Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-16 / 138. szám, szombat
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 16. Merkúr, egy sokáig elfeledett belső bolygó ígérete Ha a kutatók nem tévednek, akkor nemsokára sokkal több női rendőrt, vámost és biztonsági őrt láthatunk Izgalmas dolgok sora ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A NASA zöld utat adott a MESSENGER űrszonda teljes kifejlesztésének, így az emberiség 35 év után visszatér a Naprendszer legbelső planétájához. Olyan kérdésekre kaphatunk választ, amelyek tovább finomíthatják bolygórendszerünk eredetével kapcsolatos tudásunkat. Naprendszerünk legbelső bolygója, a Merkúr megismerése számos különös szempont figyelembevételével zajlott az elmúlt évtizedek során. A tudományos indokok és érvek mellett ugyanis fontos szerep jutott a politikai és stratégiai megfontolásoknak is, ezért a Mariner-10 1974-1975-ös küldetése óta nem járt újabb űrszonda a Merkúr közelében. Kézenfekvő válasz, hogy a Mariner-10 túlságosan sikeres volt, vagyis túl sok új eredménnyel szolgált a Merkúrral kapcsolatban. A MErcury Surface, Space ENviron- ment, GEochemistry and Ranging (MESSENGER) nevű keringőegység (orbiter) indítása 2004-ben, Merkúr körüli pályára állása pedig 2009ben várható. Az űrszonda fő kutatási céljait a bolygóbelső, a mágneses mező, a felszín és a geológiai múlt megismerése, valamint a bolygó vékony légkörének vizsgálata képezi. A változások szele az Európai Űrügynökséget is elérte, amelynek eredményeként 2009-ben a Bepi- Colombo nevű űrszonda is elindul a Merkúr felé. A MESSENGER lesz az első űrszonda, amely pályára áll a Merkúr körül (a Mariner-10 csak elrepült mellette). A hét tudományos műszer segítségével először végezhetjük el a bolygó globális fel- térképezését. Míg a Vénuszhoz és főleg a Marshoz már számos űrszondát küldtünk, a kőzetbolygók családjának legkisebb tagját egészen eddig elhanyagoltuk. Pedig a Merkúr számos izgalmas dolgot rejteget. Miért áll nagy részben vasból? Miért van erős mágneses tere, míg a Vénusznak és a Marsnak nincs? Hogyan lehetséges, hogy miközben a felszín nappali hőmérséklete a 400 Celsius-fokot is meghaladja, a pólus környéki krátereket jégnek tűnő anyag tölti ki? (ú) A rágás evolúciós jelentősége szinte felbecsülhetetlen Nagy fogazatú őshüllő ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A paleontológusok Oroszországban találták meg a legkorábbi ismert szárazföldi gerincest, amely képes volt teljesen megrágni és megemészteni a növényi táplálékot. Ez kulcsfontosságú lépés volt a gerincesek szárazföldi térhódításában. A kifinomult rágás kifejlődése tette lehetővé a növényevő állatok különböző fajainak felemelkedését, állítják a kutatók a Nature legutóbb megjelent számában. Szerintük a szárazföldön élő gerincesek sikeréhez az adta meg az igazi lökést, amikor képessé váltak a növényi anyagok hatékony feldolgozására. Állításaik egy fosszilis koponyán alapulnak, melyet 1990-ben találtak O- roszországban. A nagy szemű, nagy fogú szárazföldi hüllő a Suminia getmanovi nevet kapta. Az állat a mérések szerint mintegy 260 millió évvel ezelőtt élt, vagyis 50 mülió évvel előzte meg a dinoszauruszokat. Ez az eddig ismert legjobb megtartású növényevő-maradvány ebből a korai időszakból. Fogazata jól láthatóan sokkal jobban specializálódott a kemény, rostos táplálék fogyasztásához, mint bármilyen más hasonló korú állaté. A Suminia által alkalmazott rágási mechanizmus kialakulása vezetett a szárazföldi növényevők sokféleségének első nagy robbanásához. Az első szárazföldi növényevő körülbelül 290 millió évvel ezelőtt jelent meg a bolygónkon. Akkoriban azonban még nagyon kezdetleges módon folyt a táplálkozás. Letépték a növények leveleit, majd egészben lenyelték, és a levelek feldolgozása az állat beleiben történt meg. A Suminia azonban sokkal fejlettebb módon táplálkozott. A hüllő fogainak mikroszkópos vizsgálata kimutatta, az állat rágásra használta a hátsó fogait. Ezeknek a nyíró mozgása lehetővé tette, hogy az állat ügyesebben tépje össze a növényt. Azáltal, hogy apró darabokra aprította a leveleket lenyelés előtt, az elfogyasztott növények