Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-19 / 140. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 19. Riport Eddig mintegy másfél milliót emésztett fel a terület revitalizációja és az új kerti étterem felépítése Újra megnyílik az Alba Regia Százesztendős a Richter Gedeon Rt. Dicső múlt, reményteljes jövő ÖSSZEÁLLÍTÁS Már csak Pozsonyeperjes környékén emlékeznek az Álba Regiára, amelyet 1962- ben Jednota fogyasztási szö­vetkezet nyitott meg. Az egy­kor kedvelt, szinte legendás­sá vált szórakozóhely egé­szen tavalyig csak romhal­maz és szemétdomb volt. MAHELY ZOLTÁN Miért is vált ennyire közkedveltté az Alba Regia? „A Dunaszerdahe- lyi járásban addig - a vízerőmű építése miatt lerombolt körtélye- si Koromáron kívül - tulajdon­képpen nem volt olyan hely, ahol a család ebéd után kiülhetett vol­na a vízpartra, s egy kellemes délutánt tölthetett volna együtt. Szombat este fiatalok jártak ide táncolni, vasárnap családostul jöttek egy halásziéra, más ínyen­cségekre. A gyerekek fürödhet- tek, játszhattak a Kis-Duna part­ján. Akkor még le lehetett látni a vízfenékre.” - sóhajt Lukács Ist­ván, az Alba Regia étterem egy­kori pincére. Séta az erdőben, es­ti kerti mulatságok, csónakázás, mindez festőién szép környezet­ben. Az egykori alkalmazottak szerint szinte aranybánya volt a hely. Akkor miért ment tönkre? Az 1965-ös árvíz után építették át a szülői házat a Nagymegyerhez közeli Csilizradványon. Összefog­tak a testvérek, hiszen özvegy édesanyjuk nem bírta volna az építkezéssel járó anyagi terheket. A tízgyermekes édesanya 1975- ben meghalt, a testvérek a hagya­téki tárgyaláson a nődén, addig anyjukkal élő öccsük javára mondtak le örökségükről.- Talán azért is, mert nekünk volt hol laknunk - emlékezett a törté­nésekre Váradi Margit. Bátyjával, Mészáros Tihamérral számolt be arról, hogyan semmizte ki őket a nővérük és annak családja. - Pisti öcsénk nem vetette meg az italt, s amikor anyu halála után egyedül élt a házban, még jobban ráka­pott az italra. A közeli füzesi ta­nyán dolgozott, s mert mi a fér­jemmel ott élünk, gyakran hoz­zánk tért be nemcsak ételért, ha­nem pénzért is. Húszast, ötvenest kért, s bár tudtuk, hogy italra köl­ti, nem mondunk neki nemet. A testvéreket sorra látogató Pisti mindig kapott egy kis pénzt. Fel­váltva takarítottunk nála, ruháját pedig többnyire a Nemecsócsán élő nővérem mosta. ‘97 áprilisá­ban alkohol miatt elbocsátották az állásából. Novemberben ész­lelte, hogy a nyakán egy csomó keletkezett. Nem segítettek a gyógyszerek, egyre jobban fo­gyott, végül a fővárosi onkológiá­ra utalták be. Mi vittük volna hétfőn, de vasárnap este összee­sett, rohammentők szállították a pozsonyi kórházba. A Csilizrad- ványban élő B.M. nővérem értesí­tett a történtekről. Összekészítet­tem a szükséges holmit, új alsó­Hogyan lett egy virágzó vállalko­zásból szemétdomb? - A kilenc­neműt, tisztálkodószereket, tö­rülközőt. Másnap reggel nővé­rünket is mi szállítottuk a kórház­ba. Ott láttam, hogy kis zsacskót szorongat a kezében. Öcsénk agyonhasznált, rozsdás borotvá­ját és szőrehagyott pamacsát. Kö­zöltem vele: ne hozza szégyenbe Pistit, a családot, és elmentem megvenni a borotválkozási kellé­keket. Hetente kétszer látogat­tuk, hol én, hol a férjem, B. M. nővérem és a lánya vasárnapon­ként. Az orvos a nagymegyeri bá­tyámmal közölte, hogy a daganat rosszindulatú. Amint B. M-ék megtudták, hogy Pisti már nem él sokáig, összevesztek velünk. Nem értettük, miért kezdték egyre hangoztatni, hogy mindig