egyszer. Közös zenélés (Dömötör Ede felvétele)
