Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-11 / 133. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér új szó 2001. JÚNIUS 11. KOMMENTÁR A meleg brüsszeli vas SZILVÁSSY JÓZSEF Segíts magadon, talán Brüsszel is megsegít, ha már a szlovák partnerek közül senki sem hajlandó erre. így jellemezhetjük a Magyar Koalíció Pártjának tennivalóit a hazai közigazgatási reform beindítása szempontjából sorsdöntő parlamenti vita és szavazás előtt. Az európai értékrend a történelmi tájegységek megőrzését, a gazdasági vonzáskörzeteket, továbbá a lakosság mobilitásának az irányát tartja meghatározó szempontnak. Meéiarék előtt viszont két, merőben más cél lebegett: úgy alakították ki a járásokat és a kerületeket, hogy minél több helyen akár évtizedekre is bebetonozhassák a hatalmukat. További sanda szándékuk mindmáig az, hogy a leendő másodfokú önkormányzatokban a magyarok arányszáma szintén a lehető legkisebb, gazdasági helyzete pedig kiszolgáltatott legyen. Holott titkos régiófejlesztési koncepciójukban még ők is elismerték, hogy például a komáromi térségnek Nyitra nem a vonzáskörzete. A szlovák kormánypártok az utóbbi vonatkozásban Meéiarék kiváló tanítványai, hiszen az MKP minden javaslatát szakmai ellenérvek helyett etnikai szempontok szajkózásával utasítják el. Nagy kérdés persze, hogy az illetékes személyek a színes térképek tucatjain kívül milyen indokokkal igyekeztek jobb belátásra búni őket. Most még nem az önvizsgálat, hanem a célirányos tettek idejét éljük: ezért a magyar párt Pozsonyban a reformügyben szüntelenül hátráló Dzurindáéktól és más potenciális szlovák szövetségestől legalább annyit joggal követelhet, hogy a végsőkig kiállnak a kormányjavaslat mellett, és igyekeznek maguk mellé felsorakoztatni az ellenzékkel kacérkodó baloldaliakat. Ezzel egyidőben Brüsszelben kell ütni a vasat, mert az meleg, sőt tüzes. Az európai döntéshozók Macedóniában is nyilvánvalóvá tették: terroristákkal, gyilkosokkal nem állnak szóba, ám azt nem nézik jó szemmel, ha a lakosság egyharmadát kitevő albánokat kiszorítják az ország irányításából és a közügyek demokratikus intézéséből. Az MKP illetékesei is támogatóikra találhatnak, ha képesek velük elhitetni: a Duna menti megye és más régiók szorgalmazásával nem akarnak mást, műit a magyarság arányszámának megfelelő jogköröket a vegyesen lakott régiók sorskérdéseinek eldöntéséhez. Brüsszel a végső szavazás előtt még ösztönözheti a szlovák politikusokat elutasító magatartásuk megváltoztatására. De csak akkor, ha megalapozott érvekkel és kellő empátiával az MKP győzi meg őket meg az igazáról és nem a koalíciós partnerei, ahogy az a kisebbségi nyelvtörvény kapcsán már megesett. Szocdemék úri szabója TÓTH MIHÁLY A szlovák szociáldemokraták új elnököt választottak. Több mint 10 év alatt szerzett rossz tapasztalatom alapján úgy döntöttem, formabontó leszek, nem írom le az új elnök nevét. Ebgondolattal mondom: bárcsak Zaláét, Volfet, illetve Weissét és Migašét se írtam volna le sohase! A nem bolsevik baloldal javára megfogalmazott állásfoglalásaim sem az SDSS-nek, sem az SDĽ-nek nem hoztak szerencsét. Na de félre a tréfával, a babona nem politológiai kategória. Annak megválaszolása viszont egy rövid eszmefuttatás kereteit túllépő elemzést igényel, hogy miben gyökerezik az a térségünk velünk hasonló sorsú és fejlettségű országaihoz viszonyított szlovákiai specialitás, hogy az SDSS 1989 utáni históriája csődtörténet. Volf pártját csak az mentette meg a teljes feledésbe merüléstől, hogy a szlovákiai pártstruktúra káoszában törpéknek is erőművészkedhetnek. Nálunk a nem standard politikai erők a választókkal el tudták