Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-08 / 131. szám, péntek

2001. június 8., péntek 1. évfolyam, 6. szám Az image formája és lényege az esztétikán és az összhangon alapszik - állítja Vadon Zoltán mesterfodrász, aki merész tervekkel indul a divatvilág meghódítására A kreativitás a legnagyobb kincs ZALABA ZSUZSA armincéves korára a következőket terve­zi: besétál reklám- ügynökségébe, el­lenőrzi napi teendő­je sorrendjét, egyez­teti ügyfeleivel az igények skáláját, legyen szó filmforgatásról, divat- bemutatóról, színpadra vitt image- showról vagy akár reklámrendez­vények megszervezéséről és kivite­lezéséről. Vadon Zoltán mester- fodrász - egy közkedvelt showműsor vendégeként - a mi­nap nyilatkozott a televízióban a mindenkori divat alapkövetelmé­nyeiről és lényegéről. „Ami érde­kel, azt - ha egy mód van rá - meg­valósítom. így lettem fodrász is, annak ellenére, hogy a szakmát manapság a női nem uralja. Vala­ha ez alapvetően férfi hivatás volt, a faluban és a városban is borbé­lyok végeztek hajnyírást, hajápo­lást. Lenyűgöz, hogy ebben a mun­kában óriási teret kap a kreativi­tás. Hasonlíthatnám ezt a tevé­kenységet a képzőművészethez is, vagy akár a színművészethez, illet­ve bármilyen - tehetségen alapuló - elfoglaltsághoz. Kis koromtól kí­sérleteztem a kézügyességet igénylő tevékenységgel, végül egy hirtelen jött ötlet alapján válasz­tottam a hajszobrászatot. Nem volt, ismeretlen a foglalkozás, hiszen nagyanyám is ezt a pályát válasz­totta, és imádta a munkáját. En­gem is vonzott ez az életforma, tudnillik a nyolc órás, íróasztal mellett eltöltött munkaidő aligha lenne az én formám. Ezt a két stí­lust össze sem lehet hasonlítani, ég és föld között keresendő a tá­volság” - foglalja össze Vadon Zol­tán fodrász, aki pár évvel ezelőtt Budapesten, aVáci utcában kezdte úgy isteriigazából elsajátítani a hajszobrászat fortélyait. Másfél év után már országos bajnokságokon indult, és frizurakölteményeivel csakhamar a közönség tudtára ad­ta, hogy a haj is lehet eszköze a szobrászatnak, ha úgy tetszik, a művészetnek. „Három országos bajnokságon vettem részt, két al­kalommal Budapesten, egyszer pedig Szegeden versenyeztem. Ak­kor még úgy gondoltam, ott dől el minden, s hogy egy igazi megmé­rettetés a fodrász számára az effé­le rendezvény. A győzelem azon­ban abban rejlik, hogy rájön az ember, az igazi elismerést nem a zsűri pontozási sorrendje nyújtja, hanem az ügyfelek elégedettsége és megtartása, illetve bővítése. Ezt nem lehet megbundázni, mert ha csak egyszer elpuskázom a haju­kat, akkor legközelebb nem hoz­zám jönnek, hanem a szomszéd kollégához, s ez bizony a legna­gyobb veszteség” - magyarázza a fiatal szakember, aki a kísérletezés végtelen palettáján a divatbemu­tatók megszervezése és kivitelezé­se, valamint a reklámbiznisz terén is helyet kapott. Az első lépéstől az utolsóig megtervezett mindent, munkaterveket, koreográfiákat, designprojekteket gyártott, s jelen­leg tárgyalásokat folytat a leendő ügyfeleivel, valamint a média szakembereivel. Lassan, de bizto­san araszol a cél felé. „Olyan szín­padi showt szeretnék összehozni, amelyen egyedi technikai újítások kíséretében mutatom be az image különböző megjelenési formáit. Az elkézeléshez sok-sok kolléga társul: menedzser, divattervező, fotográfus, kozmetikus, modellek