csak ők viselték gondját, pedig min­denki tudta, hogy, Jehova tanúi­ként, mással voltak elfoglalva. Amikor az orvos azt ajánlotta, jó volna, ha a beteg a karácsonyi ün­nepeket nem töltené a kórházban, Váradi Margit B. M. nővérét kérte, Istvánt vegye magához, a nyári konyhába. - Nekünk Füzesen csak két szobánk van, s a kará­csonyt a gyerekekkek, az unokák­Nem értettük, miért kezd­ték hangoztatni, hogy ők gondoskodtak róla. kai töltjük. Ők viszont, Jehova ta­núiként nem ünnepelnek. Fela­jánlottam, kimeszelem a nyári konyhájukat, és azt is, hogy na­ponta meglátogatom a beteget, főzők rá, sőt mi adjuk a tüzelőt, s ha kell, a heverőt is. Ám hiába vit­tem az ételt, öcsém nem bírt enni, nővéremék viszont naponta elkí­venes évek elején kezdődött a ha­nyatlás - folytatta Lukács István. - Egyik főnök jött a másik után. Volt, aki nem értett hozzá, más meg nagyon is értett, és a saját zsebére dolgozott, szóval lassan, de biztosan tönkre tették.” Ez a sors várt a környék hangulatos faházaira is. Ezekből már csak néhány maradt meg. Helyüket modern, akár családi háznak is megfelelő víkendházak vették át. A hír hallatán, hogy várhatóan e hét végén újra nyílik az „Albi”, többen eljöttek, hogy megnéz­zék, hol tartanak a munkálatok. „Valóban szép, de ez már nem az igazi Albi” - mondják az egykori látogatók. A korábbi étterem épü­letéből már csak a csupasz falak maradtak meg. Az új tulajdonos, Egri László már kézhez kapta a sérték a kocsmába. Amikor szóvá tettem, testvérem lánya annyit mondott: a betegnek mindent meg kell adni. Mészáros István visszatérve a kór­házba elpanaszolta testvéreinek, hogy B. M.-ék valamire készül­nek, valószínűleg a házat akarják. Megemlítette azt is, hogy új sze­mélyi igazolványa intézése miatt Az unoka természe­tesnek tartja, hogy a ház az övé lett. üres papírokat írattak vele alá, sót le is fényképezték. Bátyjával később megbeszélték, hogy nála, Nagymegyeren éli le életét. 1998. február 2-án hagyta el a kórházat, de nem mehetett Nagymegyerre, B. M. lánya Csilizradványba szál­lította, ő vette fel a későbbiekben a beteg férfi szociális segélyét. Március 30-án Mészáros István a dunaszerdahelyi kórházban meg­halt. Nővérünk lánya közölte Margittal a szomorú hírt. Amikor néhány hét elteltével Mé­száros Tihamér a hagyatéki tárgy­alás időpontja iránt érdeklődött Dunaszerdahelyen, Nagymegyer­re irányították. Ott megtudta, hogy csilizradványi nővérének a veje azt állította a közjegyzőnek, hogy az elhunytnak csak ók a hoz­zátartozói. Váradi Margit és ne- mesócsai nővére pedig elmondták a többieknek, hogy B.M. és a lánya 20-20 ezer koronát ajánlott fel ne­kik azért, mert mostak, takarítot­tak öccsükre. - Határozottan visszautasítottuk, nem hagytuk ki- semmizni magunkat és a többie­ket - mondta Tihamér. - Június­bontási engedélyt. „A hangulatot akarom megfogni, s szerintem nem kell hozzá feltétlenül az öreg épület. Ezenkívül a költsé­gek túl magasak lennének.” Ed­dig mintegy másfél milliót emésztett fel a terület revitalizá­ciója, s a mostani kerti étterem felépítése. „Parkosítani fogom a környéket. Lesz csónakház kikötővel, idővel szállodát is szeretnék építeni. Ci­gányzene ökör- és malacsütéssel, szóval a környékhez illő műso­rokkal várom majd a látogató­kat.” Rendbe kell tenni a szigete­ket, a folyó partját is. Ha megvalósulnak a tulajdonos tervei, új életre kelhet az Alba Re­gia. A hatvanas-hetvenes évek törzsvendégeinek, és az újabb nemzedékek örömére. ban a hagyatéki tárgyaláson kide­rült: B. M. és családja ajándékozá­si szerződést íratott alá Pisti öcsénkkel, a ház nővérem unoká­jának a nevén volt. Az ajándéko­zási szerződés dátuma: szombat, december 27-e, öcsénk aláírását állítólag 29-én hitelesítették. Bíró­sághoz fordultunk jogorvoslatért. Meggyőződésünk, hogy B.M.