Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-26 / 146. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 26. Kitekintő - hirdetés 17 A lapok és a pártok azt firtatják, mekkora Dagmar asszony befolyása Václav Havel döntéseire Újságot és/vagy munkát a pihenőnapon? Kereszttűzben a cseh elnöki pár SZILVÁSSY JÓZSEF- Hol vannak már azok az idők, amikor Michael Kocáb, a neves muzsikus és Michael Žantovský, az államfő egykori szóvivője - akár­csak Václav Havel több közveden munkatársa - farmerban járt a munkahelyére, és görkorcsolyával száguldoztak az elnöki iroda fo­lyosóin. Esténként pedig a Vikár- kában söröztek az államfővel, aki a prágai vár patinás vendéglőjé­ben gyakran elcsevegett az alkalmi látogatókkal is - érdeklődésünkre így merengett a múlton Hunčík Pé­ter, aki a csehszlovákiai bársonyos forradalmat követően a köztársa­sági elnök egyik tanácsadója volt.- Régen vége annak a romantikus korszaknak, s ahogy személyesen is tapasztalom, odalett az államfő legendás derűje és határtalan opti­mizmusa - tette hozzá mély sóhaj kíséretében. Szavait a cseh köztár­sasági elnök egyik barátja, Karel Schwartzenberg is megerősítette. Öt a Mladá fronta DNES című lap arról faggatta, vajon igazak-e a hí­resztelések, amelyek szerint Vác­lav Havel ráunt a nagypolitikára, s döntéseit egyre nagyobb mérték­ben a mostani felesége és néhány politikus befolyásolja. - Az elnök úr egyre komolyabb, sőt komo- rabb. Mindez leginkább személyi tragédiáiból ered, hiszen elveszí­tette első feleségét, Olgát, aki a legnehezebb években, a kommu­nista titkosrendőrség zaklatásai közepette lelki támasza is volt. Né­hány éve az államfő szintén élet- veszélyes állapotba került, tüdejé­nek egy részéről rákos daganatot távolítottak el, s azóta törékeny az egészségi állapota - közölte a híres cseh főnemesi család egyik sarja. Schwartzenberg a nyolcvanas években Nyugat-Európában ipar­kodott minél erősebb támogatást szerezni az akkori csehszlovákiai belső ellenzék és egyik vezetőjük, Václav Havel számára. A prágai bársonyos forradalmat követően pedig három éven át az elnöki iro­dát vezette.- Egykor Masaryk péntekenként a Čapek fivérek prágai villájában találkozott a csehszlovákiai köz­élet neves személyiségeivel, meg­hallgatta véleményüket az ország és a világ időszerű kérdéseiről. Havel ennek a mintájára a kilenc­venes évek elejétől nyári reziden­ciájának vadászkastélyában, az Amáliában szervezett - általában kéthetenként - hasonló összejö­veteleket. A találkozóknak állan­dó vendége volt Pavel Tigrid, a neves író, Jan Švejnar közgaz­Václav Havel és felesége, Dagmar dász, a vállalkozóvá avanzsált Mi­chael Kocáb és más neves szemé­lyek. Az elnök úr kérdezett, és fi­gyelmesen hallgatott. Később az­tán önállóan döntött - emlékezett vissza Schwartzenberg, aki szin­tén rendszeresen részt vett eze­ken a jókedélyű, gulyáslakomával és nagy sörözésekkel tarkított, mégis magvas eszmecseréken. - Az elnök úr betegeskedése óta egyre ritkábbak az ilyesfajta talál­kozók. Jómagam is, ha Prágában tartózkodom, négyszemközt be­szélgetek vele, akárcsak Pavel Tigrid, aki ma Franciaországban él, vagy az Egyesült Államok egyetemein előadó Jaroslav Švej­nar. A tanácsadói posztok két éve nincsenek betöltve, a háttér-infor­mációkat elsősorban az elnöki