Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-11 / 133. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 11. Sportvilág Kovács Kokó István szombaton a budapesti Kisstadionban lép szorítóba, hogy az argentin Juan Pablo Chacón ellen megvédje profi világbajnoki címét Értékesebb ökölvívó, mint korábban bármikor Nyilván mert jelentős amatőr- múltja van. Persze ez nem is lehet kétséges. Négy hónapot sem kellett várni. Ez idő alatt minden fáradtságát kipihente a bajnok, kellőképpen meg is ünnepelte nem mindennapos sikerét, a mendzsment- je tárgyalt gőzerővel a folytatásról, és meg is született a megállapodás, amelynek értelmében Kovács István megvédheti január 27-én megszerzett WBO-világbaj- noki övét. FELDOLGOZÁS Időpontok és helyszínek repkedtek a levegőben, szó volt május végéről, június 2-ról, 9-ről és 16- ről, tervezték Németországba, Argentínába és az Üllői útra, végül június 16-án a Kisstadionba húzhat kesztyűt. Egyetlen (ha van ilyen a profibokszban) betonbiztos pont tartotta magát majdnem a kezdetektől: az ellenfél személye. Juan Pablo Chacón egyáltalán nem ismeretlen alakja a pehelysúlynak, volt már a WBO (Bokszpiát egy súlycsoporttal lejjebb Kovács István nyerte meg. Reményeink szerint a taktikaitechnikai téren kétségtelenül Kokó javára meglévő tudáskülönbség a Kisstadion zsúfolt lelátói előtt is kijön, és újra, hivatásosként immár huszonnegyedszer is győz a jelen vitathatatlanul legnépszerűbb magyar sportolója. Csak hogy megdöntse a sajtótájékoztatón kedvtelve hangoztatott, marketingszempontól kétségtelenül elsőrangú tételt: az első címvédés a legnehezebb. De ne menjünk ennyire előre. Mi történt a világbajnoki öv megszerzése után? Csak annyi, hogy elindult az általunk felvállalt, hosszú menetelés, fantasztikus élményekben volt részem. Tán az egyik legemlékezetesebb esemény Miskolcon történt, ahol annyian voltak az áruházban, hogy majdnem leomlottak a falak. Ott fordult velem elő először, hogy csak rendőri segítséggel tudtam elhagyni a helyszínt. Egyszerűen nem tudtam elindulni az autómmal, a rendőröknek kelAz edzések mennyire voltak más jellegűek, mint korábban? A munka jellege nem változott, viszont érezhetően megnőtt a rangom a teremben, már világbajnokként tekintettek rám. Fritz Sdunek mester például többször is rám bízta a társaságot gim- nasztikázásnál vagy az irammenésnél. Most jutottam el oda, hogy olyan helyre kerültem, mint a magyar amatőrválogatottnál. Különben egy-egy ukrán, orosz és francia edzőpartnerem volt. Közülük az utóbbi járt a legrosszabbul. Szegényt úgy eltaláltam, hogy eltörött az orrcsontja, kórházba kellett vinni. Könnyít valamit a dolgán, hogy már harmadszor bokszol hivatásos tétmeccset Budapesten? Ha azt veszem, hogy a hihetetlen, felfokozott érdeklődést, az ezzel járó stresszt, szóval a körítést jobban fogom bírni, akkor igen. De nem ezért győzöm le Juan Pablo Chacónt, hanem mert jobb vagyok nála. Azt mondta, két videokazettát nézett meg róla. Gondolom, a Norwood elleni világbajnoki címmérkőzés is közte volt. Összesen öt összecsapását láttam, a Claudio Martinet elleni vereségét, illetve győzelmét, persze a Freddy