hitetni, amit szociáldemokrata irányultságú szervezeteknek kellett volna elhitetniük. Annak beismerése, hogy egy milliárdoscsináló HZDS és egy ebben asszisztáló SNS meg- nyerőbb tud lenni a bérből és fizetésből élők számára a Szocialista In- temacionálé tagszervezeteinél, az nemcsak a szlovákiai plebsz csoda- várási hajlamát bizonyítja, hanem a baloldali pártok elitjének tehetetlenségét is. Mečiar bravúrjának lényege, hogy ugyanaz osztogatta szét és fosztogatta ki az országot, alti e folyamat veszteseit is meg tudta nyerni. Az SDSS új vezetése mint bolsevik pártapparatcsikok egykor a Köztársaság Érdemrendet, most úgy „akasztotta ki” a párt emblémája mellé a bejelentést, miszerint az országos funkcionáriusok átlagéletkora 32 év. Nagy válságban ilyen érvet csak kínjában mond ki egy politikus. A szlovákiai baloldal korábban is megpróbált másképpen válságot kezelni; valaki azt tanácsolta, öltözzenek divatosabban, ne a Februári Győzelem Ruhagyár konfekcióját viseljék. Mindent szó szerint értettek, nem átvitt értelemben, ahogy a tanácsadók szánták. A korszerű, hatékony baloldalra váró hírmagyarázó kíváncsian figyeli, az új pártelnök 2-3 év alatt kiérdemli-e nevének feltüntetését. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax* 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsmé.sk; Kassa: B. Nemcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, ót arculaton: E-mail: redakcia@ujszo.com Egyre otthonosabban mozognak Kassán az U.S. Steel amerikai vezetői. Tegnap amatőr golfversenyt rendeztek, a vasmű stratégiai fejlesztési igazgatója ezt halászással kötötte egybe. (TASR-felvétel) TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Az írek elutasító szavazata késleltetheti az Unió bővítését, s ez zavart okozhat a keleti tagjelöltek körében, ám mindez nem jóvátehetetlen - vélekedett a Die Welt. - A „nem” ugyanakkor megmutatta: még azok sem tudják, mit köszönhetnek az EU-nak, akik eddig a legtöbbet kapták tőle: egy párját ritkító gazdasági fellendülést. Ha tehát még az írek sem fogják pártját az Uniónak, akkor ki? Az írek nem tudták, mit véljenek a nizzai szerződésről. Az euró dacára az Európai Unió már nem tudja, mi is ő voltaképpen - és mi akar lenni. Írország föltette a kérdést, s ezért köszönet illeti. A Der Tagesspiegel szerint jobb szerződésre volna szükség, és az nem vezetne szükségszerűen a keleti bővítés késleltetéséhez. Az EU-biztosok számának, az Európai Parlamenten belüli mandátumok számának és a miniszteri tanácson belüli szavazatok súlyozásának kérdését a csatlakozási szerződésekben lehetne rögzítem. A brit miniszterelnöknek nem kell kormányalakítással bajlódnia ott folytathatja, ahol abba sem hagyta Tony Blairnek nem volt ellenfele A vártnak megfelelő eredménnyel értek véget a múlt heti nagy-britanniai választások. Tony Blair lett az angol történelemben az első munkáspárti miniszterelnök, akinek sikerült két egymást követő választási időszakban is működő többséget szereznie a parlament alsóházában. A lordok házába nem választások, hanem származás útján kerülnek a képviselők. SÓKI TIBOR Azokat, akik figyelemmel kísérik a brit politikai életet, nem érte meglepetésként az eredmény. A régi-új kormánypárt pozícióját az utóbbi hónapok válságai sem tudták megrendíteni. Pedig akadt belőlük egynéhány. A száj- és körömfájás - amely miatt a választásokat halogatni kellett -, a szinte már rendszeres metrósztrájkok és a tavalyi üzemanyagsztrájk sem gyengítették a baloldalt. Az elsöprő győzelem most azt jelenti, Blair ott folytathatja munkáját, ahol gyakorlatilag abba sem hagyta. Nem kell koalícióalakítással, vagy partnerszerzéssel bajlódnia. Persze azért az új kabinetet nem kerülték el teljesen a változások. Röviddel a választási eredmények kihirdetése után összesen hat személycserét jelentett be a miniszterelnök. Európai szempontból talán az a legérdekesebb újdonság, hogy Robin Cook, korábbi külügyminiszter elhagyja posztját, és a parlament alsó házának élére kerül. A személycserékkel kapcsolatos legtöbb híradás nem felejti el megemlíteni, hogy rekordnagyságot ért el a nők száma a kormányban. A gyengébb nemet öten képviselik majd az elkövetkező időszakban az ország vezetésében. Nem múlt el személycserék nélkül a választások másnapja a vesztes, konzervatív tory párt számára sem. Mint az várható volt, a megalázó vereség után William Hague pártelnök távozott posztjáról - pedig a voksolás másnapján több társa is felszólította, maradjon. Hague lemondása csak jót tehet a toryk- nak. Az elmúlt hónapokban szinte nem telt el hét, hogy a pártvezér ne került volna a lapok első oldalára valamilyen szerencsétlen kijelentés miatt. A legemlékezetesebb eset talán az volt, amikor azt állította, kamasz korában napi tíz pint sört is megivott munka közben. Hague mostam döntésével bizonyította, mégsem áll annyira távol tőle a józan politikai gondolkodás, mint ahogy az első pillantásra tűnhet. Egyes elemzők arra számítottak, küzdeni fog a posztjáért, s amolyan „hosszú kések éjszakáját” rendez a pártban, hogy megszabaduljon fő riválisaitól. Nem ez történt. Idejében felismerte, mikor kell visszavonulnia. Azt, hogy ki ál majd a helyére, csak a jövő mondja meg. Persze hiba lenne azt állítani, hogy a toryk vereségének egyedül Hague lenne az oka. A konzervatívok alaposan elbaltázták egész kampányukat. Ahelyett ugyanis, hogy az angolokat valóban érintő - és zavaró - mindennapi gondokra, a közlekedésre, a közbiztonságra és az elkeserítő állapotban lévő egészségügyre összpontosítottak volna, valóságos keresztes hadjáA konzervatívok alaposan elbaltázták egész kampányukat. ratot indítottak az euró és az egész Európai Unió ellen. Márpedig ezek a témák alig érdeklik az átlagangolt. Ráadásul az üres nacionalizmus Nagy-Britanniában - legalábbis annak legnagyobb részében - nem hatékony fegyver. Még az a tény sem keltett idegengyűlölő hullámokat, hogy viharos időszak előzte meg a választások napját. Ázsiai fiatalok rövid időn belül egymás után háromszor is az utcára vonultak Oldhamben és Leedsben, hogy autókat gyújtsanak fel, boltokat verjenek szét, és persze hogy összecsapjanak a rendőrséggel - állítólag a rasziz- mus elleni tiltakozásul. Az sem segített a toryknak, hogy a bevándorlás kérdésével is előhozakodtak. Ez ugyan az angolokat is érdekli, de édeskevés ahhoz, hogy hatalomra segítsen egy pártot. A már szinte unalomig ismételgetett bírálatokon kívül a konzervatívok nem tudtak használható programmal előállni, így már hónapok óta sejteni lehetett, ki áll majd az ország élén a választások után. A Munkáspárt győzelmére csupán a választók érdektelensége vetett némi árnyat. A negyvennégymil- liónyi választásra jogosult brit polgár alig hatvan százaléka tartotta fontosnak, hogy az urnák elé járuljon. Ez a legalacsonyabb arány 1918 óta. A szavazók csak az évtizedek óta az erőszak árnyékában élő Észak-írországban éltek szép számmal alkotmányos jogukkal. Ez is igazolni látszik azt a tételt, hogy a polgárok egy rendesen működő demokráciában rendszerint elveszítik a politika iránti érdeklődésüket - elvégre majdnem mindegy, hogy ki kormányozza az országot, ha a legalapvetőbb emberi és politikai jogok nincsenek veszélyben -, ám aktívak ott, ahol gondok vannak. A Nizzai Egyezmény leghangosabb ellenzői a Sinn Fein, a szocialisták, a zöldek, és