iroda munkatársai és az általuk felkért szakemberek szolgáltatják az államfőnek. Ám az elnök a cseh sajtó egy részének és politi­kai ellenfeleinek rosszindulatú feltételezéseivel ellentétben a döntéseket ma is szuverén mó­don, egyedül hozza meg, övé az alkotmányos felelősség - hangsú­lyozta Schwartzenberg. Ä cseh média viszont továbbra is úgy tartja, egyre nagyobb szerep­hez jut a prágai színésznőből First Ladyvé lett Dagmar Havlová. Az elnök felesége állítólag több hóna­pos szívós munkával elérte a férjé­nél, hogy menessze az elnöki testőrség és a várőrség parancsno­kát, Antonín Manenát. Az ötven­négy éves férfi a nyolcvanas évek legvégéig Trutnovban lakott, közel ahhoz a hétvégi házhoz, ahol Ha­vel és a cseh belső ellenzék a letűnt rezsimben titkos találkozóit tartot­ta. Manena többször bújtatta őket barátainál, amikor a titkosrend­őrség vizslatott utánuk. Éveken át a másként gondolkodók egyik fon­tos összekötője volt. Amikor Ha- velt államfővé választották, trut- novi barátját - aki eredetileg állat- tenyésztőnek tanult, de magas gyárkémények tisztításával és javí­tásával kereste a kenyerét - kine­vezte a kétszáz fős testőrség pa­rancsnokává. Manena különböző kiképzéseken és tanfolyamokon vett részt, megtanulta a nem könnyű szakma fortélyait. Az ál­lamfő egyik legodaadóbb hívének tartja mindenki. Minden hazai és külföldi útjára elkísérte barátját és főnökét, éjszakákat virrasztott az életéért küzdő elnök kórházi ágyá­nál. Mindezek az érdemek a cseh lapok szerint nem sokat számíta­nak az új feleség, Dagmar asszony szemében, aki állandóan azt felté­telezi: a testőrség kotyogja ki azo­kat az értesüléseket a Havel házas­pár összezördüléseiről, a feleség rigolyáiról és korábbi viselt dolgai­ról, amelyeken a bulvárlapok és más kiadványok csámcsognak. Az elnök neje első lépésként kiesz­közölte, hogy az őrség költözzék ki az elnöki rezidencia szolgálati la­kásaiból, és a túloldali épületbe kvártélyozza be magát. Most pe­dig, általános megdöbbenésre, Manenának kellett végérvényesen távoznia. Állítólag azért, mert Ha­vel asszonyának utasítása ellenére sem bocsátott el néhány testőrt. Mindez több prágai szakértő sze­rint baljós jel. Schwartzenberg viszont újra hatá­rozottan cáfolta ezeket a feltevése­ket: - Az elnök úr megfáradt, min­den párttal és politikussal szem­ben kritikusabb, mint évekkel ezelőtt. Mindössze ennyi a válto­zás - felelte az őt faggató újságíró­nak. Véleményét maga az államfő igazolja szinte naponta, aki töré­keny egészségi állapota ellenére is képes felülemelkedni a szűnni nem akaró áskálódásokon. Leg­főbb erkölcsi támasza pedig to­vábbra is a közvélemény, amely évek óta és mindmáig őt tartja a legszavahihetőbb cseh közéleti személyiségnek. Prága, 2001. június Németországi vadászat a vasárnapi olvasókra DUNAI PÉTER A vasárnap az egyházé és a szak- szervezeteké - legalábbis Németor­szágban. A hetedik nap templomba kell menni vagy a szakszervezeti pi­henőnapon lazítani, de semmikép­pen sem szabad dolgozni. Mekkora felzúdulást keltett a minap, amikor a Volkswagen megpendítette a 48 órás munkahét bevezetésének a le­hetőségét. A vérig sértett IG Metall szakszervezeti óriás megfenyegette az új munkaszervezési elvvel kísér­letező VW-t, amiért munkahelyeket teremtene - igaz, a kereslethez iga­zodva