Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-16 / 138. szám, szombat
„Nyitva áü az ajtó; a tüzelő fénye Oly hívogató lay süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) « , •Jjg&f.y . .. .jg C: j A Á’ ____i f x rj j j HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredöi elsimulnak szépen; Gondüzó pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2001. június 16., szombat 5. évfolyam, 24. szám Van egy általános tananyag, amelyet minden kutyának el kell sajátítania, aztán a kiképzés vége felé már főleg arra figyelnek, hogy milyen az eb természete A vakvezető kutya gyorsan és jól tanul Otthontalanok, abból a fajtából valók, akikből valami oknál fogva még nem veszett ki a vadromantika iránti vonzalom, s még él bennük az összetartozás illúziója is gatja a kérelmezőt, akinek meg kell ígérnie, hogy a kutya végig bent lesz a lakásban, ez feltétel. Ha kint lenne, megugatná a járókelőket, kergetné a macskákat, elveszítené a jó tulajdonságait. Elfelejtené, amire megtanították. Ellenőrizzük, hogy a lakásban van-e megfelelő hely a kutya számára, s végül, hogy a vak személy tud-e legalább egy kicsit tájékozódni, például fehér bottal el tud-e menni a közeli üzletbe. Ha nem, akkor felajánljuk a képzést, amikor is egy szakember lítás nem megfelelő. Visszahoztuk a kutyát, és odaadtuk másnak. Előfordul, hogy a gazdi imádja a kutyát, de ő annak nem szimpatikus?- Ilyen eset még nem fordult elő. A labrador olyan fajta, mely mindenkit elfogad, hacsak nem olyasvalakiről van szó, aki eleve nem szereti a kutyákat. Mi megadjuk hozzá a „használati utasítást”, bárki köny- nyen megtanulhatja, hogyan bánjon vele. Ha valaki nem kutyaszereproblémát megbe- ■ szélünk: az etetést, az egészségügyi ellátást, a higiéniát, hogy mit tud a vezetőkutya. Ismertetjük az előnyeit, de a hátrányokat is. Az illető a tanfolyam végén eldöntheti, akatja-e a kutyát, vagy nem. Ha a kutya mellett dönt, felkerül egy listára, s ha akad számára megfelelő, akár két héten belül meg is kaphatja. Sajnos, olyan is előfordult már, hogy az illető egy évig várt. Vezet, segít, de elvárja a simogatást is gyógypedagógus - meglátogatja, és megtanítja önállóan mozogni. Végül szükséges, hogy minden személy, akivel a vak közös háztartásban él, kijelentse: beleegyezik a kutya jelenlétébe. Ez azért fontos, mert megtörténhet, hogy a vak személy nagyon akar kutyát, de a környezete nem kíván együttélni vele. Volt rá példa, kellett már visszavenni kutyát?- Volt, de nem emiatt. Elutaztunk a klienshez, és úgy véltük, a párba áltő, arra három nap alatt rájövünk, és meg is mondjuk neki. Arra még nem volt példa, hogy a kutya ne fogadott volna el valakit. Persze, türelem is kell hozzá, néha hetekig eltarthat, míg megbarátkozik új gazdájával. Ez nem fura dolog, hiszen elveszítette azt a közösséget, ahol felnőtt. Meg kell szoknia az új környezetét. Annak, aki kutyát kap, háromnapos bentlakásos tanfolyamon kell részt vennie. Megismerkedik a vezetőkutyával, lehetősége van kipróbálni, hogyan dolgozik. Minden Dr. Bartalos Imre Sokan tartanak igényt ilyen kutyára?- Nem túl sokan. Az emberek még nem tudják, hogy mi mindenben segíthet a vakvezető. A kiképzés szlovák nyelven folyik. Mi van akkor, ha valaki nem tud szlovákul?- A kutya gyorsan megtanul más nyelvet is. Ha az igénylő közli, hogy magyarul beszél, úgy is kiképezzük a kutyáját. Ez nem probléma. Nagyon kell vigyázni, hogy az ember mit mond a kutyának, jól sejtem?- Igen! A háromnapos tanfolyamon a majdani gazdi kap egy hangkazettát, amelyen minden fontos információ rajta van, amit már előre megtanulhat. Amikor pedig megkapja a kutyát, a kiképző egy hétig ott van vele az otthonában, és próbálja őket párba állítani. Megtanulnak néhány fontos útvonalat, megbeszélik, hogyan kell bánni a kutyával. • Dicsérni kell?- Ezen alapul a kiképzés! Ha valamit rosszul csinál, rántunk egyet a pórázon, és szóval is kifejezzük nemtetszésünket: fuj. Ha valamit jól csinál, megdicsérjük. Elvárja a simogatást. Ezért dolgozik. De cukrot, csokoládét nem kaphat! Az méreg! Minden megvásárolt kiskutyából vakvezető lesz?- Nem. Soknál már a nevelési időszakban abba kell hagyni a munkát. Előfordulhatnak egészségi problémák is. Vagy nem olyan a természete, például nagyon passzív, nem akar dolgozni. Egyszerűen lusta. A kutyák is olyanok, mint az emberek. Az agresszív és a félénk nem alkalmas vezetésre. Előfordul, hogy a kölyökkutya nagyon kedves, de történik vele valami, ami a későbbiekben defektust okozhat. Például a petárdázás. Ezt nem minden kutya búja. Magnószalagról különböző zajokat szoktunk nekik lejátszani, hogy megszokják, és ne féljenek. Ilyenkor mindig nyugtatjuk őket,-hogy nincs baj. Nemrégiben Szlovákiában járt a vakvezetőkutya-kiképzés nemzetközi szervezetének képviselője, egy új-zélandi férfi, s Nagymagyarra is ellátogatott, ahol Bartalos Imre él. Elismeréssel szólt a munkáról, arról, hogy a kutyakiképzés családoknál folyik, és hogy milyen szép eredményeket érnek el. Külföldön ez sokkal költségesebb, a legtöbb kutyaiskolában mégis rosszabb körülmények között, kétszer két méteres ketrecekben élnek az ebek.- Nálunk a kiképzők másodállásban végzik ezt a munkát, a mi módszerünk nemcsak olcsóbb, jobb is. Itt csak az a gond - jegyzi meg Bartalos Imre -, hogy olyan embereket találjanak, akik szeretettel és becsületesen végzik ezt a munkát. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Szlovákiai Vakok és Gyengénlátók Uniója vakvezető kutyák kiképzését is felvállalta. Mivel nálunk nincsen kutyaiskola, az ebek magántanulók, a kiképzőjük családjával élnek. A vakvezetőkutya kiképző szakosztályt Szlovákiában a nagymagyari Bartalos Imre bölcsészdoktor irányítja, aki maga is vak, s ez ideig 57 kutya szerzett képesítést náluk. Hathetes kiskutyákat vásárolnak, melyek egyéves korukig nevelőnél vannak. Aki beválik ezen a poszton, idővel kiképző lehet. Külön nevelőt és külön kiképzőt igényel minden kutyatanuló. A kölyökkutya csak lakótelepi lakásba kerülhet, hisz családi házban nincs garancia arra, hogy a nevelő nem engedi ki az udvarra, ahol macskát, tyúkokat kergethet. Meg kell szoknia, hogy bent él, kötődnie kell az emberhez. Ha egyéves lesz, a kiképzőhöz kerül, aki hat-nyolc A társ hónapig dolgozik vele. Van egy általános tananyag, amelyet minden kutyának el kell sajátítania, aztán a kiképzés vége felé már főleg arra figyelnek, milyen az eb természete. Eszerint próbálják összepárosítani majdani gazdájával. Ez fontosabb, mint gondolnánk, egyáltalán nem mindegy, ki milyen kutyát kap. A gyors mozgású például nem illik idős emberhez. Bartalos Imre szerint nem mindegyik kutyafajta alkalmas a vakvezetésre. Szlovákiában labrador ret- rieverrel dolgoznak. A labradorok jó vadászkutyák, imádják a vizet, megfelelő a nagyságuk, buszon, vü- lamoson elférnek, viszont van elég erejük ahhoz, hogy a vak embert irányítsák. Mert a kutya úgy vezet, hogy húz. A szőrzete könnyen kezelhető, elég ha minden este kikefélik. Naponta négyszer kell levinni - ami a gazdinak is a javára válik, hiszen egészséges életmódra kényszeríti. Aki vakvezető kutyát szeretne, annak a jövedelmétől függően fizetnie kell valamennyit, hiszen maga a kutya is drága - csakis törzskönyvezett kölyköket vásárolnak -, s másfél évi taníttatása is sokba kerül.- Mielőtt a vak személy kutyához jut, kérdőívet kell kitöltenie - meséli Bartalos Imre. - Sok mindenre kíváncsiak vagyunk: hány éves az illető, milyen a súlya, a magassága, falun él-e vagy városon, kertes vagy tömbházban lakik-e, milyen a napirendje, milyen utakat szándékozik megtenni a kutyával, milyen az egészségi állapota. Gerincpanaszokkal küszködő embernek például nem ajánljuk a vakvezető kutyát, mert az húzza a gazdáját. Ha megkaptuk a kérdőívet, egyik munkatársunk megláto(A szerző felvételei) Koldusopera, avagy a három garabonciás birtokba vette a gödröt LÖRINCZ ADRIÁN kavicsbányató mellett, annak az egyik félreeső csücskében, ahová a legelvetemültebb kutyatulajdonosok is csak ritkán tévednek ebeikkel, nemrégiben új lakókra lettem figyelmes. A bemélyedésben, amit csak azért nem neveznek gödörnek, hogy lakóinak lelkivilágába nehogy belegázoljanak, három különös fickó ütött tanyát. Akár a mesében, degeszre tömött tarisznyával érkeztek, hosszú út porával a köpönyegükön, megviselten, de jókedvűen. Otthontalanok. Abból a fajtából valók, akikből valami oknál fogva még nem veszett ki a vadromantika iránti vonzalom, s még él bennük az összetartozás illúziója is. Bár az ő szemszögükből nézve az egész másról szól: a megmaradásról. Nagy kivonulásuk a társadalomból valószínűleg inkább kényszerű, mint önkéntes alapon történt. De mindegy: itt vannak, és úgy néz ki, jól érzik magukat a kavicsbányató pariján. A gödör, amelyben tanyát ütöttek, pár nap alatt gyökeres változáson ment keresztül. Először is: kitakarították. Az évek alatt felgyülemlett lakótelepi szemetet a hasznosítha- tósági szempontok szigorú figyelembe vételével szétválogatták, majd átcsoportosították. A használhatatlan hulladék nem tudni, hová került, viszont számos jó dologra tettek szert: így lett például alig használt ülőgarnitúrájuk, melyből kilógnak ugyan a rugók, ám kisebb deszkadarabokkal egészen megülhető, és egy szinte teljes konyhafelszerelésük, mely nem Zepter ugyan, de a célnak kiválóan megfelel. Tűzhely is akadt, mert mit sem ér az olyan családi fészek, amelynek nincs meleget adó sparheltje. Minekutána ruhatárukat is feltöltötték ily módon, a három garabonciás végérvényesen és visszavonhatatlanul birtokába vette a gödröt, elvárva a nagyvilágtól, hogy döntésüket tiszteletben tartsa, és ne zaklassa őket a mindennapi hülyeségeivel. „Valami szegény kér helyet éjtszakára: Mért ne fogadnék be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgyis" (Arany János: Családi kör) Ez pár hónappal ezelőtt történt. Figyelemmel kísérve a dolgok folyását, meglepődve tapasztaltam, hogy a tó körül folyó, nagyon is élénk társadalmi éiet is mintha más kerékvágásba zökkent volna az elmúlt időszakban. Itt vannak például a lakótelepi csibészek. Suhancok, pontosan abban a korban, amelyben még nem tudják eldönteni, hogy rendőrök akarnak-e lenni, vagy inkább bűnelkövetők. Nem tudni miért, de egyre inkább odaszoktak abba a távoli sarokba, s nagyon úgy néz ki, hogy az egész nyarat ott fogják lehúzni. Az otthonról elcsórt peca- bottal horgásznak, és sütögetik a kifogott halat a három otthontalan ütött-kopott serpenyőjében. Száz- százalékos módszerük lehet, mert mindannyiszor arra járok, a serpenyők tele vannak, sőt a kis bogrács is, melyből mindenkinek jut néhány emberi szó és pár szál cigaretta fejében. A hiányos dolgok kiegészítik egymást - jut eszembe Lao Ce gondolata, amikor a létbizonytalanság partján egyensúlyozó három csavargó és a szüleiket leggyakrabban nélkülözni kénytelen sihederek vidám és kellőképpen koszos társaságát látom. Ha leszáll az est, és a város zaja kezd elviselhető méreteket ölteni, a lakótelepi lakás ablakából, mint távoli kis fénylő pontot, látom a garabonciások rakta tüzet. Elképzelem őket, amint az egykor jobb időket is megélt télikabátot magukra csavarják, s úgy nyúlnak el a csupasz földön, mintha a legjobb nyoszolyára heverednének. Ilyenkor előkerül pár fiaskó ribizlibor, melyre egész nap gyűjtögettek, néhány „komolyabb” csikkből új cigarettát sodornak, és belekapnak mítoszaikba. A szó ilyenkor visszaszáll azokba a régmúlt időkbe, amikor egyikük gyárigazgató volt, a másik egyetemi tanár, a harmadik pedig - hogy a finom szellem is képviselve legyen a társaságban - magas egyházi méltóság. Mesebeli szolgálati kocsikról, tündérszép titkárnőkről, titokzatos külföldi utakról, a vadászkastély nagy tivornyáiról esik ilyenkor szó. A pár deci „csúcsú” hatására azt is bevallják, amit sosem követtek el, majd mély hallgatásba burkolóznak. Kisvártatva újabb témájuk akad: ha valamelyiküknek eszébe jut széthullott családja, ezen a szálon fut tovább a mese, míg ebbe is belefáradnak, s a hallgatás ismét közéjük telepszik. Egy fél órával később már csak annyira futja lelki erejükből, hogy megbeszéljék a másnapi teendőket, felhíva egymás figyelmét még kellőképp át nem vizsgált gyárudvarokra, vas- lerakatokra, cseresznyéskertekre és számos más, fölöttébb praktikus dologra. Mert - bár kell az emlékezés -, csak kenyérrel él az ember... Éjszaka van, és a lakótelepi lakás ablakából éppen a távolban fénylő tűzre látok. Pontosan tudom és teszem a dolgom, s így utam aránylag biztos célt követ. A három csavargó közben szorosabbra fogja magán a kabátot, és arról álmodik, hogy kutyának sem való idők járnak, de valahogy mindig sikerül... •
