Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-16 / 138. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 16. VENDÉGKOMMENTÁR Státuskampány BARAK LÁSZLÓ Még sehol semmi, máris folyik a magyarországi pártok minősítése a külföldi magyarok jogállását szabályozó törvény kapcsán, ami egyébként korántsem lenne hírértékű esemény. Leginkább akkor nem, ha a magyarországi pártok viselkednek így egymás rovására. A hír az, hogy az érintett határon túli magyarok köreiben minősítget- nek némelyek a magyar parlamentben jelenleg folyó törvényhozási vita lezárta előtt. Főként azok, akik sorsuk megváltását várják a stá­tusmagyarrá válástól. Akadhatnak sokan, akik indokoltan akarják az erkölcsi megváltást. Szinte nincs ugyanis Magyarországon kívüli ma­gyar ember, akit az elmúlt évtizedek során a legkülönfélébb hétköz­napi helyzetekben ne minősítettek volna odaát csehnek, szlováknak, oláhnak, jugónak vagy éppenséggel ruszkinak. Mert odaát a tömeg politikai és ideológiai okok miatt így volt programozva. Tény, hogy ez a program talán már a múlté, az anyaországi kisembernek azon­ban egyik napról a másikra csak a szívét lehet látszólag cserélni, a fe­jét viszont nem... Az efféle gondolkodásmódot - ha nem változik alapjaiban a magyarországi hivatalos kurzus - majd megváltoztatja az idő. Ehhez azonban a készülő státustörvény csak a keretet teremt­heti meg. Akik viszont azt hiszik, hogy hatályba lépését követően majd magyarországi nemzetbéli testvéreink rögtön tömegestül azon kezdenek ügyködni, hogy kötelességszerűen „munkát, kenyeret” sze­rezzenek a határon túliaknak, azok tévednek, vagy félrevezették őket. Olyan vaklármával például, hogy Magyarországnak rövidesen többmilliós nagyságrendű szabad munkahelye lesz számunkra. ígér­tek nekünk itt nem is olyan régen Svájcot mások, aztán rövid úton közép-európai Panama lett belőle. A puding próbája a puding elfo­gyasztása, jó lesz hát megvárni, mi kerül a tányérra. Vagyis, a státus­igazolványért való folyamodási procedúra, a státusmagyarok ma­gyarországi hétköznapi megítélése, a beígért munkahelyek választé­ka, minősége lesz az a mutató, amely alapján egyenként is konzek­vensek lehetnek az újdonsült státusmagyarok. Ami addig történik, az propagandaduma a magyarországi politikusok, a majdani klien­túra várományosainak helyezkedése a határon túli magyarok részé­ről. A hivatalos szlovák politika duzzogása pedig legalább annyira át­látszó kampányszínjáték, mint a magyarországi parlamenti pártok külhoni magyarok iránti feltétlen imádata. JEGYZET Bespájzolt gyógyszerek PÉTERF I KONYA Évente tizenöt milliárd korona értékben fogyasztunk gyógy­szert, egyesek szerint az ötven­öt dolláros fejadag túl magas, mások szerint alacsony. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy a szomszédos Csehországban het­ven, Magyarországon hetvenhat dollárt költenek évente ugyan­erre a célra, akkor ilyen szem­pontból nincs ok aggodalomra. Ám az említett államokban és a nyugati országokban - ahol ele­ve több pénz jut az egészség- ügyi ellátásra - kevesebb, ám drágább tablettát szed a beteg, Szlovákiában viszont az olcsób­bakból fogyaszt aránytalanul sokat. Akadnak olyan orvosok, akik egy páciensnek egy év alatt harmincnál is több fajta, eseten­ként hetvennyolc féle orvossá­got írtak fel! Több oka lehet ennek. Elképzel­hető, hogy a beteg követeli a gyógyszerváltást, s a dokinak egyszerűbb, ha teljesíti óhaját. Mert ha máshová pártol, ugrik az érte járó havi fejpénz is. Ha valaki ekkora mennyiségű gyógyszert bevenne, akkor va­lószínűleg az életével fizetne ezért. Szerencsére, a valóság­ban más a helyzet, mert sok sze­mély mindössze néhány napig csipeget a pirulákból, aztán rö­vid időn belül félreteszi. A gyógyszer pedig kárba vész, an­nak ellenére, hogy az