tápanyagának nagyobb részét tudta hasznosítani. (D. A.) A halálos AIDS vírusa, a HÍV aggasztóan hatékony Könyörtelenül rombol ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az eddigi legátfogóbb képet vázolták fel az AIDS-et okozó HIV-vírus támadásának genetikai hatásairól. A vírus gyorsan és könyörtelenül rombol: behatolása után mintegy 500 gén kapcsol ki a megtámadott sejtben, fél óra alatt. A HIV-vírus támadásának elsődleges célpontjai azok a kulcsfontosságú fehérvérsejtek, amelyek az immunrendszer karmestereinek tekinthetők. A kórokozó az ún. CD4+ T-limfocitákat veszi célba. Egy új vizsgálatsorozat eredményei szerint a pusztítás roppant gyors és könyörtelen. Az University of California (San Diego, USA) kutatói az egész „támadási stratégiát” szerették volna felderíteni, hogy új frontvonalakat nyithassunk a vírus ellen. Ezért a vírustámadásnak kitett sejtek közel 7000 génjének aktivitását követték figyelemmel, a fertőzést követő 72 órás időszak alatt. Az eredmények szerint a vírusfertőzésnek drámai hatása van a célsejtek genetikai állományára, illetve egyes anyagcsere-utak szabályozását végző géncsoportokra. A behatolás után mindössze 30 perccel a megtámadott sejt körülbelül 500 génje „kikapcsol”. Megszűnik az energiatermelést és a DNS javítását, karbantartását irányító gének működése. Eközben - ahogy egy „rendes” vírushoz illik - a sejt fehéijegyártó apparátusa át- programozódik a vírus alkotórészeinek legyártására. Úgy tűnik azonban, hogy a megtámadott sejt azonban ezt nem tűri sokáig. A vírustámadás hatására fokozódik a sejt védelmét szolgáló gének működése, de végső soron - amikor a sejt „belátja”, hogy már nincs mit tennie - bekapcsolnak a programozott sejthalált kódoló gének. A sejthalált okozó gének bekapcsolása arra utal, hogy az öngyilkosságot elkövető sejtek talán így akarják mérsékelni a vírus terjedését. A Suminia rokonságába tartozó hüllőosztály, a dicynodonták képviselői voltak az első sikeres szárazföldi növényevők, de ezeknek csőrük volt a fogak helyett, így nem voltak képesek a rágásra. Ezzel szemben a Suminia fogai nagyon erősek, és bizonyos jellemzőikben néhány növényevő hüllő és dinoszaurusz fogára hasonlítanak. A nagy fogak egymásra fekszenek, vagy legalább találkoznak. Ez nagyon eltér az igua- nák, a krokodilok és egyéb nem emlős gerincesek fogaitól, melyek nem érintkeznek egymással. A fogak egymásra fekvéséből is lehet tudni, hogy itt egy speciális rágási mechanizmussal állunk szemben. Ma az emlősök rágják meg legerőteljesebben a táplálékukat. A Suminia távoli rokonságban van azzal a hüllőosztállyal, amelyből végül is az emlősök kialakultak. Annak a lehetősége is felmerült, hogy a fejlett rágási képesség esetleg összefüggésben van a melegvé- rűséggel. A magas testhőmérséklet és a gyors anyagcsere fenntartásához hatékonyan kell megemészteni és felszívni a táplálékból a tápanyagokat. Ez a hidegvérű állatoknál nem követelmény. (Ú) A nők kitűnő arcfelismerők Egymásra nézve. A lányok állítólag jobban megjegyzik az arcokat (Illusztrációs felvétel) A nők sokkal jobb arcfelismerő képességgel rendelkeznek, mint a férfiak. A két nem között csak nemrégiben felismert különbségnek különös jelentősége lehet egyes munkaadók számára. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A tizenküencedik századig, amikor a nők emancipációs mozgalma kezdetét vette, szinte senki nem akadt az európai civilizációban, aki megkérdőjelezte volna, hogy a nők alapvetően különböznek a férfiaktól. Azóta hatalmasat fordult a vüág: ma, amikor senki nem akad fenn egy nadrágot viselő orvosnő vagy egy cigarettázó női politikus láttán-, talán épp annyira belénk rögzült a nők és férfiak azonos természetéről vallott hit, mint korábban a nők alárendeltségének tanítása. Mintha a tudományos vizsgálódás számára szalonképtelenné vált volna annak a kérdésnek a feszegetése, vannak-e veleszületett fiziológiai, netán pszichológiai eltérések a két nem között - az alapvető anatómiai különbségeken túl. És ma bizonyosan sokan meglepődnének, ha például több női biztonsági őrrel találkoznának, mint férfival. Pedig a kutatások alapján úgy tűnik, jobban járnak azok a