Norwood ellenit meg még kettőt. Jó bokszoló, nagyon jó, nem annyira verekedős, de kemény gyerek, remek egyenes ütésekkel, látszik rajta az iskolázottság. Igen, megverem az argentint, és nem csak őt... világszervezet) és a WBA (Bokszvilágszövetség) latin-amerikai bajnoka, a WBO rangsorában ma is ott áll a második helyen (igaz, Díazból is hirtelen lett ranglistaharmadik, amint a menedzsmentje megállapodott Kokóéval). Kovács közte Naseem Hamed ál- mélkodik, ő azonban egy ideig még biztosan nem lesz a magyar világbajnok kihívója, hiszen éppen Barrérával, friss legyőzőjével, a visszavágóval van elfoglalva. Az argentin Chacón bokszolt már Freddy Norwooddal a WBA vb-cí- méért, s kikapott tőle. És Chacón bokszolt még amatőrként a magyar Nagy Jánossal is, szoros meccsen, pontozással éppen az akkor még győri fiú testén keresztül szerezte meg az atlantai olimpia bronzérmét. Azt az olimlett eltolni az útból az embereket. A közönségtalálkozók mellett rengeteg televíziós felvételen vettem részt, leforgattam életem harmadik vagy negyedik reklámfilmjét, és egy csodálatos hetet töltöttem a családommal a Kanári-szigeteken. Aztán véget ért a sport nélküli időszak... Március végén, április, elején kezdtem el mozogni, akkor elsősorban fociztam, teniszeztem és erősítettem, majd a hónap végén visszamentem Hamburgba, ahol elkezdődtek az edzésekkel teli unalmas hétköznapok. Május közepétől szerencsére minden felgyorsult, jöttek a kesztyűzések, egy hétig itt volt a feleségem, ráadásul önmagam szórakoztatására eljutottam néhány rangos sporteseményre. A Nagy János elleni, atlantai meccsét nem látta, ugye? Akkor nem volt rá időm, ma meg már nem lenne értelme, hiszen ha az öt évvel ezelőtti képét a mai mellé tenném, meg sem ismerném. Lehet, hogy az olimpiai fináléban legyőzött kubai Mesa is köszönés nélkül menne el Kovács István mellett. Tény, hogy én is sokat erősödtem. Szóval megveri az argentint. Igen, és nem csak őt. Még egyszer nem fogom elkövetni azt a hibát, amit Díaz ellen, hogy teret adok az ellenfélnek, mert egyszerűen nem szabad megéreznie a lehetőséget. Egyébként pedig egyik meccsén sem produkált különösebben ijesztő iramot. Nowood ellen sem? Ott sem. Ugyanakkor ma már tudom, hogy volt értelme áldozni a budapesti rendezésre, hiszen legalább negyvenezren látták azt a meccset. Egy argentin futball- stadionban bunyóztak, zsúfolt Még egyszer nem követhetem el azt a hibát, hogy teret adok az ellenfélnek Tudatos, színvonalas szakmai munka van bennem, amelyik már kizárja a véletlent. ház előtt, valami elképesztő felhajtással. Hihetetlen volt a hangulat, tomboltak a nézők, olyan volt a körítés, hogy szerintem Maradonáék játszották az előmeccset. A Kisstadionban sem ígérkezik unalmasnak az este. Azon leszek, hogy a két korábbihoz hasonló élményt szerezzek az értem szorító nézőknek. Szóval nem olyat, mint a Díaz elleni csata volt, hanem a Robinsonnal szemben sikerrel megvívott Euró- pa-bajnoki címmeccsre emlékeztetőt. Mi a garancia arra, hogy ez sikerül is? Elsősorban az, hogy lényegesen értékesebb ökölvívó lettem, mint korábban bármikor. És félre ne értse, ez alatt elsősorban azt értem, hogy olyan tudatos, színvonalas szakmai munka van bennem, amelyik már kizárja a véletleneket. Viszont a feladata is minden korábbinál nehezebb. így szokott ez lenni. De ezt is megoldom, ígérem. A gála előtti napok koreográfiája is hasonló lesz a tavaly és tavalyelőtt megszokotthoz? Gondolom, igen, azaz hétfőn sajtótájékoztató, szerdán pódiumedzés, pénteken mérlegelés, szombaton boksz, vasárnap ünneplés. Na jó, ez utóbbival még várjunk. Azt mondta, egy mérkőzés még beleférhet az esztendő vége előtt. Igen, augusztusig biztosan pihenni fogok, utána viszont lesz idő még egyszer nekirugaszkodni. És kétszer már nem lenne. Nem, további kétszer az idén bizonyosan nem lépek szorítóba. És az az egy sem itthon lesz. Sajnos valóban nem. Mert november-december táján nem akarok bundában bokszolni. Felépült már a Hamed veresége miatt érzett letargiájából? Letargiáról azért nem volt szó. Mindössze annyi történt, hogy nem én nyertem meg a lottóötöst. Márpedig arra igazán nem kalkulálhat az ember. Szó se róla, mindent megpróbáltak. Még most, tavasszal is hajtottuk a Herceget, de a menedzsmentje egyszerűen nem állt kötélnek. Egyszer azt mondta, azt a mérkőzést bevinnék a Népstadionba. Ha lenne Hamed elleni meccs, az Amerikában lenne. A tévés jogdíjak miatt, elsősorban. A Népstadion jegybevétele sem lenne utolsó. Ha tele lenne, az tényleg szép kis bevétel, de a tévé akkor is nagy úr. Lennox Lewis is kénytelen volt egészen hülye időpontban bunyózni Dél-Afrikában, hogy az amerikai nézőknek megfeleljen. Én meg nem akarok hajnali fél ötkor szorítóba lépni, csak mert a televíziós társaság így találja meg a számítását. A hajnali bunyóban a tavalyi, Üllői úti gála résztvevői a jók, Béres Zoli, Scbenk meg a többiek, akik a vihar miatt eltolt meccseken bokszoltak. Zoli amúgy is a hajnali összecsapások specialistája. De mondom, én nem így tervezem. Ha lesz meccs Hameddel, megyek Amerikába. Előbb azonban Chacón következik. Nagyon várom már. Ha már nem otthon lettem hivatásos világbajnok, legalább az első címvédő meccsemet Budapesten vívhatom meg. Az elsőt, ami, ugye, a legnehezebb. Szerintem lesz ennél nehezebb is, de valóban, a Díaz elleninél kétségtelenül keményebb próbatételnek ígérkezik. KOVÁCS ISTVÁN Született: 1970. augusztus 17., Budapest Sportága: ökölvívás (1985-1997 amatőr, 1997 - hivatásos) Edzői. Amatőrként: Wallenhofer Zoltán, Bódis Gyula, Szántó Imre. Hivatásosként: Fritz Sdunek (német) Klubjai. Amatőrként. ÉVIG SE, Vasas SC. Hivatásosként. Universum Box-Promotion (német) Alapállása: jobbkezes Eredményei. Amatőrként: olimpiai bajnok (1996, Atlanta, 54 kg), olimpiai 3. hely (1992, Barcelona, 51 kg); 2x világbajnok (1991, Sydney, 51 kg; 1997, Budapest, 57 kg); 2x Európa-bajnok (1991, Göteborg, 51 kg; 1996, Vejle, 54 kg), Eb-3. hely (1993, Bursa, 54 kg); Világkupa-2. hely (1990, Dublin, 51 kg), Világku- pa-3. hely (1994, Bangkok, 54 kg); junior Európa-bajnok (1988, Gdansk, 48 kg); 7x magyar bajnok (1989-92, 1994-96). Hivatásosként: WBO-világbajnok (2001-, pehelysúly); WBC interkontinentális bajnok (1999-2000, pehelysúly); Európa-bajnok (2000- 01, pehelysúly); 20 mérkőzés, 20-0 (10).