és manekenek, a média szakembe­rei, illetve jónéhány nélkülözhetet­len láncszem” - avat be minket a közeljövőben megvalósításra kerü­lő rendezvénye részleteibe az öt­letgazda, s egy pillanatáig sem ta­gadja: óriási fába vágta fejszéjét, hatalmas a tét, úgy a szakmai si­kert, mint az anyagi ráfordításokat illetően. A megmérettetései nem ragadnak meg helföldön, a fenti tervek vég­rehajtását követően a divatélet mekkájában, Párizsban kíván sze­rencsét próbálni. Mint mondja, minden, ami ott központi szerepet képvisel, saját életét is alapvetően meghatározza. A fodrászat, a fény­képezés, az image kialakítása, va­lamint a modellügynökség körüli teendők kötik le leginkább a hu­szonéves szakember érdeklődését, aki kategorikusan kijelenti: „Hu­szadrangú szerepet játszik életé­ben a pénz. Nem azért tervez és ügyködik szüntelenül, hogy meg­gazdagodjon, hanem hogy a ben­sőjében megszületett ötleteknek valóságos formákat öntsön. „Fon­tos dolognak tartom a továbbjutást és a hobbitevékenységek együttes végzését. Apró koromtól kerteket gondozgattam, barkácsolgattam, rajzoltam, falfirkákat gyártottam, tájképeket festettem. Az esztétika volt mindig a mérvadó. A festés­ben is ezt keresem. Ott vannak pél­dául a budaörsi hegyek. Ahány­szor kiülök az erkélyre, annyiszor megragad a látványuk, és belekez­dek a megörökítésükbe. Kifogyha­tatlan látnivaló. Ez is azt bizonyít­ja, hogy a szépség, illetve az össz­hang az egyik legfontosabb alap­köve a dolgoknak, ha úgy tetszik, a munkánk végtermékének is. Meg­jegyzem, nemrég kilátogattam a virágkiállításra, ami felülmúlt bár­milyen galériatárlatot. Harsogtak a színek és a formák - utánozha­tatlan volt az elragadó tökéletessé­gük. Ilyen és ehhez hasonló élmé­nyek után persze nem jó leragad­ni, ilyenkor jönnek az ötletek és a további lépések. Vadon Zoltán a hivatásán és a hobbitevékenységein kívül is sze­reti a mozgást és a harmóniát. „Ér­dekes talán, de egyre jobban tet­szik például a fallabdázás (squash). Vettem is a legutóbb két ütőt, s ha valaki velem tart, máris van mivel ütnie” - szól viccesen az ötletgyártó, s amikor az emberek mentalitásáról és jelleméről kér­dezem, egyszercsak a következő gondolataira leszek figyelmes: „Szerintem minden ember más és más. Mindenki magában hordoz­za a környezetét, a kultúráját, a múltját, a megtörtént és meg nem történt dolgait. Nincs két egyfor­ma arc, nincs két egyforma lélek, nincs két egyforma lépés. Hason­lóságok akadhatnak bennünk, ezért is rakják a mentalitásuk alapján egy zsákba a magyarokat, egy másikba az angolokat, az ola­szokat, a franciákat vagy a néme­teket. Természetesen ez csak egy szempont a jellemzőket illetően, mert ha kinyitjuk ezeket a zsáko­kat, és belekukkantunk tartalmuk belsejébe, ezer és ezer újabb elté­rést tapasztalhatunk a begyömö­szölt arcok között. Én csípem a franciák és a spanyolok életritmu­sát. Nem értem ugyan a nyelvü­ket, de az életük, az élnitudásuk irigylésre méltó. Úgy vélem, min­den ember életében fontos lehet­ne az élnitudás ereje és formája. Tudjunk gondolkodni, tervezni, játszani a lépésekkel és a térrel. Tudjunk megjelenni, és belépni a térbe. Igen, azt szeretném a szín­padi show alkalmával bemutatni a közönségnek, hogy hogyan lehet hatást kelteni. Elérni azt, hogy jó hatást keltsünk mások körében, hogy jelenség legyünk - tetőtől talpig, kívül és belül.” Dávid Zsolt felvételei A vágottvirág formájával, illatával, s elrendezésével harmóniát, pozitív energiát sugároz.. Elég néhány alapvető eszköz, s már hozzá is kezdhetünk az alkotáshoz Virágkötés - szakítva a Az igazi virágárusnak ismernie kell a virágok tulajdonságait, s fel kell hívnia a vásárló figyelmét az egyes fajták előnyeire és hátrá­nyaira. Van például olyan rózsa­fajta, amely teljes virágjában a legszebb, s nem hervad el olyan gyorsan, mint ahogy azt a vásárló első látásra feltételezi, s most nem arról a rózsáról van szó, amely már két napja ázik a víz­ben, s nem sikerült senkire rásóz- nja az eladónak, mert az bizony estére leko- nyúl. Ugyan­ÖTLET a körülnézünk a virá­gosboltok, standok kö­rnyékén, nagyon rövid idő alatt megállapít­juk, milyen munkát végzett a virágkötő, mennyire ura a szakmájának, s van- e valami plusz abban, amit megal­kotott aznapra vásárlóinak. Szerencsére van választék, s nem kényszerülünk arra, hogy a rossz és a rosszabb közül hagyományokkal ilyen szokatlan még nálunk a friss virágbimbók, például a szin­te még zöld tulipánok kínálata. Nyugat-Európában természetes, hogy a városközpontban olcsóbb a virág, mert nagyobb a kínálat, s este szintén jóval olcsóbb ugyan­az a virág, amely reggel még eset­leg a többszörösébe került, de es­tére már vesztett a minőségéből. Ne ragaszkodjunk a hagyomá­nyokhoz Alábbi képeinken csodálatos virág­kompozíciókat láthatnak, amelyek csak úgy alakulhattak ki, hogy a virgákötő nem tartotta magát az ál­talánosan elterjedt szabályokhoz. A helyesen megkötött csokornak meg kell állnia a „saját lábán” vá­za vagy támaszték nélkül. Ha tá­nyérba vagy tálkába állítjuk és vi­zet öntünk alá, nem hervad el. Nem feltédenül fontos, hogy a vi­rágnak megmaradjon a hosszú szá­ra. Nem kell magunkat tartanunk sem a virág, sem a váza méretéhez. A rózsa szárát egyformára vágták, s mivel két különböző magasságú vázában helyezték el őket, még ér­dekesebb lett az összhatás, s azt a benyomást keltik, hogy összefüggő egységet alkotnak. Az átlátszó üvegvázák előnyeit ki­használva nem kejl, hogy a virágok egyforma magasságúak legyenek. Kezdjük a váza aljától egészen rö­vid szárú tulipánnal, s fokozatosan töltsük ki vele a teret. Próbáljuk ki a képen látható kominációt: zöld hát­tér előtt nagyon jót mutat a fehér tu­lipán. Vizet csak a váza aljára öntsünk, hogy a virág ne érjen bele, csak a szára. Ha a virág szára el­törik, nem veszett el semmi. Helyezzük egy magas talpú po hárba vagy kehelybe, s gyönyörű asztali díszt nyerünk. Mi kell a virágkötéshez Elég néhány alapvető eszköz, s már hozzá is kezdhetünk az alko­táshoz. A speciális olló nagyon fontos, hogy a virág szárát ne ron­csolja szét vágáskor. Szükségünk lesz még spárgára, esetleg színes szalagokra, vázára vagy bármilyen vázát helyettesíthető tárgyra, amely ülik az elkészített virágunk­hoz, ha ajándéknak készítjük, spe­ciális üdvözlőkártyával vagy egyéb ötletes aprósággal díszíthet­jük a kompozíciót. Ha meg akarjuk ismerni a virág­kötés titkait és fortélyait, nem árt beszereznünk némi szakirodal­mat, s jártunkban-keltünkben be­térni néhány boltba, ahol szintén elleshetünk néhány gyakorlati fo­gást, sőt eszmét cserélhetünk a bolt dolgozóival is a szakma szép­ségeiről. (-na-)

Next

/
Thumbnails
Contents