egészség- biztosítók egyike - igaz, több hónapos késéssel - kifizette. Mindezt úgy hívják: pazarlás. És talán ez is a mai anyagi mizé­ria egyik oka lehet. így aztán a patikus azért kesereg, mert nem tudja időben megtéríteni a gyógyszerforgalmazó számláit, a forgalmazó azért, mert ő meg a gyártóknak tartozik súlyos milliókkal. Amikor már milliár- dokra rúg a pénzhiány és a kör­betartozás, akkor az ellátók be­keményítenek Az állandóan or­vosságra utalt beteg pedig, biz­tos ami biztos, bespájzol, növel­ve az összes érdekelt fél adóssá­gait. A minisztérium eddig nem találta meg a gyógyszerezés ésszerű módját. Talán most. Legalábbis a miniszter ezt Ígéri, a tárca megszámlálhatatlanul sok fogadkozása és nekirugasz­kodása után... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT.^ Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JĽL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, a diBT az e^enőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon talámató. oľaYÄ E-mail: redakcia@ujszo.com wmm mm mmmmmmmmmmmmmmmmmmm mmmmm mmmmmmmmmmmmmmmmmmmm mmmmm. PRÁCA Nem érdekes az iskola a gyerekek számára. Oktatásügyünk elsődleges célja az ismeretszerzés volt. Koráb­ban az információk 90%-át az isko­lában szerezték a tanulók, mára ez 40%-ra csökkent. Erről és iskola- rendszerünk egyéb gondjairól vitat­koznak a napokban. „Gyermekeink- összehasonlítva más országokkal- óriási ismeretanyaggal rendelkez­nek, de nem képesek ezt átalakíta­ni, megfelelően felhasználni. Tan­tárgyakat tanulnak, nem azok gya­korlati alkalmazását” - mondta An­ton Novajelský, az ólublói alapiskola igazgatója. Szerinte elsősorban a ta­nulók tájékozódóképességét kelle­ne fejleszteni, egyfajta felülnézet ki­alakítására is meg kellene tanítani őket. A rossz anyagi helyzet miatt sok helyen nincs internet, miközben már nem az iskola, hanem a világ­háló a legfontosabb ismeretforrás. A fórum a Millennium tervezettel is foglalkozik, ám pénz nélkül - le­Vízilabdamódszerek a szlovák és a magyar politikában (Malabu rajza) gyen bármilyen korszerű - ez a program is megvalósíthatatlan. TALLÓZÓ HÉTVÉG(R)E Kucsma-látogatás és miegymás Megkergültek az írek, végleg le akarták írni a Nizzai Szerződést, és még az sem volt jó hír, hogy egy cseh kergemarhateszt pozitív lett. De ha elindul a vonat... JUHÁSZ LÁSZLÓ Az elmúlt hétvégén érkezett az első rossz hír: Írország megszavaz­tatott polgárai úgy döntöttek, ír­magja se maradjon az Európai Unió bővítésének. Nem oda Dub­lin, üzent Brüsszel, ezzel még nem zárult le a csatlakozási folyamat, akármit ír is egyszer az egyszeri ír a szavazólapra, ez az epizód csak egy kellemetlen fejezete marad az uniós bővítés forgatókönyvének. Egy, csak egy megnyitandó fejezet van hátra Szlováldának, a bel- ügyekkel kapcsolatos. Ügyes belü- gyeseink bizonyára gond nélkül veszik ezt az akadályt is, főleg most, hogy a Šimko-seprô ilyen jól takarít. Persze attól, hogy új em­ber, Pittner szerint utódja azért nem földre szállt angyal. Angyal Imrétől midenesetre még nem si­került megszabadulnia, de ami ké­sik, az nem jön időben. Van még egy kis idő a magyaror­szági státustörvény elfogadásáig, az SNS-től viszont meglepő mó­don megtudtuk, hogy a magyar ............... BHHH ne mzet újraegyesítéséről szól a tervezet. Én is jól meglepődtem, amikor kiderült, a felvidéki ma­gyarság (Malíková szerint: a ma­gyarul beszélő szlovákok) csupán két százaléka vállalna azonnal munkát Magyarországon. Ahol szintén fokozódik a helyzet, Kun- cze már kuncog a markába, mert Fodor, Gábor nem jelölteti magát Demszky megüresedett pártelnöki székébe, így a magyar exbelügy- miniszter ismét labdába rúghat. Akárcsak Nádszegen, ahol visegrá­di miniszteri focitornát tartanak a jövő héten. Majd lesünk, lesz-e le­sünk. Kirúgás biztosan