-ék azért itatták a súlyos beteg és fáj­dalomcsillapítókra utalt öcsénket, azért nem élhetett Nagymegye­ren, hogy aljas tettükek eltitkol­ják. Biztosak vagyunk abban, öcsénk soha nem adta volna oda a házat N.E.-nek, hiszen többször panaszolta, hogy a lány nem is kö­szön neki. A ház felbecsült értéke 446 985 korona. De nem a pénzről, az elvről van szó. Csilizradványon a tóparti házban élő N. E. természetesnek tartja, hogy a ház az övé lett. Azt állította, hogy amióta Pisti édesanyja meg­halt, mindig a nagymamájától (B.M) és a szüleitől kért kölcsön pénzt, viszont soha nem adta vissza. - Ráadásul mi etettük, gon­doztuk. Amikor pedig tűz ütött ki nála, egy testvére sem sietett segít­ségére, csak mi. A ház lakhatatlan­ná, értéktelenné vált, mi építtetjük át, korszerűsítjük - hangsúlyozta N. E. Nem tudja, mikor, hogyan és hol készült az ajándékozási szerződés, nem furcsállja, hogy Mészáros István december 27-én szombaton írta alá, (az ő aláírása vasárnap került az iratra) de azt sem, hogy nagyanyja és anyja mi­ért nem tájékoztatták a többieket. Azt tervezték, - állította -, hogy a ház átépítése után velük él majd, ezért nem érti, miért akadékoskod­nak nagyanyja testvérei, ha már egyszer lemondtak az örökségről. Magyarország legnagyobb és legje­lentősebb gyógyszergyárát alapítot­ta meg 1901-ben Richter Gedeon gyógyszerész, aki nemcsak saját cé­ge, hanem egyben a magyar gyógy­szeripar alapjait is megteremtette. Hároméves nyugati tanulmányútjá- ról hazatérve iparengedélyt szerzett és Budapesten megvásárolta az Ül­lői úton ma is működő Sas Patikát, melynek jól felszerelt laboratóriu­mában megkezdte saját tudomá­nyos kísérleteit. Nagyon jó minőség­ben állította elő a világon akkor már ismert vérzéscsillapítót, amellyel azóta is megszámlálhataüan életet mentettek meg. A másik organote- rápiás (állati szervből kivont) gyógyszerét a nőgyógyászatban a szülési folyamat beindítására hasz-' nálták. A kül- és belföldön egyaránt forgalmazott fertőtlenítőszer, a Hyperol, valamint az 1912-ben for­galomba hozott Kalmopyrin meg­alapozta a cég hírnevét, még na­gyobb karriert futottak be inzulin­készítményei. A mellékveséből elő­állított vémyomásnövelő adrenalint a mai napig forgalmazza a társaság. A piaci sikereknek köszönhetően a forgalom rohamos növekedése meggyőzte a tulajdonost az ipari méretű termelés elindításának szükségéről, és már az I. világhábo­rú előtt, 1907-ben Kőbányán felépí­tette Magyarország első korszerű gyógyszergyártó üzemét. A nemzetközi követelményeknek is megfelelő minőségű inzulint 1926- tól gyártotta és forgalmazta a cég. A harmincas évek második felében fel­gyorsult a szintetikus gyógyszerek fejlesztése, Richter első eredeti szin­tetikus vizelethajtó gyógyszere li­cencszerződéssel az USA-ban is for­galomba került. A zseniális tudós és üzletember nagy súlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatokra, már 1908-ban - Milánóban - képvisele­tet nyitott, majd a 30-as évek végére az 5 kontinenst átfogó képviseleti hálózattal és 10 külföldi leányválla­lattal rendelkezett, közel száz or­szágban. A II. világháború alatt a vállalat elvesztette alapítóját, szelle­mi atyját. Származása miatt 1944 decemberében, egy utcai séta köz­ben