munkáltatók, akik ezentúl - bizonyos munkáknál - férfiak helyett nőket alkalmaznak. Arra mindenesetre valószínűleg kevesen gondoltak, hogy a nők és a férfiak az arcfelismerés dolgában is különböznek. Svéd kutatók vizsgálatai azonban arra utalnak, hogy a két nem arcfelismerési készsége jentősen eltér egymástól. Ezúttal úgy tűnik, a gyengébb nem viszi el a pálmát. Ha a kutatók nem tévednek, és a munkaadók hisznek nekik, akkor nemsokára sokkal több női rendőrt, vámost, sőt biztonsági őrt láthatunk az utcán, mint eddig. Josef Bigun és a Halmstad Egyetemen dolgozó munkatársai 10 000 embert kerestek meg elektronikus levélben, arra kérve őket, hogy vegyenek részt egy arcfelismerési vizsgálatban. Több, mint 1800-an vették komolyan a felszólítást. „Ennyi válasz már megfelelő statisztikai mintát jelent. A különbség kézzelfogható” - nyüatkozta Bigun. A kutatók megmutatták: túl azon, hogy a férfiaknál jobban teljesítettek a vizsgálatokban, a nők figyelmét kevésbé vonták el a különböző zavaró tényezők - az eltérő hajviseletek vagy a különböző arckifejezések. „A legjobb női készségek jobbak, mint a férfiak legjobb készségei” - magyarázza Bigun. A kísérletben részt vevőknek nyolc feladatot kellett teljesíteniük. Mindegyik feladatban kaptak egy portrét, amelynek meg kellett keresniük a párját: 10 arckép közül kellett kiválasztaniuk azt az egyet, amelyik ugyanazt a személyt ábrázolta. Az egyes képek különböző körülmények között készültek: hasonló, de eltérő arcokat ábrázoltak különböző szemszögből, más-más arckifejezéssel, eltérő fényviszonyok között; ráadásul a fényképek minősége is változó volt. Bigun elmondta, a vizsgálat jelen pontján még nem lehet egyértelműen megállapítani a különböző teljesítmények okait. További kutatásra van szükség, „mielőtt megállapíthatnánk, genetikai különbségről van-e szó. Nem tartom kizártnak, hogy a jelenség egyik okát a két nem eltérő családi szerepeiben fogjuk megtalálni.” A kutatók úgy vélik, a munkaadóknak jó okuk van felülvizsgálni eddigi felvételi preferenciáikat sok, eddig férfiak uralta területen. „Bármi legyen is a feltárt különbség oka, ezentúl biztosan másként döntenék, ha olyan területen kellene két jelölt közül választanom, ahol az arcok összehasonlítása és Még nem tudjuk a különböző teljesítmények okait. azonosítása fontos szerepet kap. Ebből a szempontból biztosan egy női jelentkezőt választanék a vámügyi szférában, de akár még egy biztonsági őr esetében is” - tette hozzá a kutató. (Ó) Az amerikai NASA űrkutatási hivatal 2002-ben lövi fel a négy nagy obszervatórium közül az utolsó darabot Infravörös színben nézi a világegyetemet ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Két évtizednyi előkészítés után célegyenesbe érkezett a NASA négy „nagy obszervatóriuma” közül az utolsó, az infravörös űrtávcső (Space Infrared Telescope Facüity, SIRTF). Az elkészült berendezésekből mostanra összeállított mesterséges hold a következő hónapok során egy sor teszten megy át. Ä jelenleg tervezett indítási időpont 2002 júliusa. A mostani tervek szerint a közel 1 tonnás SIRTF Nap körüli pályára áll, s 2,5-től 5 évig teljedó várható élettartama alatt a Földtől egyre távolabb kerül. A távcső berilliumból készült főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed. Az indításkori tömeg jelentős részét teszi ki áz a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 Kelvinre (kb. -268 Celsius-fbk) való hűtését oldják meg. 2000 decemberében hat olyan tudományos programot jelöltek meg, amelyek a remények szerint az SIRTF sikeréhez a leginkább hozzájárulnak majd. Ezek közt szerepel a Tejútrendszer aktív csillag- fejlődési vidékeinek felmérése, a csillagkeletkezéssel kapcsolatban molekulafelhők vizsgálata, fiatal csillagok körül kialakuló bolygó- rendszerekkel kapcsolatos vizsgálatok, galaxiskeletkezési és galaxisfejlődési kutatások, mind a hozzánk közelebbi, mind a legtávolabbi megfigyelhető galaxisok segítségével. A kiválasztott kulcsprogramok, illetve az infravörös űrtávcső kifejlesztésében részt vevő kutatók számára garantált észlelési idő mellett a kutatóknak módjukban lesz további észlelési javaslatokat is tenni, először