rugalmasan kéne dolgozni. Adott esetben fel kellene borítani a „szakszervezeti státusszimbólu­mot”: a VW-nál a heti 28,8 munkaó­rát. Az nem olyan nagy baj, ha mun­kanélküli vagy, az igen, ha többet dolgozol a szakszervezeti normá­nál. Aki Berlin valamelyik kertváro­sában vasárnap fűnyírót merne használni, bizony kitenné magát nemcsak a szomszédok megvetésé­nek, hanem akár pénzbírságra is ítélhetnék. Ne füvet nyíljon, hanem olvasson! Noha jelenleg csak min­den ötödik napilapolvasó vásárol vasárnapi lapot, közülük minden második szívesen összekötné a reg­geli fürdőköpenyes kávézást a friss vasárnapi újság zizegős átböngészé­sével. A lapkiadókat a piac szorítja a vasárnapi megjelenésre. Egyre job­ban meg kell dolgozni a hirdetések megszerzéséért, és olvad a napila­pok nyereségessége is. Csak a Sprin- ger-sajtó eszmélt időben, a konku­rencia szomorúan és irigykedve fi­gyelte, ahogy a két Springer-lap, a BamS (Bild am Sonntag) és a WamS (Welt am Sonntag) a vasárnapi lapflotta vezérhajóivá váltak. Aztán felbátorodtak a többiek is. Ma a tucatnyi helyi, regionális vasárna­pi újság mellett öt német országos vasárnapi lap jelenik meg. A két Springer-lap mellett a három fővá­rosi: a Berliner Morgenpost, a Der Tagesspiegel, a B. Z. am Sonntag. És jönnek a többiek. A legtekintélye­sebb német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szeptemberben elindítja vasárnapi számának orszá­gos teijesztését. Eddig a vasárnapi kiadást, a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungot csak a Raj­na-Majna régióban terjesztették. Megmozdult a tekintélyes déli szomszéd, Svájc is, ahol a patinás­nívós polgári-liberális lap, a Neue Zürcher Zeitung lép ki másfél száze­zer példányos vasárnapi kiadásával a piacra. Mondják, azért is, hogy megtöije a svájci vasárnapi napilap­kínálatban domináló bulváijeíleget. Ez felveti a másutt is vitatott kér­dést: milyen legyen egy vasárnapi napilap? Maradjon alapvetően olyan, mint hétköznapi társai, vagy legyen teljesen más? Kínáljon ko­molyabb háttérsztorikat, amelyek elolvasására a hétköznapok hajtásá­ban nem jut idő, vagy legyen hab­könnyű, koncentráljon a hétvégi sporteseményekre, pletykákra, di­vatra, laza vasárnapi lötyögésekre? Hogyan, kik, mennyiért teljesszék a vasárnapi lapokat? Mert az egyhá­zi-szakszervezeti Németország bi­zony vasárnap kihalt bevásárlóutcá­kat, lelakatolt üzleteket jelent. A pé­kek és a benzinkutak kivételével alig-alig lehet engedélyt szerezni vasárnapi nyitva tartásra. Berlinben a Tagesspiegelt vasárnap messziről jól látható, sárga újság-széldzsekis alkalmi árusok, nyugdíjasok kínál­ják a forgalmasabb utak mentén. A pletykák szerint a konkurensek - napilapok, hetilapok - összefogást terveznek. Tán még a nagy hetilap, a hétfőn megjelenő Der Spiegel is beszállna egy költségkímélő közös vasárnapi teijesztőakcióba. Végtére is több értelme van, hogy már vasár­nap kézbe kaphassa, forgathassa a könyvnyi terjedelmű, a szombat éj­jel amúgy is kinyomott Spiegelt az olvasó, minthogy hétfőn, a hajszás első munkanap nyissa ki a legnívó­sabb német hetilapot. Berlin, 2001. június Joschka Fischer ADÓVAKÁCIÓ 2001. július 1 -jétől Nem kell Monte Carlóban élnie, ég, ha meglátogat bennünket! DEVIN BANKA banka pre všetkých VK-405

Next

/
Thumbnails
Contents