a nyilaspribékek elfogták, és a 72 éves tudóst kivégezték. A vállalalatot 1948-ban államosítot­ták, nevét megváltoztatták, ám az „erős” londoni és mexikói képvisele­tek változatlanul Richter-terméke- ket forgalmazhattak. A tervgazdál­kodás nehéz évei ellenére a 60-as években mégis sikerült új lendületet adni a gyógyszeriparnak, s a Rich- terből lett Kőbányai Gyógyszeráru- gyár a B12 gazdaságos gyártásával a világ össztermelésében is figye­lemre méltó helyet képviselt. A nemzetközi követelményeknek is megfelelő, korszerű termékekkel je­lentkező társaságot erős exportori­entáltság jellemzi. Harminc ország­ban képviseleti irodát, négyben ve­gyesvállalatot működtet. „A volt Csehszlovákiában a Medimpex for­galmazta a magyarországi orvossá­gokat, a rendszerváltás és az ország kettéválása után, öt évvel ezelőtt Szlovákiában önálló képviselet léte­sült” - számolt be a közelmúlt ese­ményeiről Oszwald Mária irodave­zető. „Forgalmunkat megkétszerez­tük, a tíz legjelentősebb áruforgal­mat lebonyolító toplistán is jelen va­gyunk. A Richter Gedeon Rt. regio­nális multinacionális vállalatként vezető márkanév a közép-kelet-eu- rópai és a FÁK-országok 500 millió fős piacán, de fokozzuk jelenlétün­ket a legszigorúbb minőségi köve­telményeket támasztó EU, USA és Japán piacain is. Nőgyógyászati te- mékeket és hatóanyagokat az EU és az USA országaiban értékesítünk, fekélyellenes készítményünk hatóa­nyagát Japánba, számos generikus, de eredeti hatóanyagot pedig kész­termék formájában az EU piacaira szállítunk” - sorolta büszkén az Szlovákiában negyven készítményt forgalmaznak. eredményeket Oszwald Mária. Min­dez nem valósulhatna meg az Rt. 600 fős világhírű kutatógárdája nél­kül, az elmúlt öt évben tíz saját fel- fedezésű készítménnyel jelentek meg a piacon. „Szlovákiában a Richter Gedeon Rt. márkanévvel 40 készítményt forga- lamazunk. A gyógyszerek egy része eredeti, de sikeresek a generikumok és a külföldi partner engedélyével gyártott licencorvosságok is. Legis­mertebbek a központi idegrendsze­ri, a szív- és érrendszeri, valamint a fekélygátló orvosságok, illetve a szteroid gyulladáscsökkentők. A társaság hagyományosan erős terü­lete a szteroid kémia (bőrgyógyá­szati kenőcsök), valamint a máso­dik és a harmadik generációs fo­gamzásgátló tabletta, hormonpótló készítmény, illetve a sürgősségi, ún. esemény utáni pirula. A recept nél­kül szabadon megvásárolható ter­mékeink közül közkedvelt a gyer- ínek-multivitamin, a torokfertőtle­nítő tabletta, a köhögéscsillapító, a gyomorégést megszüntető szer és a fájdalomcsülapító.” Megtudtuk, a hazai egészségügyben évek óta ta­pasztalható körbetartozás nehezíti a képviseleti iroda munkáját is. „A helyzet rendezésében bízva zök­kenőmentesen szállítjuk a gyógy­szereket. Ügyelünk arra, hogy or­voslátogatóink a lehető legmaga­sabb szinten tájékoztassák a szak­mabelieket. Csak azoktól a munka­társaktól követeljük meg a magyar nyelvtudást, akik a déli régiókban dolgoznak, a szlovák kollégákkal, úgy mint más külföldi cégeknél, an­golul értekezünk. Kiváló kapcsola­tunkat erdményeink is tükrözik” - hangsúlyozta Oszwald Mária, (-erf) Richter Gedeon, a magyar gyógyszeripar megteremtője Lesz cigányzene, ökör- és malacsütés A testvérek nem hiszik, hogy halálosan beteg öccsük tudta, mit írt alá, ezért megtámadták az ajándékozási szerződést Nem a pénzt, hanem az igazságot keresik PÉTERFI SZONYA (Somogyi Tibor felvételei] Várhatóan már e hét végén megnyitják az új éttermet

Next

/
Thumbnails
Contents