kisebb vallási csoportok voltak Az írek 18 százaléka tette kérdésessé a bővítést ÚJ SZÓ-HÁTTÉR Bertie Ahern ír miniszterelnök valószínűleg keservesen bánja, hogy országa azon kevés EU-tagállam egyike, amelyben népszavazást tartanak az uniós szerződésekről. Hiábavaló volt ugyanis a jelentősebb politikai pártok és a katolikus egyház minden erőfeszítése, az írek nemet mondtak a Nizzai Egyezményre, amelytől nagyban függ az uniós bővítés jövője is. Bár vezető uniós politikusok a népszavazás eredményének kihirdetése után azonnal siettek leszögezni, hogy a bővítési tárgyalások töretlen lendülettel folytatódnak, elemzők szerint az ír „nem” bizonytalanná tette a folyamat jövőjét. A tagjelölt államokat - köztük Szlovákiát is - valószínűleg hidegzuhanyként érte a hír. Az sem nyújthat vigaszt, hogy nem a valódi többség gáncsolta el a tagfelvételt. A szavazásra jogosult polgárok csupán 32,9 százaléka járult az urnákhoz, 54 százalékuk voksolt nemmel. Ez azt jelenti, hogy az írek alig 18 százaléka kuszálta össze egy kissé az egész bővítési folyamatot. A Nizzai Egyezmény leghangosabb ellenzői a kampány során a Sinn Fein, a szocialisták, a zöldek, és kisebb vallási csoportok voltak. Egyik legfőbb érvük: a szegényebb országok felvétele után kevesebb jutna az Unió sikerállamának az EU-támogatásból. Jelentős szerepet játszhatott emellett a szerződés visszautasításában az egyes tagállamok szavazati jogainak megnyirbálása, valamint az ír semlegesség feletti aggodalom is. A Nizzában elfogadott szabályok szerint ugyanis Írországnak is hozzá kellet volna járulnia a gyorsan bevethető EU- hadtest felállításához. A legújabb fejlemények szerint az írek legfőképpen azt szeretnék elérni, hogy parlamentjük beleegyezése nélkül ne vezényelhessenek sehova ír katonákat a közös európai hadtest keretében. Ha ez az elvárásuk teljesül, várhatóan új népszavazást írnak ki, amely remélhetőleg nem így sül el, mint a mostani. Akármi volt is a „nem” oka, az Uniónak és a tagjelölteknek igazodniuk kell az új helyzethez. Egyes elemzők szerint az is előfordulhat, hogy az ír döntés után a Nizzai egyezmény néhány részét újratárgyalják, amint azt a Maastrichti esetében tették, amikor arra a dánok mondtak nemet 1992-ben. (st) OLVASÓI LEVÉL Pálfordulás vagy porhintés? Nevethetnékem támadt a hír hallatán, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kampányt kezd annak bizonyítására, hogy érdeke Szlovákia NATO-tagsága. Ugyanakkor sírhatnékom is van ekkora égbekiáltó szemtelenség hallatán, mert még jól él az emlékezetemben, hogy a HZDS, és főleg egyedüli és mindenható vezére, Vladimír Mečiar szomorú országlása alatt máson sem munkálkodott, mint azon, hogyan tarthatná minél távolabb Szlovákiát a NATO-tól és az Európai Uniótól. Ismeretes, hogy Mečiar és megbízottai titokban - és kevésbé titkolva is - találkozgattak az orosz-szovjet titkosszolgálat képviselőivel a Magas-Tátrában, Kijevben, Horvátországban és másutt. Odáig vitték a dolgot, hogy egy időben Pozsonyról az a hír járta, hogy itt van a hírhedt és időközben átkeresztelt KGB közép-kelet-európai központja. Gazdasági és katonai téren is igyekeztek teljesen Oroszországhoz kötni az országot, nem egyszer olyan szerződésekkel, amelyek egyértelműen hátrányosak voltak a számunkra. Már csak hab a tortán, hogy a nagyvezír arról biztosította Szlovákia népét, hogy megnyeri a jövő évi választásokat (ekkora istencsapást azért talán mégsem érdemiünk), és akkor akár Dzurin* dával, Bugárral vagy Hrušov- skýval is tárgyalna a kormány- alakításról. Erről azok a bizonyos hölgyek jutnak az eszembe, akik bárhol, bármikor, bárkivel. Palágyi Lajos Dunaszerdahely
