Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-02 / 126. szám, szombat

2001. június 2., szombat

5. évfolyam, 22. szám

„Nekem már nincs hozzá kedvem. Nem a rendezésbe és a szereplésbe fáradtam bele. Utánajárni mindennek rengeteg időt emészt fel, és nincs, aki segítsen."

Elemér most is kitett magáért...

KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA

K

ét hete mutatta be a Csemadok érsekújvári alapszervezete és a Városi Művelődési ■Hai Központ Zenés Színháza új produkcióját, fergeteges sikerrel. A városban napokig mindenki erről beszélt, a pazar kiállításról, a csodálatos kosztümökről, a szólistákról - nem túlzás, amikor azt mondták, némelyikük színházban is megállná a helyét. De elsősorban a revü szerve- zőjéről-rendezőjéről és közreműködőjéről szóltak elismeréssel, hogy „Eli megint kitett magáért”! Záhorszky Elemér. Neve egyet jelent az érsekújvári (háború utáni) színjátszással. Az 1949-ben (az országban elsőként!) megalakult Csemadok-alapszervezet színjátszó csoportjának kezdettől fogva lelkes támogatója, tagja. A színjátszó csoport negyvenkilenc nyarán mutatkozott be Moliere Dandin György című darabjával. „Az volt az első, soha el nem felejtem” - idézi fel az emlékeket. Az esztrádcsoport működése az ő nevéhez fűződik. A „kultúrbrigád” - az esztrádcsoport előde - 1950- ben alakult; kezdetben rögtönzött műsorokat adtak, de a hatvanas évek végén Záhorszky Elemér vezetésével nagysikerű zenés revü- műsorokkal léptek a közönség elé. A Hétre ma várom a Nemzetinél, az ezt is túlélik (a bemutató 1969- ben volt!), a Régi mániám, a Hol van az a nyár, a Szív küldi szívnek szívesen, a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő olyan előadások, amelyekre a mai napig emlékeznek az újváriak (és a környékbeliek is).- Minden darabban játszottam. Egy időben ugyan kitiltottak a Cse- madokból. - Az ok: ellensége a

rendszernek. Mert operettet játszottak. Az operett pedig giccs. S aki operettet játszik, az osztályellenség. - Az egészben az a vicc, hogy az illető, aki ellenem volt, egyszer megállított, és közölte velem, hogy szeretné, ha olyan darabot játszanánk, amely Leninről szól és én játszanám Lenint. Elhárítottam, mondtam, a közönség végignevetné a darabot...

Sok-sok emléket idéz fel Záhorszky Elemér, de a fájó emlékeket elhessinti. Csak a szépre emlékezik - és talán nem véledenül -^választották legújabb produkció- juknak is ezt a címet.

A Csak a szépre emlékezem a fél évszázad sikeres műsorainak válogatása, régi és új szólistákkal. Az elő... ledolgozza a nyolc- tíz-tizenkét órát és úgy jön próbára. Fáradt. Nem csoda, ha nincs mindig kedve táncolni- énekelni.

adást a Csemadok helyi szervezte és a városi művelődési központ közösen rendezte - mivel a Csema- doknak nincs pénze, szinte minden kiadást a városi művelődési ház fedezett (de szponzorok is besegítettek) . Sokba kerültek a kosztümök - bár a ruhákat lelkesedésből varrták a hozzátartozók. A közönség állva tapsolt. Jó volt, szép volt. Záhorszkyné, Erzsiké varrta az összes török turbánt. De ez természetes. Valamikor ő is szerepelt - például a Liliomfiban -, az énekkar tagjaként minden műsorban színpadra lép. Lányaik is a csoport tagjai voltak, és az új műsorban három lányunokájuk is szerepel. Tímeára különösen büszkék a nagyszülők. A tizenkét éves nagylány nemcsak szépen énekel; az országos szavalóversenyen második lett. A családi hagyományokat folytatják. Erzsiké szülei is mindketten műkedve- lősködtek - már a háború előtt. Negyvenhárom éve házasok. Erzsiké tizennyolc, Elemér tizenkilenc éves volt, amikor megismerkedtek. A tánccsoport tagjai voltak mindketten. Gyakran felidézik a legelső magyar bált a Szokolban, ahol magyar ruhában táncoltak.

Záhorszky Elemér kifogyhatatlan az ötletekből. Nem kedvedeníti el, ha nem talál megértésre (vagy csak egy ideig tart a rosszkedve); mindennél jobban szereti a színpadot. Ez az élete. Kiváló szervező-rendező. Nem ismer akadályokat. Amit elképzel, megvalósítja. Kevés kivétellel.

A Csemadok ötvenéves évfordulójára a Gül babát akarta megrendezni. Már el is kezdték a próbákat. De nem talált megfelelő címszereplőt. Aztán arra gondolt: a passiójátékot kellene színre vinni, de: - Rájöttem, hogy nekem rengeteg jó hangú énekesem van. A passiót meg csak alkalommal adhatjuk elő. Közösen úgy határoztunk, hogy kiválogatjuk a legszebb számokat. így állt össze a műsor.

A revüműsornak (a 13 tagú zenekarral együtt) 94 szereplője van. Nehéz volt összehozni. Nyolc hónapig próbáltak, hetente háromszor. Ilyen gondja még nem volt Záhorszky Elemérnek. Mindig attól rettegett, hogy szétesik a csoport. A szereplők között főiskolások is vannak. Az egyik ekkor nem tudott jönni, a másik akkor... Szinte lehetetlenre vállalkozott, amikor egyeztette a próbák időpontját. Mégis azt mondja: a fiatalok ma is megnyer_________I_______

A Záhorszky házaspár

hetők az amatőr színjátszó tevékenységnek, ha nem is olyan köny- nyen, mint azelőtt. Az ok? Változtak a körülmények. Azelőtt nem jelentett gondot, hogy egy szereplőt „kikéijen” a munkahelyéről, ha próba volt vagy előadás. Most ez el- képzelhetetien. A szereplő ledolgozza a nyolc-tíz-tízenkét órát és úgy jön próbára. Fáradt. Nem is csoda, ha nincs mindig kedve tán- colni-énekelni. Manapság nehezebb műkedvelősködni, mint évtizedekkel azelőtt. Azért kellene jobban megbecsülni azokat, akik ön- zedenül feláldozzák szabadidejüket azért, hogy a közönségnek örömet szerezzenek. Meg maguknak is - mert ha nem kedvvel csinálnák, mit sem érne az egész. Az új műsorral biztosan eljutnak néhány közeli faluba, városba (bár a tájolás sokba kerül: két autóbusz kell a szereplőknek, egy teherautó a kulisszáknak, külön kocsi a kosztümöknek). Amikor Záhorszky Elemér felteszi önmagának a kérdést, hogy hogyan tovább? - meg is választolja:

Nem tudom. - Nekem már nincs hozzá kedvem. Elfáradtam. Nem a rendezésbe és a szereplésbe fáradtam bele. Azt élvezem, az csodálatos dolog. Utánajárni mindennek rengeteg időt emészt fel, és nincs, aki segítsen. Az ember ebbe fárad bele.

De az ember olyan, hogy a kellemetlen dolgokat hamar elfelejti. Csak a szépre emlékezik. így van ezzel Záhorszky Elemér is. Es már sorolja: mit kellene és mit lehetne még itt csinálni...

A dohányzás elleni világnapon dohányból készült figurát égettek Új Delhiben. Indiában 6 millió gyerek és 45 millió nő dohányzik.

(TASR/AP-felvétel)

A szomszédomnál az okozta a legnagyobb gondot, hogy a kutyáját nem tudja hol feltüntetni a kérdőíven

Lakótelepi folklór kérdőjelekkel

LŐRINCZ ADRIÁN

V

égre valahára, ezt is megértük!

Hosszas huza, de fő- 1 képp vona, valamint végiggyomorgörcsölt esték után megszám- láltattunk, illetve hát számba vétettünk. Most már egész pontosan tudjuk, hányadán állunk.

Mint az a médiákból is kiderült, nem csak afféle „mezei” népszámlálás volt ez az idei, hanem fontos történelmi esemény, amelynek tükrében kiderül majd, mennyien is koptatjuk ezt a sárgolyót. Kis hazánk történelmében pedig egyenesen mérföldkőként is felfogható, az önálló Szlovák Köztársaság életében ugyanis ez az első népszámlálás; hogy ettől Szlovákia még önállóbb, még szlovákabb, avagy inkább köztársaságabb lesz-e, az mindmáig nem derült fel teljes fényében lelki szemeim előtt. Egyvalami mindenesetre biztos: tíz évig nyugtunk lesz mindenféle számlálóbiztostól.

Lehetne persze kézzel foghatóbb eredménye is egy-egy, több millió koronát felemésztő népszámlálásnak, ha korunk nagy zsarnoka, a politika bele nem szólna. De mivel életünket egyre biztosabb kézzel ő igazgatja, beleszól, s a számításokat rendre keresztül húzza.

Miről is van szó?

Aki csak egy kicsit is figyelemmel kíséri az emberiség fejlődését a huszadik század során, egészen elenyésző mennyiségű logikával is rájöhet: rövid időn belül gyökeres változásokra van szükség ahhoz, hogy a társadalmak működni tudjanak. Olyan globális események játszódnak le napjainkban a szemeink előtt, melyek fölött felelőtlenség szemet hunynunk.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete statisztikai hivatalának jelentései szerint a világon jelenleg 6,1 milliárd ember él. Ez a szám ötven év múlva el fogja érni a 9,3 milliárdos ami egyharmados lélekszám- emelkedést takar, de vannak prognózisok, amelyek ezt a számot tizenegy milliárdban határozzák meg. Az évszázad közepéig az afrikai kontinens lakosságának a létszáma 2,5 milliárd lesz, míg a világ 48 legszegényebb állama lakosainak a száma a jelenlegi 658 millióról 1,8 milliárdra emelkedik. Míg az Európai Unió államaiban élő lakosok száma jelenleg a Föld összlakosságának a hét százaléka, ötven éven belül négy százalékra esik vissza: világviszonylatban a leggyorsabban „néptelenedő” állam Japán, Oroszország, Németország, Ukrajna, Olaszország és Magyarország lesz. Miközben a fejlett nyugati államok kézzel-lábbal tiltakoznak a bevándorlók ellen, a világ egyes részein csecsemők halnak éhen, minden másodpercben egy... például most is... Egészében véve az emberiség felső korhatára jelentősen megnövekedik majd, ám az egyes államok között jelentős eltérések lesznek. A gazdaságilag fejlett, szociálisan kellőképpen bebiztosított államokban az emberek jóval hosszabb ideig fognak élni, mint a szegényebb országokban. Megnyugtatásként hozzáfűzhetjük: ez bennünket talán nem fog érinteni.

Hogy miért kell hasonló adatokkal rémisztgetni az olvasót?

Talán csak azért, mert a fentebb leírt problémák nem egy tudományos-fantasztikus regényből, hanem a világ legjobb szakembereit foglalkoztató Eurostat felméréséből származnak. Az események bekövetkeztének előre látható időpontja pedig nem az elkövetkező évezred, hanem a XXI. század dereka. Napjainkban, amikor a politikai pártok, irányzatok vérre menően vívják látszólag fontos csatáikat, nem ártana észrevenni azt, hogy mindezzel csak saját pozícióikat erősítgetik, mellőzve a valós problémák megoldását. Mert arra ők - a felkentek - is képtelenek. Előttünk még a nagy csata, amikor a statisztikai adatok tükrében naponta azt fogjuk hallgatni, mely régióban milyen visz- szaélések történtek a népszámlálás során, ki csapott be kit. Miközben arról témázgatnak majd, hogy hány százalékos hibalehetőséggel kell számolni, jobb lenne, ha a nagyvilágba vezető kulcsot

próbálnák végre megtalálni és a kezünkbe adni.

Bár mindenkinek tele a népszámlálással a hócipője, azért hozott a bosszankodáson kívül egyebet is - némi derültséget, amolyan lakótelepi folklór formájában. Például a szomszédom, akinek az okozta a legnagyobb gondot, hogy a kutyáját - polgári és közismert nevén a Rexit - nem tudja hol feltüntetni a kérdőíven. Márpedig Rexinek - aki fajtájára nézve németjuhász, és figyelemmel kíséri a politikai történéseket is, mivelhogy a kedvenc fotelje pontosan a televízióval szemben helyezkedik el -, nem csak kötelezettségei, hanem jogai is vannak, ezen egyszerű oknál fogva méltán megilleti a polgári státusz. Hiába, senki nem tökéletes, még a kérdőíveket ösz- szeállító szakemberek sem, és fölöslegesen koptatták a statisztikai vagy milyen főiskola padjait (avagy csak statisztikailag voltak jelen?), ha pont egy olyan közismert lakótelepi figurát, mint a Rexi, kiszorítanak a társadalomból, ergo törvényen kívül helyeznek. Pedig a Rexi - és a többi, a gazdája mellett a panelben munkában megboldogult és megbolondult tisztes eb - vitathatatlanul megérdemelt volna egy rubrikát. Például egy ilyet: „Fennáló hozzátartozói viszony: a kutyája”. Ebből is látszik: ez az állam kutyába sem veszi az ebeket.

A polgárait is csak ritkán...