előreláthatóan 2002. végén, majd évente egyszer. Rögtön a tesztelés befejezése után tervezik az égbolt infravörös forrásainak gyors feltérképezését, hiszen az új műszer az eddigieknél mintegy százszor nagyobb érzékenységet nyújt majd ebben a hullámhossz- tartományban. Ez a felmérés így hatással lehet az SIRFT későbbi tudományos programjainak tervezésére is. Az eredeti elképzelések szerint valóban az SIRTF lett volna a negyedik olyan űrtávcső, amely a légkörön kívüli csillagászat „maradék” hullámhossztartományát is lefedi. Az optikai (látható fény) tartományban ugyanis a Hubble-űrtávcső, a röntgentartományban a Chandra, a gammatartományban pedig Compton- gammaműhold (Compton Gamma Ray Observatory) működik, illetve utóbbi már csak működött. E távcsövek együttes észleléseinek köszönhetően - továbbá a földi telepítésű rádiótávcsövek bevonásával - a színkép minden részében nagy felbontással vizsgálhatunk egy adott objektumot. (O) Most először vizsgálták meg a gyerekeket, hogy vajon ők hogyan viszonyulnak a lőfegyverek használatához A fiúk szívesen nyúlnak a pisztolyhoz A fiúk és a fegyverek (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A gyerekek nem riadnak vissza a fegyverek használatától: ha fegyverre akadnak, kézbe veszik, és - a figyelmeztetések ellenére - nem haboznak használni sem - derül ki egy nemrégiben végzett vizsgálatból. Az elmúlt években egyre több hírt hallunk iskolai lövöldözésekről, fegyverhasználatról. A támadók minden esetben kiskorúak, akik az otthonról elcsent lőfegyverrel támadtak társaikra. A probléma egyre aggasztóbb, s az amerikai kormány és az egyes államok vezetői különböző megszorító intézkedésekkel - például az iskolai ki- és belépésnél motozás, biztonsági őrök stb. - próbálják megakadályozni a további tragédiákat. Sokan a médiában látott erőszakot, a sokszor kegyetlenséget sugárzó szórakoztatóipart vádolják. Meglepő azonban, hogy még egyszer sem vizsgálták a gyerekeket, hogy vajon ők hogyan viszonyulnak a lőfegyverekhez, minek tekintik: játéknak-e, vagy gyilkolásra alkalmas eszköznek. Az atlantai Emory School of Medicine gyermekpszichológusai ezekre a kérdésekre kerestek választ, amikor 64 nyolc és tizenkét év közötti fiút vizsgáltak. A fiúkat két-három fős csoportokban engedték be egy terembe, ahol a szekrényekben vízipisztolyok mellett egy igazi fegyver is volt. A gyerekek viselkedését átlátszó tükrön keresztül figyelték. A teremben érdekesjátékokat helyeztek el egy asztalon; a fiúknak azt mondták, nyugodtanjátszhatnak velük, ugyanakkor arra kérték őket, ne nyúljanak a szobában lévő szekrényekhez. A 64 fiú közül 48 a tiltás ellenére kinyitotta a szekrényeket, és megtalálta a fegyvert. Több mint húsz fiú azt állította: azt gondolta róla, hogy játék. A társaság fele fel is emelte a pisztolyt, és tizenhatan a ravaszt is meghúzták. A kutatók kérdéseire adott válaszaikból kiderült: korábban szinte mindenkinek - több mint 90 százalékuknak - valamilyen módon felhívták már a figyelmét a fegyverek veszélyeire. Annak ellenére, hogy az otthon fegyvert tartó szülők rendszeresen figyelmeztetik gyermeküket a lőfegyver veszélyeire, az ó gyermekeik ugyanúgy viselkedtek, mint a többiek. A kutatók interjúkat készítettek a gyerekek szüleivel, amelyekből világosan kiderült, hogy „a fiúk reakciója ellentmondott a szülők vélekedésének arról, hogy gyermekeik mennyire érdeklődnek a fegyverek iránt és hogyan viselkednek hasonló helyzetben” - írják a kutatók. Korábbi vizsgálatok adatai alapján az otthon fegyvert tartó családok 61 százaléka tart olyan lőfegyvert, amelyet nem zárnak el, illetve amelyik töltve van. A megkérdezett szülők több mint húsz százaléka úgy nyüatkozott, nem félne gyermekére töltött pisztolyt bízni. Az atlantai kutatók következtetése szerint „a legtöbb magára hagyott nyolc és tizenkét év közötti fiú nem riad vissza a talált fegyver kipróbálásától”. A vizsgálatok megerősítik azt az elképzelést, hogy a gyerekek a figyelmeztetések, tiltások ellenére is sokkal inkább játékszernek tekintik a fegyvereket, és csak a szülő jelenlétében nem játszanak vele, egyébként ugyanúgy viselkednek, mint kevésbé „felvüágo- sult” társaik. (O)