lesz né­hány, a végén talán berúgás is, SNS háza táján mostanában na­gyobb sajtóvisszhangot kapott. Marián Andel szólt oda Malíková- nak, ne froclizza már annyit Slotát kocsmalátogatásai és egyéb botrá­nyai miatt, hiszen - fogalmazott andeli bájjal - a pártelnök asszony „egyszer annyira részeg volt, hogy a vécé helyett a bidébe csinált.” Csirkebecsináltat együnk inkább marhasült helyett - adták ki a jel­szót Csehországban, ahol megker- gült az első marha, Milka tehén. A jobb sorsra érdemes kérődző szi­vacsos agya ügye kapcsán nálunk is eltűntek a cseh marhakonzer- vek, de aggodalomra semmi ok. Igaz, hogy a csirke feliratú virslik­be is kerül némi marhabelsőség (ezt is így kellett megtudnunk!), de marhaság lenne emiatt pánikba esnünk. A Boci csoki még nem veszélyes, a Milka sem. Cseh csor­datársai azóta máglyahalált hal­tak, a többieket meg elásták. Áskálódhattak megint egy kicsit az újságírók, mégpedig a Rudolf Schuster elnöki kertjében elnöki facsemetének gödröt ásó jó ukrán elnök látogatása kapcsán. Schus­ter jó barátjával, Leonyid Kucs­mával az a baj, hogy vaj van a fe­Csirkebecsináltat együnk inkább marha- sült helyett jén, kucsmája sem takarhatja el: antidemokratikus hatalmi mód­szereket, csúszópénzekből szár­mazó dollármilliókat és millió más ügyet emlegetnek az újság­írók. Gongadzéval is végeztek va­lakik Ukrajnában, egy firkásszal kevesebb. Nem kevesebb mint ötszáz környe­zetvédő környékezte meg csütör­tökön a göteborgi EU-USA csúcs- találkozót, hogy globálisan tilta­kozzanak a felmelegedés miatt, ami így június derekán igazán de­rék cselekedet. Tegnapra több ez­ren lettek, a rendőrség sem tartóz­tatta magát a visszavágástól: több száz embert letartóztattak. Lap­zártakor még vártuk a híreket, va­jon a Tizenötök kijelölik-e az uniós csatlakozások céldátumait. A vonatok csatlakozása csütörtö­kön zavartalan volt, az utolsó pilla­natban a vasutas-szakszervezet le­mondott a vonatsztrájkra vonatko­zó elképzeléséről. Pál Gábor, a füle­ld gimnázium igazgatója nem mon­dott le, őt leváltotta a kerületi hiva­tal elöljárója, lecsillapítandó úgy­mond a felkorbácsolt kedélyeket. Kedélyes vagy legalábbis barátsá­gos volt Dzurinda kormányfő wa-s- hingtoni fogadtatása. Persze a szlo­vák miniszterelnök meg is tett min­dent, hogy elnyelje Bush junior bi­zalmát. lejelentette, Szlovákia tá­mogatja a rakétapajzsról szóló el­képzeléseket. Dzurinda szerint pe­dig jövőre már NATO-tagok is lehe­tünk, ha a maratoni felké-szülést sikeresen letudjuk. Sót még a kas­sai maratonra is meghívta az ame­rikai elnököt, akiről megtudta: hobbija a maratonfutás. Bárdos Gyula MKP-s frakcióvezető meg el­árulta, a széles amerikai-szlovák protokollmosoly mögött bizonyos aggályok is megfogalmazódtak. A választásokig azonban még min­dig van másfél évünk. Addig akár csoda is történhet. HETI GAZDA(G)SÁG Csak kapkodtuk naponta a fejünket TUBA LAJOS A nagy állami cégekben történtek ellenére a hét gazdasági fősze­replője ezúttal a kormány volt. A statisztikai hivatal csütörtökön ugyan a vártnál jobb GDP-növeke- dést jelentett be, de a legtöbben azért még nem gyújtanak örömtü- zeket. A gazdaságot már hagyomá­nyosan húzó kivitel a nyugat-euró­pai recesszió miatt lanyhul, így ez a kedvezőtlen tény előbb-utóbb a sta­tisztikában is megjelenik. Erre a jegybank is utalt, amikor közölte, a statisztikai hivatallal ellentétben ők nem javítanak az év elején kiadott makrogazdasági prognózisán. Ha­sonlóképpen figyelmeztető jel, hogy az ipari termelés növekedése a múlt hónapban jelentősen visszaesett. Viszont sokan azzal igyekeznek vi­gasztalni magukat, hogy az egyre növekvő import és az ezzel járó kül­kereskedelmi mérleghiány valójá­ban a modem technológiák behoza­talából ered, ez pedig hosszú távon kedvező hatással lesz a gazdaságra. A kormány nagyon termékenynek bizonyult ezen a héten: a jövő évi ál­lami költségvetés sarokszámainak és az adóreform koncepciójának jó­váhagyása dicséretes tempónak ne­vezhető. Ezenkívül az első ipari park számára is megítélték az álla­mi támogatást - ez Verebélynek ju- tott.Csak úgy kapkodhattuk a fejün­ket az állami nagyvállalatokból ér­kező hírek hallatán. A VÚB privati­zációját példamutató gyorsasággal intézik, az illetékes bizottság az ajánlatok beérkezése után a máso­dik napon megtette javaslatát Mária Machová privatizációs miniszter­nek. Ő sem tétovázott, tegnap egye­tértett az olasz érdeklődő kiválasz­tásával, így a jövő szerdán a kor­mány dönthet is a másik hazai nagy­bank új gazdájáról. Ez nem jelente­ne kevesebbet, műit a hazai bank­szektor krízisének végét. Igaz, a 105 milliárd koronás költségeket még egy generáción keresztül törleszteni fogjuk. Különösen akkor, ha nem si­kerül elejét venni a kormánykoalí­ció egyre kézzelfoghatóbb elcsábu- lásának, hogy a privatizációs bevé­teleket ilyen adósság törlesztése he­lyett tűzoltásra pazarolják el. Egyik utolsó mentsvárunk újra csak Ján Langoš, az erre vonatkozó törvény- javaslatával, amely sorsa a jövő hé­ten dől el a parlamentben. Az egyik miniszter állítólag kijelen­tette, hogy a kormányuk idején két igazán fontos dolog van: a NATO- tagság és az SPP privatizációja. Nos, az SPP-vei kapcsolatban gazdag he­tet tudhatunk magunk mögött: le­váltották az elnök-vezérigazgatót és az SDL-lobbista felügyelő bizottsági elnököt, a kormány döntött a rész­vények 49 százalékának egy cso­magban történő eladásáról, a cég pedig sajtóértekezleten ünnepelte az üzleti szempontból stratégiai je­lentőségű JAMAL vezeték szlovákiai szakaszával kapcsolatos kedvező fejleményeket. Mária Machová vi­szont összeveszett Ivan Miklošsal, hogy kinek a bizottsága adjon aján­lást a pályázat győztesére, az ellen­zék pedig egyre hangosabban köve­teli a privatizáció leállítását. A meg­bolydult állatni cégek sorát a villa­mos művek és áramszolgáltató vál­lalatok folytatták, amelyeknek 9 milliárd koronáért, a névérték nyolcszorosáért sikerült eladniuk Globtel-beli részesedésüket. Ebből semmi sem jut a vagyonalapi kötvé­nyek kifizetésére (amelyről, ugye, hallhattuk, hogy most már csak félgőzzel folyik). De ez sem feltétle­nül rossz hír, hiszen a 9 milliárdos bevételből a villamos művek tragi­kus eladósodottságát csökkentik, amelyet már évek óta csak újabb és újabb állami garanciájú hitelekkel lehet a víz felett tartani. A jövő héten érdemes lesz részlete­sebben odafigyelni a parlamentben csütörtökön módosított iparostör­vény újdonságaira. Ettől azt várják, hogy jelentősen csökkenti a hiva­talnoki befolyást a koncesszióhoz kötött vállalkozói engedélyek ki­adása során (erről sokan tudnának meséim). A bankvilágban ezen a héten a Pol’nobankáról érkeztek kedvező hírek - az EBRD a számá­ra maximálisan engedélyezett 20 százalékig visszavásárolta magát ide, az első negyedévet pedig 160 millió koronás nettó nyereséggel zárta. Ez arra utal, hogy a bank, amelyet az új főrészvényes UniC- redito az év elején masszív tőkee­meléssel igyekezett megszabadí­tani a múlt terheitől, kezd magá­hoz térni. Az IRB esetében a priva­tizációs minisztérium már nem annyira gyors, mint azt a VÚB ese­tében láttuk, a bank pedig annyit közölt ezen a héten, hogy bár az első negyedévben veszteséges volt, május végén 35 millió koro­nás nyereséggel zárt, ami 235 mil­lió koronával jobb mérleg, mint tavaly ilyenkor. Egy magát meg­nevezni nem kívánó képviselője pedig azt nyilatkozta, hogy az el­múlt hetek IRB-botrányai tulaj­donképpen csak az OTP elriasztá­sára szolgáltak, hogy a bank to­vábbra is állami kézben maradjon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents